Lázár János: kormányzás helyett seggfejség
Időről-időre szemem elé kerülnek mémek arról, hogy “ma se használtam semmire a másodfokú egyenlet megoldóképletét/a pentametert/a citromsavciklust” és “praktikus ismeretek” oktatását követelik az iskolától.
Kedves gyerekek, azért figyeljetek a statisztikára, mert ha figyeltek, a Lázár Jánoshoz hasonló fideszes (és más) cinikus hazudozók nem fognak tudni titeket átverni.
Jóhír-kényszer
Ahogy az várható volt, az EU-s finanszírozási stop feloldását követően be kellett jelenteni egy csomó hangulatjavító intézkedést. Azt már nem jelentették be, hogy a most bezúduló EU-s százmilliárdok jó részét rég elköltötték, és most az állam visszakapja azt, amit hitelből finanszírozott. A kamatokat meg fizetjük mi.
A show-ra egyébként azért van szükség, mert sikerült ezermilliárdos nagyságrendben alultervezni a költségvetést. Valószínű Navra nemcsak a közvéleményt etette a “már hamarosan jön a pénz” becsléseivel.
Tehát ne azzal foglalkozzunk, hogy egy Bokros-csomagnyival el van számolva a költségvetés, és a hiány miatt lófasz fog itt folyni, nem a béremelés.
Minden fidesznyugger és a fészbukra szelfiző nemzeti autószerelő biztosan fogja tudni, hogy a tanárok bérét megemelték kérem, hahahaharminc száháháházalékkal!
Azt már nem fogják tudni, hogy a harminc százalék eleve a felső kategóriának jár, egyedi elbírálás alapján.
Nagyon hasonló, ahogy ma Lázár “Shredder” János, aki úgy tűnik megkapta a prímási feladatot az önkormányzati kampány idejére, Debrecenben bejelentette, hogy micsoda kedvezmények várnak a tömegközlekedőkre. Természetesen itt is igaz az, amit a Csillag Patika tulajdonosának fia hallott az épülő Sztálinvárosban.
Kedvezmények, amelyek semmibe sem kerülnek
Semmi nem fog változni, legalábbis a költségvetés szempontjából.
Az ilyen “óriási kedvezmények” megértéséhez elég magunk elé képzelni egy jó öreg haranggörbét. A haranggörbén azt jelenítik meg, hogy
(most jöjjön egy matektanár, miért nekem kell ezt leírni? )
egy sokaságban, ahol a sokaság egyes elemeihez valamilyen érték (tehát pl, melyik ember milyen magas) kapcsolódik. A vízszintes tengelyen az értéket (a példában a testmagasságot) a függőleges tengelyen az adott értékkel bíró egyedek számát tüntetjük fel (ezt szokás hisztogramnak is hívni).
A sokaság leggyakoribb eleméhez (mondjuk a 175-180 centis férfiakat) kapcsolódó értéket hívjuk a sokaság móduszának.
Az ún. standard, vagy Gauss eloszlás esetében a módusz (a leggyakoribb érték) (tehát a 175-180 centi) megegyezik a sokaság átlagával (értékek összege/egyedek száma), és a mediánnal (az az érték, amelynél ugyanannyi alacsonyabb és magasabb érték van. Az ilyen eloszlás görbéje egy szimmetrikus harangot ad ki.
Az egyes értékek eltérése a “harang közepétől” a szórás (angolul standard deviation). Ez az érték azt mutatja meg, hogy az egyes elemek értéke mennyivel kisebb vagy nagyobb a leggyakoribb eleménél. Ha a szórás nagy, akkor a “harangunk” “lapos” lesz, mivel a legyakoribb értékünkhöz vannak hasonlóan gyakori más értékek is. Alacsonyabb szórás esetén a görbe “hegyesedik”, hiszen van egy kiugró értékünk, amely jóval gyakoribb mint a többi.
Ennek szemléltetésére itt egy ábra, amelyet a vonatkozó Wikipedia szócikkből loptam.
A fenti magyarázat itt szép színes ábrákkal látható. A görög szigma betű jelöli a szórást, a szórás négyzete a variancia, nem megyek bele, hogy miért az van jelölve, így is tartok attól, hogy felbőszült matektanárok fognak meglincselni.
A fentiekhez kapcsolódik a három szigma szabály, amely megmutatja, hogy a sokaság hány elemét találjuk meg a leggyakoribb elemhez képest 1-2-3 szórásnyi távolságban. 68–95–99,7 szabály néven is ismert, ugyanis rendre ennyi % található meg 1-2-3 szóráson belül. Lásd ábra.
Amikor a politikus bármilyen kedvezményt akar adni bérletek árára vagy másra, arra keresi a választ, hogy lehetne a lehető legnagyobb csinnadrattával kedvezményt adni úgy, hogy az a lehető legkevesebb pénzbe kerüljön?
A válaszhoz elég ismerni a fent nagy vonalakban leírtakat.
Egyszerűen bejelentem, hogy a zölddel bekarikázott rész kap támogatást, miközben valójában (ld. még kivételek, apróbetűs rész) csak a piros négyszögben levők fognak.
Pecsételés, bérlet, szemfényvesztés
Vegyük azt a példát, hogy a közalkalmazottaknál megszűnik a “pecsételős” rendszer. Valószínű létezik arra statisztika, hogy a közalkalmazottak hány százaléka “pecsételi végig” a pecsételős papírját egy év alatt, és hányan maradnak alatta. Valószínű, hogy a közalkalmazottak jelentős része nem pecsételte tele a papírt, más része meg “megoldotta” (fénymásoló, úgyse ellenőrzik).
Vagyis ennél az intézkedésnél az állam jár jól, mert valószínűleg minimálisan több kedvezményes jegy fogy majd mint eddig, kifehéredik valamennyi csalás és megszűnik egy adminisztrációs nyűg. Költségvetési hatás kb. zéró.
Hasonlóan érdemes gondolkozni, mikor azt mondják, hogy lesz 4990 forintért egynapos országbérlet. Ez kb. 250 kilométert jelent most vasúton (buszon nem tudom mennyit) A legtávolabbi megyeszékhelyek vonaton (Zalaegerszeg, Nyíregyháza) ennél alig nagyobb távolságra vannak, konkrétan Nyíregyre 5200 forintért visz el a vonat. Az ilyen távolságra vonattal járók jelentős része diák vagy közalkalmazott, aki egyébként is kedvezménnyel utazik. Mindenki más kap 300 forint (6%) kedvezményt. Lehetne retúrban is nézni ugyanezt, akkor nyilván megfeleződik a dolog, a 120 kilométernél messzebbre utazók, és az onnan még aznap visszatérők számára adunk kedvezményt. Valószínű, hogy ők is erősen a Gauss-görbe talpánál laknak…
Térjünk most rá Budapest csuklóztatására
Az ország/megyebérletek vs. Budapest problematikája két részre osztható.
Az egyik az agglomerációs kérdés. Egész Pest megye a budapesti agglomeráció részének tekinthető, de helyenként ki is lóg az agglomeráció a megyéből, pl. Gárdony/Agárd vagy éppen Bicske esetében. Az itt lakók a MÁV eszközeit arra használják, hogy bejussanak velük Budapestre.
Itt nyilván egy “agglomerációs bérletnek” lenne értelme. Ehhez azonban elengedhetetlen lenne Budapest zónásítása egy “Hungárián belüli” és 4-5 periferiális zónára. Az ingázók jelentős részének olyan bérletet lehetne eladni, amely magában foglalja az ingajárat és a munkahelye Budapesten belüli zónájának használatát.
Nyilván a korrekt elszámolás megnyitná annak a lehetőséget, hogy a BKK “bekebelezzen” agglomerációs településeket, illetve a MÁV tényező legyen Budapest közlekedésében (pl. oly módon, hogy az minden második Esztergom-Budapest vonat nem megy át a Dunán, hanem a HÉV sínjein eljön a Margit-hídig, ezzel amúgy sűrítve a HÉV-et a Pók utcától befelé.
A másik probléma a távolabbi megyék lakóinak Budapestre utazása
Itt lenne egyébként egy kvázi-országbérletnek. (Igen, tudom, itt már nagyon erősen a bilibe lóg a kezem). Jobb esetben ugyanis olyan bérletrendszernek kellene üzemelnie, amelyik képes a következőre:
A nyíregyi/debreceni/nagykanizsai állampolgár retúrjegyet vásárol Budapestre, a budapesti viszont. További X forintért vehetnek az adott városba, illetve választásuk szerint 1-2-összes budapesti zónába az ott tartózkodásuk időtartamára jegyet. A jegy ugyanabban a telefonos applikációban van. Budapest “megköszönve, hogy nem kell még egy autót elhelyezni valahol a városban”, a vidéki város megköszönve, hogy nem a környék útjait használta a látogató, az ilyen jegyre kedvezményt ad.
A rendszer pedig az ilyen módon vásárolt jegyeket simán szétdobja az érdekeltek között.
Amúgy ezt nem én találtam ki, nagy vonalakban tetszőleges nyugat-európai ország tömegközlekedéséről beszélünk.
Ehhez persze az érintetteknek tudni kellene együttműködni. Ehhez képest Lázár János tudatosan, cinikus seggfej módjára viselkedik:
„Én azt hiszem, hogy olyan gazdag Budapest, hogy ez az ügy már nem is számított. Ez a pár milliárdos elszámolás a budapesti önkormányzatnak, akik állítólag térdig járnak a pénzben, valószínű, már nem volt érdekes”
Ettől lehet, hogy ő nagyon menőnek gondolja magát, és óriási mértékben learatja a Koccintós asztali bor, a Vadász keserű és társai fogyasztóinak szavazatát.
De attól még ez seggfejség, nem kormányzás.
* Nagyon jó volt olvasni a posztot, mégha fájdalommal is tölti el az embert a belegondolás.
* Önmagában az az optimalizálás, hogy "minél kevesebb költséggel, minél nagyobb haszon" az nem ördögtől való. Az probléma, ha ez politikai marketing célzattal történik (értsd átvágni embereket a palánkon)
* Nagy szomorúság az, hogy nem azt látjuk, hogy van n darab levezetés (egynek ez, egy a VEKE-től, mint régebben is, pl.: metróknál, egy lelkes matektanártól, stb.). Hanem az van, hogy van Lázár János és az ő s*ggfejsége meg az ő s*ggfejségéről való politikai és társadalmi diskurzus. Ez torkollik szabályszerű Vadhajtás-típusú gyűlöletkampányba egy 444hsz-en, ami elvben Kesma-n kívüli fórum.
Idemásolok egy kommentet arra, amikor Lázár arról beszélt Budapest tartozik. (És a kommentverseny arról szól, hogy ki tudja jobban cifrázni)
"Tartozik ám neked a pasaréti lówellnessel szájbabaszott alkoholista táskahordó kurva anyád, te urizáló rapcsákseggtörlő dervisfejű tokmányorrú cinikus geci, hogy basszájba magadat."
Törölhető nyugodtan: csak jelzésként., meg alátámasztásként írom arra, hogy ez nem politizálás, nem közös gondolkodás. Orbánák durvulásával a plebs is durvul és ilyenekben éli ki magát.
* Lázár János nem problémát akar megoldani, alkalmazkodni egy nehéz helyzethez, hanem kettőt akar:
(1) Budapestet a végletekig szivatni (nemcsak nem adni neki, még ami jár se ,míg más önkorminak meg igen)
(2) Pénzt behajtani.
Esetleg lehetne a hanyatló nyugatot utánozni: https://turizmus.com/utazas-kozlekedes/nemetorszagban-mar-kaphato-az-orszagos-tomegkozlekedesi-jegy-1186123
Németországban a 49€/hó, ne adj' isten Spanyolországban a 0€/3 hó követendő lehetne.... (Tudom, ezek tavaly véget értek, de nem kell kitalálni ami már létezik.) Persze nálunk inkább a hungarikumok mennek. Megérett ez az ország a pusztulásra :(.