Kicsit hígabb, kicsit büfisebb, de a miénk
Avagy miért van kevesebb narancs a magyar fantában?
Mondtam már, hogy imádom az uborkaszezont?
Amikor olyan botrányok vannak, hogy Olaszországban a szőke kóla 10-15% narancsot tartalmaz, nálunk meg mérési hibahatár környékit. Kész, a gaz imperialisták utolsó lépése ez, mielőtt kívánatos leányainkat-asszonyainkat elhurcolva gonosz genetikai kísérletezésekbe kezdenének, fuj! Le velük, abcúg kapitalizmus, a hőhullám is miattuk van, és még véletlenül se attól, hogy a budira is kocsival járunk, és minden héten rendelünk egy pár zoknit a Temuról.
Juteszembe: a török kiskereskedelmet tönkretevő ázsiai eredetű csapás? Na? Hát a Temur Link.
Szóval a Fanta. Az olaszoknál jobb, édesebb, narancsízűbb. A magyar fanta is olyan, mint amikor valami gagyi magyar szerelmes számban jön egy “köszönömhogyvagynekem” pedig lehetne “grazia di esistere” is.
Ugye hogy ugye?
Vezessük be azt a szabályt most, hogy az ezzel kapcsolatos jajgatást azok folytathatják, akiken legalább fele annyira jól áll az öltöny, mint a jó Eroson. Aki esetleg vétkes abban, hogy volt már rajta “Ocean Race Sailing Yacht Club Fashion Department New York 1983” feliratú ruhadarab, az különösen lehajtott fejjel oldalogjon el.
Üljünk most ki, a délutáni órákban egy tetszőleges piazzára, és az eszpresszónk mellé, attól függően hogy mennyire vagyunk édesszájúak vagy nem, kérjünk aranciatát vagy chinottót. A kapott üdítő, nos az valóban a világ egyik legjobb üdítője, pont illik a presszónk mellé, nem kell belőle több mint két deci.
Némi teleportálás után, szálljunk le Nyíregyen a nyolcas buszról a főiskolánál és sétáljunk be a koliba egy üveg aranciatával vagy chinottóval. Szobatársaink ujjongva fogadnak, mert a kárpátaljai srác beállított hat üveg horilkával, de nincs kísérő. Átnyújtjuk az aranciatát vagy chinottót, a haverok rácsapnak, majd elküldenek minket melegebb éghajlatra.
Hogy miért? Azért mert a magyar fanta, mint néplélekital, elsősorban, lényegében sőt principálisan arra való, hogy töményet kísérjenek vele. Ennek megfelelően híg és szénsavas. Az olasz fanta meg arra való, hogy stílusosan üljünk a piazzán és kávét kísérjünk vele.
Demarkációs vonalak
Európát át és átszelik olyan vonalak mint pl. az Altbayernt (mások szerint a sváb-frank részei Bajorországnak se rendes németek, de ezt most hagyjuk) a rendes németektől elválasztó Weisswurstäquator vagy a német és francia Svájcot elválasztó Röstigraben.
Na valami hasonló vonal fut a Dolomitok környékén
Mondhatnánk hogy ott, ahol a magyar honvédek nyugszanak az Isonzóra és a Piavéra néző gyönyörű domboldalakon, ahol egykor pokol volt, de a helyzet nem ennyire egyszerű. Persze az autópályáról, amely ma arra visz, látszik egy fontos határkő. Egy templom melynek tornya hamisítatlanul olasz campanile, ám a tetején rendes osztrák/szlovén/pannon copf stílusú toronysisak van.
A helyzetet az bonyolítja, hogy az egykori jugoszláv élelmiszeripar meghonosított dalmát (tehát velencei és raguzai) élelmiszereket az egész országban, bár a tavaly nyár egyik jelentős csalódása volt számomra, hogy egyik varasdi nagy boltban se volt Istra bitter, bár miért is lett volna, hisz akárhol is van az a vonal, Maribor és Varasd annak a pannon oldalán van, nem pedig az itáliain.
Tehát drága magyar testvéreim a karvalytőke utálatában, becsüljétek meg a híg fantát, hisz bebaszna, hogy Pista bátyátok ötvenöt fokos, ám enyhén (enyhén a f***om) kozmás és savankás utóízű pálinkája után azt a gejl édes olasz löttyöt kéne beküldeni.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
Amikor behozták a Fantát, ahogy mindig is szokták, csináltak belőle egy csomó verziót, gyümölcsösebbet-kevésbé gyümölcsöset, édesebbet-savanykásabbat, stb., aztán csináltak egy fogyasztói vaktesztet több ezer emberrel, hogy mi ízlett nekik a legjobban. Nyilván volt benne egy “mi az a legolcsóbb recept, amit ezek még hajlandók meginni” háttérgondolkodás, de tényszerűen mi választottuk magunknak ezt a receptet, ez van. A Traubin és a Márkán szocializálódott ízvilágunk döntött. Szóval nem a szemetet hozzák ide elv érvényesült. Ezt amúgy régen publikálták, tízévente mégis újra előkerül a kesergő turultoszó magyar kisebbség körében. Örökös harcom a feleségemmel, hogy a 25%-os gyümölcsleveket szeretem, az 50 vagy a 100 helyett. Nyilván nem egészséges, de ez ízlik.
Jó, úgyis unalmas ez a nyár, beszerzem valamilyen módon az összes egzotikus nevű italt, ezeknek a szállításával is a bolygót forralva, aztán összekóstolom őket az 55 fokos pálinkával.