Esti kifakadás
Ezt írja Vidéki prókátor kolléga:
"Az újságírók és az elemzők most „rá vannak kattanva” a Tisza Párt hamarosan bemutatandó választási programjára. Megértem őket, mert valamiből élniük kell, meg kell tölteniük az újságokat, meg a műsoridőt, kellenek a gumicsontok, amiket jó alaposan és jó hosszú ideig rágni lehet. Én viszont úgy vagyok vele, hogy az, hogy „pártállam és maffiaállam helyett jogállam” nekem bőven elegendő programnak. Egyrészt ugyanis ezen túl minden más csak mellékes technikai részletkérdés, másrészt pedig az, aki pártprogramok alapján dönt pártállam és jogállam között – vagyis Juhász Péter Pál és a kölcseys pedagógusok között -, az nem érdemli meg, hogy jogállamban éljen."
Különvélemény:
A jogállammal kapcsolatban egyetértünk. Holnap még, ha győzöm cérnával, arról is fogok írni, hogy a rezsicsökistopit a 2024-es (!!!) adóév alapján kivetett különadóval óhajtja 2026-ban finanszírozni a NER.
És igen, én is vágyok arra, hogy jogállamban éljek, ahol Tuzson Bence abból próbál megélni, hogy nyit egy ügyvédi irodát valahol és várja, hogy bejöjjön az ügyfél az ingatlan-adásvételével, vagy a szavatossági perével. Közben természetesen megküzd azzal, hogy bármely magyarországi háromtagú bírói tanács, dacára annak, hogy ugyanott szerzett diplomát mint mi, magát valami tévedhetetlen isteni magaslatnak gondolja, és úgy szarik a jogszabályokra, ahogy csak jónak látja.
Mert ez a helyzet. A magyar jogállamnak nemcsak az a baja, hogy Orbán belenyúl itt, Lézer Dzsoni belenyúl ott, meg még a fene tudja ki nyúlkál bele. Az is baj, hogy a magyar bíróság, különösen annak felsőbírósági része, a teljes erkölcsi és szakmai nihil állapotába jutván, valamiféle kádibíráskodásba süllyedve játszik emberek sorsával. A kiakadó ügyvédek általános tünete az ügymesélés.
Hát tessék: nemrég ért véget egy nyolc éven át húzódó, igen nagy értékű per, amiben én az egyik fél jogi képviselője voltam. Voltunk kétszer elsőfokon, egyszer másodfokon (nem megyek bele a részletekbe, így jött ki a lépés) és voltunk a Kúrián. Mondom sorban: első elsőfok: teljes pervesztes lett az ügyfelem. Második elsőfokon 80%-ban pernyertes lett az ügyfelem. Másodfokon teljes 90%-ban pervesztes lett az ügyfelem. A Kúrián nagyjából egálra jött ki, valamelyest kedvezőtlenebbül az én ügyfelemre nézve.
A per tárgya volt többek között a késedelmes teljesítés. A négy eljáró bíróság összesen tíz bírója négy teljesen különböző számot hozott ki a késedelmes napok számára. Arra, hogy ki, kinek mennyi pénzt kell, hogy fizessen, szintén négy megoldás született. A két szélsőérték közötti különbség bő ötszázmillió forint volt.
Ilyen perek után kell azt mondani, hogy ja igen, kedves ügyfelem, menjünk bíróságra, jó lesz ott neked. Nem lesz jó.
Szóval igen, helló, Vidéki prókátor kolléga, a Diétás Magyar Múzsa nagyon pontosan érti, hogy mire gondolsz, amikor azt mondod: neked elég lenne simán a jogállam is.
De van itt egy másik érzés is: ez a tegnap esti rendelet keserűséggel töltött el. Oké, hogy egyébként is hajlamos vagyok depresszióra, különösen télen, de ez annál több volt, nem egy sima szürke nap, amikor kifolyik az idő a kezem közül.
És holnap meg fogom írni a rezsistoppos cikket is (talán) és megcsinálom a jegyzetet, hogy a hétvégén adásban is elmondjuk ezt. De nagyon nehezemre esik.
Nem erről akarok beszélni.
És ezen a ponton én egy egyszerű választóvá válok, nem vagyok ügyvéd, nem vagy politikai kommentátor. Ez a két énem pontosan tudja, hogy minden politikai ígéretből, így Magyar Péter ígéreteiből is köbgyököt kell vonni.
De az az énem, akinek nagyon-nagyon elege van abból, hogy minden nap arról olvas, hogy Győrben a Fidesz fosztogatja a város lakáskasszáját, hogy Orbán fosztogatja Budapest kasszáját, hogy Lázár János valamiféle gerófnak képzeli magát, miközben amihez hozzárér, összedől, hogy…nem is folytatom.
Ez az énem, működő országról akar hallani. Emberséges országról, biztonságos, becsületes, nyugodt országról.
És igen, ugyanúgy ahogy minden nagyon kifinomult ízlésű ember felhangosítja a rádiót, ha a kokódzsámbót adják, én is ezt akarom hallgatni. Nem Dobrev Klárát az erős baloldalról vagy mi a jó éggel kampányolnak most éppen szerencsétlen dékások. Nem Dúró Dórát, meg a hungarista antidzsender református püsiket. Nem az egymásnak üzengető pócsjánosokat és cigányvajdákat vagy mi a büdös franc volt az a történet. Nem.
Én azt akarom hallgatni, hogy valaki legalább megígéri, hogy jobb lesz. Nem azt, hogy ha most csendben, cuppogva, hálásan, szájjal szeretem, akkor kapok hat havi fegyverpénzt vagy felvehetek hárommillió kárpátmedencei millrúpiát háromszázalékos kamatra, úgy is, hogy a 8 éve halott nagyanyám a kezes. Nem.
Azt akarom hallgatni, hogy valaki elmondja, hogy a gyerekotthonban nem adják el a gyereket kurvának. Azt akarom hallgatni, hogy valaki elmondja, hogy egy hétkocsis Hortobágy IC-t öt egyforma másodosztályú kocsival, továbbá ugyanazon sorozat elsőosztályú- és büfékocsijával fognak kiadni. Azt akarom, hogy valaki megígéri, hogy nem lesz alapelvárás egy agráregyetem rektorától, hogy beszélő marhakonzerv legyen, hanem odatesznek valami jószándékú tudóst, mellé egy becsületes pénzügyest. A Szenátus Sziaruamjait meg a Kancellár Sziauramat, meg A Működtető Alapítvány Tekintetes Főkurvátorát pedig elcsapják a francba onnan, a fizetésüket meg kiosztják az érdemi munkát végző tanárok között.
Azt akarom hallgatni, hogy lesz jó. Akkor is, ha hazudnak. Legalább hazudják azt, hogy jó lesz. Akkor is ha nem lesz jó, legalább beszélni akarok róla, és nem arról akarok beszélni, hogy Tuzson Bence éppen mit gyújtott fel a magyar igazságszolgáltatásban, vagy hogy Zsé ügyészhelyettes úr hangyányi érdemen nyugvó hegységnyi egóját ma éppen mivel sértette meg valaki.
Sokat írunk erről, meg gunyorosak vagyunk meg minden. De nagyon-nagyon elegem van belőle. És igen, elég lenne a jogállam. De ne csodálkozzunk, ha egy emberséges, működő ország ígérete akkor is érdekesebb, ha egy szó se igaz belőle. Ha meg még akármilyen kis részben igaz is, akkor ez bizony ezerszer több annál, amit bárki más ígér.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
Ez jól “kijött” és jó, hogy így történt! Az ember próbál nem elmerülni a mocsárban, de ilyenkor megpendül odabent egy húr és azon pont ilyen dallam szól…mert tudod, hogy a 82 éves Apád, egy tisztességesen ledolgozott aktív életszakasz után a kórházban nem rozsdás szekrény és pókhálós oxigénpalack tartó taliga mellett kellene feküdjön, nem olyan mosdóba kellene ott járjon, amiből egy komplett mikrobiológia tanszék írhatna akadémiai székfoglalót… Amikor nem érted, hogy a gyerekeid egy városi énekkarral nemhogy külföldre, de belföldre sem jutnak el, pedig a te korodban, a ‘80-90-es években ez evidens volt…és amikor tudod, hogy ez csak hab lenne a tortán, mert mellette ott van az a mérhetetlen hazugság és hülyének nézés, a hatalom elbaszott arroganciája! Ott van az aktív éveink jelentős része, amiben kurvára nem előre mentünk, hanem hátra! Csak kórházi környezetben időset, fiatalt, orvost és beteget elnézve, hányszor kellett már eddig is lenyelni, hogy a “lényegre” fókuszáljak, és ne zebrák, luxustáskák, fényűzés ocsmánysága emelje a pulzusomat…
Kívánom, hogy a változás érjen meg végre, mint egy jó kovász!
Igen. Ugyanezért volt jó Kapitány Istvánt és Orbán Anitát hallgatni. Mert nem lézerdzsonik, tuzsonbencék vagy nagymártonok.