De mégis, mi a fene az a szuverenitás, amit annyira védünk?

A napokban sokat írtunk a (a facebookon Csire is írt egy hosszút) a szuverenitásról, annak apropóján, hogy Ligeti Miklós leült vitázni Lánczi Tamással. A vitában, és Csirw írásában is hosszasan előkerült, hogy mi a fene is ez a szuverenitás dolog. Nem vállalkozok tankönyvi definícióra, már csak azért sem, mert a fél Jogtudományi Intézet olvassa a Múzsát, köztük veretes alkotmány- és nemzetközi jogászok, akik valószínűleg másodpercek alatt buktatnának meg ha a szuverenitást húznám náluk tételként a vizsgán. Inkább mesélek.

Ki a szuverén?

Szuverénnek nevezzük azt az egyént vagy testületet, aki egy adott területen a főhatalmat gyakorolja. Mi a főhatalom? A főhatalom azt jelenti, hogy az adott területen én mondom meg, hogy mi a jog, és más szuverének tiszteletben tartják, és nem mondják azt, hogy másmilyen legyen a jog.

A való világban az abszolút szuverenitás ritka dolog, ráadásul idejétmúlt. Vegyük példának a Selyemutat. A kínai császár szuverenitása Kína felett (természetesen most egy olyan korszakra gondolok amikor, ne essetek nekem a Ding és a Dong dinasztiák közötti nüanszokkal) megkérdőjelezhetetlen. Elindul a karaván Európa felé.

Készítette: I, Piero d'Houin, CC BY 2.5, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2593138

De aztán jön Akszu, Kokand, Szamarkand, Khíva, Khoraszán, Buhara és még ki tudja hány kereskedőváros, közte hegyek és völgyek, ahol a karaván hetente másik Fényességes Kán, Bölcs és Tévedhetetlen Emír, a Völgyek Győzedelmes Oroszlánja területén halad keresztül. Mindegyik határán az előző kánnal, emírrel, vezírrel kötött megállapodás érvénytelenné válik és újra fizetni kell. Mindegyik újra megméri a saját mérlegével az árut, és megállapítja, hogy egy kívai font az bizony nem hetven szamarkandi uncia, hanem tizenhét és fél hvárezmi lat, és bizony tizenhat felett extraprofitról beszélünk, amelyet sürgősen elvon a helyi Nagy Márton, hogy legyen miből joghurtot venni. Sok szalonnával.

A karaván pedig, mire megérkezik a sztambuli bazárba, ahol utoljára még a sztambuli piac defterdárjának unokaöccse is megsarcolja őket, addig az eredeti áru 30%-át tudja eladni, a többit levámolták a sorban egymás után következő szuverének. De ha az egyik szuverén fia épp feleségül veszi a másik szuverén lányát, és ajándékot kellett adni, akkor az is lehet, hogy 15% marad meg, és Sztambulban abban az évben igen drága lesz a szegfűbors.

Álmaikban a szuverenitás korlátozza önmagát

A kereskedő álmaiban valami olyan megoldás jön elő (bár ez neki akkor nagyobb fantasztikum, mint a muszlim harcost a másvilágon tucatjával váró szűzleányok) ahol az elején kiderül, hogy mennyit kell fizetni, és a szuverének egymással megegyezve, közös szabályrendszer alapján vámolnak. A mérleg mindenütt szamarkandi fontot mér, amely fixen 12 uncia.

A szamarkandi mérésügyi egyezményben a szamarkandi emír, a hvárezmi szultán, a Fergána-völgy Győzedelmes Oroszlánja, a khívai kán és a hvárezmi nagykán megegyezett egymással, hogy egységesen mérnek, nem basztatják a karavánokat feleslegesen. A Fergána-völgy Győzedelmes Oroszlánja szabott áron átenged mindenkit, aki még Akszuban vagy Kasgarban a helyi emír/mandarin/mufti/satrapa által kiálított és az Egyezményes Sárkányos Pecséttel ellátott árujegyzéket mutat fel, amelyben az emír/mandarin/mufti/satrapa által felvett áruérték irányadó, és ennek fix 3,5%-a a vám.

Aztán a kereskedő keze beleér a bilibe, és rájön, hogy az út közben előforduló emírek, kánok és győzedelmes oroszlánok mindegyike korlátlanul szuverén és kínhalállal végezteti ki azt, aki akárcsak felveti, hogy a szuverenitásukat holmi egyezményekkel és papírokkal korlátozzák.

A korlátlan szuverenitás logikus következménye a háború

Háború az országon belül, hiszen csak a főhatalom birtoklásával valósíthatom meg a céljaimat. Tehát jön a fehér és a vörös rózsa, ahol jól szétverjük egymást, hogy a végén egy random walesi törzsfőnök leszármazottja röhögjön a markába és szerezze meg a trónt. Vagy éppen harminc évre felgyújtjuk Európát, hogy a vallásgyakorlás meghatározásának szuverén jogát egymásra kényszerítsük.

Ráadásul mindez a birodalmak Európájában történik, ahol a brit-északi, a nyugati frank, a keleti frank, a mediterrán, a bizánci és a szláv birodalmi centrumok igyekeznek különböző nevekben és felállásokban minél nagyobb területen szuverenitást gyakorolni.

A birodalmak Európája aztán sikeresen szétháborúzza magát a nemzetek Európájára (most kihagyom a német birodalmat sokáig alkotó sok kis szuverén királyságot-hercegséget) ahol aztán végképp értelmetlenné válik a dolog.

Az önkéntes korlátozás kora

Az országok elkezdenek egymással egyezményeket kötni, mert olyan kis kulturális különbségeknél, amelyek Európában vannak, általában semmi értelme mindent hatszor bevizsgálni és engedélyezni. Az értelme annyi, hogy az államok megmutathatják, hogy ők győzedelmes oroszlánok, császárok és nagykánok.

De aztán a 19. század végétől elindul egy folyamat - amelyet a két világháború is csak lassítani tudott - amely során egyre-másra születnek a fontos egyezmények. 1874-ben Bernben megalakul az Egyetemes Postaegyesület. 1886-ban szintén Bernben megkötik a Berni Uniós Egyezményt a szerzői jogról, 1922-ben Párizsban megalakul a Nemzetközi Vasútegylet és így tovább. 1919-ben megalakul a Népszövetség, 1946-ban az ENSZ.

Az Egyetemes Postaegylet zászlaja

Ezek mind-mind internacionális szervezetek, amely azt jelenti, hogy a szuverén tagok önként lépnek be, és a szuverenitásuk egy részéről önkéntesen mondanak le. Ennek több látványos aspektusa is van. Az egyik a diplomáciai rituálé. Rengeteg konferencia, két- és többoldalú egyeztetés zajlik. Ennek eredménye a fenntartások rendszere. Egy internacionális szervezet mindig csak a legkisebb közös többszöröst tudja megkeresni.

Például a vasúti menetrendek formátumát az UIC egységesíti, viszont olyan fontosabb kérdésekben mint nyomtáv és vontatási áramnem, fenntartások sora következik, hiszen a németek nem fognak átépülni francia áramszabványra és viszont.

Végül a fontos jogi aspektus: minden szuverenitást korlátozó elem (tehát pl. hogy a magyar szabadalmi hivatal elismer egy portugál szabadalmat, amelyet nem ő vizsgált meg és jegyzett be, hanem a portugálok) bekerül a nemzeti jogba. Születik egy kihirdető jogszabály, ahol a szuverén (rendszerint a parlament, alkotmányos monarchiákban a király a parlamentben) egy nemzeti jogalkotási aktussal (törvénnyel) beemeli a nemzetközi egyezményt a tagállam jogába.

Vagyis a szuverenitás korlátozása önkéntes, a szuverén saját magát korlátozza. Másképp fogalmazva: nincs korlátozás, a szuverén megengedett kegyesen egy (vagy több) szuverrének valamit, cserébe azért, hogy ugyanezt megengedte neki egy másik szuverén. (ún. viszonosság)

Szupranacionalitás kora

Ezt haladta meg az Európai Unió, nem kis vajúdás árán. Az EU nem internacionális (nemzetek közötti) hanem szupranacionális (nemzetek fölötti) szervezet. Vagyis az EU a tagállami kormányok beleegyezése nélkül alkothat olyan jogszabályt, amelyet a tagállamban alkalmazni kell akkor is, ha az a tagállam jogában nem szerepel, sőt akkor is, ha a tagállam joga ellentétes vele.

Ez nyilvánvalóan túllép a szuverenitás hagyományos fogalmán. Az EU négy csúcsszervéből (Parlament, Bizottság, Tanács, Bíróság) az egyik (a Tanács) pont azért áll a kormányfőkből, hogy az EU ne valamiféle összeurópai kormányként dirigáljon, hanem legyen arra lehetőség, hogy a tagállamok a hagyományos egyezményeknél megszokott módon kivételeket intézhessenek el maguknak.

Az EU döntési folyamatai gyorsabbak, mint a sokszor évtizedeken át formálódó egyezmények, azonban lassabbak, mint egy tényleges szuverén jogalkotási, döntési folyamata.

Legyen-e felettünk az EU tényleg szuverén?

A jelen ás a jövő egyik nagy kérdése, hogy kell-e olyan EU, amely nem ennyire lassú és óvatos, hanem a tiltakozások ellenére is bevezet jogszabályokat. A magyar kormány ahhoz a táborhoz tartozik (és nincs egyedül) amely erre a kérdésre nemmel válaszol. Mások forszírozzák az EU szuverenitását a tagállamai felett, nagy kérdés hogy miért.

Az eddigi integrációs folyamat ugyanis gazdasági jellegű volt, most jönne az adminisztratív, védelmi stb. integráció, amely viszont már olyan helyeken nyirbálná a tagállami szuverenitást, ahol ez eddig tabu volt.

Ha valami fenyegeti a magyar szuverenitást, azt errefelé kell keresni, hozzátéve, hogy ez az összes tagállam szuverenitását fenyegeti, tehát ha nekünk bajunk van vele, egyáltlalán nem vagyuk egyedül és szövetségesek nélkül e téren, mint ahogy azt Orbánék szeretik sejtetni.

Ügynökök, lobbisták, kémek

A szuverenitásunkat veszélyeztetheti még ellenséges beépülés és lobbiérdek. Ez klasszikus veszély, amelynek a felszámolására klasszikus eszközök vannak. A kémeket elhárítja a kémelhárítás, a lobbistákra pedig jobb helyeken (nálunk is, harminc éve) szigorú közzétételi szabályok vonatkoznak, amelynek a nemzetközi környezetből érkező támogatást kapó szervezetek (mint pl. a Transparency International) pedánsan eleget tesznek. Nem kis részben azért, mert a nekik adományozó szervezetek, egyének és cégek nem akarnak holmi kémvádakat maguk ellen, így a pontos kimutatást ők is elvárják.

A lobbiérdekek az a része teljesen nyilvános és legális. A titkos és illegális külföldi érdekek elleni fellépés Magyarországon az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Rendőrség, a Állami Számvevőszék, továbbá a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hatáskörébe tartozik. Még külön egy hivatalt erre létrehozni teljesen felesleges.

A Sutyerenitásvédelmi Hivatal, nem is erre jött létre. Az ő céljuk, hogy a nyilvános és legális külföldi támogatást kapó szervezetek zaklatása.

Ezért aztán a Sutyerenitásvédelmi Hivatalnak a fenti, meglehetősen pongyola és tényleg a joghoz nem értő laikusoknak szóló szinten sincs fogalma arról, hogy mi az a szuverenitás. Mondjuk úgy, hogy a három nyilvánosan ismert munkatárs (elnök és két helyettese) között jogvégzett nincsen, ez lehet túlzó elvárás. Én nem vagyok híve a jogi túlképzésnek, meg a jogászdoktort mindenhova szemléletnek, de ide lehet nem ártott volna legalább egy, a három az ifjúsági mozgalomból vezényelt mameluk helyett, akiknek valószínű, hogy a szuverenitás védelme valójában egy Skoda Superb szolgálati személygépjárművet jelent. Már ha elég lelkesen csóválják a farkukat, ami lássuk be, nem egyszerű feladat.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.