Fél Orbán attól, hogy úgy jár mint Fico?
Mindig megfogadom, hogy megtanulom rendesen a szlovák, a román és a szerb politikát. Aztán sosincs rá elég időm és energiám, pedig fontos lenne. Így aztán mindig akkor tájékozódom, amikor történik valami.
Szerencsére források bőven vannak, a határon túli magyar sajtóról általában kijelenthető, hogy jobb mint az itteni. Fura ilyet mondani, de szabadabban működnek. A Fidesz ott is próbál nyomást gyakorolni (ld. pl. a délvidéki Pásztor-dinasztiát, a romániai magyar kultúra folyamatos terelését a pödröttbajszú székelység irányába, mintha Nagyváradon nem alkotott volna egy bizonyos Ady Endre, vagy ne lett volna Kolozsváron Erdélyi Szépmíves Céh).
De persze mielőtt elragadna a lendület, nem árt emlékeztetni magunkat, hogy lehet hogy ott nincs NER, viszont ennek a cikknek a témája onnan indult, hogy Szlovákiában politikai maffiózási okokból (konkrétan a ‘Ndrangheta szerepe merült fel) megöltek egy újságírót és mennyasszonyát.
Azért fogadom meg mindig, hogy megtanulom a szomszédos országok politikáját, mert bizonyos távolságból ezek a történések tökegyformák. Eisenhower-ösztöndíjam egyik fontos tanulsága volt, hogy az ottani Kelet-Európa szakértők sokszor tényleg Kelet-Európa szakértők és nem pedig egyes országok szakértői. Hiszen Szlovákiában és Szerbiában kb. ugyanaz megy mint Romániában vagy Magyarországon, persze helyi ízekkel. Ahogy mi nem tanuljuk meg a szomszéd országok politikáját, sokszor ők ugyanígy nem tanulják meg az egyes országok részleteit. A műfaj ugyanaz.
Ezért ha bármilyen történés van, nagyon könnyen futhatunk bele olyan nyugati elemzésekbe, amelyek innen nézve sértően egyszerűsítőnek tűnnek.
A Fico-merénylet azért érdekes, mert itthon a szokásos morbid politikai viccek lecsengése után is sokan komolyan azt gondolják, hogy nálunk is fennáll a veszélye valami hasonlónak. Igazuk van? Nem tudom, de nézzünk néhány párhuzamot!
A szlovákok jobban félnek az orbanizálódástól, mint mi a merénylettől
Szintén az Eisenhower-utam érdekessége volt, hogy közvetlenül a szlovák választások után utaztunk ki. A csoportban volt három szlovák, akik érdekes keresztmetszetét adták az ottani társadalomnak. Sona angolul szinte akcentus nélkül beszélő, nyugati gondolkodású közgazdász. Janka pozsonyi emberi jogi ügyvéd, Martin pedig politikus, aki simán beillene valahova a Fidesz-lista 30-50, vagy a DK lista 15-20. helye környékére, ha Magyarországon politizálna, erős ambíciókkal, hogy egy sorral előrébb kerüljön.
Fico választási győzelmével kapcsolatban érdekes módon mindannyian azt gondolták, hogy kész, megindult Szlovákia orbánizálódása. Én meg néztem, hogy de gyerekek. 1) Fico koalíciós kormányt alakít, ahol kénytelen összebútorozni azzal bájgúnár Pellegrinivel és még több másik alakkal, akik nagyon nem szeretnék, hogy Fico el tudja kezdeni sorban kinyírni az ellenfeleit. 2) Szlovákia gazdasági és politikai mozgástere ha lehet, még sokkal kisebb mint Magyarországé. A szlovák GDP jelentős részét az adja, hogy Pozsony gyakorlatilag Bécs olcsóbb külső kerületeként funkcionál, Kelet-Szlovákiához képest Fehérgyarmat környéke Dubai. (ez utóbbi nem mondtam nekik).
Vagyis Fico rendezhet ámokfutást, arra valós esélye nincsen, hogy az ottani alkotmányos rendet, melynek alapja a kétfordulós választások, szétverje. A kétfordulós választás miatt ott ellenzéki összefogás helyett vicces egó-pártok vannak, akik folyamatosan szövetkeznek és összevesznek, és billegnek a parlamenti bejutási küszöbön. Vagyis én ezt a nagy Fico-rettegést kicsit az itthoni pesti-szadeszes rettegés párhuzamának éreztem, csak fura volt, hogy a nem “pesti-szadeszes” srác is komolyan tartott Fico nagy hatalmi átrendezésétől.
Aztán kiderült, hogy Fico kénytelen alkalmazkodni az EU elvárásaihoz, mert az EU nélkül Szlovákiának annyi. Viszont az is igaz, hogy a szlovák közállapotok a magyarhoz hasonlóan el voltak durvulva.
Nade tényleg fél a Fidesz attól, hogy Orbánt is megmerénylik?
Egy kis kitérő: Még januárban volt egy cikk, az Economistban, amely arról szólt, hogy a Disney-tulajdonú Marvel univerzum elkezdett sokkal kevesebb pénzt termelni, hiszen az emberek egy idő után megunják az Akkumulátorsaruember vs. Májgombóclevesnő Leszámolás 3. avagy Doktor Végbéltükör és Szemüveges Koriander Szövetsége (és a film közepe táján benéz a Fekete Varrógépcsapágy Kapitány) típusú filmeket, főleg ha van évente négy ilyen.
Magyarországon se történt nagyon más, a Háború-univerzumot (Háború a Rezsi ellen, Háború a Koronavírus ellen, avagy a Kaspólakók bosszúja, Háború a Migráció ellen, Háború Gender ellen, Háború Brüsszel ellen, Háború Soros ellen, Háború a háborúzó ukránok ellen, Háború a békéért) kicsit megunták az emberek. A konkurens univerzumot (a filmek címe, a megjelenés időrendjében: Gyurcsány, Gyurcsány, Gyurcsány, Gyurcsány, Gyurcsány, Gyurcsány) viszonylag kevesen szeretik, ezért most sokan ismerkednek a Magyar Péter-univerzummal.
Érdekes módon Szlovákiában nem kellett 14 év megszakítások nélküli Fico ahhoz, hogy valaki reménytelennek érezze a helyzetet. Részben azért is, mert az alternatíva ott azt jelenti, hogy kb. ugyanaz a reménytelen bagázs jön, csak más arányokban összerakva.
Az átformált merénylő
Mindenesetre Orbánék kihasználták, hogy a szlovák politikával Magyarországon nagyon kevesen vannak tisztában, ezért aztán fogták és kinevezték Fico merénylőjét egy balliberális, háborúpárti gyurcsányistának és besorolták őt a Háború-univerzumba.
Persze az Orbán-kampánynak erre a választásra már más nem marad, mint hogy a Háború-univerzumot nyomja, hátha sokan szavaznak félelmükben rá. Csak így egy kicsit hülyén mutat, hogy az uszítás közben projektálnak és miközben ők raknak mindent tele háborús plakáttal, ők vádolnak mindenkit a hangulat fokozásával. Viszont ebből az a következtetés adódik, hogy olyan következménnyel, ami Ficót utolérte, ők nem számolnak.
Ők nem, de maga a vezír igen. Nem véletlenül jár évek óta kevlármellényben, holott eszébe sem jutott senkinek rálőni. Ezek után biztos vagyok benne, hogy testőrökkel biztosított előszobán át megy a fürdőszobába is, kevlártörülközővel. Nem azért, mert reális lenne, hogy megtámadják, hanem azért, mert már rég elvesztette a realitásérzékét.
A pesti szadeszes és a pozsonyi PS-es az ugyanaz. Fico és Orbán nem ugyanaz, például nem a merénylő, hanem Fico hívatja magát baloldalinak. Viszont ott a baloldal jelenti azt, amit itt a jobboldal. A szélsőjobb az a Mi Hazánktól a nyíltan neonácikig terjed, és hagyományosan a baloldal szövetségese. A jobboldal meg a Donáth Annától MZP-n át a KDNP-ig terjedő valami, és csak az a közös bennük, hogy utálják a baloldalt, de teljesen mást gondolnak az adórendszerről, a melegekről vagy az EU-ról. Ez nem feltétlenül igazi különbség, de az az, hogy Ficonak egyezkednie kell más szereplőkkel, és még kisebb a mozgástere az EU-val szemben. Ahogy az is, hogy erőszakos maffia is áll a SMER mögött, addig a Fidesz szinte teljesen fehérgalléros. Az EU-val a viszonya a merkeli idők Orbánját idézi. Balkáni politikában ajánlom a Gemištet, lehet neked nem jön be az a cizelláltabban megénekelt hontandrási világkép, amit képvisel, de kevesen foglalkoznak ilyen mélyrehatóan a térséggel. Vannak szlovák, lengyel szösszeneteik is. De igen, Szerbia, Románia, Szlovákia felé a határon túli sajtó a legjobb kiindulópont. A felvidéki az elég sokszínű, a vajdasági kevésbé, Erdélyhez meg a telex által látszatra megmentett, majd sutyiban leépített transindex helyett ajánlom az uh.ro-t, kiegyensúlyozásnak meg a Fidesz-RMDSZ lapokat, messze nem olyan nyomasztók, mint az origo mondjuk.