A tegnapelőtti nap jelentős részét rendőrségi kihallgatóban töltöttem, ahol emberkereskedelem, méghozzá prostitúciós célú emberkereskedelem volt a téma.
• Jó a strici-analógia, szemléletes az írás is, ám a lényeget én másutt vélem felfedezni.
• Ami tegnap történt az egy kettős óriási vereség (lose-lose szituációban) és rákövetkezően kettős a(z egyre nagyobb) büntetése a közelmúlt bűneiért, mind az EU-nak, mind Magyarországnak.
• Értem, hogy "diplomácia" meg "kompromisszumok művészete". De talán még sincs ingyen ebéd, azaz sokba fog kerülni ez a megvalósult vereség-beismerő EU-szcenárió, a hamis és mindent aláásó Orbán szájának befogása 10+ milliárd euróval, a látnivalóan csak 1 évet kibírt jogállami elvek látványos sutba dobásával.
• Az EU egy primitíven kivitelezett túsztárgyalás végén mindent megadott egy kvázi-terroristának (értsd 10+ milliárd EUR, pozitív Robin Hood-i image ott, negatív lejáratódási image itt) , valamint nagy adag becsületet vesztése közben a kettőből csak az egyik túszt tudta - ha már érdemben megmenteni nem is -, de legalább túlélési reményt adó lélegeztetőre kapcsolni.
EU-vereség:
• A 7 gyermekes von der Leyennek “szép” kis karácsonya lesz. Úgy van sértően kiplakátolva Magyarországon, hogy 10+ milliárd EUR-ba került a 71 grádicsos ukrán EU-csatlakozás első lépcsője, azzal, hogy kiküldhesse kávézni Orbánt a végszavazás elött (miközben még az 50 milliárd vétómentes ukrán segély is jóval több fog kerülni a rosszabb kamatozás miatt, mert hiszen nem fért bele még a 10+ milliárd EUR-ba se). Micsoda biznisz, de tényleg! Feneketlen lenne az EU pénzeszsákja?
• Kérdés: a hátralévő 70 grádicsnak megfelelő, 700+ vagy sokkal több milliárd eurója is lesz az EU-nak, Orbán zsebét tömendő? Nem lenne-e mindenkinek jobb, legalább elkezdeni “kicsit” hatékonyabban bánni a pénzzel?
• Teljes szellemi és erkölcsi restség az EU-ban:
+ úgy bővíteni radikálisan EU-t, hogy 100% konszenzus követelménye megmarad, még a külpolitikában is.
+ Arcoskodni, hogy a szankciók eredményesen roppantanak egy Putyint. Hogy majd mellényzsebből oldalpályán menedzselhető az orosz-ukrán háború. Németek kezdetben sisak-küldésben gondolkoztak és kb. mostanra fogták fel, hogy alkotmánybírósági költségvetési fék ide vagy oda raknak bele jövőre komolyabb pénzt/erőforrást az ukránok oldalán, felfogva a baj nagyságrendjét.
+ Nem tudni meglátni, hogy káros mellékhatás nélkül jobbítani a politikában (nehezen mozgatható 27 EU-állam részvételével) sokkal nehezebb ab ovo, sokkal nagyobb, behozhatatlan hátrány/hendikep egy rosszindulatú kártékony, ártani akaró Putyinnal és rendelkezésére álló nagyobb pusztító eszköztárával szemben.
+ Fenyíteni egy Orbánt (azt, aki mindent megtehet már itthon és 1+ évet bármikor, bárhogy kibekkel) egy jogállamisági cuccal, ami részben szubjektív megítélésű, perdöntően nyíltvégű, EU-bíróság előtt nem feltétlen lezárható nyugodtan (az is évekbe telik, miközben az ukránok naponta néznek szembe tömeghalállal).
+ Ráadásul az Orbántól kikövetelt EU-s jogi formulák, csak valamiféle kvázi-teljesítésérzetet erősítették teljességgel indokolatlanul: se a bizalmat nem erősítette (1-2 jogi formula nem hoz vissza jogállamiságot), se a komolyanvehetőséget nem erősítette: Orbán ott fogja átqrni az EU-t, mint látjuk folyamatosan, ahol csak éri és neki beleférhet ezután akár az EU-ból kilépés is (EU-megfejés után).
A magyar vereség/büntetés:
• A legnagyobb “dicsőségre” Orbán “végre” kap szabadon elégethető pénzt csókosainak leoszthatóan (elhúzva a törvényszerű agóniáját, történelmi szemétdombra kerülését).Ebből nem hogy haszna, de költsége és kára lesz csak a magyaroknak.
• Folytatódik, mi több eszkalálódik a magyar mélyrepülés 13+ év után is, reménysugár nélkül. Nyilvánvaló szellemi-lelki roncsolódás egyre mélyebbre hatolóan pusztítóan mérgez
• A magyar is szellemileg rest (sokkal-sokkal jobban, mint az EU), merthogy inkább Trianon-fetisizmus, délibábok meg illúziók kergetése, semmint egy picit szembenézzen hibáival, a valósággal, gondolkodjon vagy küzdjön egy jobb állapotért, picit perspektivikusabb jövőért. Ilyen körülmények között törvényszerű a túszul ejtődése egy egész országnak is (ad absurdum Stockholm-szindrómával megspékelten is).
• Nem maradt más, mint hiábavaló és értelmetlen reménykedés (mivel érdemi számvetés nélkül semmit nem ér) egy külső, 1989-hez hasonló fordulatban / szcenárióban.
• Na és ez a fordulat az ablakban sincs (én legalábbis nem látom), ahogy tör fel sorra Netanhaju, Erdogan, Fico, Wilders, Trump és a többi illiberál mocsok, miközben Sanna Marin bukik, Petr Pavelnek minden határon túl nagyon oda kell figyelnie az egyre rosszabb politikai klímában vagy Donald Tusk, aki előtt rendesen tornyosulnak a felhalmozott PIS-szemétdomb akadályai.
Végig olvastam a tegnapi EU-csúcsról beszélő cikkeket a Kesma-komplementer médiában. Egyedül Magyari Péter írása a valaszonline-on volt számomra korrekt, senki másé:
"Az észt miniszterelnök annyit mondott péntek délelőtt, hogy 'talán majd a memoáromban megírom egyszer, hogy pontosan mi történt, de addig is jobb nem tudni, hogyan készül a kolbász'."
"A probléma ott van, hogy ha a következő két-három hónapban nem sikerül tető alá hozni ezt a segélycsomagot, akkor Orbán Viktor nagyobb ütést vitt be Ukrajna számára, mint ahogy az a bővítési területen bármikor megtörténhetne, mert ez valóban okozhatja Ukrajna pénzügyi összeomlását, de legalábbis nagyon nehéz gazdasági helyzetet jelenthet az országnak. A két csomag közül rövid távon Kijevnek egyértelműen a pénzügyi segély a fontosabb, és ha az a kérdés, hogy mi szolgálja az orosz érdekeket, akkor egyértelműen a pénzügyi segély blokkolása – ismertette az elemző." (Hegedűs Dániel, külpolitikai szakértő, Németország, Magyarországi Európa Társaság)
Az egész Kesma-komplementer média, benne a DMM is, azt hangsúlyozza, hogy a csatlakozási tárgyalás megkezdése a jóval fontosabb és azt sikerült zsákbatenni csütörtökön, míg az ukrán-segélyt ad absurdum Magyarország nélkül is abszolválhatja az EU.
Ez nekem már tegnap sem tetszett és mára sem lettem meggyőzödve róla. (De lehet, hogy csak a keserűség és aggodalom hangja szól belőlem)
* Egyfelöl tán az észt miniszterelnök utalt rá, hogy nem olyan trivi a 26 államos ukrán segély és nem is a plusz költségek miatt, hanem az eleve lassú ügyintézést még sokkal jobban lassító ügyintézés/macera a gond, miközben kvázi minden nap késedelem probléma/gáz Ukrajnának az egyre nehezebb helyzetben.
* Másfelöl pl.: a törökök per a mai napig nem EU-tagok, pedig abban mintha több lenne az önhiba, mint a szaporodó(?) külső gáncs). A háborúban álló Ukrajna talán a létező elképzelhető legnagyobb hátrányból indul ahhoz, hogy EU-tag legyen. A sokat emlegetett 10+ év mintha jóval messzebb lenne, minthogy minél előbb meg kéne nyerni a háborút Putyinnal szemben, Ukrajna roppant gyorsan mélyülő erőforrás-válsága közepette.
"...a tagállam a mai napig nem hagyta jóvá Svédország NATO-csatlakozását és ennek a tagálamnak a központi Pártlapja ma két írásban is támadja az amerikai nagykövetet. Sokak számára mintha még nem lenne világos, hogy a hazai rezsim életveszélyes játszmája egy európai háborús helyzetben történik. A tét napról napra fokozódik…"
Balázs azt írja a mai DMM-posztjában, hogy: "Jelenleg Magyarország még mindig egy kezelhető probléma, és Orbán ügyel rá, hogy ne lépjen át minden határt... egyelőre."
Mintha lenné némi gondolkodnivaló: hogyan súlyozzon a hírolvasó ember a véleményformálásában.
Orbán Balázs véletlenül kibökte miért nem most vétózott. Mert mindjárt most felesleges lett volna elsütni ezt a fegyvert. 70 alkalma lesz még rá az ukrán csatlakozási tárgyalások közben. (Tessenek Lattman-t olvasni néha.)
• Jó a strici-analógia, szemléletes az írás is, ám a lényeget én másutt vélem felfedezni.
• Ami tegnap történt az egy kettős óriási vereség (lose-lose szituációban) és rákövetkezően kettős a(z egyre nagyobb) büntetése a közelmúlt bűneiért, mind az EU-nak, mind Magyarországnak.
• Értem, hogy "diplomácia" meg "kompromisszumok művészete". De talán még sincs ingyen ebéd, azaz sokba fog kerülni ez a megvalósult vereség-beismerő EU-szcenárió, a hamis és mindent aláásó Orbán szájának befogása 10+ milliárd euróval, a látnivalóan csak 1 évet kibírt jogállami elvek látványos sutba dobásával.
• Az EU egy primitíven kivitelezett túsztárgyalás végén mindent megadott egy kvázi-terroristának (értsd 10+ milliárd EUR, pozitív Robin Hood-i image ott, negatív lejáratódási image itt) , valamint nagy adag becsületet vesztése közben a kettőből csak az egyik túszt tudta - ha már érdemben megmenteni nem is -, de legalább túlélési reményt adó lélegeztetőre kapcsolni.
EU-vereség:
• A 7 gyermekes von der Leyennek “szép” kis karácsonya lesz. Úgy van sértően kiplakátolva Magyarországon, hogy 10+ milliárd EUR-ba került a 71 grádicsos ukrán EU-csatlakozás első lépcsője, azzal, hogy kiküldhesse kávézni Orbánt a végszavazás elött (miközben még az 50 milliárd vétómentes ukrán segély is jóval több fog kerülni a rosszabb kamatozás miatt, mert hiszen nem fért bele még a 10+ milliárd EUR-ba se). Micsoda biznisz, de tényleg! Feneketlen lenne az EU pénzeszsákja?
• Kérdés: a hátralévő 70 grádicsnak megfelelő, 700+ vagy sokkal több milliárd eurója is lesz az EU-nak, Orbán zsebét tömendő? Nem lenne-e mindenkinek jobb, legalább elkezdeni “kicsit” hatékonyabban bánni a pénzzel?
• Teljes szellemi és erkölcsi restség az EU-ban:
+ úgy bővíteni radikálisan EU-t, hogy 100% konszenzus követelménye megmarad, még a külpolitikában is.
+ Orbánt hagyni ámokfutni filléres(eurocentes) (német) haszonért (Merkel-éra).
+ Arcoskodni, hogy a szankciók eredményesen roppantanak egy Putyint. Hogy majd mellényzsebből oldalpályán menedzselhető az orosz-ukrán háború. Németek kezdetben sisak-küldésben gondolkoztak és kb. mostanra fogták fel, hogy alkotmánybírósági költségvetési fék ide vagy oda raknak bele jövőre komolyabb pénzt/erőforrást az ukránok oldalán, felfogva a baj nagyságrendjét.
+ Nem tudni meglátni, hogy káros mellékhatás nélkül jobbítani a politikában (nehezen mozgatható 27 EU-állam részvételével) sokkal nehezebb ab ovo, sokkal nagyobb, behozhatatlan hátrány/hendikep egy rosszindulatú kártékony, ártani akaró Putyinnal és rendelkezésére álló nagyobb pusztító eszköztárával szemben.
+ Fenyíteni egy Orbánt (azt, aki mindent megtehet már itthon és 1+ évet bármikor, bárhogy kibekkel) egy jogállamisági cuccal, ami részben szubjektív megítélésű, perdöntően nyíltvégű, EU-bíróság előtt nem feltétlen lezárható nyugodtan (az is évekbe telik, miközben az ukránok naponta néznek szembe tömeghalállal).
+ Ráadásul az Orbántól kikövetelt EU-s jogi formulák, csak valamiféle kvázi-teljesítésérzetet erősítették teljességgel indokolatlanul: se a bizalmat nem erősítette (1-2 jogi formula nem hoz vissza jogállamiságot), se a komolyanvehetőséget nem erősítette: Orbán ott fogja átqrni az EU-t, mint látjuk folyamatosan, ahol csak éri és neki beleférhet ezután akár az EU-ból kilépés is (EU-megfejés után).
A magyar vereség/büntetés:
• A legnagyobb “dicsőségre” Orbán “végre” kap szabadon elégethető pénzt csókosainak leoszthatóan (elhúzva a törvényszerű agóniáját, történelmi szemétdombra kerülését).Ebből nem hogy haszna, de költsége és kára lesz csak a magyaroknak.
• Folytatódik, mi több eszkalálódik a magyar mélyrepülés 13+ év után is, reménysugár nélkül. Nyilvánvaló szellemi-lelki roncsolódás egyre mélyebbre hatolóan pusztítóan mérgez
• A magyar is szellemileg rest (sokkal-sokkal jobban, mint az EU), merthogy inkább Trianon-fetisizmus, délibábok meg illúziók kergetése, semmint egy picit szembenézzen hibáival, a valósággal, gondolkodjon vagy küzdjön egy jobb állapotért, picit perspektivikusabb jövőért. Ilyen körülmények között törvényszerű a túszul ejtődése egy egész országnak is (ad absurdum Stockholm-szindrómával megspékelten is).
• Nem maradt más, mint hiábavaló és értelmetlen reménykedés (mivel érdemi számvetés nélkül semmit nem ér) egy külső, 1989-hez hasonló fordulatban / szcenárióban.
• Na és ez a fordulat az ablakban sincs (én legalábbis nem látom), ahogy tör fel sorra Netanhaju, Erdogan, Fico, Wilders, Trump és a többi illiberál mocsok, miközben Sanna Marin bukik, Petr Pavelnek minden határon túl nagyon oda kell figyelnie az egyre rosszabb politikai klímában vagy Donald Tusk, aki előtt rendesen tornyosulnak a felhalmozott PIS-szemétdomb akadályai.
Végig olvastam a tegnapi EU-csúcsról beszélő cikkeket a Kesma-komplementer médiában. Egyedül Magyari Péter írása a valaszonline-on volt számomra korrekt, senki másé:
Orbán Viktor ennél nagyobb szívességet nem tett még a Kremlnek: https://www.valaszonline.hu/2023/12/15/orban-viktor-veto-ukrajna-eu-brusszel-koltsegvetes-csatlakozas/
"Az észt miniszterelnök annyit mondott péntek délelőtt, hogy 'talán majd a memoáromban megírom egyszer, hogy pontosan mi történt, de addig is jobb nem tudni, hogyan készül a kolbász'."
https://www.klubradio.hu/adasok/szakerto-orban-arra-jatszik-hogy-ukrajna-veszitsen-140709
"A probléma ott van, hogy ha a következő két-három hónapban nem sikerül tető alá hozni ezt a segélycsomagot, akkor Orbán Viktor nagyobb ütést vitt be Ukrajna számára, mint ahogy az a bővítési területen bármikor megtörténhetne, mert ez valóban okozhatja Ukrajna pénzügyi összeomlását, de legalábbis nagyon nehéz gazdasági helyzetet jelenthet az országnak. A két csomag közül rövid távon Kijevnek egyértelműen a pénzügyi segély a fontosabb, és ha az a kérdés, hogy mi szolgálja az orosz érdekeket, akkor egyértelműen a pénzügyi segély blokkolása – ismertette az elemző." (Hegedűs Dániel, külpolitikai szakértő, Németország, Magyarországi Európa Társaság)
Az egész Kesma-komplementer média, benne a DMM is, azt hangsúlyozza, hogy a csatlakozási tárgyalás megkezdése a jóval fontosabb és azt sikerült zsákbatenni csütörtökön, míg az ukrán-segélyt ad absurdum Magyarország nélkül is abszolválhatja az EU.
Ez nekem már tegnap sem tetszett és mára sem lettem meggyőzödve róla. (De lehet, hogy csak a keserűség és aggodalom hangja szól belőlem)
* Egyfelöl tán az észt miniszterelnök utalt rá, hogy nem olyan trivi a 26 államos ukrán segély és nem is a plusz költségek miatt, hanem az eleve lassú ügyintézést még sokkal jobban lassító ügyintézés/macera a gond, miközben kvázi minden nap késedelem probléma/gáz Ukrajnának az egyre nehezebb helyzetben.
* Másfelöl pl.: a törökök per a mai napig nem EU-tagok, pedig abban mintha több lenne az önhiba, mint a szaporodó(?) külső gáncs). A háborúban álló Ukrajna talán a létező elképzelhető legnagyobb hátrányból indul ahhoz, hogy EU-tag legyen. A sokat emlegetett 10+ év mintha jóval messzebb lenne, minthogy minél előbb meg kéne nyerni a háborút Putyinnal szemben, Ukrajna roppant gyorsan mélyülő erőforrás-válsága közepette.
Káncz Csaba írja napi mélában, hogy: https://www.facebook.com/kancz.geopolitika/posts/pfbid02jCXYr95qS66WVDHYxTG2DMQBAuLcSjCYGvxMPHK47HUTNhQbYRKc4RGfZangrrnl
"...a tagállam a mai napig nem hagyta jóvá Svédország NATO-csatlakozását és ennek a tagálamnak a központi Pártlapja ma két írásban is támadja az amerikai nagykövetet. Sokak számára mintha még nem lenne világos, hogy a hazai rezsim életveszélyes játszmája egy európai háborús helyzetben történik. A tét napról napra fokozódik…"
Balázs azt írja a mai DMM-posztjában, hogy: "Jelenleg Magyarország még mindig egy kezelhető probléma, és Orbán ügyel rá, hogy ne lépjen át minden határt... egyelőre."
Mintha lenné némi gondolkodnivaló: hogyan súlyozzon a hírolvasó ember a véleményformálásában.
Orbán Balázs véletlenül kibökte miért nem most vétózott. Mert mindjárt most felesleges lett volna elsütni ezt a fegyvert. 70 alkalma lesz még rá az ukrán csatlakozási tárgyalások közben. (Tessenek Lattman-t olvasni néha.)
Mit mondott Schaller-Baross Ernő az EP-ben a hagyományos keresztény családmodellről? ;-)
Most őszintén? Ezt a stricit az ország maga szedte föl, és boldogan ragaszkodik hozzá.
Mióta olvasom a Múzsát, ezt a legtömörebb és -veretesebb írás, ami teljeskörűen megvilágítja a honi fenti és lenti világ állapotát és (v)iszonyát.
Ó ezt nagyon le kellett már írni, köszönöm.
Mi az a szemunka?
A harmadik betűt elnyelte a keserűség....