Jól teszi-e Magyar Péter, hogy nem csatlakozik a Pride betiltása miatti tiltakozáshoz?
Beszéljünk egy kicsit a politikai kommunikációról!
Bárhol, ahol tanítanak marketinget, megismerkednek a tanulók a 4P-vel. Product, Price, Place, People. Milyen terméket, mennyi pénzert, hol, kiknek akarunk eladni. A marketing tudománya ennél sokkal bonyolultabb, de az alapok valahol itt vannak.
Szintén tanítanak business schoolokban olyasmit, hogy egy-egy cégnek van identitása, amely nagyon meghatározza hogy egy cég mit tud árulni és mivel követ el óriási öntökönszúrást. Ha egy cégről mindenkinek a profi szerszámok jutnak eszébe, és húsz éve munkavédelmi kobakban mosolygó borostás férfiakkal reklámozza magát, akkor hatalmas öntökönszúrás lesz, ha elkezd tipikusan nőkkel összekapcsolt dolgokat árulni. Erre kiváló példa a Black&Decker cég története, amely a minőségi szerszámgépek terén szerzett jó hírnevét úgy gondolja, hogy kiterjeszti háztartási gépekre is. Ez annyira nem jött be, hogy se a Black&Decker vasalót, se a Black&Decker sarokcsiszolót nem vették, így a gyártó kénytelen volt az amerikai piacon átbrandelni a termékeit DeWalt névre.
A piaci marketing szabályai érvényesülnek a politika világában is, és ezt nálunk nem hajlandók tudomásul venni.
Normál esetben egy párt meghatározza saját magát: mi konzervatív, liberális, baloldali, jobboldali, fiataloknak, időseknek szóló, nemzeti vagy kozmopolita, városi vagy falusi párt vagyunk.
Ez alapján meghatározza, hogy ki a szavazópolgár, akinek a szavazatát meg akarja szerezni? Szavazó Szilárd, 54 éves, középfokú végzettségű, műszakba járó férfi, Kedves Aranka, diplomás nővér, felmondott a kórházban és Ausztriában van két hetet minden hónapban. Érdeklődő Orsi, 34 éves, egyetemet végzett, második gyerekével van otthon. És így tovább.
Ezután feltérképezik, hogy ezeket az embereket mi érdekli és mi nem. Ha ez megvan, feltérképezik, hogy hol lehet velük találkozni, kihez kell személyesen odamenni, és kit lehet egy Youtube-videóba beszúrt hirdetésben is megszólítani.
Ezek így együtt kiadják, hogy egy pártnak/politikusnak hol, mikor, kinek, mit kell mondani, hogy a szavazatait maximalizálja.
A politika örök kérdése, hogy egy politikus mekkora részben a stábjára hallgató profi, aki teljesen aláveti magát a szavazatmaximalizálás imperatívuszának, és mekkora részben vezető, akinek víziója van, hogy a nemzetnek hova kell eljutni és a nagy politikai válaszutakhoz érve melyiket kell választani.
Lehet erről a kérdésről úgy is beszélni, hogy a politizálás értékelvű vagy eredményelvű legyen.
Könnyű leszólni az eredményelvű politizálást, hiszen - főleg értelmiségi szempontból nézve - sokkal vonzóbb, ha valaki magasztos elveket, nagy célokat tart szem előtt, nem holmi tanulatlan csőcselék képzelgéseit. És hát valóban, a “tanulatlan csőcselék” időnként rosszindulatú hülyéket választ meg az ország vezetésére.
Az eredményelvet elvető politikus viszont nagyon könnyen kerül abba a helyzetbe, hogy képzelt választóknak politizál. Egy progresszív zöld azt gondolhatja, hogy az összes szavazója számára fontosabb a vajaskenyér áránál az etikus és zöld és vegán valami. Egy jobber belelovallhatja abba magát, hogy az ő szavazói kívül kérges, belül aranyszívű jómunkásemberek, és az őket meleg levessel hazaváró jóasszonyok, és esetleg meglepődhet, amikor egy nő se szavaz rá, sőt még a férjét is lebeszéli, hogy arra a szexista pöcsre szavazzon.
Működő demokráciában (tehát ismételjük át: működő demokrácia alatt egy bazári színjátékot értünk, óriási kupit, ahol brazil telenovelákba vagy a sienai piacon 1462-ben előadott commedia dell’ artéba illő csepűrágást követőten gyorskötözővel és ződsárga szigszalaggal összerótt kompromisszumok születnek) a politika az értékelvű és az eredményelvű politika dinamikus egyensúlya.
Az ami Magyarországon az ellenzéki pártokkal az elmúlt 15 évben történt, leginkább két okra vezethető vissza. A pártok nem tudták hogy ők maguk kicsodák, és hogy kik a választóik.
Néhány kis rétegpártot leszámítva, akik a bal- vagy a jobbszélen vannak, senki se tudta megmondani, hogy a két lehetséges irány közül melyiket választja a rendszerváltó erő felépítéséhez. Városi-balközép vagy vidéki-jobbközép irányból fog közelíteni?
Mára a sok elvetélt városi-balközép próbálkozás miatt az a helyzet állt elő, hogy a vidéki-jobbközép megközelítés a városban is eladhatóvá vált.
Hasonlóan, 15 év neres kommunikáció nem múlt el nyomtalanul azoknál se, akik egyébként tudatos hírfogyasztók. A migráció, az ukrajnai háború kérdésében olyan az átlag választó tudattartalma, hogy hiába is várja az értelmiségi elit egy része, hogy ebben Magyar Péter vagy akárki más korszerű, nyugatos dolgokat mondjon, ha egyszer van kb hat-hétmillió magyar aki másképp gondolja.
Tehát az egyáltalán elméleti esélyekkel induló párt most jobbközép párt, amely nem keveredik bele a pesti politikai intrikákba és a programja az ordas-vállalhatatlan elemeket leszámítva a lehető legközelebb van a Fidesz programjához. Magyar Péter pont egy ilyet épít. Nem arról van szó tehát, hogy valami kozmikus sorstragédia, hogy a mondandója 80%-át Orbán Viktor már elmondta 1997-2007 között. Hanem egyszerűen erre van igény.
(hamarosan odaérünk a Pride-hoz is)
A piacvezető vezeti a piacot és nem követi
Szintén marketing órán tanítják, hogy az igazán sikeres vállalat diktálja a piacot és nem követi. A kütyük története tele van olyan cuccokkal, amelyek sokkal jobbak voltak, mint a másik hasonló kütyü, de túl későn, túl korán vagy rossz helyen, rossz embereknek célozva jelentek meg.
Orbán Viktor, ahogy már sokszor írtam, nagyjából 2007-2008 tájától diktálta a piacot. Az ellenzéki pártok pedig 2010 óta képtelenek kiszabadulni a reaktív kommunikáció börtönéből. Mindig arról beszélünk, hogy Orbán azt mondta hogy, és hát kérem ez felháborító, eddigésnetovább, vonalat kell húzni, nem szabad tűrni, satöbbi.
Magyar Péter március 15-én a saját politikai szempontjából akkora horderejű dolgot jelentett be, amely a II. VH Manhattan-projectjéhez hasonlítható. Amikor az EU-választásokra készülve járta az országot, akkor struktúra nélküli tömegekhez beszélt. A Tisza-szigetek létrejöttével ennek a tömegnek már struktúrája van.
A kérdés, hogy ez a struktúra túlmutat-e azon, hogy ha odamegy, akkor sütnek neki pogácsát. Alkalmas-e például arra, hogy “lekopogjon” egy választókerületet, ahogy azt a Fidesz is teszi, Kubatov-listával a kézben? Vidéken már mérhető az egykori fideszes szabad vegyértékek mennyisége, akik tudják hogy kell ezt csinálni, de a Tisza-szigetekben bőven van olyan aki ezt még a KISZ-ben, vagy éppen az Avonnál-Brokernetnél tanulta.
Ez fog most kiderülni. A mostani országjárása, a “népszavazás” mind arra van, hogy az összes 2026-os csatatéren megnézzék, hogy tudnak-e rendezvényt csinálni, lekopogni az összes utcát a “népszavazási” kérdésekkel. Ki az a tehetséges helyi örökmozgó, akire ezt rá lehet bízni, ki bírja ki, hogy beszélgessen az összes helyi választóval.
Közben a “népszavazásból” pedig ki kell rakni az 1946-os kisgazda-, az 1989-es MDF, az 1994-es MSZP- és az 1998-as Fidesz program sajátos, aktualizált elegyét.
Ez a művelet lényegében egy néppárt születése. Egy olyan néppárté, amely képes lehet arra, hogy végképp kicsavarja a Fidesz kezéből a közbeszéd irányítását.
A nagy kérdés az, hogya nagyívű pártszervezési projekt elegendő indok-e ahhoz, hogy a Tisza, mint a legnagyobb ellenzéki párt csendben maradjon a Pride kapcsán.
A válasz nem. Nem lehet csendben maradni, ez olyan dolog a Fidesz részéről, amelyre nincs magyarázat. Politikai okok ide vagy oda, ez szimpla embertelenség. Hogy egy kis gyakorlati dolgot is mondjak: ez olyasvalami, amit a Tisza jobbközép nyugati partnerpártjai sem tűrnek el, tehát a háttérben lehet dolgozni Orbán további elszigetelésén.
Viszont ez nem jelenti azt, hogy Magyar Péternek, vagy a pártjából akárkinek ki kell menni, egy rögtönzött, rosszul szervezett, felkészületlen, csapongó szónokokkal tűzdelt, klasszikus ellenzéki tüntetésre, hogy ott aztán elkészüljön róla a világ összes kompromittáló fotója.
Meg azt sem jelenti, hogy azonnal kell valamit mondani. Ez a cél, hogy mondja gyorsan, mondja rosszul. Magyar helyzetében lehet a dolgokon ülni egy kicsit, megnézni, hogy a nyugati partnereket mi érdekli, mire mit reagált az itthoni közvélemény és elég utána megszólalni. Ha közben Tóta W megírja, hogy ez így nem jó, vagy Pottyondy elmondja hogy nem jó, akkor…ez van.
Én mindkettejünk munkásságát tisztelem, és ráadásul ők elég sok embert szólítanak meg, de mégsem nekik (vagy nekem, vagy a HVG-nek, Telexnek, stb.) kell politizálni, hanem a választópolgárnak. És ha ebbe az fér bele, hogy Magyar Péter nevében most egy komplett országjáráson elhangzik, hogy hát igen, ez a Pride egy frivol (ők nem így mondják majd) dolog, de ha ezt betiltják, akkor bármit be lehet, az nagyobb eredmény egy sikertelen hídfoglalásnál.
Arról nem is beszélve hogy a puding próbája az evés, ez esetben az, hogy ki jön ki június 28-án a Pride-ra. A Fidesznél rutinos és okos gazemberek ülnek, akik kipécézték azt az eseményt, ami rendszerint a nyári szabadságolások miatt üres városban zajlik. Magyar Péter akár még dönthet úgy, akár június 10-én is hogy egyszerűen benyomja a “Going” gombot az eseményen.
De érdekesebb kérdés az, hogy a dühös szónoklatokon kívül mondjuk meg lesz-e keresve néhány jogvédő szervezet, meg vagy kéttucat ügyvéd, hogy ha tényleg nekiállnak bírságolni, akkor legyen aki másnap megfellebbezi az összes határozatot, amelyekkel szemben aztán tömegesen lehet fordulni az EU bírósághoz. Esetleg egy ilyen dolog megmutathatná, hogy ugyan a Tiszánál nagyobb politikai párt nincsen, de attól még eredményes politikai akciót lebonyolító párt azért van másik. Esetleg amelyik megpróbál kampányolni az egyetemeken…de nem folytatom, nem az én dolgom.
A címben feltett kérdésre tehát a válasz az, hogy Magyar Péter és a Tisza akkor tesz jót magával, ha
nem hagyja magát eltéríteni attól amit csinál, nem sétál bele a reaktív kommunikáció csapdájába (ezt még Magyar fb-posztja előtt írtam…)
alaposan meggondolt választ ad, nem kapkod
továbbra is fenntartja a szeparációt az “óellenzéktől” és továbbra is ügyel arra, hogy MP csak ott lépjen fel, ahol ő a primadonna
nem a megmondóembereknek politizál, hanem a választóknak
nem jelenik meg szervezési szempontból amatőr rendezvényen
viszont nem hagy szó nélkül egy ilyen ordas embertelenséget
a problémát eredményesen teszi nemzetközivé
a problémát és a rá adandó megoldást megmagyarázza a pesti belvárostól távolabb élő közönségének, ugyanúgy, ahogy pestieknek
a problémára adott megoldását összehangolja a saját mondandójával, rámutat, hogy az ő programja hol ad megoldást rá, vagy hogy miről terelik a figyelmet
nyitva hagyja a lehetőséget, hogy mást is reagáljon, mint amit legelőször reagál
Vagyis úgy reagál, ahogy egy az érték- és eredményelvet egyensúlyban tartó politikusnak reagálni kell. Ezzel együtt, a reakció még nincs “kész”, amit eddig mondott, az kevés lesz, viszont olyan nagyon kapkodnia se kell az ezután következő mondandójával, akkor se, ha sürgetik.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
"De érdekesebb kérdés az, hogy a dühös szónoklatokon kívül mondjuk meg lesz-e keresve néhány jogvédő szervezet, meg vagy kéttucat ügyvéd, hogy ha tényleg nekiállnak bírságolni, akkor legyen aki másnap megfellebbezi az összes határozatot, amelyekkel szemben aztán tömegesen lehet fordulni az EU bírósághoz."
Ahogy a TISZA és MP is joggal mozdul lassan, úgy a jogvédő, emberijogi szervezeteknek is idő kell a felkészülésre. De már jól látszik, hogy a Háttér Társaság, a TASZ, az Amnesty International Magyarország (amelyhez én is tartozom) és más szervezetek is reagálnak a fejleményekre és készülnek a várható kihívásokra. Nagy öröm, hogy a Múzsa is úgy látja, ezekre a szervezetekre nagy szükség van. A szervezeteknek pedig nagy szüksége van nyilvánosságra, támogatókra, hiszen - miközben magunk is a kormányzati intézkedések és a propaganda nyomása alatt vagyunk sok éve - tőlünk várható valós segítség.
Amit sokan nem vesznek észre, hogy a fidesznek, illetve rogánnak a legfontosabb célja ezzel az egésszel: a ZAJ. Totál lesz@rják a melegeket, a gyerekeket, a gyülekezési törvényt - őszintén, miért tartanának attól, ha összegyűlik pár ezer ember? A legfontosabb, hogy ne a lényeges témákról beszéljenek, a sajtó, média ne ezzel legyen tele, hanem ezekkel az egyébként tök jól megosztó témákkal. Ezért volt fontos a törvényt is gyorsan átverni a parlamenten, nem a nyári Pride miatt. Múlt szombat óta volt bármi más téma azon kívül, amit a rogánék tolnak? Az hogy ennek járulékaként esetleg MP is megnyilatkozik akár így, akár úgy, az már csak a plusz. Elkezdték a jóhírezést, de az nagyon gyorsan zátonyra futott, most jön a zajkeltés minimum nyárig - el kell nyomni Magyar Péter hangját bármi áron. És sajnos, ami látszik, hogy működik, az egész régi ellenzék ráharapott, mert ezt ismerik, végre ők vannak játékban. És ugyanez a független sajtó plusz az influencerek, végre a régi megszokott pálya, újra lehet játszani azt a játékot, ami eddig jól ment - nekik. Az országnak nem annyira jó, de hát az kit érdekel.