Hogyan védelmezzük gyerekeinket az iskolai propagandától?

(orosz módra)

Szeptember 1-től hat magyar középiskolában elkezdik a kötelező próbaoktatást honvédelmi ismeretek tárgyból.

A tárgy deklarált célja, hogy « a diákokban erősítsék a honvédelem fontosságát, a hazaszeretetet és a hazafias gondolkodást ». Talán senki nem fog meglepődni azon, hogy ez a fajta kötelező « hazafias » propaganda már legalább egy éve létezik a NER példaképének tekintett putyini Oroszországban, és az ukrajnai háború (nem túl sikeres) előrehaladásával a gyerekek és fiatalok indoktrinációja csak egyre erősödik.

A minap Magyarországon is kisebb botrányt kavart, hogy az új orosz történelemkönyvekben gyakorlatilag hamis információkat terjesztenek Oroszország és a Szovjetunió szerepéről Közép- és Kelet-Európában, valamint a Nyugatot - Európát és az Egyesült Államokat - az orosz nép ellenségeiként állítják be, a putyini rendszerrel egyet nem értőket pedig árulóknak. Ráadásul azok a gyerekek (és szüleik), akik ellent mernek mondani a hivatalos propagandának, igen komoly megtorlásra számíthatnak, beleértve letartóztatást, állami gondozásba vételt és börtönt is.

Az alábbi hosszú és részletes cikkben az ismert emigráns orosz híroldal, a Meduza, gyermekpszichológusok, jogi és oktatási szakértők bevonásával elkészített egy részletes útmutatót arról, hogyan vértezzék fel a nem putyinista, az ukrajnai háborút ellenző szülők a gyerekeiket az iskolában kötelező jelleggel előadott ideológiai agymosás ellen. Mivel sajnos Magyarország is lassan ebbe az irányba halad (lásd a csepeli Jedlik Ányos gimnázium Orbán-idézetes botrányát, úgy gondoltam, nem árt röviden összefoglalni a főbb javaslatokat, a magyar szülők okulására is.

-          Készítsük fel a gyerekünket arra, mi vár rá a kezdődő tanévben. Mondjuk el nekik nyugodtan és tényszerűen, hogy „Oroszország megtámadta a szomszédos Ukrajnát, és ez igazságtalan, rossz dolog, amivel nem lehet egyetérteni. Ártatlan emberek halnak meg, családok élete megy tönkre. Sajnos az állami berendezkedésünk most olyan, hogy az iskolában erről mást fognak mondani”. Hogy mennyire részletezzük, az elsősorban a gyerek életkorától függ. Fontos, hogy ezt tárgyilagos hangnemben tegyük, ne használjunk túlságosan emocionális, a gyerekeket felzaklató nyelvezetet.

-          Magyarázzuk el, miért nem jó ezzel kapcsolatban nyílt vitákba és konfliktusokba belemenni. Ez elég egyértelmű, hiszen a nyíltan háborúellenes megnyilvánulásoknak ma Oroszországban nagyon súlyos büntetőjogi következményei lehetnek a gyerekre és a szülőre nézve is. El kell magyarázni, hogy a legfontosabb a család biztonsága, még akkor is ha az igazságérzetünk azt követeli, hogy kiálljunk a meggyőződésünk mellett. Ráadásul a tanárnak is nagyon kellemetlen lehet, ha (akár a saját meggyőződése ellenére is) az osztály előtt kell vitatkoznia egy háborúellenes álláspontot hangoztató tanulóval, és ezt akár később meg is bosszulhatja.

-          Kérdezzük ki gyerekünket rendszeresen arról, mi folyik az iskolában, pontosan miről és milyen formában beszélnek az órákon és egyéb foglalkozásokon, vagy épp a szünetekben. Nem minden iskolában azonos fokú a propaganda, valamint az egyes tanárok felfogása és módszerei is nagyon eltérőek lehetnek. Ellenben az is fontos, miről és hogyan beszélgetnek a diákok egymás között, hiszen különösen kamaszkorban ez sokkal nagyobb hatással lehet a gyerekek véleményére, mint amit a tanárok vagy a szülők mondanak. A gyerekekkel alaposan megbeszélve ezeket a dolgokat jobban meg tudjuk majd ítélni, milyen konkrét döntésekre lehet szükség a továbbiakban.

-          Mivel a „hazafias foglalkozások” (hivatalos nevén „Beszélgetés fontos dolgokról”) nem számítanak tanóráknak, lehet kérni felmentést az igazgatótól, ilyen-olyan okokra hivatkozva. Ennek elvileg nem lehet a gyerekre nézve negatív következménye, de a biztonság kedvéért az indoklásnál érdemes elkerülni a politikai témákat, és inkább „egészségügyi” vagy „családi” okokra hivatkozni, még akkor is, ha ez mindenki számára egyértelműen nem igaz. A pszichológus azonban azt is megjegyzi, hogy az efféle „kettős játék” káros hatással bírhat a gyermekek mentális fejlődésére, hiszen már nagyon fiatalon kénytelenek megtanulni, hogy nem bízhatnak a felnőttekben és a hazájuk intézményeiben, és állandóan oda kell figyelniük arra, kinek mit mondhatnak (mondjuk a Szovjetunióban felnőtt generációknak ez egyáltalán nem újdonság – a szerk.)

-          Tanítsuk meg a gyerekünknek, hogyan „kapcsoljanak ki” a kötelező propaganda-előadásokon. Ez vonatkozik például a történelemorákra is, ahol egyértelmű (és a gyerek által ismert) hazugságokat oktatnak. A nyilatkozó tanárok szerint ez esetben a nyílt vitánál sokkal hatékonyabb, ha a tanuló egyszerűen nem figyel oda, passzív marad, más dolgokkal foglalja el magát, álmodozik, stb.

-          A nagyobb gyerekekkel vegyük át magunk a történelemkönyvet, és magyarázzuk el nekik a valóságos eseményeket, rámutatva, hogy ez miben és mennyiben mond ellent a könyvben leírtaknak. Tanítsuk meg őket a kritikus olvasásra: milyen állításokat fogalmaz meg a könyv? Milyen tényekkel és forrásokkal támasztja ezt alá? Egyoldalúan mutatja be az eseményeket, vagy kitér a másik fél álláspontjára is? Racionálisan, vagy érzelmi alapon érvel? Igy taníthatjuk meg a gyerekünket arra, hogy megkülönböztesse a valódi történelmet a propagandától. Fontos az is, hogy elmagyarázzuk, hogy háborús időkben a propaganda a hadviselés része, és mindkét oldal használja. Ez azt jelenti, hogy az interneten a nyugati vagy ukrán forrásokból szerzett információkat is ennek megfelelő kritikussággal kell értelmezni.

-          Az idősebb tanulókkal meg kell értetni, hogy a vizsgákon és dolgozatokban azt a választ kell adnia, amit elvárnak tőle, nem pedig azt, ami szerinte (és szerintünk) az igazság. El kell mondani nekik, hogy ami most van, nem tart örökké, viszont neki fontos a saját jövőjére és továbbtanulására koncentrálnia.

-          Amennyiben a propaganda és a különvélemények elnyomása elviselhetetlenné erősödne, érdemes elgondolkodni azon, hogy a gyerek (legalább ideiglenesen) magántanulóként folytassa a tanulmányait. Erre az orosz oktatási törvények szerint megvan a lehetőség.

Nos, dióhéjban ennyi. Ilyen manapság az „orosz világban” nem agymosott zombiként élni. Azért az sem árt, ha végiggondoljuk, hogy meg akarjuk-e várni, hogy nálunk is idáig fajuljon a helyzet, vagy addig cselekszünk, amíg még nem késő...