Gyilkos mögé bújik a tolvaj

Horthyval takargatja a csődközeli helyzetet és a harácsolást a kormány

• A napokban Magyarország felvett 1,75 milliárdnyi jó drága euró-hitelt, valószínűleg a ferihegyi reptér megvásárlására. A vásárlásnak semmi értelme azon kívül, hogy előbb-utóbb ez is “Mészáros Lőrinc” tulajdona legyen.

• Lázár János elismerte, hogy a nagyjából 6000 km használatban levő magyar vasútvonal 50%-án sebességkorlátozás van.

• Megkezdődött a tanév, számos szülő most szembesül azzal, hogy még a júniusihoz képest is drasztikusan kevesebb a tanár, és a helyzet egyre romlik, naponta mond fel itt-ott egy, két, öt tanár. Heti szinten már tucatnyi-többtucatnyi a csökkenés. Lassan marad 20% értelmes, aki a nyugdíj közelsége vagy a helyhez kötöttség miatt még csinálja, 5% szent őrült, a többi gülüszemű fideszes, aki anno azért ment a tanárképző főiskolára, mert 120 pontból elég volt 70 a felvételihez.

• Az infláció “csökken”, valójában ugyanannyi mint eddig, csak a magas tavalyi bázis miatt éves szinten relatíve kevesebbnek mutatható ki.

• A KSH zsonglőrködik a számokkal, de valószínűleg a magyar gazdaság még annál is nagyobb recesszióban van, mint amit ki mernek mutatni.

• Az EU politika terén is rosszul áll a szénánk, amit leginkább Petike és minisztériuma Ursula von der Leyen irányába küldött, nemzetközi szinten senkit nem érdeklő puffogásai mutatnak.

• Miközben Donald Trump - noha toronymagasan vezeti a republikánus elnökjelöltek népszerűségi listáit - egyre nagyobb bajban van, mi lelkesen nyaljuk a seggét, amihez fogható külpolitikai mellényúlásunk azóta nem volt, hogy hadat üzentünk Szerbiának 1914-ben. 

Szokásos hét Magyarországon. A tegnapi írásomban erre céloztam, hogy ezt a harácsolást és kormányzóképtelenséget nem sikerült még egy szóval megbélyegeznie az ellenzéknek. 

De mit csinál a Fidesz? Zajt. 

Egye fene, foglalkozzunk a saját alkalmatlanságukat leplezni óhajtó zajkeltéssel, mert ezek nemcsak alkalmatlanok, hanem bizony nácik is (Panama készül ebben a témában egy hosszabb cikkel, hamarosan érkezik.) 

Elmegy Lázár János egy csomó kripto- és rendes náci közé, Horthy Miklósról megemlékezni. 

Természetesen a zsidó vezetők, jelesül Frölich Róbert főrabbi emlékeztet arra, hogy Horthy kőkemény antiszemita volt. (az EMIH lapít, mint Fideszes EU képviselő a plenáris ülésen) Ungváry Krisztián és mások korabeli dokumentumok alapos elemzésével kimutatta, hogy Horthy, ha kicsit is gerincesebb a meztelen csigánál, magyarok (nem szeretem, ha “magyar zsidókként hivatkozunk rájuk. Magukat magyarként meghatározó, magyarul beszélő, a magyar kultúrát magukénak tudó, zsidó vallású és ehhez kapcsolódóan zsidó kultúrát és/vagy hagyományokat követő emberekről beszélünk. Röviden: magyarok) szóval magyarok százezreinek lemészárlását akadályozhatta volna meg. Nem tette. Sőt örült neki, hogy megtörtént.

Ungváry figyelmeztet arra is, hogy Horthy pont ugyanígy volt a svábokkal, még a háború végén is írogatott fűnek-fának, hogy vigyék már innen a svábokat. 

Hiányzó emberek

Ez kiváló alkalmat ad arra, hogy felelevenítsük, miért tart az ország, ott ahol tart. Azért, mert bő milliónyi, az ország vezető erejét alkotó embert űztek el, öltek meg, vagy tettek földönfutóvá. 

Középiskolában megtanuljuk szidni a “dzsentriket”, az elszegényedett kis- és középnemesi réteget, akik állami szolgálatban, illetve értelmiségi pályákon helyezkedtek el. Szó se róla, volt köztük bőven olyan alak, akiket Mikszáth és Ady tűzött a tollára, meg persze Horthy is az volt. Velük kapcsolatban azonban a történelmi emlékezetünk hamis, mert ebben a rétegben is százszámra fordultak elő kiemelkedő értelmiségiek és progresszív politikusok. Nem szokás összekötni, hogy pl. Jókai, Krúdy vagy Kosztolányi is részben vagy egészben ebből a rétegből származott. A II. világháború után válogatás nélkül a kis- és középnemesség értékes részét is pont úgy üldözték, “horthysta” mivoltuk miatt, mint a henye dzsentriket.

Azt már nem tanuljuk meg, hogy kik voltak a százezerszám megölt, kisebb számban elűzött zsidók. Illetve nyilván megtanuljuk Radnótit, Szerb Antalt, Rejtőt. De nem tanuljuk meg Richter Gedeont, a Weiss-, a Goldberger-, a Hatvany-családot. Nem tanuljuk meg, hogy a holokauszt bizony nemcsak a zsidóknak veszteség, hanem az országnak is. 

Középiskolában legfeljebb érintjük a sváb kitelepítést. De tessék akár Tolna “Schwäbische Türkei” falvain, akár a szatmári sváb falvakon, Mérken, Vállajon áthajtani és megnézni azt a jómódot és rendezettséget, ami még most is látszik. Vége-hossza nincs a sváb vicceknek, mert igen, ez egy zárkózott, fillérbaszó, keményfejű, beképzelt, fölényeskedő társulat volt. Viszont ahol svábok voltak, ott kifogástalan, jól vitt üzletmenet, rendben tartott városok, vidékek voltak. Az ellentengernagy úr már Portugáliában búslakodott, amikor végül kitelepítették őket, de ő ezt, ha rajta múlik, már hamarabb megtette volna. 

Középiskolában szintén csak érintjük a kulákozást. Történelmileg úgy van, hogy az őseim egy része kisnemes értelmiségi volt, más részben viszont jómódú parasztgazda (meg volt nem jómódú is, de most a jómódúakról akarok beszélni). Az egyik a református gyülekezet gondnoka volt, a helyi Hangya szövetkezet elnöke. A földjei több jobbágyteleknek feleltek meg. A lányát (a nagyanyámat) taníttatta. Az összes rokona vagy hasonlóan jómódú gazda volt, vagy a környéken bérelt kocsmát, hentesüzletet, malmot. Mindenféle egyesületek tagjai voltak, a fiúk birkózóegyletbe jártak, a fiatalok bálokon ismerkedtek a hozzájuk hasonló hátterű többi fiatallal. Egy másik ősöm a vízjárta Szatmárban földeket bérelt és mivel a kender szereti a nedves földet, azt termesztett. A ház, amit elvettek tőle, még évtizedekkel később is a falu egyetlen téglaháza volt a tapasztott falú és vályogházak között. 

Amikor tehát felmerül a kérdés, hogy miért van az, hogy tele van az ország kapzsi szarházi vezetőkkel, nos azért, mert a többgenerációs ügyvéd-tanár-közigazgatási vezető-mérnök-pap foglalkozású, kisnemesi famíliákat sikerült kollektíven megbélyegezni és az ország vezetéséből évtizedekre kiszorítani. 

Amikor tehát felmerül a kérdés, hogy a világháború előtt pezsgő polgári életű vidéki kisvárosaink most miért reménytelen porfészkek… nos azért, mert egy jól menő vállalkozó-iparos kis-közép polgári réteg volt ott, akiknek zsidó tagjait felrakták a vonatra és elvitték meghalni.

Amikor tehát felmerül a kérdés, hogy Somogy, Tolna, Baranya, Szatmár miért olyan lepukkant, reménytelen porfészkekből áll, nos azért, mert volt ott egy jól menő mezőgazdasági, ipari, üzleti réteg, akiket “egy batyuval jöttek, egy batyuval mennek” alapon kiebrudaltak az országból. Ja és persze ugyanez megtörtént az országban lakó szlovákokkal is, csapjuk hozzá Békés megyét is. 

Amikor tehát felmerül a kérdés, hogy az átlag magyar falu miért olyan reménytelen porfészek, amilyen, nos azért, mert azt, aki helyben vállalkozott, termelt, egyleteket alapított, vezető szerepet vállalt, a háború után elvitték. 

Ha nem lettek volna olyan kiváló vezetőink, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós tengernagy és kormányzó, akkor a magyar XX. század is másképp alakul. Nyilván ezek az emberek a kor termékei voltak, antiszemitizmus, németellenes érzések nélkülük is voltak. Nyilván a szovjetek által támogatott kommunisták nélkülük is kulákoztak volna. 

De a fene tudja, lehet másképp alakul az élet, ha marad itt egy bő félmillió zsidó, két-háromszázezer sváb. Ki tudja, lehet ez már elég tömeg lett volna ahhoz, hogy a komcsik ne kezdjenek a maradék kitelepítésébe. Ki tudja, lehet a kékcédulás választások sem mentek volna olyan könnyen. Persze ezek már mind feltételezések. 

Az viszont biztos, hogy 1944-1954 között Magyarországon megölték, haláltáborba vitték, elűzték, földönfutóvá tették azokat a Magyarokat, akik ha megvannak, Magyarország tovább haladhatott volna a polgárosodás lassú és döcögős folyamata. De nem így lett. És hogy nem így lett, és Magyarország olyan reménytelen porfészek, ahol egy Lázár János tényező lehet, az bizony (elég nagy) részben vitéz nagybányai Horthy Miklós tengernagy miatt van. Meg is van, Lázár pont ezért volt ott a megemlékezésen. Hasonló a hasonlónak örül.