A "Vén Diák"-kal szembeni jogi egyetemen szigorlatoztam, szóban munkajogból (20+ éve...), és kiköszörülendő a megelőző (egyéb, magánéleti okokból számomra káoszos) vizsgaidőszak munkajogi (írásbeli) kollokvium "elégségesét"...erre "mindent" megtanultam (apróbetűs, lábjegyzetes, ea.anyag, akcidentáliák, naturáliák...miegymás).
Jó tételeket húztam, kidolgoztam, átéléssel, színesen és "nagy fényerővel" előadtam, az összes kérdésére érdemben válaszoltam...a prof.emer. kinyitja a leckekönyvet (büszkén kihúzva magam várom a kétségtelen "jeles" eredmény beírását...), visszalapoz a kollokvium érdemjegyre: majd beírja az "elégségest"....a szigorlatra is. (Szinkronizált? Autista volt...?? Nem tudhatom...)
Az utánam következő vizsgázó felkelt mögülem az addig kidolgozott szóbeli tételei mellől és feladta a vizsgát, "ha EZ a kettes szint..., akkor hagyjuk" - alapon...
A dolog lényege, hogy a jelzett, több évtizedes eset óta (amelyen egyébként "elment" a diplomám SCL minősítése is...), jelen cikk hatására, még mindig tűpontosan eszembe jut, és azonnal vérnyomást emel....holott évtizedes rendőri, aztán sokéves ügyészi, kb. ugyanannyi ügyvédi munkám/tapasztalatom után igazán elengedhetném "mán" ezt a sztorit, mert konkrétan pont semmilyen hatása nem volt semelyik karrieremre (ahogy annak sem, hogy végül nem SCL, hanem csak CL lett a diploma minősítésére).
Szóval: respekt a szerzőnek, kalappal a most vizsgázóknak!
A polgárosodás elmaradásának eklatáns jele ez is. Ahogy a hal is együtt bűzlik a fejével, ugyanúgy van együtt kiszolgáltatva a közmunkával zsarolható roncstársadalom és az egyetemet végzett társadalmi elit.
Polgári társadalmakban az öntudat ezt nem hagyná: az itt felsoroltak tizedéért Párizsban lángolna a Sorbonne, Bostonban a megalázott diák ügyvédje kopogtatna a megfelelő Ivy League egyetem dékáni hivatalában hogy ugye ezt nem gondolták komolyan.
A polgárosodást valahol ott kéne kezdeni, hogy a diákok réme egyetemi főhalljakendek orrát bele kell dörgölni a következményekbe. Mert ha mi elit nem kezdjük el, a közmunkás helyettünk nem fogja. Biztos, hogy itt közép-Európában még ki kell találnunk, hogy nekünk ez hogyan és mit jelent, ez a munka vár ránk.
Figyelj, pár éve az MTA hagyta magát bedarálni. (Mármint az akadémikusok nagy része, a kutatók egy része szerveződött.) Pedig ők a tudományos elit, elképesztően szerteágazó nemzetközi kapcsolatokkal, meg egyébként (szék)ház méretű egókkal. Máig nincs rá egyértelmű magyarázat, hogy mitől féltek
Nekem van diplomám mérnöki karról és az egyetemtérről is.
Pszichopaták mindenhol vannak. Egészen más módszertan szükséges egy 1 centis könyv megtanulásához egy fizikai kémia szigorlatra, mint egy 5-6 centis római jog könyvhöz. A fizkém tanárom is pszichopata volt, meg a jogelmélet tanárom is. Mégis az utóbbi volt a nagyobb stressz. A mai napig emlékszem, hogy azért buktam meg, mert a deklaratív jogi norma 9 sajátossága közül csak 8-ra emlékeztem. 19 éve volt :D
Jó tanuló voltam, sosem kaptam egyest, a mérnöki karon is pedálkodtam, köztársasági ösztöndíj, kitüntetéses diploma, meg minden. Vérig sértett ez az első vizsga ezzel a sok értelmezhetetlen rizsával, amit meg kellett tanulnom, hogy a végén egy ügyes tételhúzás ellenére is kirúgjon, ráadásul olyan kommentárral, mintha a nevemet nem tudtam volna.. :-)
Valamikor a 90-es években szerettem volna második diplomát. Az akkor még létező külker főiskolára esett a választásom - rosszul.
Az egyik "tanár" olyan jegyzetet vásároltatott meg a diákokkal, amit ő írt -eddig rendben volna - nade egyetlen egy helyesen leírt magyar mondat sem volt benne. Mindezt horror pénzért. Amikor szóvá mertem tenni, természetesen neki állt feljebb.
Egy másik "szupertanerő" - a félév során ő volt az egyetlen, akinek fegyelmeznie kellett a hallgatőságot - szó nélkül a képembe fújta a cigifüstöt a vizsgán. Ha nem én lettem volna az első vizsgázó, ráborítom az asztalt.
A lista 21. elemét ajánlom figyelmedbe, illetve, a sok-sok eddig megjelent posztot itt a substacken, illletve a blogrepublik.eu -n is. Érdekes kis oldalvágásokat találsz bennük.
De, évek óta, bár a blogrepublikos időkben még nem. Mindenféle oldalvágások és jól ülő viccek ellenére sosem éreztem, hogy itt szégyellni vagy titkolni kéne az ilyesmit
Orvos ismerősöm sztorija: professzorúr addig szívatta fenti módon, hogy az utolsó lehetséges UVn engedte át, "magából sohasem lesz orvos", stb. Pár év múlva Angliában találkoztak, ismerős ott lett sebész, éppen ő volt ügyeletben, amikor az addigra már nyugdíjas professzorúr, aki idegen nyelven természetesen nem/alig beszélt, hozta be az unokáját akire éppen ő vigyázott amikor baleset érte. Természetesen tisztességesen ellátta, de azért a végén megkérdezte nagypapit, hogy ugye nem baj, hogy mégis orvos lett. Azóta is mindig elmeséli, amikor találkozunk, én meg szeretem hallgatni, bár már kívülről tudom.
Elhalványultak már a felsőoktatási kalandok mindkettőnknél, kedves feleség úgy gondolta, szerezne ő még diplomát pszichológiából a meglévő bölcsész mellé, mert érdekli, és hátha. Leérettségizett hát abból a tárgyból, amiből a diplomája is van (ugye ez azért elég nonszensz, egy diploma miért nem elég egy emelt színtű érettségihez? no mindegy), sikerült is, föl is vették, be is iratkozott levelezőre híres városunk megfelelő karára. Ezért ugye fizeni kell, a konvertibilis kárpáti devizában félévente egy vállalható, de kevésnek nem mondható összeget. Az első két félévet halasztotta, és aztán egy év múlva amikor némi késéssel (mivel bármiféle értesítés nem jövend) be kívánt iratkozni, kapcsolatba lépett a TO-val.
A TOs asszony pedig a szokásos penetráns modorában lebaszta mint a pőngős malacot, hogy most azonnal fel kéne vennie már az olyan kiváló "általánosan művelő" tárgyakat mint a számtech és a ki/bevezetés a filozófiába, különben hajmilesz.
Némi morfondírozás után arra jutottunk, hogy ez hobbinak nem csak drága, de szar is, és hogy akkor ezért a szolgáltatásért nem kívánunk fizetni, köszönjük a lehetőséget, szarják magukat összefelé.
Nem tudom, mi a helyzet mostanában a BME építészkaron, de az én időmben (még osztatlan képzés) a specialitása volt: a vizuális magolás. Előbb rajzoltunk födémcsomópontokat vasalással, minthogy kivittek volna minket egy építkezésre azzal, hogy nicsak, ez itt a gerenda, ez meg a koszorú. Az éptöri szigorlatra készülés meg kb. 200 építészettörténetileg fontosnak talált épület fejből történő lerajzolása volt alaprajz-metszet-homlokzattal. A jegyzet kérdés pont úgy működött, ahogy nálatok: organikusan. A pszichopaták aránya a tanári karban pedig úgy 80% körül mozgott. Mi tudtuk szeretni a kettest.
Én gépész, és detto; a kuttyot sem érdekelt, csak "görbüljön" (és utána TÉNYLEG senkit nem érdekelt, hogy mi van a diploma belsejébe írva, meg van? akkor OK:) vagy :( honnan nézzük
Sztem ez minden szakra igaz, ahol a hozzáértőknek az érdemi munkával lényegesen jobban lehet keresni, mint az oktatóknak. Mert így a selejt marad oktatni. Infonál ugyanez van egyetemen, gyakorlatot megtartja az aki az előző évben még tanulta, előadók ugyanazt mondják a 20éves diasorozatukról, aztán valahogy vagy meglesz a 2es, vagy nem. Aztán kimész a való életbe, és kezdheted előlről, mert szart se ér amit eddig csináltál, de legalább papírod van. Cserébe utána röhögsz az összes csicska oktatón, mert kezdőként 2x annyit keresel, mint ők, 5 év múlva meg 4x annyit.
Mivel a szövegben az szerepel, hogy "... ameddig a felsőoktatásunk arról szól, hogy ...", ezért így, ebben a formában ez egy durván általánosító, nem túl bölcs cikk. Lehet persze, hogy a jogászképzésben ez tényleg így van - abba nem látok bele. Más felsőoktatási intézménybe meg igen, ahol azért nem ez a tempó. Baromarc persze mindenhol van.
Azon persze már érdemes volna rugózni, hogy az egyetemi oktatók előmenetele szempontjából miért mellékes teljesen az oktatásuk minősége; és mégis, hogyan lehetne azt a minőséget valahogy objektív módon megítélni...
Egyrészt a posztolónak igaza van, néha valóban rettentően pedagógusi munkára alkalmatlan alakok üldögélnek és vizsgáztatnak a felsőoktatásban.
Másrészt honnan tudná a tizen-huszonéves, pamacsbajszos/orrpirszinges/slimfit inges/kiskosztümös (nem kívánt törlendő) hallgató palánta, hogy milyen alaptudásra lesz neki szüksége az életben 5-15-25 év múlva? Ő sem tudja, a nagyra becsült professzor úr sem tudja, csak sejti, ahogy a viccben is. Ennek okán minél szélesebb alapismeret kupacot igyekezik a büdös kölke koponyájába beküldeni a telefon képernyőjén keresztül, hogy amikor a ChatXY hülyeséget köp keresési eredménynek (esetek pl 30%-a), akkor legyen mi alapján megítélni a plauzibilitást.
A valóság libikókázik a kettő szélsőséges eset között valahol.
u.i: lehet, tényleg nem ártana egyetemi oktatónak egy kötelező pedagógiai alapképzés.
10/10, de hogy legyen infó tanárszakról is valami...az 5+1 évből (elsőt kapásból ismételtem) jó, ha volt 4 tanár-tantárgy, akiami ért valamit...és megérdemelnék, hogy ide írjam a nevüket, de, de, de egyrészt akkor a többi tudná, hogy ők nem, másrészt van, aki hiába volt jó és nagy hatással, emberileg elég gáz volt, fúrta a kollégáit, ahogy őt is fúrták, de a rák ellen mindegy is, ki kit fúrt...Isten nyugosztalja és köszönök mindent is, amit tanulhattam tőle!
Az arcos oldal hozzászólásszámát tekintve biztos leírták már, hogy azért ne hagyjuk ki a "tiszteletakivételnek"-et, vannak köztük nagyon rendes emberek is, meg vannak a frusztráltak, a többieknek meg biztos sanyarú gyerekkoruk volt (de a hobbibunkók létezését se zárom ki, persze). Az "inkább az egyetem legyen a hallgatókért" elvnek én is nagyon örülnék, talán majd pár évtized múlva realizálódik, addig meg fél lábon is kibírjuk, mint általában.
Hogy gyűlölte a másoddiplomás puncsos csapatunkat (ÁF és RTF végzettek). Az első előadáson végignézett rajtunk és közölte, "azt hiszik ér valamit a papírjuk, azt hiszik jó valamire, azt hiszik tudnak valamit? Na majd bebizonyítom, hogy nem!"
Azért nekem nem egészen ez volt a tapasztalatom a felsőoktatásban. OK, alkoholista tanár volt egy, meg szexista is (bár ez nem saját tapasztalat), de igazából egy oktatót leszámítva korrektek voltak. Szerintem nagyobb volt a puskázási arány, mint a szemétkedő oktató. Maga az anyag az más kérdés, fele teljesen totálisan felesleges volt, a szakmai alapfogásokat meg nem tanították (méltóságon aluli, "nem tudományos").
egyébként amikor '98 körül arról volt szó, hogy legyen-e tandíj, akkor azt gondoltam, hogy legyen, hogy legalább azt lehessen mondani, hogy ha fizetek ezért a szarért, akkor kapjak is valamit. Persze nem a ló túloldalán, mert láttam én már fizetős sulit, ahol hát nem volt különösebb számonkérés.
A "Vén Diák"-kal szembeni jogi egyetemen szigorlatoztam, szóban munkajogból (20+ éve...), és kiköszörülendő a megelőző (egyéb, magánéleti okokból számomra káoszos) vizsgaidőszak munkajogi (írásbeli) kollokvium "elégségesét"...erre "mindent" megtanultam (apróbetűs, lábjegyzetes, ea.anyag, akcidentáliák, naturáliák...miegymás).
Jó tételeket húztam, kidolgoztam, átéléssel, színesen és "nagy fényerővel" előadtam, az összes kérdésére érdemben válaszoltam...a prof.emer. kinyitja a leckekönyvet (büszkén kihúzva magam várom a kétségtelen "jeles" eredmény beírását...), visszalapoz a kollokvium érdemjegyre: majd beírja az "elégségest"....a szigorlatra is. (Szinkronizált? Autista volt...?? Nem tudhatom...)
Az utánam következő vizsgázó felkelt mögülem az addig kidolgozott szóbeli tételei mellől és feladta a vizsgát, "ha EZ a kettes szint..., akkor hagyjuk" - alapon...
A dolog lényege, hogy a jelzett, több évtizedes eset óta (amelyen egyébként "elment" a diplomám SCL minősítése is...), jelen cikk hatására, még mindig tűpontosan eszembe jut, és azonnal vérnyomást emel....holott évtizedes rendőri, aztán sokéves ügyészi, kb. ugyanannyi ügyvédi munkám/tapasztalatom után igazán elengedhetném "mán" ezt a sztorit, mert konkrétan pont semmilyen hatása nem volt semelyik karrieremre (ahogy annak sem, hogy végül nem SCL, hanem csak CL lett a diploma minősítésére).
Szóval: respekt a szerzőnek, kalappal a most vizsgázóknak!
💪💪
A polgárosodás elmaradásának eklatáns jele ez is. Ahogy a hal is együtt bűzlik a fejével, ugyanúgy van együtt kiszolgáltatva a közmunkával zsarolható roncstársadalom és az egyetemet végzett társadalmi elit.
Polgári társadalmakban az öntudat ezt nem hagyná: az itt felsoroltak tizedéért Párizsban lángolna a Sorbonne, Bostonban a megalázott diák ügyvédje kopogtatna a megfelelő Ivy League egyetem dékáni hivatalában hogy ugye ezt nem gondolták komolyan.
A polgárosodást valahol ott kéne kezdeni, hogy a diákok réme egyetemi főhalljakendek orrát bele kell dörgölni a következményekbe. Mert ha mi elit nem kezdjük el, a közmunkás helyettünk nem fogja. Biztos, hogy itt közép-Európában még ki kell találnunk, hogy nekünk ez hogyan és mit jelent, ez a munka vár ránk.
(nem, jogász, orvos, de status idem)
Figyelj, pár éve az MTA hagyta magát bedarálni. (Mármint az akadémikusok nagy része, a kutatók egy része szerveződött.) Pedig ők a tudományos elit, elképesztően szerteágazó nemzetközi kapcsolatokkal, meg egyébként (szék)ház méretű egókkal. Máig nincs rá egyértelmű magyarázat, hogy mitől féltek
Nekem van diplomám mérnöki karról és az egyetemtérről is.
Pszichopaták mindenhol vannak. Egészen más módszertan szükséges egy 1 centis könyv megtanulásához egy fizikai kémia szigorlatra, mint egy 5-6 centis római jog könyvhöz. A fizkém tanárom is pszichopata volt, meg a jogelmélet tanárom is. Mégis az utóbbi volt a nagyobb stressz. A mai napig emlékszem, hogy azért buktam meg, mert a deklaratív jogi norma 9 sajátossága közül csak 8-ra emlékeztem. 19 éve volt :D
Jó tanuló voltam, sosem kaptam egyest, a mérnöki karon is pedálkodtam, köztársasági ösztöndíj, kitüntetéses diploma, meg minden. Vérig sértett ez az első vizsga ezzel a sok értelmezhetetlen rizsával, amit meg kellett tanulnom, hogy a végén egy ügyes tételhúzás ellenére is kirúgjon, ráadásul olyan kommentárral, mintha a nevemet nem tudtam volna.. :-)
Elsőre azt olvastam, h kiütéses diploma :-)
Valamikor a 90-es években szerettem volna második diplomát. Az akkor még létező külker főiskolára esett a választásom - rosszul.
Az egyik "tanár" olyan jegyzetet vásároltatott meg a diákokkal, amit ő írt -eddig rendben volna - nade egyetlen egy helyesen leírt magyar mondat sem volt benne. Mindezt horror pénzért. Amikor szóvá mertem tenni, természetesen neki állt feljebb.
Egy másik "szupertanerő" - a félév során ő volt az egyetlen, akinek fegyelmeznie kellett a hallgatőságot - szó nélkül a képembe fújta a cigifüstöt a vizsgán. Ha nem én lettem volna az első vizsgázó, ráborítom az asztalt.
Le mered írni, itt, ezen a blogon, hogy mérnöki diplomád van?
Hűűű, de bátor ember vagy!. :-))
Hogy mitmivan? Szerintem elég sokan olvassuk ezt mérnöki diplomával. Nagy tétet tennék rá, hogy az országos átlagnál nagyobb arányban
Gondolom, nem túl régóta követed a szerző publikációit.
Például itt van egy:
https://levelazugyvedtol.substack.com/p/halogen-special-avagy-hogyan-remitsunk
A lista 21. elemét ajánlom figyelmedbe, illetve, a sok-sok eddig megjelent posztot itt a substacken, illletve a blogrepublik.eu -n is. Érdekes kis oldalvágásokat találsz bennük.
De mindegy is, ha jól értem te is viccnek szántad, csak nem jött át
Háát, van ott a végén egy ilyen jel: :-))
:-)
De, évek óta, bár a blogrepublikos időkben még nem. Mindenféle oldalvágások és jól ülő viccek ellenére sosem éreztem, hogy itt szégyellni vagy titkolni kéne az ilyesmit
Orvos ismerősöm sztorija: professzorúr addig szívatta fenti módon, hogy az utolsó lehetséges UVn engedte át, "magából sohasem lesz orvos", stb. Pár év múlva Angliában találkoztak, ismerős ott lett sebész, éppen ő volt ügyeletben, amikor az addigra már nyugdíjas professzorúr, aki idegen nyelven természetesen nem/alig beszélt, hozta be az unokáját akire éppen ő vigyázott amikor baleset érte. Természetesen tisztességesen ellátta, de azért a végén megkérdezte nagypapit, hogy ugye nem baj, hogy mégis orvos lett. Azóta is mindig elmeséli, amikor találkozunk, én meg szeretem hallgatni, bár már kívülről tudom.
Elhalványultak már a felsőoktatási kalandok mindkettőnknél, kedves feleség úgy gondolta, szerezne ő még diplomát pszichológiából a meglévő bölcsész mellé, mert érdekli, és hátha. Leérettségizett hát abból a tárgyból, amiből a diplomája is van (ugye ez azért elég nonszensz, egy diploma miért nem elég egy emelt színtű érettségihez? no mindegy), sikerült is, föl is vették, be is iratkozott levelezőre híres városunk megfelelő karára. Ezért ugye fizeni kell, a konvertibilis kárpáti devizában félévente egy vállalható, de kevésnek nem mondható összeget. Az első két félévet halasztotta, és aztán egy év múlva amikor némi késéssel (mivel bármiféle értesítés nem jövend) be kívánt iratkozni, kapcsolatba lépett a TO-val.
A TOs asszony pedig a szokásos penetráns modorában lebaszta mint a pőngős malacot, hogy most azonnal fel kéne vennie már az olyan kiváló "általánosan művelő" tárgyakat mint a számtech és a ki/bevezetés a filozófiába, különben hajmilesz.
Némi morfondírozás után arra jutottunk, hogy ez hobbinak nem csak drága, de szar is, és hogy akkor ezért a szolgáltatásért nem kívánunk fizetni, köszönjük a lehetőséget, szarják magukat összefelé.
Nem tudom, mi a helyzet mostanában a BME építészkaron, de az én időmben (még osztatlan képzés) a specialitása volt: a vizuális magolás. Előbb rajzoltunk födémcsomópontokat vasalással, minthogy kivittek volna minket egy építkezésre azzal, hogy nicsak, ez itt a gerenda, ez meg a koszorú. Az éptöri szigorlatra készülés meg kb. 200 építészettörténetileg fontosnak talált épület fejből történő lerajzolása volt alaprajz-metszet-homlokzattal. A jegyzet kérdés pont úgy működött, ahogy nálatok: organikusan. A pszichopaták aránya a tanári karban pedig úgy 80% körül mozgott. Mi tudtuk szeretni a kettest.
Én gépész, és detto; a kuttyot sem érdekelt, csak "görbüljön" (és utána TÉNYLEG senkit nem érdekelt, hogy mi van a diploma belsejébe írva, meg van? akkor OK:) vagy :( honnan nézzük
Sztem ez minden szakra igaz, ahol a hozzáértőknek az érdemi munkával lényegesen jobban lehet keresni, mint az oktatóknak. Mert így a selejt marad oktatni. Infonál ugyanez van egyetemen, gyakorlatot megtartja az aki az előző évben még tanulta, előadók ugyanazt mondják a 20éves diasorozatukról, aztán valahogy vagy meglesz a 2es, vagy nem. Aztán kimész a való életbe, és kezdheted előlről, mert szart se ér amit eddig csináltál, de legalább papírod van. Cserébe utána röhögsz az összes csicska oktatón, mert kezdőként 2x annyit keresel, mint ők, 5 év múlva meg 4x annyit.
Mivel a szövegben az szerepel, hogy "... ameddig a felsőoktatásunk arról szól, hogy ...", ezért így, ebben a formában ez egy durván általánosító, nem túl bölcs cikk. Lehet persze, hogy a jogászképzésben ez tényleg így van - abba nem látok bele. Más felsőoktatási intézménybe meg igen, ahol azért nem ez a tempó. Baromarc persze mindenhol van.
Azon persze már érdemes volna rugózni, hogy az egyetemi oktatók előmenetele szempontjából miért mellékes teljesen az oktatásuk minősége; és mégis, hogyan lehetne azt a minőséget valahogy objektív módon megítélni...
Egyrészt a posztolónak igaza van, néha valóban rettentően pedagógusi munkára alkalmatlan alakok üldögélnek és vizsgáztatnak a felsőoktatásban.
Másrészt honnan tudná a tizen-huszonéves, pamacsbajszos/orrpirszinges/slimfit inges/kiskosztümös (nem kívánt törlendő) hallgató palánta, hogy milyen alaptudásra lesz neki szüksége az életben 5-15-25 év múlva? Ő sem tudja, a nagyra becsült professzor úr sem tudja, csak sejti, ahogy a viccben is. Ennek okán minél szélesebb alapismeret kupacot igyekezik a büdös kölke koponyájába beküldeni a telefon képernyőjén keresztül, hogy amikor a ChatXY hülyeséget köp keresési eredménynek (esetek pl 30%-a), akkor legyen mi alapján megítélni a plauzibilitást.
A valóság libikókázik a kettő szélsőséges eset között valahol.
u.i: lehet, tényleg nem ártana egyetemi oktatónak egy kötelező pedagógiai alapképzés.
10/10, de hogy legyen infó tanárszakról is valami...az 5+1 évből (elsőt kapásból ismételtem) jó, ha volt 4 tanár-tantárgy, akiami ért valamit...és megérdemelnék, hogy ide írjam a nevüket, de, de, de egyrészt akkor a többi tudná, hogy ők nem, másrészt van, aki hiába volt jó és nagy hatással, emberileg elég gáz volt, fúrta a kollégáit, ahogy őt is fúrták, de a rák ellen mindegy is, ki kit fúrt...Isten nyugosztalja és köszönök mindent is, amit tanulhattam tőle!
Pszichológusoknak kötelező 1 évet pszichológushoz járni a pályajuk elején
Lehet ezt kellene mindenkinek előírni, aki gyerekekkel/ fiatalokkal foglalkozik
Well, a másik fele, hogy ZH-knál mindig kihírdettem, hogy aki ellenőrzi, hogy jól adtam-e össze a pontjait, az kap egy plusz pontot.
Nem, nem és nem.
Az arcos oldal hozzászólásszámát tekintve biztos leírták már, hogy azért ne hagyjuk ki a "tiszteletakivételnek"-et, vannak köztük nagyon rendes emberek is, meg vannak a frusztráltak, a többieknek meg biztos sanyarú gyerekkoruk volt (de a hobbibunkók létezését se zárom ki, persze). Az "inkább az egyetem legyen a hallgatókért" elvnek én is nagyon örülnék, talán majd pár évtized múlva realizálódik, addig meg fél lábon is kibírjuk, mint általában.
SZTE ÁJTK - Nagy Feró...
Hogy gyűlölte a másoddiplomás puncsos csapatunkat (ÁF és RTF végzettek). Az első előadáson végignézett rajtunk és közölte, "azt hiszik ér valamit a papírjuk, azt hiszik jó valamire, azt hiszik tudnak valamit? Na majd bebizonyítom, hogy nem!"
Azért nekem nem egészen ez volt a tapasztalatom a felsőoktatásban. OK, alkoholista tanár volt egy, meg szexista is (bár ez nem saját tapasztalat), de igazából egy oktatót leszámítva korrektek voltak. Szerintem nagyobb volt a puskázási arány, mint a szemétkedő oktató. Maga az anyag az más kérdés, fele teljesen totálisan felesleges volt, a szakmai alapfogásokat meg nem tanították (méltóságon aluli, "nem tudományos").
egyébként amikor '98 körül arról volt szó, hogy legyen-e tandíj, akkor azt gondoltam, hogy legyen, hogy legalább azt lehessen mondani, hogy ha fizetek ezért a szarért, akkor kapjak is valamit. Persze nem a ló túloldalán, mert láttam én már fizetős sulit, ahol hát nem volt különösebb számonkérés.
Már jó ideje "fizetsz" akkor is ha támogatott szakra mész, mert aláírod hogy 5? évig nem mész külföldre normális pénzért dolgozni, miután elvégzed.
Az más, én a szocializmusból akartam kilábalni. Nem sikerült, sőt, amit írsz az ugyanaz csak nem ugyanakkor