A legtöbbeknek az ilyen képekről a huhogó migráncsozás jut eszébe, hiszen hol vannak a sénen alten zeyten, amikor a német válogatott kockafejű, kockavállú, kockaállú, vokuhila frizurát és pornóbajszot viselő Güntherekből állt, és nem ilyen izékből.
Amikor a magyar válogatottban 3 stabil kezdő/biztos kerettagja nem beszél magyarul, (Styles, Orban, Nego), és a negyediknél nem vagyok biztos (Kerkez Milos), akkor én csak hangosan tudok röhögni az ilyen képeken. A cikket köszönöm :)
Ez a kép mégis elkészült. A posztnak ez volt az apropója. Aztán Ésik továbbment, és írt a jelenségről. Vannak, akik huhognak. Sokan vannak. Ezt kár volna tagadni.
* Érdekes, élvezetesen megírt cikk, ám ott bujkál a fonalas, fejben lejátszás csapdája, főleg a cikk második felében. Eszébe jut az embernek a klasszikus vicc a "nyuszika esete a medve fűnyírójával". Sok víz folyik le a Dunán (másképp is akár), míg bejön a cikkben tárgyalt szcenárió.
* Sokféle adottság/tehetség kellhet a jövő sikeres futballistájának: az említett mozgáskoordináció, ritmus-, gömbérzék mellett. Például, hogy ne legyen sérülékeny. Hiába a legnagyobb zseni valaki, ha folyamatosan kés alá kerül a játékos a nagy terhelés nyomán. Emlékeim szerint Dárdaival volt olyan sztori, hogy faraghatták a pályán bárhogy, nem nagyon sérült le (csak pályafutása végefele, idősebben). Ellenpontja Lisztes, aki meg pont nagyon sérülékeny volt és ez meg is törte többször is a karrierjét.
* Én hiszek abban is, hogy kell jól beletett "10.000 óra" - bármi olyanba, amit komolyan gondol az ember, az - szintén fontos szempont.
* Én értem, hogy durva sport a foci, meg "gladiátoriskola", ám a játékintelligencia, vagy a felszabadult 'stresszmentes' lazaság (mint ami a norvég kézilabdában van, ami szintén nem pihe-puha valami) ugyanúgy teret kaphat. Evvel mondjuk jellemzően visszaélt a magyar fociközeg, Puskásék imamalomszerű verbális nyomatásával, meg a "magyaros technika" emlegetésével (miközben húzott el a világ mellettünk, fénysebességgel).
* Pénz-aspektust muszáj említeni, két végletről is.
Sok pénz: a pénzes nyugatiak, drága informatikával, infrastruktúrával, jól megfizetett szakértőkkel jelen állás szerint elég erősen tarolnak (játékospiac leszívását illetően).
Kevés pénz: Moneyball valós sztorija filmen (fillérekből, kvázi pusztán csak jó elemzés alapján nyertes csapat összeállítása)
Kevés pénz, magyar szál: Tegnap jelent meg egy szívmelengető cikk Száraz Sándor (sakk) reaktiválódásáról. Én nagyon bírom az öreget. Sakkszövetségi főtitkár volt(!), ordenáré módon kigolyózták, karakánságból inkább az éhezést és anyagi tönkremenést választotta a behódolás helyett, majd kilakoltatás nyomán hajléktalan lett egy zacskónyi cuccal a kezében. És lényegében fillérekért sikerült reaktiválni Baranyában (ellenpontos Rapport Ricsi sztoriként), ahol máris szállít eredményeket.
Fogalmazzunk egyértelműbben. A nyugati országokban az a kategória, hogy szegény és fehér, megszűnt létezni. Ezt nem tudom, hogy hogy csinálták, de ők se, mert vitatkoznak egymással, hogy a kapitalizmus, vagy éppen az azt csökkentő állami újraelosztás.
Ez nagyon fura helyeztet teremt, mert a bőrszín és a társadalmi osztály így összemosódik, nem tudni, hogy végződik a rasszizmus és hol kezdődik a klasszizmus. Amikor a redditen azt mondják az amerikaiak, hogy ez vagy az fehér dolog, akkor azt értik alatta, hogy drága és inkább a tehetősebbek fizetik meg.
És igen, az a minden edzésen meghalás, amit a profi sport megkövetel, azt nem vállalják be a tehetősebbek gyerekei. Ők hobbiból meg az egészség kedvéért sportolnak.
Van egy elég gazdag rokonom, aki anno a Vasas ifi edzőjével üvöltött, hogy miért nem veszi fel a fiát, csak azért, mert kövér és nem tud futni, hát minek fusson, ha a félpályáról belövi? De az edző szerintem vágta, hogy a srác tényleg fenomális labdaérzéke ellenére ebből így hosszú távon nem lesz perspektíva. Maradt hát hobbinak. De még ötven fölött is játszott minden héten.
Meg egy valamit ne felejtsünk: az élsport már egy jó ideje üzlet, ami felé elvárás az eredmények szállítása, és ez a része teljesen független a B-közép nosztalgiázásától, hogy "bezzeg az én időmben...". És ahhoz, hogy legyen eredmény, "tehetséges szakember" kell. Az meg a végeredmény szempontjából édes mindegy, mi a bőrszíne/származása/vallása, stb. Így ha helyiekből nem oldjuk meg, akkor máshonnan lesz játékos, a befektetőket meg a klubtulajdonost nem izgatja, hogy Kovácsnak vag N'didi-nek hívják a játékosok zömét, amíg jön a pénz.
Az élsport meglepően kis része az, ami ténylegesen üzleti alapon megy. A négy (és fél) amerikai major sport (bár néha azokba is kerül közpénz a stadionokon keresztül), 30-40 európai labdarúgócsapat (az arab/ruszki milliárdosok tulajdonában lévő csapatok pont nem feltétlenül), esetleg japán baseball vagy indiai krikett - és kész. Leglátványosabb példa a profi országúti kerékpár, ahol vagy egy-egy állam tart el egy csapatot (FDJ, Astana, UAE, Bahrein) vagy egy-egy "cukrosbácsinak" az a hobbija, hogy kerékpárcsapatot tart fenn és addig van csapat, amíg érdekli a dolog (Oleg Tinkov volt a leglátványosabb példa, de a Jumbot, az Ineost, a QuickStep-et is egy-egy milliárdos tartja/tartotta el). Sokkal-sokkal kevesebb termel a legtöbb sport a "szponzoroknak", mint amennyit kifizetnek sportolóknak.
Amikor a magyar válogatottban 3 stabil kezdő/biztos kerettagja nem beszél magyarul, (Styles, Orban, Nego), és a negyediknél nem vagyok biztos (Kerkez Milos), akkor én csak hangosan tudok röhögni az ilyen képeken. A cikket köszönöm :)
Ez a kép mégis elkészült. A posztnak ez volt az apropója. Aztán Ésik továbbment, és írt a jelenségről. Vannak, akik huhognak. Sokan vannak. Ezt kár volna tagadni.
* Érdekes, élvezetesen megírt cikk, ám ott bujkál a fonalas, fejben lejátszás csapdája, főleg a cikk második felében. Eszébe jut az embernek a klasszikus vicc a "nyuszika esete a medve fűnyírójával". Sok víz folyik le a Dunán (másképp is akár), míg bejön a cikkben tárgyalt szcenárió.
* Sokféle adottság/tehetség kellhet a jövő sikeres futballistájának: az említett mozgáskoordináció, ritmus-, gömbérzék mellett. Például, hogy ne legyen sérülékeny. Hiába a legnagyobb zseni valaki, ha folyamatosan kés alá kerül a játékos a nagy terhelés nyomán. Emlékeim szerint Dárdaival volt olyan sztori, hogy faraghatták a pályán bárhogy, nem nagyon sérült le (csak pályafutása végefele, idősebben). Ellenpontja Lisztes, aki meg pont nagyon sérülékeny volt és ez meg is törte többször is a karrierjét.
* Én hiszek abban is, hogy kell jól beletett "10.000 óra" - bármi olyanba, amit komolyan gondol az ember, az - szintén fontos szempont.
* Én értem, hogy durva sport a foci, meg "gladiátoriskola", ám a játékintelligencia, vagy a felszabadult 'stresszmentes' lazaság (mint ami a norvég kézilabdában van, ami szintén nem pihe-puha valami) ugyanúgy teret kaphat. Evvel mondjuk jellemzően visszaélt a magyar fociközeg, Puskásék imamalomszerű verbális nyomatásával, meg a "magyaros technika" emlegetésével (miközben húzott el a világ mellettünk, fénysebességgel).
* Pénz-aspektust muszáj említeni, két végletről is.
Sok pénz: a pénzes nyugatiak, drága informatikával, infrastruktúrával, jól megfizetett szakértőkkel jelen állás szerint elég erősen tarolnak (játékospiac leszívását illetően).
Kevés pénz: Moneyball valós sztorija filmen (fillérekből, kvázi pusztán csak jó elemzés alapján nyertes csapat összeállítása)
Kevés pénz, magyar szál: Tegnap jelent meg egy szívmelengető cikk Száraz Sándor (sakk) reaktiválódásáról. Én nagyon bírom az öreget. Sakkszövetségi főtitkár volt(!), ordenáré módon kigolyózták, karakánságból inkább az éhezést és anyagi tönkremenést választotta a behódolás helyett, majd kilakoltatás nyomán hajléktalan lett egy zacskónyi cuccal a kezében. És lényegében fillérekért sikerült reaktiválni Baranyában (ellenpontos Rapport Ricsi sztoriként), ahol máris szállít eredményeket.
https://www.szabadeuropa.hu/a/hajlektalansag-es-kilatastalansag-helyett-elt-utolso-eselyevel-most-pedig-miatta-eg-sakklazban-del-baranya/32706745.html
Az x-y magát németnek valló focistára rámondani hogy nem német , kb olyan mint az mondani hogy Leiningen-Westerburg Károly nem magyar.
talán az egyetlen különbség a bőrszín, ami talán nem véletlen
Fogalmazzunk egyértelműbben. A nyugati országokban az a kategória, hogy szegény és fehér, megszűnt létezni. Ezt nem tudom, hogy hogy csinálták, de ők se, mert vitatkoznak egymással, hogy a kapitalizmus, vagy éppen az azt csökkentő állami újraelosztás.
Ez nagyon fura helyeztet teremt, mert a bőrszín és a társadalmi osztály így összemosódik, nem tudni, hogy végződik a rasszizmus és hol kezdődik a klasszizmus. Amikor a redditen azt mondják az amerikaiak, hogy ez vagy az fehér dolog, akkor azt értik alatta, hogy drága és inkább a tehetősebbek fizetik meg.
És igen, az a minden edzésen meghalás, amit a profi sport megkövetel, azt nem vállalják be a tehetősebbek gyerekei. Ők hobbiból meg az egészség kedvéért sportolnak.
Van egy elég gazdag rokonom, aki anno a Vasas ifi edzőjével üvöltött, hogy miért nem veszi fel a fiát, csak azért, mert kövér és nem tud futni, hát minek fusson, ha a félpályáról belövi? De az edző szerintem vágta, hogy a srác tényleg fenomális labdaérzéke ellenére ebből így hosszú távon nem lesz perspektíva. Maradt hát hobbinak. De még ötven fölött is játszott minden héten.
https://youtu.be/m4pmiZhdkdI?si=ihmWkHKHCr8iIXjO
Lelátói szleng még, hogy ha nálunk játszik, akkor "a mi fekete gyémántunk" Jókai után szabadon :D
Meg egy valamit ne felejtsünk: az élsport már egy jó ideje üzlet, ami felé elvárás az eredmények szállítása, és ez a része teljesen független a B-közép nosztalgiázásától, hogy "bezzeg az én időmben...". És ahhoz, hogy legyen eredmény, "tehetséges szakember" kell. Az meg a végeredmény szempontjából édes mindegy, mi a bőrszíne/származása/vallása, stb. Így ha helyiekből nem oldjuk meg, akkor máshonnan lesz játékos, a befektetőket meg a klubtulajdonost nem izgatja, hogy Kovácsnak vag N'didi-nek hívják a játékosok zömét, amíg jön a pénz.
Üzlet, de nem a magyar foci. Az nem az.
Az élsport meglepően kis része az, ami ténylegesen üzleti alapon megy. A négy (és fél) amerikai major sport (bár néha azokba is kerül közpénz a stadionokon keresztül), 30-40 európai labdarúgócsapat (az arab/ruszki milliárdosok tulajdonában lévő csapatok pont nem feltétlenül), esetleg japán baseball vagy indiai krikett - és kész. Leglátványosabb példa a profi országúti kerékpár, ahol vagy egy-egy állam tart el egy csapatot (FDJ, Astana, UAE, Bahrein) vagy egy-egy "cukrosbácsinak" az a hobbija, hogy kerékpárcsapatot tart fenn és addig van csapat, amíg érdekli a dolog (Oleg Tinkov volt a leglátványosabb példa, de a Jumbot, az Ineost, a QuickStep-et is egy-egy milliárdos tartja/tartotta el). Sokkal-sokkal kevesebb termel a legtöbb sport a "szponzoroknak", mint amennyit kifizetnek sportolóknak.
Napi jelentéktelen részlet díjra jelentkeznék, de szerintem “rohamn..er” a szó, amit keresel.