Bringás fekete lyukak

...amelyeket lehetőség van megszüntetni

Viszonylag közismert, hogy a budapesti kerékpáros közlekedés nagy híve vagyok. Ez a cikk a részvételi költségvetés kerékpárosokat érintő ötleteivel fog foglalkozni. A részvételi költségvetés azt jelenti, hogy a szűkös (Helló, miniszterelnök úr!) budapesti költségvetés egy részéről a budapestiek megmondhatják, hogy konkrétan mire legyen költve. Ezzel a budapestiek a részvételre nevelődnek és akut problémák oldódhatnek meg.

Mivel most a kerékpáros infrastruktúrafejlesztéséről foLgok írni, kezdjük pár típuskommenttel, hogy aztán tudjunk a lényeggel foglalkozni.

“Dugók lesznek!”

Dugók nem lesznek, hanem vannak. Majd nagyobb dugók lesznek akkor, ha Budapestenek nem sikerül polgárait rávenni, hogy ne autóval közlekedjenek, ha nem muszáj autóval közlekedni.

Igen, a kerékpár-autós-gyalogos együttélés minden részről lemondással jár. Jelenleg a budapesti közlekedéspolitikában olyan fordulat zajlik, amelynek kb. 25 éve kellett volna elkezdődnie. Eddig ugyanis az volt, hogy ha van egy autós-buszos-kerékpáros-gyalogos konfliktus, mindig azt a megoldást keresték meg, hogy az autónak jó legyen.

Nézzünk rá pl. a Nyugati térre! Annak érdekében, hogy egy hatsávos utat (Váci-Bajcsy) át lehessen vezetni egy négysávos (Körút) felett, a gyalogosoknak le kell lépcsőzni, majd fel kell lépcsőzni az aluljáróba, a kerékpároknak messze kerülni kell, és évekig tartó hörgés volt abból, hogy a lámpa a háromszáz embert szállító villamosnak kedvezzen, ne az ugyanannyi idő alatt tizenöt embert szállító autóknak.

Az autós-buszos-kerékpáros-gyalogos rendszerben 100 befolyás-pontot szétosztva jelenleg az van, hogy autó 55, busz 25, gyalogos 15, kerékpáros 5. Senki (épeszű) nem akar olyat, hogy kerékpár 100. Egy normális nagyvárosban a tömegközlekedésnek kéne 50 pont, a gyalogosnak 20, az autónak meg a biciklisnek 15-15. Mindezt úgy, hogy a biciklis meg az autós vidáman használja ugyanazt az infrastruktúrát, ahol csak lehet.

A biciklisták randalíroznak!

Igen, sok közülük. Meg sok hülye autós és gyalogos is van. Hálistennek budapestiek ezrei ültek fel biciklire és sajnos köztük sok hülye is. Ez ellen három dolgot lehet tenni. 1) népnevelő kampányok kreszről és közlekedési kultúráról 2) a biciklis randalírozások helyén kiáll két rendőr bírságolni (ahogy az autósoknál, itt is megvan, hogy hol van a legtöbb disznóság. a két jelenség amúgy ugyanaz, a megoldásuk is ugyanaz) 3) a jó öreg jó kormányzás, és informatikai fejlesztés. A bringás disznóságok bő felét futárok okozzák. Értelmes kormányzás esetén a futárkodás mint gazdasági tevékenység adózása úgy nézne ki, hogy minden futár appot bekötni a NAV-hoz ami - alacsony adókulcs mellett - rögtön nettósítja a bevételt. Az appnak meg adni egy kötelező GPS hozzáférést (amúgy is állandóan be van kapcsolva) és ha a futár valami disznóságot csinál, visszakereshető, hogy ki volt. Ha már feltétlenül kontrollálni akarunk.

Nincs is kerékpáros, ott áll üresen a kerékpársáv!

Persze hogy nincs, ameddig a kerékpárutak a semmiből a semmibe vezetnek és csak az jár rajta aki ott lakik mellette.

De térjünk rá az ötletekre

Örömmel látom, hogy van köztük jó pár olyan, ami a budapesti kerékpáros közlekedés legfőbb problémájáról szól. Ez pedig nem az, hogy összességében, kilométerre kiszámolva kevés a bicikliút. Így nézve nem rossz a helyzet.

De ha azt nézzük, hogy Budapest mely pontjai között lehet A-ból B-be bringával eljutni, nagyon más képet kapunk. Ki fog derülni, hogy egy mondjuk 4,5 km távolságon belül van 3700 méter felfestett vagy kiépített kerékpáros útvonal, de a maradék 800 méteren vagy valami soksávos autóút vagy útszűkület vagy egyszerűen csak a nemtörődömség miatt nem lehet kerékpárral átjutni.

Ekkor 3 dolog tud történni: 1) rutinos kerékpáros (pl. én) megtiporja a pedált és 25-30 közötti tempóval átjut a veszélyes szakaszon, és drukkol, hogy ne jöjjön valami önkéntes rendőr aki ráhúzza a kormányt 2) kerül a Kompót-Vladicsek-Ótoportyán-Hetymegi útvonalon 3000 métert 3) hagyja az egészet és kocsival megy.

A részvételi költségvetésben több ilyen kényes hálózati pont szerepel:

• A Szederkény utca és a Rákospalotai körvasút sor között egy körülbelül 200 méteres szakaszon a hiányzó kerékpáros és gyalogos kapcsolat kiépítése. Ki tudna alakulni egy nagy kör, ahol a külső kerületek közötti átjárás lenne lehetséges.

• A Hősök tere és az Ajtósi Dürer sor között a Dózsa György út kerékpározhatóságának megoldása vegyes busz/kerékpársáv létesítésével. Bizony. A Dózsa György út alkalmas lenne arra, hogy a Dunától egészen a Népstadion metró környékéig legyen kerékpáros útvonal. Egyébként utána ha Onnan az Örsig meg lenne oldva a normális kerékpáros eljutás, ökörhugyozás-kitérők nélkül, a X-XIV-XVI. kerületekből lenne normális bejutás a belvárosba

• A Rákos-patak melletti kerékpárút részeként a Béke utcai átkelés biztonságosabbá tétele. Igen, a Rákos-patak mentén már réges-rég Budapest egyik kerékpáros ütőerének kellene lennie, hiszen a XVII. kerületből be egészen a Duna-parti új sportuszodáig tudna felfűzni mindent. Ehhez képest nincs megoldva tucatnyi kényes átkelőpontja. Pedig sok tízezres lakosságú lakótelepek vannak mellette, és ha mindegyikről csak 2-300 ember indul bringával a városba a patak partján, már több hely van a buszon és kisebb a dugó is.

• A Szent Gellért rakparton – a Döbrentei tér és a Szent Gellért tér között – a kerékpározás infrastruktúrájának javítása a gyalogosok érdekében is. Hát igen. Európa számozású kerékpárút, villamosmegállóból jövő gyalogosok és Duna-parti andalgók összeengedve egy 170 centi széles útszűkületbe, amelybe belóg egy lámpaoszlop is. Ja és természetesen az ugyanitt levő fürdővel szemben "kötelező” hogy legyen még 6-8 parkolóhely, mert azt mégsem lehet elképzelni Strugyinszki Edvárd színművész úrról, hogy miután annyi hatalmas szerepet játszott el, és már a hetvenes években egy sport béemvével járt, amivel néha keresztbe leparkolt a körúton, hogy majd pont nyolcvanévesen fog busszal-villamossal (netán taxival…) lejönni a Költő utcából segget áztatni!

• Kispest és Pestszentimre között a Nagykőrösi út egy szakaszán a kerékpáros közlekedés biztonságosabbá tétele forgalomtechnikai eszközökkel. Ó igen, a Nagykőrösi. Nincs bringás a városban? Hát persze hogy nincs. Menj ki bringával Lőrincre, Gyálra? A városban jobbra-balra (kiírva sehol sincs ezért megsúgom a megoldást: Zalaegerszeg utca) csalinkázva még csak-csak kijutsz kb. a Citroen kereskedésig, majd onnan legközelebb kerékpározható útvonallal jóval az IKEA után találkozol, amikor átmész a Nagy-Burma iparvágány használaton kívüli sorompóján és le tudsz kanyarodni a Nagykőrösi melletti szervizútra. A kettő között van 3-4 km, ahol amúgy van 300 méter széles hely. Kerékpárút nincs. Ha lenne, akkor egy jobb kondiban levő gyáli lakosok egy óra alatt kényelmesen begurulnak a belvárosba. Nem az összes, de mondjuk 3-400. Ennyi autónak nem kell aznap parkolót találni a belvárosban.

• Az Etele út felől a Borszék köz sarkán folytatás nélkül véget érő kerékpárút összekötése az Egér úton futó kerékpárúttal. Tipikus példája ez is annak, amit írtam, hogy egyszercsak hipphopp elfogy a kerékpárút, majd pár száz méter múlva van másik, de a kettő között a nagy semmi. Pedig amúgy ez az egyik lehetséges irány a Nagy Nemzeti BuBa Útvonal kezdőpontja felé…

• Gyalog- és kerékpárút létesítése a Keresztúri úton a Kabai utcánál elfogyó járda és a Tárna utcai vasúti felüljáró között. Igen, ez is egy nagy fekete lyuk, mellesleg a Rákos-patak kerékpárútjának lehetne kiváló kapcsolata. Mint sok más helyen, itt is koncentrált jogi munkára volna szükség, hogy a MÁV meg még a fene tudja hány másik cég adjon a területéből másfél métert, illetve műszaki szempontból is vannak arrafelé nehezebben megoldható dolgok. Viszont ez is egy csomó nagyobb lakónegyednek jelentene olyan útvonalat, hogy ne kelljen jobbra-balra csalinkázni, hanem normálisan végig lehessen gurulni a belvárosig.

Nem tudom, hogy végül hány fog megvalósulni a részvételi költségvetésből és hányat fognak más forrásból. De ezek a pár száz méterek azok, amelyek nélkül Budapestnek nem tud kerékpáros közlekedése lenni.