Elon Musk politikai kalandja

Avagy mi köze a bögyös fekete csajoknak az amerikai politika legújabb fenegyerekéhez?

Donald Trump mellett újabban szinte mindig megjelenik Elon Musk. Személye az egyik “rallying point” lett. Egyesek mint a független, sikeres üzletembert, a nagy újítót istenítik, hiszen az ezredforduló sikeres üzletei közül jó pár fűződik a nevéhez, és jó pár dologban (űrutazás, elektromos autók) forradalmian új dolgokat csinált. Ráadásul számos mostanában uralkodó társadalmi konvencióval szemben óriásiakat trollkodik.

Mások pedig gyűlölik, hiszen egy jól láthatóan személyiségzavaros, a jóízlés és a normalitás ellen trollkodó, a tutiba beleszületett és az alkalmazásában álló mérnökök-tudósok eredményeit kisajátító hülyegyereket látnak benne.

Lehetséges-e valami objektív viszonyulást találni? Nem hiszem, bármennyire is objektívan mondani róla valamit csak akkor lehet, ha megpróbáljuk a hátteret és az embert külön vizsgálni. Ezt egyébként jobb sorsra érdemes ügyvédjelölteknek szoktam tanítani, amikor azt tanuljuk mi a teendő a hamis okirattal, “ügyvédi kettőslátás” néven. Először gondolatban “takard le” az irat tartalmát és foglalkozz csak a formai tulajdonságaival, majd gondolatban “takard le” az alakiságát, és koncentrálj csak a tartalmára!

Mit látunk tehát, ha letakarjuk Musk személyét, és előbb a külső tényezőket nézzük meg?

Népmesei hős

Ha valaki beiratkozik egy amerikai business schoolba, hogy ott MBA diplomát szerezzen, akkor a tananyag 90%-át az teszi ki, hogy mi mindenre kell figyelni és hogy nagyon fegyelmezett és jól szervezett vállalatvezetés nélkül a legjobb ötlet is kudarcra van ítélve.

Amikor én jártam ilyenre, akkor például a marketing professzor, aki a Purina cégnél az egyik értelmi szerzője volt a “tegyünk macska/kutya tápot fehér porcelán tányérra a reklámban és áruljuk drágábban, mint a hamburgert” kampányoknak, rózsaszín kasmírpulcsiban járt, 5000 dolláros Breitling (“yeah with this thing you can navigate a plane, but frankly would you guys sit on a plane knowing that the pilot uses this to navigate it?”) órája, Porsche Boxstere volt, na ő magyarázta el nekünk, hogy tök mindegy milyen jó gondolataink vannak, a marketinges feladata jórészt ezek elfelejtése, és kő egyszerű dolgok kitalálása.

A pénzügy professzor bácsi Excel-szörnyetegeket rakatott velünk össze (én legalábbis annak éreztem őket) hogy megmutassa: egy 10-15 éves lefutású befektetést nem az álmainkkal döntünk el, hanem egy mezei NPV fügvénnyel. A “bottom line” számhoz az egyszerűbb példákban is 10-12 részösszeg vezetett, és mindegyiket úgy kellett képletekkel felszerelni, hogy könnyen változtatható legyen. Amikor mindenki kész lett ezzel, jött az az óra (három óra) amikor pl. beletettünk 3-5% variációt az acél beszerzési árába, vagy 1%-kal megemeltük a tőke költségét, elkezdtünk betenni váratlan nagy (10% bevétel emelkedést vagy kiesést okozó) eseményeket az 5-8-10 évbe, aztán elkezdtünk rá biztosítási költséget beleszámolni…a lecke pedig az volt, hogy a legtöbb jó üzlet valójában kockázatos és rossz üzlet.

És valóban, az amerikai üzleti világot az ilyen szemlélet tartja felszínen. Ez a no-nonsense mentalitás, amelyik azt mondja, hogy ami hoz profitot az jó üzlet, akármilyen rosszul is néz ki. Ami pedig nem hoz profitot, az rossz üzlet, akármilyen jól is néz ki.

Ezután pedig átmentünk az Üzleti Szuperhősök Imádásának Templomába

Ahol tanultunk Steve Jobsról, Bill Gatesről, Warren Buffetről (Musk akkor még nem volt olyan ismert mint most) és a tanár, aki magyarázott róluk percenként kimondta a “disruptive” szót, hogy mennyire szétrombolják ezek a zsenik azokat a merev üzleti kereteket, amelyeket a világ rájuk kényszerít. És hogy ezek kockázatot vállaltak és nyertek, bla, bla, bla…

Ezeket az embereket az amerikai csodálja, és nem vesz tudomást arról, hogy esetleg az első pár millió dollár bűnözésből jött össze, vagy hogy a Nagy Ötletet nem is a zseni találta ki, hanem potom pénzért megvette valami értelmes, ám kevésbé élelmes alaktól. Vagy hogy a hozzá hasonló kockázatvállalók nagy része koldusbotra jutott.

Kockáztattak és...vesztettek. Amerikai autógyártók 1900-1940 között. Három élte túl.

Nem, ezekkel nem foglalkozunk, Amerika Ludas Matyijai, Igazságos Mátyásai ezek a Nagy Üzletemberek. Népmesei hősök, akik konkrét népmesékben is megjelennek. A Vasember (és a karaktert tökéletesen megformáló Robert Downey Jr.) tipikusan ez a figura.

Elon Musk csodálói tehát - kétségkívül meglevő eredményei mellett - ezt a hősfigurát is csodálják, aki szembemegy, aki szétver, aki vagányan kockáztat. Hogy ez mese? Valamennyire minden vallásos csodálat az.

Hogyan kell férfinek lenni?

A nemi szerepek átalakulásának minden nemet sujtó/áldó következménye, hogy nagyon sok elvárásrendszer rendült meg. Ez áldás, mert egyre több ember szabadul fel gyakran megnyomorító elvárások alól, ahol orvosnak/mérnöknek/jogásznak kellett tanulni, ahol X éves kor előtt gyereket kellett csinálni, ahol X kiló fölötti/alatti súllyal nem volt igazi férfi/nő az ember.

Onnan nézve viszont átok, hogy megszűntek azok az átlátható elvárások, ahol egy listát végig kipipálva az ember férfi volt, és mint férfinak jártak dolgok. Ennek a kivetülése rengeteg szánalmas megnyilvánulás, ahol ilyen AI tradwife-okról tesznek ki fotókat, hogy leányok vessétek alá magatokat egy bölcs férfi irányításának. Állítólag (még nem láttam, rá kéne keresni) már pornó is van ilyen, hogy a takaros,szerény, dolgos háziasszonynak adja meg az ura, amit minden jó asszony megérdemel. Esetleg két jó asszony. Két ázsiai jó asszony. Két ázsiai jó asszony egy yachton…

Kretén tradwife mémek

De ezeket a szánalmasságokat félretéve is bőven marad kérdés, amelyhez egy most felnövő, tizen- huszonéves férfi nem talál mintákat. Vagy a mintáiról kiderül, hogy azokat a többségi kultúra mélységesen elítéli, így a szintén mintákat kereső fiatal nők is elutasítják. Nyilván lehet azt mondani, hogy 18. életévüket betöltött felnőtt szavazópolgárok döntsék el minták nélkül, de ennél kevés nagyobb képmutatás van.

A korosztálynak szóló pop (és nem pop-) kultúra jelentős része arról szól, hogy mégis mit kell csinálni egy randin. Hány randi után menjen fel a lány a sráchoz? Mi van, ha nem akar felmenni? Mi ez az orgazmus dolog és honnan fogom tudni, hogy volt neki? Meg kell-e hívnom, vagy mindketten fizetünk? Kell vennem valami virágot/parfümöt/plüssmacit? Ha kaptam plüssmacit akkor kell-e smárolni vagy nem kell? (ezek azok a dolgok, amelyek 25 éve voltak a megfelelő magazinokban, most nem tudom, mik ezek a kérdések és fórumok, csak abban vagyok biztos, hogy vannak)

Ezekben a dolgokban a nyugati világ huszonéves férfiait reménytelenül egyedül hagyták, és olyan mintákkal hagyták egyedül, amelyeket azok a nők, akiknek a társaságát természetesen keresik, elutasítanak.

Ez egy nagyon veszélyes jelenség, mert a fiatal férfi bizonytalansága és magas tesztoszteronszintje a legkönnyebben csatornázható ösztönös motivációk közé tartozik. Elég csak a különböző terrorszervezetek által behálózott fiatal muszlim férfiakra gondolni.

De ha ilyen veszély nincs is nyugaton, piaci és politikai reakciókat a jelenség azért kivált.

Utaznak erre veszélyes elmebetegek (Andrew Tate), a komplexusaikat kivetítő, önigazoló furcsaságok (Ben Shapiro) és profi üzletemberek (Jordan Peterson) de az egyik legismertebb amerikai podcaster, Joe Rogan közönségének jó része is a fiatal középosztályos férfi.

Elon Musk szintén ebben a közegben a legnépszerűbb, és nem nehéz meglátni, hogy miért: sikeres férfi, számtalan nője van, gazdag, gondtalan életet él. Egészségesebb volna, ha egy fiatal férfi előtt nem ez lenne a minta? Igen, egészségesebb volna, ha egy boldog párra, aranyos gyerekekre, otthonra vágyna. Arra vágyik, csak azt nem tudja, hogy kell. Miért? Részben ő maga tehet róla, de legalább ekkora részben az is, hogy szépen lassan a lebbencslevesről is kiderül, hogy az se jó, mert rasszista, antifeminista, elnyomó nézetek megjelenítője.

Hogy ezeken röhögni kell? Igen, röhögni kell, csak 18-25 évesen az ember még Komolyan Vesz Dolgokat. És nagyon rajong azokért a férfiakért, akiknek látszólag semmivel nem kell megküzdeniük. Ad a véleményükre és drukkol a trollkodásaiknak. Ez egyrészt mindig így lesz, másrészt pedig a legegyszerűbb “gyógymód” elgondolkozni azon, hogy minden rendben van-e, ha az út szélén hagyunk széles tömegeket. Átfordítva ezt Trumpra/AfD-re/LePenre/Fideszre: a másikra azok szavaznak, akiket mi nem tudtunk megszólítani, cserébe viszont lehülyéztük.

Képmutatás és tiltáskultúra

Szasza barátomnak (dr. Sánta Szabolcs Miklós ügyvéd) nemrég volt születésnapja. Szaszának van excentrikus hobbija, a mopszmentés. Illetve nem ő maga ment mopszot, de nagyon támogatja ezt az ügyet és van is pár ilyen kutyája. Születésnapjára akartam csinálni egy képet, ahol egy bögyös fekete csaj egy mopszot ad neki ajándékba.

A Microsoft AI generátora természetesen közölte, hogy olyan prompt, hogy bögyös fekete csaj, nincsen. Egyrészt egy nőről akkor se írjuk le hogy bögyös, ha másfél órát tud a zuhany alatt állni anélkül hogy a lábfejére víz jutna. Másrészt nem írjuk le hogy fekete, mert valaki még azt gondolja, hogy tárgyiasítani akarjuk a nagymellű fekete nőket.

Ezt még érteni is vélem, valószínű fekete, nagymellű nőként baromira idegesítene, ha valaki két nagy csokitortát látna bennem. Illetve ez tán még nem is annyira, de hogy akármit is érek el az életben, mindig két nagy csokitorta maradok, na az már biztosan.

Tehát helyes, ha nem enged az AI bögyös fekete csajokat rajzolni? Na erre a kérdésre már nincs egyszerű válasz. Lehet érvelni amellett, hogy ez segíti, hogy kikopjon ez a rasszista/antifeminista toposz. Meg amellett is, hogy ahogy a bögyös fekete csajnak joga van az emberi méltóságához, nekem meg jogom van hozzá, hogy bögyös fekete csajokat nézegessek, főleg hogy az AI anélkül rajzolt egyet, hogy egyetlen nő is levetkőzött volna.

Értelmetlen tilalomfák?

De a gond még csak nem is itt van. Nézzük meg ezt a képet:

A képet természetesen a Microsoft Designer rajzolta, és jól láthatóan egy bögyös fekete csaj ajándékozott mopszot a kopasz-szakállas ügyvédnek. Na akkor hogy van ez? Így: “a plus size black waitress in a sports bar presents a pug as a birthday present to a bald lawyer with short black mustache and beard”

A sportkocsma telt fekete pincérnője. Bögyös fekete csaj nincs, de minden további nélkül rajzol egyet, ha az ember körülírja.

Tudom, ez az egész jelentéktelennek tűnik. De szerintem az elmúlt két évtized 5 legkárosabb jelensége között ott van az értelmetlen tiltáskultúra elharapózása. Nem az a kérdés, hogy helyes-e a női test tárgyiasítása, mert nem az. A kérdés az, hogy értelmetlen tilalomfák elhelyezése mennyit árt bármilyen ügynek. Mert a hetvenhetedik tilalomfánál a dolog menetrendszerűen csap át gyűlöletbe a tilalomfák kihelyezőivel szemben.

Eközben meg a Grok, amelyet az X (Twitter) mellett lehet használni, simán rajzol Hooters görlöket a mopszokhoz, sőt, részegen besörözve lövöldöző Elon Muskot is.

Persze ez alapján Muskot a netsemlegesség bajnokának nevezni legalábbis nehéz (mert pl. ha valaki a Twitteren beszól neki, azt kirúgják) de tény, hogy itt is a korszellemre érez rá, amit csinál.

Láttuk tehát, hogy Muskot kitakarva számos olyan folyamatot látunk, amely korunk popkultúráját és politikáját is nagyon alakítja, és Musk ezekre sok ponton ráérezve lesz népszerű a rajongói körében és gyűlölt az ellenségei körében. Takarjuk most le a hátteret és nézzük meg Muskot magát: sikeres lesz a politikai kalandja?

A válaszom: igen is meg nem is.

Musk lehetséges politikai hatásának modelljéért nem kell meszire menni, csak a 2016-2020 közötti Amerikáig. Trump elnöksége számtalan, addig agyonhallgatott dolgot hozott felszínre. Igen, Trump egy csapkodó ámokfutó, és eléggé stricis-felkérdezős hangnemben firtatta, hogy a NATO-tagállamok miért nem költenek a saját védelmükre.

Viszont attól még ott a kérdés: A Nagy Szovjet Szörny kimúlása után hogyan definiálja magát a NATO? Vajon a sokat emlegetett, de sose megcsinált EU-s haderő mire lesz jó? Egyáltalán lesz olyan? Vagy csak a szöveg megy, de ha kihajózik három orosz hajó egyszerre Murmanszkból, akkor rögtön szaladni kell amerikai segítségért? Ezeket a kérdéseket sokan, sokféle érdekből feltették már finoman, aztán Trump jött az asztalra csapni, és feltenni hangosan és bazmegezve.

Ha Elon Musk nekiesik az amerikai bürokráciának, akkor pont ugyanilyen faltörő kos lesz, aki le fog dönteni bizonyos tabukat, és amikor vége van a kocsmai verekedésnek, akkor jönnek majd pont azok a politikai profik, akiknek a szétverését Musk vállalta, és létrejön valami hatékonyabb dolog.

Musk maga mondta, hogy nem tervez évekig a politikában maradni a hatékonyságnövelő “minisztériuma” kétéves program lesz, Trump szerint 2026. július 4-én bezár.

Átalakítás helyett csak felrázás

Ez idő alatt az amerikai politikán nagyon kevés dolgot lehet keresztülvinni. Rengeteg szövetségi ügynökség bezárásához van szükség kongresszusi többségre. Még akkor is, ha formálisan ez megvan, ott a szabad mandátum és a szuverenitás (helló Orbán Balázs) az úgy van, hogy az elnököt a saját pártjának a képviselői (vagy azok egy része) is leszavazzák, ha a politikai érdekeikkel ellentétesen cselekszik.

Arra viszont az a másfél év, ameddig ez a “minisztérium” (azért az idézőjel mert formálisan nem az) működni fog, arra elég lesz, hogy kimondjanak egy csomó dolgot, amelyet eddig nem volt szokás kimondani. Az Amerikában közutálatnak (mindkét oldal közutálatának) örvendő washingtoni elit ugyanis kiváló abban, hogy 1) dolgokat eltussoljon 2) nevetségessé tegyen minden kritikát 3) bármire milliárdos forrásokat szerezzen.

Persze nem kell valamiféle német vagy francia államra és bürokráciára gondolni, de Reagan vagy Nixon ha élne, akkor nagyon szétcsapna köztük. És itt van a kutya elásva: Noha Musk hozza a szokásos hülyegyerek trollkodásait, fölényeskedéseit, valójában egy olyan feladatot kapott meg, amely egyáltalán nincs az egész (tehát nemcsak a trumpista) republikánus szavazóbázis ellenére.

Piszkos munka

A republikánus elit egésze és a demokrata elit egy része tehát valójában egyetért Muskkal, de közben örül annak, hogy nem neki kell fejjel neki menni a nagy washingtoni falnak. Gondosan távol fogják magukat tartani a dologtól, és ha úgy látják, hogy vannak továbbvihető eredmények, csatlakozni fognak. Pontosan úgy, ahogy Trump NATO-, Kína-, és iparpolitikájával is történt.

Musk ebből 2026-ban arcvesztés nélkül ki tud szállni, Vivek Ramaswamy pedig ugródeszkának használhatja ezt valamilyen politikai karrierhez. Musk ha akar, lehet királycsináló, hiszen megismeri belülről az amerikai politikai elitet. Elnök nem lehet, de nagyon befolyásos háttérember igen.

Összegezve tehát azt gondolom Elon Musk politikai kalandjáról, hogy külsőleg egész biztosan olyan shitshow lesz, mint Musk bármilyen megnyilvánulása az elmúlt években. Gyerekes, éretlen, csapkodó, trollkodó. Ez rá fogja nyomni a bélyegét az eredményekre (pontosabban azok elmaradására). De ezzel együtt, olyan kortünetekre, olyan politikai beidegződésekre fog ez a shitshow rámutatni, amelyekre sokan rá akarnak mutatni, de senki se mer rájuk mutatni. Alakítani fogja a politikai diskurzust. A csapkodóan káros hatások le fognak pattanni az intézményrendszerről, de az intézményrendszert változásra fogják kényszeríteni. Ez pedig alapvetően jó dolog.

Csak ehelyett a műsort fogjuk nézni, amit Musk csinál. Ő mindenképp jól fog szórakozni.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz