Kegyelemről részletesen

mivel takarózik már megint Orbán?

Kezdjük egy elnézéskéréssel: egy tudósítás alapján én félreértettem a Gyermekjogi Civil Koalíció közleményét, és anélkül írtam róla, hogy elolvastam volna. Ők valójában nem követelik azt, amit Orbán Viktor kitalált, maga a nyilatkozat is előbb jött ki. Több átláthatóságot követelnek, amivel én bizonyos fenntartásokkal egyetértek, és ezt ebben a posztban ki fogom fejteni.

Az angolszász “common law” jogról szokás ismerni olyan romantikus történeteket, hogy egy radírgumik szavatosságával kapcsolatos ügyben a bíróság előtt 1986-ban egy ügyvéd sikeresen hivatkozott egy precedensre, ahol 1254-ben, az akkor épp uralkodó, kedvenc puskájáról Winchesternek is nevezett III. Henrik király bírósága előtt valakinek megengedték hogy a lova keddi napokon is finghasson, és ebből egy barrister levezette, hogy a radírgumiknak bármely napon is vásárolják őket, legalább a következő keddig jónak kell lennie, ebből pedig levezette, hogy minimum nyolc napig vissza lehet vinni az árut a boltba és lám-lám egy nyolcszáz éve túl sok lucernát zabáló lóból született a modern angol fogyasztóvédelmi jog.

A dolog jópofa, mert van benne középkori király, fingó ló, meg lehet érdekesen írni. Jogászi szemmel nézve az vezethető le belőle, hogy az angol bíró “találja” a jogot, vagyis a precedensekben nem a ló fingása érdekes, hanem hogy milyen elv alapján döntöttek róla. Az ottani jogi gondolkodás alapja az, hogy a bírók a jog alapelveit már a mostani technikai fejlettségünk előtti időkben is alkalmazták, ezért a régi jogesetben a lovat gőzmozdonyra vagy radírgumira cseréljük, akkor rájövünk, hogy a jognak már van válasza az adott kérdésre.

Nem kell tehát kapkodva új jogot írni.

Magyar félprecedensjog

A magyar jog azonban kontinentális jog, ugye? Nos elméletileg valóban az, bár nálunk nagyon erős a bírósági joggyakorlat szerepe, a kúriai esetjogot minden jogeset megoldásánál muszáj kutatni. A Kúria, illetve elődje, a Legfelsőbb Bíróság is bocsátott ki összefoglaló véleményeket illetve jogegységi döntéseket (amikor az különböző megyei bíróságok ugyanabban a kérdésben eltérő értelmezést alkalmaznak) amelyek beleszilárdultak a jogba. A 2013-as új Ptk. rengeteg, korábban “pékákban” (PK Polgári Kollégiumi vélemény) levő jogintézményt vett fel hivatalos törvényszövegbe.

Egyébként a Kúriának ez a kvázi-jogalkotó szerepe időnként gondokat is okoz, büntető és polgári jogban egyaránt. Büntetőben például ott van az a kérdéskör, hogy a magyar bíróságokat lehetetlen leszoktatni arról, hogy mindent, ahol van három ember, bűnszervezetnek minősítsenek. De érdekes csörte volt a 2012-es új Btk-ban alaposan átszabott jogos védelem is, ahol a Kúria “értelmezéssel” gyakorlatilag leírta, hogy e körben továbbra is a régi Btk. Alkalmazandó. Polgáriban is vannak érdekesek, de elég egyetlen példára rámutatni: az elhúzódó “devizahiteles” perek egyik fő oka az volt, hogy a Kúria többnek gondolta magát egy bíróságnál és nekiállt az EU jogot is “megjogászkodni”.

Justinianusi kodifikáció for dummies

A kontinentális (francia, német, osztrák-magyar) jogrend gyökere a római jog recepciójában van. A recepció ez esetben nem a hotel portáját jelenti, hanem az eredeti “visszavétel” értelmében használandó.

Ha a rómaijogász olvasók befogták a fülüket, akkor elmondom, hogy a római jog hosszas fejlődés után eljutott oda, hogy Justinianus bizánci császár 529-ben elrendelte, hogy az egészet foglalják össze egy nagy törvénykönyvbe. Ekkor írtak egy törvénykönyvet (Codex Iustinianus) egy elméleti összefoglalót (Institutiones seu Elementa) és egy nagy jogelméleti szöveggyűjteményt (Digesta seu Pandectae) és még számos más művet, amelyekhez neki kellene állnom bújni a tankönyveimet, hogy pontosan mi volt a címük és mikor jelentek meg, de jelen cikk szempontjából nem lényegesek.

Számunkra most a Digesta az érdekes, amelynek görög alcíme a “pan dékai” vagyis “mindent elmondani” kifejezésből származik. Ebben a műben híres római jogászok, kiemelten az öt ún. “remekjogász” (Ulpianus, Paulus, Papinianus, Gaius, Modestinus) véleményei, esetjogi megoldásai olvashatók.

A kontinentális jog ebben a műben találja meg ugyanazokat az elméleti alapokat, amelyeket az angolszász jog a régi esetjogban. A Digesta a későbbi korokban hol kicsit feledésbe merült, hol felkapták. A középkorban - részletesen most nem megyek bele, de gondoljatok bele, hogy ez vizsgatétel római jog szigorlaton - az ún. “glosszátor” és “kommentátor” iskolák fejtegették, hogy egyes rendelkezéseiből milyen jogelvek vezethetők le.

Pandektisták in da House

Az újkorban, egész pontosan az épp német birodalommá formálódni készülő Poroszországban tevékenykedett Friedrich Karl von Savigny, aki teljesen megreformálta a római jog kutatását. Ő és számos más korabeli német jogász (Jhering, Puchta…valaha ezekből is fel tudtam sorolni tucatnyit…) a régi iustinianusi szövegből kiindulva, felállított egy elméleti konstrukciót, amely a polgári jog minden ágát-bogát egy logikus szerkezetbe rajzolta fel. Persze ez nem azonnal és nem viták nélkül történt, de megkímélek mindenkit a német pandektisztika részletes bemutatásától. (Pedig amúgy érdekes. Még csajozni is lehet vele, igaz, meglehetősen szűk körben.)

Jobb helyeken a jogrendszerben van rendszer

A lényeg számunkra az, hogy a modern kontinentális európai törvénykönyvek ilyen alapokon nyugszanak. Hasonló fejlődés lejátszódott a büntetőjogban is, ott is megalkottak egy szép rendszert, ahol a bűncselekményeket valamilyen szempont szerint csoportosították, súlyosságukat skálázták.

A jog persze nem tud egy örökké stabil rendszer lenni. Az összes olyan törvény, amelyet “örökkévalónak” írtak, általában a megalkotójával együtt ment a sírba. Ebbe a sorba illeszkedik egyébként a “gránitszilárdságú alaptörvény” is.

Viszont a kontinentális európai jog dogmatikai alapjai arra jók, hogy bármilyen új jelenséghez kapcsolódó jogi megoldásnál nálunk sem kell kapkodva jogot alkotni, hanem végig lehet gondolni, hogy a nagy szisztematikus ágrajzunk melyik ágára illik, és ha ezt megtaláljuk, akkor ahhoz találunk alapelveket, amelyeket alkalmazva rájöhetünk, hogy kell-e új részletszabályt alkotni vagy elég a már meglevőket alkalmazni.

Nálunk ezt a szisztematikus jogfejlesztést a NER-ben felváltotta a jogi populizmus

Külön szomorú, hogy mindezt egy olyan párt csinálja, amelyet a jogi karon alapítottak és alapítói nagyrészt jogászok.

A jogi populizmus azt kiabálja, ha valami probléma van, hogy az azért van mert az adott probléma még nincs eléggé betiltva. Ennek eredménye a jogrendszer teleszemetelése.

Mivel ilyenkor nincs “jogfejlesztés”, a szépen felrajzolt “ágrajzunkra” olyan ágak kerülnek, mintha az unatkozó nagyfater gyümölcsfáját látnánk, aki a cseresznyefára oltott naspolyát és golden almát is.

A nagyfater és a favágó

Amíg azonban a nagyfater a légynek sem árt, a jogalkalmazó bele fog akadni abba a problémába, hogy a jogszabályokra nincs ráírva, hogy “ezt a törvényt 9 éve azért írtuk, mert az akkori miniszterúr unokatesójának nagyon kellett az az erdő”. És jönnek azok a szituációk, hogy mondjuk az összes erdőben ahol van szarvas, tilos fát vágni mondjuk szarvasbőgéskor, dehát ott van a törvény. És mivel nem volt elég vér a pucájukban beleírni, hogy konkrétan ki lehet vágni akkor is az erdőt, ha az Gipsz Jakabé, valami olyan lesz beleírva, hogy minden olyan káefté, amelyben van vizsgázott vadász és legalább ötvenéves favágó, keddi napokon mégis vághat fát.

Majd ha a vadásztársaság bepereli a szarvasbőgést megzavaró favágót, az rá fog mutatni, hogy hja kérem, én vizsgázott vadász vagyok, a stihlfűrész meg a 73 éves apám kezében van, ma pedig kedd van, tehát méltóztassanak a szarvasok nem túlbőgni a fűrész motorját.

Ez persze egy hülye példa, de a magyar jogrendszer már most is tele van ilyen szeméttel.

Mire jó a kegyelem?

Orbán ötletelése a kegyelmi jogkörről ebbe a vonulatba illeszkedik. A fentebb leírt jogdogmatikai-szisztematikai ismereteinket használva, nézzük meg, hogy mire van a kegyelmi jogkör.

Ahogy a Gyermekjogi Civil Koalíció helyesen idézi a tankönyvet: olyan dolgok figyelembe vételére, amelyeket a bíróság nem vehet figyelembe.

A kegyelem jogintézményének a megértéséhez az kell, hogy elfogadjuk: semmilyen jogrendszer nem lehet tökéletes. Mindig marad 5-10% olyan élethelyzet, amelyre a jog egyik ágát-bogát se lehet ráilleszteni. Ha ráillesztjük - mert elvárás hogy rá kell illesztenünk - az eredmény egy méltánytalan helyzet lesz.

Igenám, de a mi modern jogrendszerünkben a bírónak csak nagyon szűk körben engedélyezett a méltányosság alkalmazása. Vannak olyan jogrendszerek, így például a sariát alkalmazó országok egy részének jogrendszere, ahol a kádibíráskodást alkalmazzák, ahol a bíróval szemben elvárás a “bölcs és méltányos” ítélet meghozatala.

Ez a felhatalmazás ott magában foglalja azt is, hogy a bíró kilépjen az írott jog keretei között, ha az ítélet így lesz “bölcs és méltányos”.

Kádibíráskodás helyett kegyelem

A magyar bíró (és egyetlen más európai ország bírója sem) soha nem léphet ki az írott jog keretei közül. Így viszont marad valamennyi olyan eset, amikor az ítélet jogszerű lesz, de nem lesz bölcs és méltányos.

A kegyelmi jogkört azért építik be a jogrendszerbe, ezeknél az ügyeknél segítsen a bírón. A bíró nem léphet ki a törvény keretei közül, a köztársasági elnök viszont igen.

Mellé van téve az igazságügyminiszteri beleegyezés, hogy a végrehajtó hatalmi ág is megszakérthesse az ügyet, megvizsgálhassa, hogy a kegyelem milyen hatással lehet a jogrendszer egészére.

Tehát a konkrét ügyben, a kormánynak ott volt a lehetősége, hogy “belenyúljanak”. Ez a lehetőségük a jövőben is meglesz.

Ebből logikusan következik az, hogy az élethelyzeteknek a jogon kívüli, a méltányosság és a jóerkölcs absztrakt szabályait alkalmazó rendezésére való kegyelemnek nem lehet jogi korlátja. A kegyelmi jogkör lényegéhez tartozik, hogy az a meghozatalakor korlátlan.

Jóerkölcs, tisztesség, emberség

A kegyelmi jogkörnek, mint jogon kívüli jogi megoldásnak, a korlátja is a jogon kívül van. A korlát oszlopait így hívják: jóerkölcs, tisztesség, emberség.

A nyilvánosság-átláthatóság kérdését is ehhez kell igazítani. Én a magam részéről a kegyelmi döntések teljes indokolását nem tenném nyilvánossá. A tényét igen, valamint odatenném, hogy indokolt igény esetén az indokolás is legyen nyilvános, megtagadás esetére pedig lehessen adatigénylési per tárgya.

A kegyelmi kérelmekben és az indokolásokban olyan személyes tragédiák vannak, amelyeket csak úgy a netre kitenni nekem kicsit sok. 100 kegyelmi kérvényből 90 ilyen “utolsó dobás” jellegű, és nem jár kegyelem. A maradék húszban viszont halálos betegségek és hasonlók szerepelnek.

A konkrét ügy kegyelmi kérelme régen a 90% sima elutasításba tartozott volna. A kegyelmi jogkör tisztességtelen gyakorlása miatt túlzás lenne a teljes nyilvánosság, de a megismerhetőséget én teljesen helyénvalónak látnám.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára

1. Ez egy korai fázisban levő projekt, heti egy-két, Magyarországot angolul magyarázni igyekvő poszttal. Erre is 8 dollár az előfizetés, és itt hamarosan jön a paywall. A magyar múzsa és az angol elkülönül, most dolgozom a megoldáson, hogy aki az egyikre előfizet, annak legyen hozzáférése a másikhoz, de nem biztos, hogy sikerül. Ha érdekel az angol, akkor inkább arra fizess elő, a magyar Q&A sessiont, ha lesz, meg tudjuk beszélni.