Felpörgött lőszergyártás, hurráoptimizmus?

A kép a scrantoni lőszergyárban készült.

Scranton New York belvárosától kb. 300 kilométerre, az Appalache-hegységben (azon belül a Pocono-hegységben) található. A környék szénkészleteire Amerika legrégebbi iparvidéke épül. Ezen a környéken van kb. egyórányi autózásnyira Corning, amelyet újabban a "gorilla glass" termékekről szokás ismerni, az amerikai üveggyártás bölcsője.

Sokan ismerik az Office c. sorozatból a helyet. Egyéb nevezetességei: Itt született Joe Biden, a főutcáján egymással szemben áll egy nagy orosz és egy még nagyobb ukrán ortodox templom, melyet a rengeteg orosz/ukrán bevándorló bányász épített. Fontos vasúti csomópont, van neki egy nagy villamos- és mozdonymúzeuma is, utóbbiban egy gyönyörű Big Boy mozdonnyal

A gyönyörű 4012-es Big Boy és a gyönyörű Vezérfőszerkesztő

De, most a fegyvergyárról hoztam képet, ugyanis egy tweet szerint (amely az Amerika Hangjára hivatkozik) a lőszergyár havi 36.000 155 mm-es ágyúlőszert bocsát ki. Némi keresgélés után a hír úgy pontos, hogy Scrantonban fémmegmunkálás zajlik, egyébként az egykori nagy vasúti csomópont egyik karbantartó műhelyét vásárolta meg a sereg még az ötvenes években. Részletes képanyag ebben a Szabad Európa cikkben. (Az egykori nagy vasúti infrastruktúrából egyébként a főpályaudvar szállodaként működik, az emléktábla/lovasszobor, ott töltött éjszakám emlékére egyelőre várat magára)

Az egykori főpályaudvar, mostani szálloda. A Lackawanna a folyó neve, amely a városon átfolyik. A Susquehanna mellékfolyója.

Szóva ez egy hurráoptimista tweet. Egyéb források, mint pl. ez a Foreign Policy cikk arra figyelmeztetnek, hogy az oroszok még mindig sokszor annyi lövést tudnak leadni naponta mint az ukránok. Ez a másik cikk annyiban optimista, hogy a finanszírozási csomag eredményeként 2025-re reálisnak látja, hogy az amerikai lőszergyárak havi 100.000 155 mm-es lőszert gyártsanak.

A Covid alatt írtam rengeteget arról, hogy a kapitalizmus számos rossz tulajdonsága mellett tudja azt, hogy több pénzért kiszámíthatóan több mindent lehet venni, mint kevesebb pénzért. Vagyis ha egy erőforrásnak nincs áthatolhatatlan plafonja, akkor a fizetőképes kereslet növekedése magával hozza a kínálat bővülését. Akit bővebben érdekel az ilyesmi, annak ajánljuk Kertész Balázs könyvét.

Akkor ez megint a szabad piac diadala? Nem egészen.

Az amerikai tüzérségi lőszergyártás ugyanis állami kézben van. Érdemes megnézni azt a táblázatot, amelyet a Lawfare Institute nevű thinktank állított össze. Ebből az látszik, hogy az európai lőszergyárak közül a Rheinmetall tud hasonló ütemben felpörögni, az összes többi viszont csak lassabban. Ők is fel fognak, de valószínű inkább csak 2025 elejére közepére. Ezt a problémát mindenki érzékeli, nem véletlen a cseh kezdeményezés arra hogy legyen már valamiféle közös finanszírozás.

Az látszik, ami a Covid-oltások idején is látszott. Ha masszívan felpörgő ipari kapacitást akarsz, méghozzá nem a távol-keletről, akkor két helyre tudsz fordulni: az USA-hoz és Németországhoz.

Az USA-n épp mindenki röhögött/dühöngött egy sort, hogy micsoda kutyakomédiát rendeztek. Pedig semmi más nem történt, mint hogy a nagy politikai szereplők mindegyike a maga lobbiérdekeit sorbaállítva, megalkudott egy megfelelő demokratikus felhatalmazáson alapuló, nagy stratégiai lépésben.

A 95 milliárdos támogatási csomag már nem a Biden kormány magánbulija, hanem az ott egy össz-amerikai elköteleződés. Scranton mellett jó pár másik “arsenal” fogja gyártani a lőszereket, bővítik a kapacitást Texasban, Arkansas-ban és még még pár helyen. A dologra rá van pörögve az amerikai munkaerő-piac is. Ez egyébként a Bidenomics egyik érdekes aspektusa.

Biden elnök, ahogy Panamajack több cikkben is utalt rá, lényegében folytatta a Trump elnök alatt elkezdett ipartámogatási programot. Ennek nagy része viszont olyan helyeken történik, ahol a helyi politika masszívan republikánus. Ez az egyik indoka annak, hogy Trump leállt az ukrán támogatási csomag gáncsolásával, ugyanis a helyi képviselők/szenátorok/kormányzók szóltak neki, hogy ha a helyi fegyvergyár felszippant pár száz munkást, akkor ott pár száz családnak nem mindenféle szociális utalványokból fogja magát fenntartani, hanem a rendes zöldhasúból.

Lőszergyári álláshirdetések Amerikában

Ezért mondtam azt a HVG podcastben, hogy Biden után Trump külpolitikája nem tud akkora váltás lenni, mint amekkora volt 2016-ban, ugyanis most készülnek arra, hogy Trump elszabadult hajóágyúként is tud viselkedni, és lényeges kérdésekben sínre teszik a dolgokat.

A lőszergyártás példája érdekes kontextusba teszi Macron múlt heti beszédét, amiről Panamajack barátom írt.

Azt látjuk ugyanis, hogy Amerikának ugyan fél évbe telt átvinni a nagy stratégiai döntés, de még ezzel is jóval gyorsabbak mint az EU. Macron célja az, hogy az EU erőforrásait fogják össze és legalább arra a sebességre hozzák fel, ahol az USA van.

Ez is segít megérteni, hogy Orbán “béke/gender/migráció” politikája miért óriási hazugság. Ugyanis nem arról szól, hogy kemény alkukat követően megyünk előre, hanem arról, hogy ész nélkül, orosz megrendelésre obstruálunk. Ezért várható, hogy Orbán partvonalra szorítása továbbra is folytatódni fog.

Van lőszer. Akkor most már minden oké? Nem egészen.

Egyrészt a háború nem valamiféle számítógépes játék. Vagyis az érkező lőszer az csak egy adat a sok közül, annak el kell jutni a frontra. Megfelelő döntések szükségesek ahhoz, hogy a megfelelő helyen vessék be. Gondolkodni kell az orosz vérszívattyú leállításán, a puha pontok még tovább puhításán és így tovább.

A fél év szünet a folyamatos nagy volumenű támogatásban azt eredményezte, hogy az ukránok nagyon érzékeny vérveszteséget szenvedtek. Az ukránoknak valami olyasmin kell gondolkodni, hogy az oroszok lendületét “orrba verés” jelleggel megfogják, az eseményeket diktáló logikát megváltoztassák. Ehhez többre van szükség, mint tüzérségi lőszerre. Persze ezt nem csak én innen a kanapéról látom, nyilván kidolgozott forgatókönyvek vannak, a kérdés, hogy a lőszer mellett milyen más fegyverek jönnek olyan gyorsan és olyan mennyiségben hogy valami újratervezésre kényszerítsék az oroszokat.

Itt tehát van egy nagyon kemény versenyfutás, amelyben az oroszok jelenleg még előnyben vannak.

Politikai gondok

Amerikában tehát vesztettek az oroszok egy kemény csatát, amikor nem tudták novemberig húzzák az időt. De arra számítani lehet, hogy most minden létező politikai fronton támadni fognak. Próbálják valahogy tüzelni az iráni konfliktust, várható, hogy az EU választások hajrájában még próbálkoznak valamivel, és így tovább.

Azt látni tehát, hogy az amerikai támogatási csomag megmozgatott dolgokat, és az amerikai kormány előkészítő munkája évekre előre meghosszabított fegyverszállításokat fog Ukrajnának juttatni. Azonban ez csak az első lépés egy nagyon hosszú úton. A következő lépés akkor várható, amikor az EP választások után feláll az új Bizottság és az EU is eldönt további lépéseket. Hurráoptimizmusra tehát nincs ok, óvatos optimizmusra van.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára

1. Ez egy korai fázisban levő projekt, heti egy-két, Magyarországot angolul magyarázni igyekvő poszttal. Erre is 8 dollár az előfizetés, és itt hamarosan jön a paywall. A magyar múzsa és az angol elkülönül, most dolgozom a megoldáson, hogy aki az egyikre előfizet, annak legyen hozzáférése a másikhoz, de nem biztos, hogy sikerül. Ha érdekel az angol, akkor inkább arra fizess elő, a magyar Q&A sessiont, ha lesz, meg tudjuk beszélni.