Iskolai mobiltilalom: ezt is lehetne jól csinálni, de ez Magyarország

Aki vitt már állatorvoshoz macskát beoltatni, az ismeri azt a fajta kemény, de mégis kíméletes fogást, amivel az állatorvos a nyakánál fogva megfogja az állatot, amíg beoltja. A macskának semmi baja nem lesz, mert az orvos tudja mit csinál, ráadásul szereti az állatot. A szeretete azonban nem jelentheti azt, hogy nem fogja meg határozottan, hiszen az ijedt macska támad, harap és karmol.

Hogy jönnek a cicák a mobiltelefonok tiltásához?

Úgy hogy a mobiltelefonok használatát korlátozó rendelettel nem az a baj, hogy mit akar, hanem ahogy akarja. Ez a sokadik olyan jogszabály a NER-ben, amely az államrezon tévedhetetlen bölcsességét úgy juttatja be a társadalomba, ahogy a rutinos állatorvos a védőoltást a macsekba. Nyakánál határozottan lenyomja, aztán hopp, már bent is van a szuri.

A legérdekesebb számomra az, hogy ezzel a fajta, “majd mi tudjuk mi a jó neked, csak te nem érted, együgyű alattvaló” hozzáállással a városi balliberálisokat szokás vádolni, főleg jobbról. A szemét Karigeri egyik napról a másikra biciklisávot rajzolt X útvonalra. Hát persze, hogy éjszaka festették fel és nem szólt előre mert tudja, hogy ha az egyenes utat járta volna, akkor tiltakozás lett volna…vélekedik kb. az összes fideszes ismerős.

Ehhez képest megjelenik augusztus 8-án egy rendelet, hogy akkor szeptember 1-én el kell venni a gyerekektől a mobilokat. Aztán amikor berzenkedés kezdődik, jön az hogy Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban és még egy csomó helyen (pl. az USA bizonyos államaiban, bizonyos iskolákban is) elveszik/korlátozzák.

A probléma létezik, és meg kell oldani

A mobil helyes használatának része az is, hogy tudjuk mikor nem kell használni. Tegnap pl. egy ügyvéd kolléga temetésén voltam, és hát időről-időre a legtöbb zsebből ki-kicsusszant a mobil egy-egy gyors csekkolás erejéig. Egyikünk se olyan elfoglalt ügyvégyúr hogy ne tudna két-három órára lejönni a képernyőről. De nem tudunk.

De ez csak az egyik veszély, van sok más is. Szokás például a pornófüggőséget is idehozni, teljes joggal. Egy bimbózó szexualitású kistini ne szokjon hozzá, hogy a szex az, hogy egyszerre mindenhova bedugják, ahova befér, meg oda is, ahova nem fér be. Ne legyenek olyan képzetei, hogy az átlagos férfi hímtag mérete 25 centi, az átlagos vulva pedig így és így néz ki, és amelyik nem úgy néz ki, az csúnya.

Legalább ekkora veszély a konzumidiotizmus zsigeri szintre juttatása, a tudatalatti befolyásolásával mindenféle vásárlási impulzusok keltése. Veszélyes a tévképzetek terjedése, a citromos vízzel rákot gyógyítók.

A fakenews terjesztése, hogy vannak emberek, akik komplett elméleteket mondanak el még mindig arról, hogy az oroszok fárasztják a nyugatot, és már csak idő kérdése a szupertankok bevetése.

Az influenszerek, akiknek jobban hisznek az emberek, mint a saját szemüknek. Az életmód- és világmegfejtés-influenszerek, akik teltházas előadásokat tartanak arról, hogy kell férfinek vagy nőnek lenni vagy lefogyni vagy megélni a világmegértést.

Veszélyes a figyelemfenttartási képesség másodpercekre rombolása.

Veszélyesek a random, kommentelésre hergelő baromságok, mint ez a kép itt

Látható tehát, hogy még azelőtt kell a mobiltelefonnal kezdeni valamit - megtanulni használni és megtanulni letenni - mielőtt a kommunikátor-személyi asszisztens fejlődése oda jut, hogy a bőrünk alá fogjuk ültetni és ember-gép hibridekké válunk. Oké, lehet hogy ez száz év múlva lesz, vagy soha nem lesz, de elég jó esély van arra, hogy lesz.

Közben viszont hihetetlen csoda az okostelefon. Az a könyvtárunk, a lexikonunk, a számológépünk. Ha elakadunk a szerelésben, percek alatt videón mutatja meg nekünk, hogy kell folytatni. Összeköt minket szinte ingyen bárkivel a világon.

Stakeholder theory

Most pedig ismerkedjünk meg a stakeholder theoryval. Ez egy etikus management módszer, amely arról szól, hogy tisztességes vállalat úgy hoz döntéseket, hogy a saját érdekén felül figyelembe veszi mások érdekeit is. Például a dolgozóiét és a vásárlóiét, ahogy erre munkajogi és fogyasztóvédelmi szabályok kötelezik. De rajtuk kívül is azonosít mindenkit, akire a döntése hatással lehet, olyanokat is, akire az első felületes számbavételkor nem gondolt.

Ha nem így születik meg egy döntés, akkor egyrészt olyan károkat tud okozni, amelyekre senki sem számított, másrészt pedig elkezdik nem betartani, megkerülni. Nem feltétlenül azért mert ilyen nagy forradalmárok, hanem azért mert a ha a döntéshozó/jogalkotó nem vette figyelembe a valóságot, majd a döntés/jogszabály alanya fogja. Az eredmény 1) egy többé-kevésbé, de nem jólműködő megoldás (erre is, mint a korrupcióra, van 100 szavunk) 2) a tudat, hogy a döntések/jogszabályok nem arra valók, hogy betartsuk őket. Mindez középiskolában…

A probléma az a magyar mobiltelefonrendelettel, hogy nem így született meg.

Pedig így kellett volna, számtalan okból. Az egyik ilyen, hogy az iskolák szélsőségesen nem egyformák. Széplábi András barátom (mobilhasználatról szóló véleménye itt olvasható), aki Komlón az egykori bányásziskolában tanít, mondta egyszer, amikor valamelyik pesti elitgimi szuperdiákja matekolimpiát nyert, és a tanárát kitüntették, hogy az is egy szakma, meg ormánsági, analfabéta szülőktől származó cigánygyereket megtanítani osztani-szorozni is egy szakma. Mégis mindkettőt matektanárnak hívják.

Ugyanilyen ok, hogy az elmúlt 10-15 év magyar (és nemzetközi) tananyag-fejlesztése az online, interaktív tananyagok fejlesztésének trendjét követi. Vagyis a tanórákon szükség lehet interneteléréssel rendelkező eszközökre. A magyar állam pár évvel ezelőtt elfüstölt pármilliárd forintot iskolai wifire, nem követtem mi lett vele, mert az ismerősöm aki ennél a projektnél dolgozott, az idegösszeroppanás előtt nem sokkal inkább felmondott és eljött onnan. De a lényeg, hogy pár éve, a hoffmannrózsai és czunyinéi időkben még nagyívű tervek voltak a digitális tantermekről.

Most meg mi van? Nézzük a jogszabály szövegét.

3. § (1) A használatában korlátozott tárgy a 2. § szerinti nevelési-oktatási intézménybe bevihető, azzal, hogy a tanuló a használatában korlátozott tárgyat a tanítási nap kezdetén, a tanítási órák megkezdése előtt – kollégiumban a foglalkozás megkezdése előtt – az intézmény házirendjében meghatározottak szerint leadja – a kollégium kivételével – a tanítási nap időtartamára, és azt a házirendben meghatározottak szerint visszakapja.

Szakértelem, türelem, rózsák, isten veletek

Az van, hogy a hoffmanrózsák, czunyinék és maruzsák mentek a levesbe. Eljátszották koptató szerepét, elkoptak, és lekoptak. Helyettük van a… Rendőrség. Mert bizony mondom néktek, erről a jogszabályról mindenkinek, aki járt már rendőrkapitányságon, a kulcsszéf jut eszébe.

Mutatom:

(a képeket akkor csináltam suttyomban egy rendőrkapitányságon, természetesen legalább 10 évvel ezelőtt, amikor valaki nem akarta nekem elhinni, hogy a 21. században még van ilyen)

A bal oldalon látható kis fém dobozba beteszed az irodád vagy az iratszekrényed kulcsát és összecsukod a dobozt. A tetején látható gyurmába belenyomod a pecsétnymód vagy a hüvelykujjad. A portán aláírod, hogy mikor léptél ki, és a dobozt odaadod Lajos bácsinak, aki beteszi a kulcsos szekrénybe. Innentől kezdve ha a szekrényt valaki kinyitja, és a gyurma nem az általad hagyott állapotban van, akkor nem te voltál.

Elég pofonegyszerű rendszer, és az a rendőr, akinek a BM-ben kiadták, hogy kéne egy ilyen rendelet, gondolta, hogy biztos jó lesz ez az iskolákban is. Persze a házirend szerint kiadható, mert ugye a hadnagy úr kulcsát felveheti az alezredes úr is, annyi, hogy akkor az alezredes úr pecsétjével lesz újra leadva Lajos bácsinak. Van itt kérem rugalmasság. Na, így kell a telefonnal is.

Persze igazságtalan vagyok, hiszen a rendeletben ott van, hogy az intézmény házirendje szerint kiadható. Mondja ezt az augusztus 8-án kijött rendelet, hogy szeptember 1-re legyen meg a telefonleadászati házirend.

Közben a külföldi példákat lobogtatók hajlamosak elsiklani az “egyes iskolákban/tartományokban”, a “kísérleti jelleggel” és hasonló mondatok felett.

Ott elsősorban embernek nézik a jogalanyokat, és megpróbálják megtalálni a megoldást, ahol a mobilok káros hatásait kizárják, és a digitális világban boldogulást megtanítják. Előbb kipróbálnak megoldásokat, aztán idomulnak, változtatnak, hagynak időt a megfelelő módszerek kidolgozására. Ha jól tudom, skandináv országokban például külön iskolai tablet segítségével.

A mi jogalkotásunk a nyakánál fogva elkapta Mircikét, majd fogta, lenyomta az asztalra és benyomta bele az oltást. A torkán lement a féreghajtó, kicsit kapálózott, de lenyelte.

Mindig lenyeli.

(aztán persze kiszökik egerészni)

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.