Jogi háború Amerikában
avagy hogy lett csatatér a Supreme Courtból
Tegnapi hír, ami mára a pompomlányként Trumpnak drukkoló magyar kormánysajtót is elérte, hogy Donald Trump volt elnök, és jelenleg leginkább esélyes republikánus párti elnökjelölt neve visszakerülhet a Colorado államban tartandó republikánus előválasztás szavazólapjaira.
Ezt végleges “győzelemként” állítják be, holott jelenleg még csak arról van szó, hogy a Republikánus Párt által az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságához (Supreme Court of the United States, SCOTUS) benyújtott fellebbezés miatt a Colorado Állam Legfelsőbb Bírósága által hozott döntés nem jogerős, az előválasztás jelöltjeinek listáját viszont jövő hét végéig véglegesíteni kell, így Trump neve felkerül, és addig ott is marad, ameddig a SCOTUS másképp nem dönt.
Közben viszont Maine államban is levették Trumpot a szavazólapokról, és ott is a SCOTUS döntésére várnak. Mi ez az egész?
Hosszú és unalmas következik, az amerikai bíróságok politikai csatatérré változtatásáról.
Ki kezdte?
A demokraták. Úgy, hogy visszaütöttek. Komolyra fordítva, nehéz időpontot vagy felelőst találni arra a folyamatnak a kezdetére, amely mára ámokfutássá változott.
A politikai leszámolások jogi útra terelése, a “lawfare” (law+warfare) nem új dolog, a mértéke szokatlan és új.
Miből lesz a politikus?
Trump 2015-ös elnökjelölti fellépése előtt nem volt a politikai establishment része és politikai irányból nem volt rendesen megrugdosva. Az amerikai politikai rendszer kikényszerít bizonyos túlélési skilleket. Ezt olyan, viccesnek szánt mondásokkal szokták leírni, mint hogy “ne találjanak egy ágyban élő férfival és halott nővel” és hasonlók.
A legtöbb amerikai politikus, akit a tévében látunk, az olyan bohócokat is beleértve, mint például Lauren Boebert, huszonéves kora óta választásokon indul. Van aki helyi önkormányzati képviselőként kezdi. Mások tagállami ügyésznek (ami ott átfed olyan funkciókkal, amelyeket itt az IM csinál), seriffnek, rendőrkapitánynak választatják meg magukat. Mire a szövetségi szenátusig vagy kongresszusig érnek, addigra a maguk szemétdombján a legerősebb kakasok, helyben minden ellenfelüket kinyírták, lejáratták, választásokon megverték, vagy épp megállapodtak vele valamiféle hatalommegosztásban.
Ennek a folyamatnak a része az is, hogy mindenki, már a karrierje elejétől kap a nyakába lejáratást és zsarolást. Előkeresik azt a nőt, akit egy buliban tizenöt éve részegen megfogdosott, előszedik a közúti balesetének a jegyzőkönyvét, előkerül egy nő, aki azt állítja, hogy a képviselő úr az ő seggéről szívta fel a kokaint egy azóta börtönben ülő sikervállalkozó partiján, és így tovább.
Ezeket túl kell élni. Meg kell fizetni az ügyvédet, aki a bírósági ügyből kimossa, hogy a következő ötven évben a botrányt firtató kérdésre lehessen azt mondani, hogy “a bíróság döntött és én olyan ember vagyok, aki tiszteletben tartja a bíróság döntését”. Vagy éppen le kell fizetni a kokainos szexmunkást, hogy ne akarjon ügyet csinálni. Meg kell tanulni türelmesen és semmitmondóan nyilatkozni, ahogy Clinton tett a Lewinsky-ügyben és ahogy Joe Biden teszi, ahányszor Hunter fiáról kérdezik.
Ez egy kőkemény szelekciós folyamat, amely minden beállt hatalmi struktúrára jellemző, függetlenül attól, hogy az demokratikus vagy sem. A fiatal elvtársak a KISZ-ben ugyanúgy nyírták ki egymást, és a fiatal nerencek a Fidelitasban meg az MCC-ben ugyanúgy lesik, mikor lehet az ájfónnal levideózni a részegen a pöcsével helikopterezni próbáló “barátjukat”. Jól jön az még akkor, amikor ő már helyettes államtitkár, én meg még nem vagyok az…
Trump, a politikai szűz
Donald Trump ezen a folyamaton nem ment végig, ráadásul korábbi, üzletember-médiaszemélyiség életében kapcsolódik a nevéhez számtalan röhejes és számtalan jogtalan dolog is fűződik. Emellett pedig egy időben úgy gondolta, hogy a vagyonát arra is fogja használni, hogy kedvenc pornószínésznőivel és Playboy-nyuszijaival hetyegjen.
Már hallom, hogy dededede az összes többi politikus is kurvázik. Ez igaz. Csak ők - mint mindent - abban a tudatban teszik, hogy vadásznak rájuk, ezért olyan stricit vesznek igénybe, aki meg tudja szervezni, hogy ne legyen nyilvános semmilyen kép vagy videó, és ne legyen egy nő se, aki besétál a bíróságra. Amikor pedig a strici vállalhatatlanná válik, akkor hirtelen megöngyilkolja magát a börtönben.
A dolog egyik lába tehát az, hogy Trump sebezhető, mindenféle régi ügye miatt. A másik az, hogy számtalan régi tabut rúgott fel.
Trump, a tabudöntő
Trump tabu-felrúgási mániája kicsit olyan, mint Orbán vétói az EU-ban. Senki se szereti, de sokszor örülnek, hogy egyik vagy másik témát nem nekik kellett feldobni.
Az amerikai vidék gazdaságának élénkítése, Kína politikai terjeszkedésének “leütközése”, a gyógyszergyárak szerepe az amerikai ópiátválságban például olyan témák, amelyek miatt Trump kezdte el verni az asztalt, és a Biden kormányzat, noha a felszínen természetesen sokkal kulturáltabb de azért folytatja az elkezdődött intézkedéseket. (gondoljunk csak arra, hogy Trump emlegette folyton “Csájnát” majd a Trumpot állandóan vehemensen szidó Nancy Pelosi látogatott Tajvanra)
Azonban a tabuk felrugdosása oda vezetett, hogy olyan dolgokba is belerúgott, amelyeket jogszabályok mondanak ki. Ezek ellen viszont bíróságon lehet fellépni, ezért Trump elnöki időszaka tele volt azzal, hogy amerikai bírók Trump döntéseinek végrehajtását felfüggesztették vagy egyenesen meg is tiltották. Az ottani jogi kultúrában a bíró nem állami hivatalnok pozícióban van mint nálunk, hanem tényleg államhatalmat gyakorol, így bármelyik helyi bíró azonnal megtiltja egy elnöki döntés végrehajtását is, ha erre a jog neki lehetőséget ad és így látja jogszerűnek.
Ezért Trump már az elejétől ellenséget - pontosabban szárnyaló zsenialitásának gátját - látta a bíróságokban.
Bírókinevezési kampány
Politikájának egyik hangsúlyos eleme volt, hogy minél több bírót nevezzen ki. Ez sikerült is neki, egy ciklus alatt majdnem annyi bírót nevezett ki, mint az őt megelőző kétciklusos elnökök a két ciklusuk alatt. Akit mélyebben érdekel, annak ajánlom ezt a tanulmányt.
Mire jutott ezzel Trump? Az a célja, hogy a bíróságok részrehajlóak legyenek a javára, az nem jött össze. Viszont sikeresnek tekinthető abban, hogy az általa kinevezett bírák az amerikai bíráskodásban hangsúlyosabbá tették a jobboldali-konzervatív szemléletet.
Én ezt egyáltalán nem tartom rossz dolognak. Ugyanis az amerikai városi lakosság növekedése, a vidék elnéptelenedése, a boomer generáció kihalása balra lendíti az amerikai politika ingáját, amelyre természetes reakció maga Trump (mint politikai jelenség) megjelenése is, de az eltolódó demográfia miatt egy-két választás múlva kell majd másik moderátor, és ez majd a bíróság lesz, ugyanúgy, ahogy a Clinton- és Obama-korszak bírái moderálták Trumpot.
Trump tehát aktív, sőt a korábbinál aktívabb szerepet vitt a bíróságok átpolitizálásában, de minőségileg nem csinált mást, mint amit az elődei.
A demokraták elcsábulnak, és pereskednek
A minőségi változáshoz a demokraták is kellettek.
A demokraták egyrészt látták, hogy Trumpnál nyitott pozíciók azok az ügyek, amelyeken más amerikai politikusok akkor szoktak túlesni, amikor valami megyei posztért indulnak. Másrészt ott van január 6, a “sajnálatos események” amelyeket amerika kiköpni, se lenyelni nem tud.
Mielőtt tovább mennénk, nézzük meg a két mainstream véleményt azzal kapcsolatban, hogy Trumpot levették a szavazólapról:
nagyon helyes, meg is érdemli, erőszakkal akarta a hatalmát megtartani (főleg demokraták, de messze nem minden demokrata és kevés nagyon Trump-utáló republikánus)
Az amerikai elnököt a választók választják, nem a bíróság. Trumpnak joga van magát megfelelő jogi eljárásban (due process of law) megvédeni a vádakkal szemben, és majd ha jogerősen kiderült, hogy mit követett el, akkor mondjon a választójogáról a bíróság bármit is. (ez a többségi vélemény)
Magam is a többségi véleményt osztom, de a jogi helyzet messze nem ennyire egyszerű.
Pathfinding and trail blazing
Egy precedensjogi rendszerben mindig sajátos helyzet, amikor a jogot olyan helyzetre kellene alkalmazni, amilyenre még nem volt példa. Olyan még nem volt, hogy egy hivatalban levő elnök, amikor valakik összegyűlnek a Capitolium épületénél, ahol bent épp fontos közhatalmi aktus (a választások eredményének hivatalos megállapítása és kihirdetése) zajlik, arra buzdítson, hogy ez a tömeg menjen be és akadályozza meg ezt a közhatalmi aktust.
A dologgal kapcsolatban Jack Smith különleges ügyész vádiratot nyújtott be, amelynek legfontosabb kérdése, hogy Donald Trump megszólalásai a választásoktól 2021. január 6-ig beleférnek-e a szólásszabadságba, vagy azt meghaladják és az amaerikai alkotmányos rend megdöntésére, de legalábbis megváltoztatására irányuló cselekménynek tekinthetők.
Van-e Trumpnak mentelmi joga?
Ezt az ügyet márciusban (közvetlenül a republikánus előválasztás legfontosabb napja, az ún. “szuperkedd” előtt) kezdik tárgyalni. Pontosabban csak kezdenék, ugyanis Trump ügyvédei több bíróság előtt is olyan beadványokat adtak be, melyekben az eljárások megszüntetését indítványozzák. Arra hivatkoznak, hogy Trumpnak mentelmi joga van.
Az amerikai alkotmányban szó szerint nem szerepel az elnök mentelmi joga. Két szakaszából vezetik le. Az egyik, a II. Cikk 4. címe, amely az impeachment intézményét szabályozza. Ez alapján az elnöki székből elmozdítható az, akit bizonyos cselekmények miatt a törvényhozás mindkét háza elítél. Ebből indirekten következik az, hogy más viszont nem ítélhet fölötte. A másik az I. Cikk 6. címében található “Speech or Debate Clause” amely eredetileg a törvényhozás tagjait védte az elnök által vezetett végrehajtó hatalomtól. A kongresszusi vagy szenátusi tevékenység végzése közben senkit sem lehet letartóztatni. A későbbi SCOTUS-esetjog ezt terjesztette ki az elnökre is.
Az elnök immunitását tehát alapvetően az alkotmányból indirekt következtetéseket levonó precedensek tartalmazzák. Ez alapján a gyakorlat az, hogy az elnöki tevékenységgel kapcsolatban és az elnöki mandátum ideje alatt teljes az immunitás. Ha meg az elnök bűncselekményt követne el, ott az impeachment.
Ilyen még nem volt
Igenám de az, ha valaki az elnöki megbízatása ideje alatt követ el, ráadásul súlyos bűncselekményt, majd három hét múlva már nem elnök, és utóbb kell vele szemben büntetőeljárást folytatni, na az nincs szabályozva. Azt tudjuk, hogy ha elnök lenne, akkor nagyon széleskörű védelemben részesülne, de nem elnök. Legalábbis most nem az.
Ez tehát egy eldöntendő kérdés. Jack Smith arra kérte a SCOTUS-t hogy vonja magához a kérdést és döntsön soron kívül. A SCOTUS ezt megtagadta, legalább két okból. Egyrészt orrba akarták vágni Jack Smith-t, hogy ne képzelje többnek magát, annál, ami. Másrészt (és ez a fontosabb ok) pont ebben a kérdésben mindennél fontosabb a due process of law. Igenis az az elsőfokú bíró, aki ismeri az ügyet, nézze át, gondolja végig, hozza meg a döntését.
Miért olyan fontos ez? Gyakorló jogászként talán az egyik legfontosabb dolog észben tartani, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek. Lehet, hogy az Amerika legjobb jogi karairól érkező nagytudású alkotmánybíráknak van valami nagyon jó véleményük arról, hogy Trumpnak van mentelmi joga vagy nincsen. Viszont bizonyos szempontból nem tudnak okosabbak lenni, senki nem tud okosabb lenni, egy ügyfelekkel naponta találkozó, gyakorlatias gondolkodású elsőbírónál.
A jogrendszer akkor működik jól, ha az elsőbíró a körülményeket alaposan megvizsgálja, aztán a jogot és a gyakorlatot egyaránt figyelembe vevő módon döntést hoz. A felsőbb bíróságokat viszont pont az ügyfél személye és az egyéb világi szempontok nem befolyásolhatják, az ő felülbírálatuk szigorúan jogi kell, hogy legyen. Szerintem nagyon jól teszi a SCOTUS, hogy ezt a rendet nem borítja fel.
Miért akarják lehúzatni a szavazólapokról Trumpot? (Már persze azon kívül, hogy utálják és félnek tőle)
Ezzel párhuzamosan zajlik egy másik folyamat, amely szintén a demokrata párt köreiből jön
Ennek alapja az amerikai alkotmány XIV. kiegészítése, amely a XIII. és a XV. mellett az ún. “Reconstruction Amendment” kiegészítésekhez tartozik. Ezek 1865-70 között születtek és az amerikai polgárháború következményeit építették be az amerikai alkotmányba. Tartalmaznak rengeteg rendelkezést a jogegyenlőségről, lebontva azt az esetjogot, és a déli államok esetében írott jogot, amely a feketéktől megtagadta állampolgári jogaikat. Részletesen szó van bennük állampolgárságról, egyenlőségről és hasonlókról. Nagyon sok fontos ítélet (pl. Roe v. Wade, Brown v. Board of Education) született a XIV. kiegészítésre hivatakozva.
Igenám, de ennek a kiegészítésnek van egy szakasza, amely angolul a következőképpen szól:
“No person shall be a Senator or Representative in Congress, or elector of President and Vice President, or hold any office, civil or military, under the United States, or under any State, who, having previously taken an oath, as a member of Congress, or as an officer of the United States, or as a member of any State legislature, or as an executive or judicial officer of any State, to support the Constitution of the United States, shall have engaged in insurrection or rebellion against the same, or given aid or comfort to the enemies thereof. But Congress may, by a vote of two-thirds of each House, remove such disability.”
Röviden és csak a lényeget fordítva: senki sem viselhet az USA-ban hivatalt, ha esküt tett az alkotmány megtartására, ha az alkotmányos rendre tört (insurrection) vagy lázadást (rebellion) szervezett. Kivétel, ha a törvényhozás mindkét háza kétharmados többséggel mentesítést ad neki.
Történelmileg az úgy volt, hogy…
A dolog történeti háttere az amerikai polgárháború utáni helyzet, amikoris a déli államok azt játszották, hogy a teljes lakosságuk szám alapján kértel képviseletet, miközben a teljes lakosságuk egy jelentős része jogfosztott rabszolga volt. Ráadásul noha a háború véget ért, a déli háborús vezetők nagy részéből népszerű politikus lett (és eredetileg az ő pártjuk volt a Demokrata Párt). Ezért valahogy meg kellett akadályozni, hogy egyszerűen beszavazzák követeléseiket az amerikai jogrendbe. Ennek egyik eszköze a jogkiterjesztés volt (bár a feketék tömegesen csak jóval később kezdtek élni a szavazati jogukkal), a másik pedig az, hogy a déli háborús vezetőket egyszerűen eltiltották a hivatalviseléstől.
Itt pedig megtekinthetünk egy kiváló példát arra, hogy milyen következményekkel jár a “tailor made” jogalkotás. Ugyanis ez a rendelkezés azóta is az amerikai jogrend része, bár egész mostanáig csak egyszer alkalmazták, egy Victor L. Berger nevű szocialistát nem engedtek mandátumhoz 1919-ben mivel az akkori törvényeket sértette hogy ellenezte az USA belépését az I. VH-ba. A Berger V. United States (1921) döntésben végül neki adott igazat a SCOTUS és ezután három ciklust nyomott le a kongresszusban. Ennyi az esetjog.
15 államban próbálják lehúzatni Trumpot
Most pedig különböző (nyilván demokrata párti hátterű) szervezetek tucatnyi államban nyújtottak be keresetet, hogy ezt a rendelkezést alkalmazni kell Donald Trumpra is. Eddig a legtöbb helyen (legutóbb pl. Minnesota államban) lepattantak, ám Coloradoban nyertek, igaz minimális többséggel, 5-4 arányban döntött javukra az ottani legfelsőbb bíróság. Utána jött Maine állam.
Más államokban vagy azt mondta a bíró, hogy a felperesnek nincs joga ilyen pert indítani, másutt azt, hogy a kongresszusnak kell dönteni ebben és nem a bíróságnak, megint másutt azt, hogy a rendelkezést majd a tényleges választás szavazólapjainál lehet vizsgálni, nem az előválasztásoknál. Összefoglaló itt.
Politikailag a dolog megítélése vegyes. Se Colorado, se Maine nem érdekes Trumpnak, sima demokrata győzelem várható mindkét helyen. Ugyanakkor mindkét helyről felmegy az ügy a SCOTUS-hoz. Na ott vajon mit fognak dönteni?
A SCOTUS-nak kilenc bírája van, ebből hatot republikánus elnök (3-3 George W. Bush és Trump) hármat pedig demokrata elnök (2 Obama, 1 Biden) nevezett ki. Ez egyben nagyjából konzervatív-liberális határvonalat is jelent.
Az elemzők nagy része egyetért abban, hogy a SCOTUS a Trump kizárását elutasító tagállami bíróságokkal fog egyetérteni. Ez a valószínű eredmény, de van egy érdekes dolog, mégpedig a textualizmus.
Nade mi van odaírva?
A textualista jogértelmezés lényege az, hogy mellőzi azokat a történelmi megfontolásokat, amelyeket fentebb leírtam, hogy a XIV. kiegészítés vonatkozó paragrafusát konkrét konföderációs tábornokok kizárására építették be az alkotmányba.
A textualista értelmezés ilyennel nem foglalkozik, azt mondja, hogy az alkotmányozók bölcsességénél a bíró nem lehet bölcsebb, így azzal a szöveggel kell dolgozni, ami oda van írva.
A coloradói döntés egyik legfontosabb kritikája, hogy így Donald Trump nem részesülne a “due process of law”-ban. Hiszen folyamatban van ellene egy büntetőeljárás, amelynek pont az a célja, hogy megvizsgálják, hogy ő tört-e az alkotmányos rendre vagy sem. Ráadásul ezt a bizonyos due processt of law-t az alkotmány garantálja neki, na hol? Bingo, a XIV. kiegészítésben.
Viszont a XIV. kiegészítés “kizáró” szakasza nem vár el semmilyen bírósági ítéletet arról, hogy valaki insurrectiont vagy rebelliont csinált. Naná, hiszen a polgárháborúról nem kellett ítélet, mindenki tudta, hogy miről és kiről van szó. Magyarul azt mondanánk, “köztudomású” volt, hogy a déli katonai és politikai vezetők miben vettek részt.
Vagyis ha szó szerint vesszük a kiegészítés szövegét, akkor a SCOTUS-nak állást kéne arról foglalnia, hogy 1) mi az az insurrection és rebellion 2) Trump részt vett-e ilyenben. Mindezt úgy, hogy az eljárás természetéből adódóan ebben az eljárásban Trump nem védekezhet.
Nyilván a jó megoldásnak az tűnik, hogy majd egy megfelelő garanciákkal ellátott eljárásban a bíróság kimondja hogy Trump bűnös-e vagy sem, és ebből majd le lehet vonni a következtetéseket. Igenám…csak az alkotmányba nem ez van írva. Csúnya csapdahelyzet.
Hogy tovább színezzem, a SCOUTS nagy textualistái a “jobbos” bírók közül szoktak kikerülni. Ilyen volt a nagy Antonin Scalia, akit két, Trump által kinevezett bíró, Neil Gorsuch és Amy Coney Barrett is példaképének tekint. Az ő két szavazatukkal a három “demokrata” bíró mellett…nade hagyjuk is, valami azt súgja nekem, hogy a textualizmusuk itt majd sétál egyet, míg az ítéletet meghozzák.
És ugye hamarosan érkezik majd - a maga rendes útján - a mentelmi jogi eset is, ahol arról kell állást foglalni, hogy Trump január 6-án elnöki jogkörében járt el, vagy azt meghaladta, ezzel implikálva azt, hogy mi is az, amit aznap csinált.
Akárhogy is lesz, a SCOTUS következő fél évéről doktori értekezéseket fognak írni. Például arról, hogy akárhogy is más a szerepfelfogásuk, ezt ugyanúgy próbálják majd kimozogni, mint az óbudai bírók az aktuális HVG/HörrTévé/Közmédia purparlé utáni rágalmazási ügyeket…
Akkor ide is, mert ontopic:
"Úgy tűnik, hogy a Gondviselés általában megvédi a bolondokat, a részegeket, a gyerekeket és az Amerikai Egyesült Államokat."
(Bismarck kancellár, 1890 körül)
Egy pontot elvesztettem a fonalat: az ügyész (Jack Smith) benyújtotta a vádiratot, a védők mentelmi jogra hivatkoznak, tárgyalás még nem volt, az ügyész meg azzal akarta rövidre zárni a mentelmi jogi kérdést, hogy a SCOTUS-hoz fordult, de azzal, hogy visszadobták, az első fokon eljáró bírónak kell majd döntenie ebben a kérdésben? És persze bárhogy dönt, a vesztes fél megy másodfokra, majd a SCOTUS-hoz megint...
Egyébként az, hogy Ford kegyelmet adott annak idején Nixonnak, nem pont arra precedens, hogy az elnökként elkövetett disznóságokat az elnökség után számon lehet(ne) kérni az ex-elnökön? Különben nem kellett volna a kegyelmet adni...