Az elmúlt hetek a Múzsánál azzal telnek, hogy próbálunk belejönni az új működésbe, ettől kicsit köldöknézős lett a Múzsa legutóbbi hete. Szerencsére azonban jött Kertész “Panamajack” Balázs.
A nyár se neki, se nekem nem volt egyszerű, sokat beszélgettünk a mi a Múzsa, ki csinálja, hogy csinálja, ki mit csinál, ki és mi, kinek és minek, mit köszönhet témakörben. A Múzsa reformjában talán a legkeményebb kihívás az eddig viccelődésként említett vezérfőszerkesztőség megélése. Mert a Múzsa az én agyszüleményem, nagyrészt én csinálom, viszont nem lenne Múzsa egy csomó ember, különösen Kertész Balázs nélkül.
Egy barátságot rendkívüli mértékben megvisel, hogy két egyenrangú szellemi partner közül az egyiknek el kell foglalni a főnök pozícióját, még akkor is ha ez a főnökség nem olyan főnökség. De lassan túl vagyunk rajta, a bromance egyelőre bírja. További HR fejlemények majd szép sorban.
Panamajack bedobja magát
A héten tehát lett két nagyszerű Panamajack-cikkünk, a régi fajta, Panama elmerül a közgázban témában. Ez teljesen tervszerű, Balázs a gazdasági hírekkel, ezen kívül az orosz és francia iránnyal fog többet foglalkozni, meg természetesen azzal, amihez éppen kedve van. És persze adott interjút a Népvszavának is.
A Múzsán kívüli világban (tényleg van ilyen) a hét is masszív kormányzóképtelenségről szólt a magyar híreket illetően. Számtalan érdektelen belföldi hírecske volt, a csepeli iskola falára rakott Orbán-idézetekkel, honvédelmi oktatással és hasonlókkal. Érdektelenek.
A hét két fontos belföldi híre szerintem a költségvetési hiány és a napelemesek éves szaldójának kivezetéséből visszatáncolás.
A költségvetési hiány már most rekordon van, pedig még nyugdíjemelés is lesz, megelőzendő, hogy a magyar nyugdíjasoknak felkopjon az álla, és a végén még eszükbe jusson valaki másra szavazni, mint a Doktor Miniszter Elnök Úrra.
A várható, talán 4% nyugdíjemelés egyrészt nem fogja kompenzálni a még mindig emelkedő árszínvonalat, másrészt viszont oda fogverni a költségvetési hiánynak. A költségvetési hiányt viszont valamiből finanszírozni kell. Így Panamajack alighanem nem téved, mikor azt mondja, hogy újabb megszorítások jönnek. Viszont a megszorítások az elmúlt bő két évben már megtörténtek. A múlt hét előtti héten már kb. az összes utat, ahol naponta több mint tíz autó jár, fizetőssé tették. Nagyjából minden olyan ötlet, amely csak kicsit és csak áttételesen fáj, már megvolt.
Fájdalom és stagfláció
Olyanok maradtak, amelyek közvetlenül fájnak. Most jönnek azok a dolgok, hogy a villanyszámlára rátesznek valami 5-600 forint rendszerbámulási hozzászámítolást, meg ilyenek. Az ilyen ötletek nagy gyengéje viszont, hogy villámgyorsan szétterjednek a gazdaságban, ahol a rettegett stagfláció uralkodik továbbra is.
Ismételjük át gyorsan: a stagnálás azt jelenti, hogy nem megy a gazdaság, az infláció, hogy nőnek az árak. Ha most az albán pék kap a nyakába a villanykemencéje után még havi harmincezer sápot, akkor minden nutellás buktára rátesz még egy ötvenest. Azért nemcsak a húszat, amivel pont kijönne a matek, mert pontosan tudja, hogy az áremelés már 1-2 vásárlót elriaszt. Vagyis a maradék nutellás buktával kell megkeresni az üzlet költségeit. A vége a stagnálás és infláció, vagyis stagfláció. Az emelkedő árakkal együtt, a forgalom csökken, a bevétel legfeljebb változatlan, vagy romlik.
Nem látszik hol van ennek a vége, de a hiány növekedése (tehát nem a hiány, hanem az az összeg, amivel több lett a tervezettnél) olyan mértékű, mint pl. a régi KATÁ-val szerezhető összes bevétel volt. Marad persze a hitel, aminek viszont olyan kamata van, ami az adósságszolgálat költségét emeli az egekbe, amit fizetni kell valamiből…
Mozgástér? Kaloda!
Gyanús nekem, hogy Brüsszelben azért nem tartanak a huxittól, mert előbb fogja az ország elveszíteni a politikai cselekvőképességét, mint hogy rendes huxitot tudna csinálni. Az ilyen mértékű hiányt ugyanis gyökeres (gazdaság)politikai fordulat nélkül hónapokig lehet csak finanszírozni.
Erre nézvést persze megy a tapogatózás, hogy lehetne francia, német bármilyen politikai támogatást szerezni. Pl. most óvatosan belengették azt is, hogy a Roszatom helyett a franciáktól vennének Paksra fűtőelemet (nem tudom, hogy ez műszakilag egyáltlán lehetséges-e). Igenám, csak sok dolog korlátozza a magyar kormány mozgásterét.
A magyar lakosság tűrőképessége határán van. A napelem-reformból ideiglenesen kitáncolás csak attól lehet, hogy a mérések megmutatták, a még meglevő cselekvőképes középosztályt löknék át a politikai aktivitás küszöbén. Vagyis nem lehet kivárásra játszani.
Az ellenünk indult EU-s eljárások formális jogi kereteit azoknak is be kell tartani, aki reálpolitikai szempontból belátják, hogy nem szabadna hagyni összeomlani egy EU-gazdaságot. Vagyis a segítség előfeltétele, hogy Orbán látványosan álljon be a sorba.
A következő hónapban két választás is következik: előbb a szlovák, aztán a lengyel. Amíg ki nem derül, hogy mi van Ficoval és Kaczynskivel, addig senki nem fog kapkodni. Tehát az, hogy egyáltalán gondolkozzanak Orbán “megmentésén” majd kb. novemberben kezdődhet el. Ráadásul különösen a lengyel választás nagyon éles. Tusk visszatért a lengyel politikába, az általa vezetett koalíció sokat erősödött, de még mindig Kaczynski pártja vezet, kényelmes előnnyel. Feltűnt viszont egy radikáljobbos párt, közben van egy csomó kis liberális/értelmiségi/balos párt, amelyik a bejutási küszöbön billeg. Ha bejutnak, akkor Tusk koalíciós partnerei tudnak lenni, ha nem, akkor a rájuk adott szavazatok veszendőbe mennek és így Kaczynskit segíthetik. Viszont Tusk sok szempontból a helyi Gyurcsány, jó pár kispárt fő üzenete az, hogy se Kaczynski, se Tusk. Senki nem fog belebarmolni a kelet-európai politikába, amíg ez le nincs játszva.
Az Ukrajnával kapcsolatos álláspontunk szembemegy az európai mainstreammel, ezért volt nemrég Aláíró Katika Kijevben, ezért megy a finomított orosz olaj Ukrajnába. Viszont közben a Riposzt még mindig szó szerint átvett orosz propagandával eteti a lakosságot. Ha segítség kell, ezt a pávatáncot be kell fejezni.
Az amerikai választási kampány egyik fő témája a Kína-ellenesség lesz. Magyarország látványosan Kína-barát. Amerikának, az Ukrajnában folyó háború miatt döntő szava van a térségben. Alighanemaz usákok Orbánnak nagyon konkrétan, a diplomáciai bokázások mellőzésével megmondták, hogy 1) választania kell Putyin és Xi között 2) a kínai beruházások ügyében nem dönthet egyedül. Már persze ha kell neki pénz azon kívül, amit uzsorásoktól kap, büntetőkamatra.
Kína elkezdte eladni (készpénzre váltani) amerikai kötvényállományát. Ahogy Panamajack kiválóan elemezte, ez részben azért van, hogy fájjon az amerikaiaknak, részben viszont azért mert a gazdaságukban a belföldi nagy ingatlanbuborék lassú leeresztése (a kipukkanás helyett) százmilliárdokba kerül. Dollárban. Ez nekünk annyit jelent, hogy a “Kína majd végtelen mennyiségű kölcsönt ad” az hiú ábránd.
Minden más belpol hír azért van, mert erre a problémára még az olyan legendás stratégák se tudják a megoldást, mint Orbán Balázs vagy G. Fodor Gábor. Márpedig ha ők nem tudják, akkor ki tudja? Mi nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy ha nem lesz megoldás, pofára esés lesz.
" Pl. most óvatosan belengették azt is, hogy a Roszatom helyett a franciáktól vennének Paksra fűtőelemet (nem tudom, hogy ez műszakilag egyáltlán lehetséges-e)"
Igen, abszolút lehetséges.
"Feltűnt viszont egy radikáljobbos párt, közben van egy csomó kis liberális/értelmiségi/balos párt, amelyik a bejutási küszöbön billeg."
A Konfederacja 2018-ban alakult több szélsőjobbos-libertariánus, etc. párt összeolvadásával (pl. a híres Korwin-Mikke pártjával), tehát 5 éve tűnt fel, legfeljebb Ésik most figyelt csak oda, de figyelhetne alaposabban is, mivel a csomó "kis párt" (ami kettő: a posztkommunista baloldal és az újbal házassága, valamint egy centrista koalíció, ami 20% fölöttről süllyedt ide le) pedig 8-12% körül áll.