Johnson v Grants Pass: büntethető lesz a hajléktalanság Amerikában?

A héten az amerikai legfelsőbb bíróság (Supreme Court of the United States, továbbiakban: SCOTUS) három nagyon fontos ügyben is tárgyalást tartott. A cikk témáján felül Donald Trump mentelmi joga és Starbucks dolgozóinak szakszervezet-alakításhoz való joga is téma volt. De ebben a cikkben most a Grants Pass v. Johnson ügyről szeretnék írni, mivel nem találtam róla magyar nyelvű forrást.

Grants Pass egy város Oregon államban a nyugati parton, nagyjából félúton San Francisco és Seattle között. Mint minden nyugati parti várost, Grants Passt is sújtja a nyugati parton nagyon aggasztó méreteket öltött hajléktalanprobléma. Ezért hozott egy olyan szabályozást, amely kb. a mi szabálysértési büntetéseinknek megfelelő büntetéssel sújtja azokat, akik a szabadban alszanak.

Mivel nálunk is volt hasonló, és akkoriban én sokat megszólaltam nyilvánosan is, gondoltam érdemes körüljárni ezt az amerikai ügyet.

Mi a probléma?

Amerikában rohamosan növekszik a hajléktalanok száma. A US Census Bureau (kb. KSH) részletes statisztikát vezet erről.

Ebből az ábrából jól látszik, hogy az elmúlt években a nyugati parton és New Yorkban is nagyot romlott a hajléktalanhelyzet.

Ez a másik ábra pedig egy arányszámot mutat meg: az állam népessége mekkora része az egész USA népességének és az államban levő hajléktalanok száma hány százaléka az össz-hajléktalanlétszámnak. Ha megnézzük az első hét helyezettet, akkor azt látjuk, hogy a kis lakosságú Hawaii és Vermont mellett ott vannak azok az államok, amelyekben a nyugati part megapoliszai vannak.

Mi ennek az oka?

A hajléktalanság növekedésének okait alapvetően két csoportba lehet sorolni: mélyebb történelmi és akut okokra.

A 2008-as nagy válság előtt és alatt bezuhant az építőipar, itt van róla a US Census Bureau ábrája:

Közben a lakosság folyamatosan gravitál a partvidékek felé. Ott van munkalehetőség és magasabbak a fizetések. Ez a jelenség a visszaeső építési kedvvel együtt azt eredményezi, hogy a lakhatás nagyon megdrágul. (Van már ellentétes irányú folyamat pl. Kaliforniából költöznek Texasba és az ottani politika egyik érdekes fejleménye, hogy a megkérdőjelezhetetlen jobbos-konzervatív demográfia kezd elborulni, viszont közben az odaköltöző partvidékiek is alakulnak, de ez másik téma.)

Ópiátok

Már a válság előtt is voltak problémák az ópiummal és rokon vegyületeivel. A hagyományosan, mákból kivont ópium és abból gyártott heroin mára ebből igen kis részt képvisel. Előbb az amerikai gyógyszergyárak lobbizták ki, hogy fel lehessen írni ópiát-tartalmú fájdalomcsillapítókat, majd a drogkartellek kaptak rá a fentanil terítésére az amerikai piacon. A fentanil halálos adagja milligrammokban mérhető, előállítása olcsó. A dolog eredménye a képen látható:

A százezer lakosra jutó túladagolásos halálozások száma.

Tehát rengeteg a hajléktalan, aki az alkoholhoz hasonló áron jut heroinhoz hasonló erősségű vagy sokkal erősebb ópiátokhoz. Ezeket a hajléktalanokat nagyon nehéz a hajléktalanság elleni küzdelem hagyományos eszközeivel (szállók, szociális programok) kezelni, mivel sokszor kőkemény drogfüggőkről van szó. Emiatt a hajléktalanprobléma valójában 3-4 probléma szövevénye. Van olyan hajléktalan, akinek csak rosszul jött ki a lépés, és egy normális szálló, valamiféle integrációs program visszahozná. Van olyan aki annyi ideje hajléktalan, hogy az ős esetében ez már kevés. És van olyan hajléktalan, aki betegségeket terjesztő, közveszélyes drogfüggő zombi.

Hogy lehetne ez ellen küzdeni?

Ennek a megértéséhez fontos felidézni, hogy a széleskörű állami gondolkodás Amerikában kivétel, nem pedig szabály.

Mi itt a felvilágosult abszolutizmus óta ahhoz vagyunk szokva, hogy az állam azt mondja az állampolgárnak, hogy ne pattogjon, ne aktívkodjon. A hivatal felsepri az utcát, a másik hivatal gondoskodik az árvákról, a harmadik engedélyezi az ebtartást, a negyedik pedig beminősíti az autókra szerelhető rózsaszín szőrös ufófigurákat. Cserébe a hivatalok magatartási szabályok tömkelegét írják elő, az állam pedig magas adókat szed, hogy a hivatalokat fenntartsa.

Ma már elfelejtettük, hogy ehhez régen az is hozzájött, hogy a felvilágosult abszolút uralkodó néhanapján előírta alattvalóinak, hogy háborúznak az alsó-sziléziai sóvámok dinasztikus felügyelete miatt és az emiatt megvívott unterfickingeni csatában meghalt tízezer ember, a környéken a sok dög miatt kitörő kolerajárványban még ötvenezer.

Amerika alapítóinak alapgondolata, hogy ez ne legyen.

Az amerikai alkotmány szövegét kiegészítő első tíz módosítás, az ún. Bill of Rights szellemiségét ez hatja át. Ezek ún. első generációs jogok, amelyek a polgárt az államtól védik meg. A korlátozott állam gondolata az amerikai alkotmányos berendezkedés alapgondolata. Mindenféle kiterjedt állami funkció ellen berzenkednek, mert az országot azért alapították az alapító atyák, hogy ne járkáljanak hivatalok az állampolgár nyakára. (ide még vissza fogunk térni)

Vegyük hozzá azt, hogy egészen nagyjából a hetvenes évekig Amerikában elég nehéz volt földönfutónak lenni.

Amerika megállíthatatlanul szippantotta be a bevándorlókat, akiket mindig felszívott az amerikai gazdaság expanziójának aktuális állomása. Vagy valami nagy vasútépítés, vagy a végtelen préri feltörése termőföldnek, vagy az Appalache-hegység bányái és gyárai. Később az óriási világháborús erőfeszítés…mindig volt valami. Aki munkanélküliként lézengett valamelyik városban, pillanatok alatt felszedte valami toborzó, aki meleg ebédet, szállást és napi öt dollárt ígért.

Ilyen előzmények mellett nagyon sokáig senki el se tudta képzelni, hogy Amerikának szociális lakhatási projekteken, munkanélküli segélyeken és hasonlókon kellene gondolkodnia. Annál is inkább, mert azok a bevándorlók, akik túlélték a bevándorlást, iszonyatos lemondások árán összeraktak annyi pénzt, hogy a gyerekeik már ne valami bevándorlógettóban éljenek, hanem ki tudjanak ugrani.

Adjuk még hozzá a mai receptünkhöz azt, hogy volt Amerikában pár évtized, amikor bármi, ami a “szociál-” vagy “szocio-” betűsorral kezdődött, automatikus gyanakvást váltott ki, hogy ez valami szovjet beépülési kísérlet.

Gyanakvás

A dolog vége az, hogy ha valaki szervezett, összehangolt, állami irányítási szociális projektet indít, óriási ellenállással találja szembe magát. Hiszen a nagy szociális projektekre adót kell szedni, és a dolog vége az lesz, hogy Amerikában is tele lesz minden freeloader alakokkal, mint Európában - gondolja az átlag amerikai.

Igenám, de Amerikában már nagyon sok olyan gond van, amelyet a piac és a természetes szelekció nem fog megoldani. Ezt réges-rég felismerték arrafelé, csak nagyon nagy küzdelem bármilyen átfogó reformot átnyomni.

Például az Obama-kormány nagy egészségügyi reformja, az Obamacare nagyon komoly politikai viharokat okozott, el kellett telnie a bevezetésétől 4-5 évnek, mire több amerikai szerette, mint nem. A republikánusok nagy része most is utálja, Trump egyik fő ígérete volt 2016-ban, hogy eltörli. Aztán rá kellett jönnie, hogy az ő vidéki szavazóbázisa az egésznek az egyik legnagyobb haszonélvezője…

Politikai széttagoltság

Az amerikai checks and balances rendszernek egyik fontos pillére a helyi, tagállami és szövetségi hatáskörök szövevényes rendszere. Obamának az egészségügyi reformmal abból a szempontból könnyű dolga volt, hogy szövetségi törvényeket módosított.

Az viszont, hogy mit csinál egy város a saját közterületeivel, teljesen helyi dolog. Nyilván nem követhetnek ott el hazaárulást. De amíg a szövetségi vagy tagállami büntetőjogi szabályokba nem ütközik, az önkormányzat tényleg azt ír elő, amit akar. Sőt akár a lakóközösség is. A HOA (Home Owners Association) egy-egy településrészen az utolsó centiig előírhatja, hogy milyen fű-fa-bokor legyen a környéken. Ne költözz oda ha nem tetszik, vagy vedd át az irányítást a HOA-ban.

Ezért aztán az olyan szövetségi jogszabály, ami megmondaná, hogy hol alhat hajléktalan és hol nem, egyrészt alkotmányellenes lesz (mert hatáskört von el) másrészt a nép azonnal kapára-kaszára kelne, ha meghozzák.

A bíróságok szerepe

Az amerikai alkotmányt viszont mindenkinek be kell tartania, és a szövetségi bírósághoz bárki fordulhat, aki úgy érzi, hogy az ő alkotmányba foglalt jogait sértik.

Ezért aztán a SCOTUS a jogfejlesztési kísérletek és jogi köntösbe bujtatott szociális reformkísérletek állandó terepe.

Az amerikai alkotmány, amely a maga korában nagyon modern volt, két lépéssel le van maradva a korszerű alkotmányjogról. Az emberi jogokat három generációba szokás sorolni.

Az elsőbe a politikai jogok (választójog, egyesülési jog, törvény előtti egyenlőség stb.) tartoznak.

A második generáció a szociális-kulturális jogok csoportja. Munkához, megfelelő bérezéshez, nyelvhasználathoz és hasonlókhoz való jogok tartoznak ide.

A harmadik, a kollektív vagy szolidaritási jogok csoportja az olyan, modernebb dolgokat tartalmazza, mint az egészséges környezethez, békéhez, fejlődéshez való jogok.

A modern alkotmányok, mint a mi patchwork-szörny alaptörvényünk is, az ún. alapjogi katalógusukban mindhárom generációt tartalmazzák. Ettől még lehetnek rossz alkotmányok, mert az alkotmányt úgy kell értékelni, hogy az értelmezésére hivatott szerv gyakorlatát is hozzávesszük.

Amikor az amerikai alkotmányt írták, akkor még csak az első generációs jogok voltak feltalálva. Minden további jogot a SCOTUS valamelyik ítélete alapozza meg, ahol az alkotmányban szereplő jogból vezették le, hogy abban valójában benne van egy második-harmadik generációs jog is.

Haladók és maradiak

A SCOTUS-nak voltak olyan bírái, akik támogatták a haladó kormányokat és a jogkiterjesztést mások pedig különböző ideológiai alapokon (a “mert csak”-tól kezdve az alapító atyák tiszteletén (originalizmus) át a szöveg szigorú követéséig (textualizmus) ragaszkodtak ahhoz, hogy a SCOTUS nem innovációs hivatal, hanem bíróság.

Franklin Delano Roosevelt New Deal-je idején pl. a SCOTUS-ban volt Három testőr (Three Musketeers) liberális bírákkal és Négy lovas (Four Horsemen) a konzervatív bírákkal. A jelenlegi SCOTUS bíráinak nagy részét az ifjabb Bush (egyet az idősebb) és Donald Trump nevezte ki, konzervatív túlsúly van.

Willis Van Devanter, a Four Horsemen és Benjamin Cardozo a Three Musketeers tagja. Akkoriban az antiszemitizmus még nem az egyetemi kékhajúak sportja volt, mint most, hanem felsőbíráké is. Van Devanter nem beszélt nyilvánosan a Cardozoval, aki zsidó volt.

Ilyen előzmények után érkezik oda a Grants Pass v. Johnson eset.

Gloria Johnson hajléktalan, akinek az ügyét számtalan emberi jogi szervezet karolta fel. Ez a honlapjuk, itt aki akarja a beadványaiknak is utánaolvashat. Ezen a másik honlapon pedig megnézhető, hogy milyen beadványok érkeztek az ügyben. Nem kevesebb, mint 113 “amicus curiae” beadvány érkezett a SCOTUS-hoz.

Az amicus curiae (szó szerint: a bíróság barátja) olyan beadvány, amelyben valamilyen, a perben nem résztvevő fél kifejti valamelyik fél érdekében, vagy éppen a valamilyen közérdek védelmében az ügyben az álláspontját.

Amint az várható volt, különböző jogvédő csoportok a hajléktalanok mellett szólalnak fel és ezen az oldalon szállt be Chicago és New York vezetése is. Grants Pass mellett egy sor nyugati parti önkormányzati társulás lépett fel. Érdekes, de nem váratlan módon Gavin Newsom, Kalifornia demokrata kormányzója is Grants Pass igaza mellett lépett fel.

Maga az ügy arról szól, hogy Grants Pass városában a hajléktalanok közparkokban sátoroznak (itt egy cikk, képekkel, személyes történetekkel, amelyből kiderül, hogy nem csak a fentebb leírt junkiek laknak sátorban). A város elzárással vagy bírságolással bünteti azokat, akik 72 óránál többet maradnak egy helyben. Ezt jó régen megtámadták már bíróságon, 2021-ben is eltiltotta egy szövetségi bíró (nem washingtoni, hanem a szövetségi bíróságok “circuit” nevű körzeteket alkotnak, Oregon állam a 9. számúhoz tartozik) a bírságolástól. Több más várossal kapcsolatban folynak hasonló ügyek, a Grants Pass-i ügy ért fel legelőbb a SCOTUS-hoz.

A 8. alkotmánykiegészítés

Mivel a lakhatáshoz való második generációs alapjog nincs beleírva az amerikai alkotmányba, a hajléktalanok jogi képviselői az Bill of Rigths-ból a 8. kiegészítésre hivatkoznak.

Ez a kiegészítés szó szerint így szól

Excessive bail shall not be required, nor excessive fines imposed, nor cruel and unusual punishments inflicted.

Túlzott óvadékot nem lehet követelni, túlzó bírságot nem lehet kiszabni, kegyetlen és szokatlan büntetéseket nem lehet alkalmazni.

Az érvelés nagyjából az, hogy olyasvalamiért, amiről az ember nem tehet (tehát rajta kívül álló ok) nem lehet egyáltalán semmilyen büntetést kiszabni, ezért a Grants Pass-i büntetések részben túlzó bírságok, részben kegyetlen büntetések (hiszen ha nincs jogsértés, egy dorgálás is kegyetlen).

Az ellenérvek kétirányúak. Nyilván részletezik a nem hajléktalan lakosság nyugalomhoz, rendhez, közegészgégyügyi biztonsághoz való jogát (rekontra: nem a rendzavarást, az ápolatlanságot büntetik, hanem magát a hajléktalanságot). A másik pedig az, hogy a hajléktalanság nem “involuntary” állapot, mert van az ilyen vallásos, olyan drogellenes, az amolyan nem tudom milyen szállás. Pontosabban ez az érv nem konkrétan ebben az ügyben hangzott el, hanem egy másikban, ahol az Idaho állambeli Boise városa állt perben hajléktalanokkal. Ott a 9th circuit kifejtette, hogy az olyan “ágy” (pl. hajléktalanszálló, kegyes/vallásos alapítvány szállása) amelyhez csomagolnak vallási tanokat vagy magatartási kövelményt nem “ágy” mivel a nem hajkéktalan ember ágyához ilyet nem csomagolnak. Így tehát ha a hajléktalannak rendelkezésére álló “ágy” nem ideológia- és magatartásiszabály-mentes, akkor sérti az egyenlőség követelményét.

A levezetett jog

Ha lecsupaszítjuk, az a kérdés, hogy a SCOTUS kiveszi-e a helyi önkormányzatok kezéből a hajléktalanok büntetőjogi üldözését, meghagyja korlátozás nélkül a kezükben, vagy kidolgoz valamiféle tesztet arra, hogy mikor tekinthető a büntetés túlzottan súlyosnak, és hogy az fog-e tartalmazni valamiféle hajléktalanellátási vagy szociális lakhatási követelményt.

Az ügyben 2024. április 22-én hétfőn tartottak tárgyalást, ahol a peres feleken kívül még az Egyesült Államok kormánya mint amicus curiae szólalhatott fel. Itt olvasható részletes tudósítás a tárgyalásról. A bírák alaposan körbejártak olyan kérdéseket, mint hogy pl. alkalmas-e a büntetés a hajléktalanprobléma kezelésére, ha a hajléktalanoknak nincs hol lakniuk. Vagy éppen hogy a “szabadban alvást” akkor is büntetni fogják, ha valaki csillagbámulás (stargazing) közepette szundikál el? Volt olyan kérdés is, hogy ha a (szabadban) alvás alapszükséglet, ami miatt nem járhat büntetés, mi lesz a szabadban sza…nagydolgozással, akkor azt se lehet büntetni? Vagy akkor mit kell érteni alapszükséglet alatt? Felmerült az is, hogy lehetne hivatkozni egy korábbi döntésre, ahol a SCOTUS nem engedte hogy Kalifornia büntesse azokat, akik drogfüggők, csak azért mert drogfüggők…és így tovább.

A döntés, akármelyik irányba is fordul, mérföldkő lesz, méghozzá még a nyári szünetig.