Fel a fejjel, vizsgázók!

Van egy barátom (a Múzsán is jelent már meg írása, menekültügyi témában) aki az elmúlt években már a második szakjogásziját csinálja. Egy másik barátommal nézzük, hogy hát mi ezt bizony nem csinálnánk.

Ugyanis, mint minden rendes magyar jogásznak alapélményünk, hogy bemegyünk vizsgázni, aztán ott ül valami pszichopata, alkoholista vagy csak simán személyiségzavaros alak, aki módszeresen szívózik velünk, beszólogat, olyanokat kérdez, ami a tananyag távoli körzetében se volt. Szó szerint akar valamit hallani, amiről előadáson azt mondta, hogy nem kéri szó szerint, felcseszi magát, ha valamit nem onnan kezd el a vizsgázó mondani, ahogy azon az ideges reggelen neki eszébe jut.

Úgy alakult, hogy a környezetemben többen is szembesülnek a vizsgaidőszak gyönyöreivel. Valahogy nem lep meg, hogy az elmúlt húsz évben az égvilágon semmi sem változott, a magyar felsőoktatás még mindig úgy érzi, hogy a diák van az egyetemért, és nem az egyetem a diákért.

A tananyagot, legalábbis a jogi karon, már huszonéve is magunknak írtuk. A tankönyveink nagy része használhatatlan, ömlesztett szöveg volt. Az előadásaink nagy részén valami erre teljesen alkalmatlan alak unottan hadovált, az évfolyam stréberebb 15-20%-nak.

A tananyagot pedig jogszabályból, más egyetemen használt jobb tankönyből (volt olyan, ami nálunk volt jobb), jogszabályból és hasonlókból összeraktuk és az egyetemi belső hálón keringett, az egyetem nem merte törölni. Volt egy-két hepciáskodó alak, aki időnként dührohamot kapott, mert senki nem vette meg a hatszáz oldalas könyvét, és olyankor mindenki megbukott mert egész nap a 453. oldal lábjegyztetét kérdezte. Ez a lábjegyzet másnapra benne volt a keringő kidolgozott tételsorban, azzal, hogy ha Baromarc professzor úrnak idegrohama van, akkor ezt kell válaszolni.

Örök kedvencem “Paja bácsi” nevű professzorunk, akinél valami random szláv jogtörténeti dologból lehetett átmenni. Magyar jogászok generációi, ha azt hallják, hogy “szábornoje ulozsenyije”, rávágják, hogy 1649. Aki kicsit igényesebb, utánanézett, hogy mi a búbánat az a szábornoje ulozsenyije, egyébként egy még géppel írt, azóta fénymásolatban terjedő papíron volt rajta. Azt kellett bemagolni, és átmentél egyetemes jogtörténetből, mert Paja bácsi ezt kérdezte a kettesért, akkoriban épp negyven éve. Ha tudtad, hogy a szábornoje ulozsenyije az 1649, akkor átmentél, azt már nem kellett tudni, hogy a szábornoje ulozsenyije az három novgorodi rőf és 1649 milliméter, vagy hogy ez egy jelentős orosz törvénykönyv, ami ekkor jelent meg.

Közben a folyosón kialvatlan, halálsápadt emberek vannak. A fiúvécében a stressztől rókázik egy kolléga, egy lány kétségbeesetten próbál tampont vagy betétet szerezni, mert ugyan csak egy hét múlva lenne aktuális, de a stressztől hamarabb jött. A csinos vizsgakosztümhöz pedig a csinos kistáskát hozta és abban nincs. Mostantól majd lesz.

Közben bent egy ember, akinek az Úr a hivatal mellé észt is adott, hiszen mindig szokott, kérdezget, húzza a száját és az emberanyagra panaszkodik. Ami pont olyan, mint amikor a magyar fociedző a “feltételekre” panaszkodik.

Senkinek eszébe se jut, hogy ameddig a felsőoktatásunk arról szól, hogy egy csomó olyan ember, akinek kutyatartási engedélyt se lenne szabad adni, vizsgáztat, addig kódolva van, hogy a túlélésre, a “hátulról mellbe” taktikára szoktatott emberek jönnek ki az egyetemekről.

Szóval csak a szokásos. Dúl a vizsgaidőszak. Minden kedves vizsgázónak kitartást kívánok. Sokat segít, ha vizsga közben magadban, utána meg fennhangon a kurva anyjába küldöd el azt a tetűt, akár átengedett akár nem. Akár főprofesszor, akár nem.

Különösen az alapképzésben résztvevőket pedig azzal tudom biztatni, hogy még négy-öt év, és amikor visszanézel rá, akkor fogod látni, hogy nagy részük szakmailag senki, egy másik részük meg olyan, mint Yehudi Menuhin a prímásos viccből: szépen húzza, de asztalnál meghalna.

A Markó utcában gyakorta szembejött velem egy egykori tanárom, aki vizsgán, kissé már vontatott hangon (hisz délelőtt tíz óra akkorra már elmúlt) közölte, hogy “magából sohase lesz jogász”. Ennyit érnek.

Fel a fejjel.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.