Ha már diplomácia: a téma iránt érdeklődőknek kiemelten ajánlom Henry Kissinger könyvét (egy nem várt fordulattal a címe: Diplomácia), ami egyszerűen megkerülhetetlen, ha valaki meg akarja érteni, hogy mi is a nemzetközi kapcsolatok elmélete (és gyakorlata), hogy milyen taktikák és stratégiák érvényesül(het)nek ezen a területen.
Nem egy novelláról van szó (950 oldal!), de megéri végigolvasni, mert minden fejezete tartalmaz olyan tanulságokat, amik a mai napig érvényesek. Lásd még a "Realpolitik" szó jelentését...
Aki nem tud / nem akar olyan sokat olvasni, vegye meg németül. A német kiadàs - Staatskunst a cime - csak 550 oldal, plusz a jegyzetek, hivatkozàsok a végén, de azt nem szoktuk végigolvasni.
Nem okoskodni akarok, de attól tartok, hogy a "Staatkunst" nem azonos a "Diplomácia" című művével, hanem ez az, ami magyarul "Az állam vezetéséről" címmel jelent meg.
Nahát, tényleg. Sajnálatos, de a "Diplomacy" németül is kilencszázvalahány oldal. Ugyanaz a címe is. Szóval visszaszívtam, ne olvassa senki németül, nem éri meg :-)
Apró részlet-kiigazítás: a kisgömböc szerintem nem népszavazást lengetett be, hanem "nemzeti konzultációt". Vagyis tényleg tét nélküli, az eredménye meg az lesz, amit rogánék előre kidolgoznak. És ezt valóban úgy tudják majd hangoztatni, mintha népszavazás lett volna, mert az átlagválasztónak fingja sincs arról, hogy a kettő között mi a különbség.
Annyiban vitatkoznék Ésikkel, hogy ez nem tárgyalás volt, hanem sajttáj, ami tök más működési logikát jelent. Protokolláris esemény, ahol a feleknek nem kell semmiben dűlőre jutni, csak reprezentálni. Nem is kell egymással kommunikálniuk metanyelvi gesztusokon túl, hanem a sajtóval kell beszélgetni.
És ez ennek megfelelően zajlott az első 40 percben. Vance volt az első, aki valamennyire eltért a protokolltól, és ez valóban tervezett határátlépés lehetett; azonban nem Zelenszkij rovására, hanem otthon akarta magát építeni, nehogy úgy járjon, mint Kamala Harris. Ahelyett, hogy szunyókáltak volna egy jót Rubióval egymás vállán, ő szót kért, és gyurcsányozott egy jó vaskosat (Sleepy Joe hej de elkúrta, de bezzeg majd mi). Hazabeszélt, redneckeknek, redneckül. Zeleszkijnek itt gurult el a gyógyszere, és vitába szállt 1) egy előre nem egyeztetett, le nem zsírozott, offtopik témában 2) nem a sajtóval, hanem személyesen Vance-szel. Nem csoda, hogy innentől borult minden.
Zelenszkij három említett defektje, az anyanyelvi szintűt el nem érő angoltudása, az aktuális fáradtsága és az általános idegállapota közül szerintem leginkább az utóbbinak volt jelentősége. Szerepe szerint csak bambán kellett volna vigyorogni, meg egy-két frázis elpuffantania. Ehhez nem kell nagyon se skill, se lélekjelenlét, ezt még én is le tudtam volna abszolválni két kávéval meg egy Unicummal közepes-tűrhetőre, ha engem tett volna meg Ukrajna különmegbízottjává :) (Ok, na, volt még az az epizód, hogy a sajtó beszólt neki az szerkója kapcsán, de azt elég talpraesetten hárította.) De amikor Vance-szel kezdett vitatkozni, aktív szereptévesztésbe zuhant; mintha nem egy formális eseményen, hanem egy nemzetközi konferencia vitapaneljében ült volna. Valami ott eltört benne.
Csak hát ha ilyen törékeny, azért az megkérdőjelezi az alkalmasságát. Szerencséjére, a MAGA-putyinista körökön túl sikerült a világban őt eladni áldozatnak, úgyhogy most úgy fest, Kurszkot bukják a malőr miatt az ukránok, de utána talán visszatalál a szekér a rendes kerékvágásba.
Ha már diplomácia: a téma iránt érdeklődőknek kiemelten ajánlom Henry Kissinger könyvét (egy nem várt fordulattal a címe: Diplomácia), ami egyszerűen megkerülhetetlen, ha valaki meg akarja érteni, hogy mi is a nemzetközi kapcsolatok elmélete (és gyakorlata), hogy milyen taktikák és stratégiák érvényesül(het)nek ezen a területen.
Nem egy novelláról van szó (950 oldal!), de megéri végigolvasni, mert minden fejezete tartalmaz olyan tanulságokat, amik a mai napig érvényesek. Lásd még a "Realpolitik" szó jelentését...
Aki nem tud / nem akar olyan sokat olvasni, vegye meg németül. A német kiadàs - Staatskunst a cime - csak 550 oldal, plusz a jegyzetek, hivatkozàsok a végén, de azt nem szoktuk végigolvasni.
Nem okoskodni akarok, de attól tartok, hogy a "Staatkunst" nem azonos a "Diplomácia" című művével, hanem ez az, ami magyarul "Az állam vezetéséről" címmel jelent meg.
Amúgy ez se rossz.
Nahát, tényleg. Sajnálatos, de a "Diplomacy" németül is kilencszázvalahány oldal. Ugyanaz a címe is. Szóval visszaszívtam, ne olvassa senki németül, nem éri meg :-)
( csak azért váltottam nicket, mert egy volt fegyenc ne kötözködjön egy volt rendőrrel, nem jön ki abból semmi jó :-) )
"Vétó Corleone" got me. 🤣
Apró részlet-kiigazítás: a kisgömböc szerintem nem népszavazást lengetett be, hanem "nemzeti konzultációt". Vagyis tényleg tét nélküli, az eredménye meg az lesz, amit rogánék előre kidolgoznak. És ezt valóban úgy tudják majd hangoztatni, mintha népszavazás lett volna, mert az átlagválasztónak fingja sincs arról, hogy a kettő között mi a különbség.
Annyiban vitatkoznék Ésikkel, hogy ez nem tárgyalás volt, hanem sajttáj, ami tök más működési logikát jelent. Protokolláris esemény, ahol a feleknek nem kell semmiben dűlőre jutni, csak reprezentálni. Nem is kell egymással kommunikálniuk metanyelvi gesztusokon túl, hanem a sajtóval kell beszélgetni.
És ez ennek megfelelően zajlott az első 40 percben. Vance volt az első, aki valamennyire eltért a protokolltól, és ez valóban tervezett határátlépés lehetett; azonban nem Zelenszkij rovására, hanem otthon akarta magát építeni, nehogy úgy járjon, mint Kamala Harris. Ahelyett, hogy szunyókáltak volna egy jót Rubióval egymás vállán, ő szót kért, és gyurcsányozott egy jó vaskosat (Sleepy Joe hej de elkúrta, de bezzeg majd mi). Hazabeszélt, redneckeknek, redneckül. Zeleszkijnek itt gurult el a gyógyszere, és vitába szállt 1) egy előre nem egyeztetett, le nem zsírozott, offtopik témában 2) nem a sajtóval, hanem személyesen Vance-szel. Nem csoda, hogy innentől borult minden.
Zelenszkij három említett defektje, az anyanyelvi szintűt el nem érő angoltudása, az aktuális fáradtsága és az általános idegállapota közül szerintem leginkább az utóbbinak volt jelentősége. Szerepe szerint csak bambán kellett volna vigyorogni, meg egy-két frázis elpuffantania. Ehhez nem kell nagyon se skill, se lélekjelenlét, ezt még én is le tudtam volna abszolválni két kávéval meg egy Unicummal közepes-tűrhetőre, ha engem tett volna meg Ukrajna különmegbízottjává :) (Ok, na, volt még az az epizód, hogy a sajtó beszólt neki az szerkója kapcsán, de azt elég talpraesetten hárította.) De amikor Vance-szel kezdett vitatkozni, aktív szereptévesztésbe zuhant; mintha nem egy formális eseményen, hanem egy nemzetközi konferencia vitapaneljében ült volna. Valami ott eltört benne.
Csak hát ha ilyen törékeny, azért az megkérdőjelezi az alkalmasságát. Szerencséjére, a MAGA-putyinista körökön túl sikerült a világban őt eladni áldozatnak, úgyhogy most úgy fest, Kurszkot bukják a malőr miatt az ukránok, de utána talán visszatalál a szekér a rendes kerékvágásba.