* Nagyon nem értek egyet a "mínuszos hír" dologgal. Merthogy a "fideszes gyerekvédelem" adalék inkább csak rátett egy lapáttal. Miközben látnivaló volt, milyen csúnyát esett a kissrác a videón. Szerintem ez volt a perdöntő motívum. Az alázás és a sérülésveszély volt kimaxolva a videón, amit senki nem tolerálhat max egy "Yakuza" maffia.
* Nagyon félek attól, hogy van néplélek-feature-e annak, hogy mennyire vagyunk kondicionálva nép szinten szívatásra (katonaság,politika,sport,művészet,etc. területeken). Lenti sem volt fáklyás menet katonaságilag, de bármely orosz laktanya biztosan durvább volt. Szóval félek attól, hogy a posztbeli "Mi vagyunk ilyenek" a kulcs, legyen bármennyire fájó ez.
* Az eufémisztikusan "szivatás"-ként jelzett dolgot szokták védeni a teljesítmény minél nagyobb kimaxolására (stresszben jobb a teljesítőképesség alapokon). Noha egyébként rengeteg szelíd eszköz van teljesítmény növelésére. Kedvenc példám idevágóan: James Clear Atomi Szokások című könyv elején vesézett brit profi kerékpársport-sztori.
* Minderre jön még pluszba a fideszes "gyerekvédelemmel", a fideszes hatalmi erőszak, amire az egész egyre feudalizálódó magyar társadalom szintén kondicionálva van 15 éve.
* Abban egyetértek, hogy a szivatás széles spektrumot fog át. Én eredendően (1) generális fogalmat kerestem az említett dolgokra (2) próbáltam eufémizmussal enyhíteni egy kirívóan felháborító sztoriban.: ezért írtam csak "szivatást".
* Szivatás topikban az az én egyéni szociális problémám, hogy egyrészt mindenkinél máshol van a "beleférés" küszöb, miközben általánosságban sokan jókat derülünk a moziban, ha látjuk ezt (nem mi vagyunk a szenvedő alanyok). Anekdota vagy trauma egy-egy szivatás? Szeretetgyökerű, vagy agressziógyökerű?
* Nekem a vzfszk posztjából tök más jön le. Pont, hogy nem fér bele az "atombomba" neki sem. Szerintem ő keresi a vízválasztót a témában, meddig egyéni túlélési probléma, mikortól legyen társadalmi párbeszéd témája.
* Nálam a feudalizálódás és hatalmi erőszak halmozott hátrányok, amik külön-külön is, együtt is rombolnak. Gyorsulás a pusztulás pályáján. A Fideszes hatalmi erőszak nálam axióma. Iványi Gábor elleni erővel való bosszútól az CEU/MTA/Szfe-s típusú erőszakokig. Olvasatomban ez a hatalmi erőszak igenis kondicionálja a magyar társadalmat, a legrosszabbjára ráerősítve. Nem kell velem egyetérteni.
Pont ezen gondolkoztam tegnap - hogy hát ebben nőttünk fel, volt az Izé tanárnő, aki kulccsomóval verte a fejünket, ha nem tudtuk, meg a másik, aki rendes volt, mert sose ütött meg, csak üvöltött… es persze voltak olyanok, akikre ugy emlekszem vissza, hogy hálás vagyok nekik azért, amit tanítottak… sose fog ez megvaltozni
nem tudom, biztos én voltam rosszkor ('65-ös vagyok), rosszhelyen.... de megfordultam több sportágban, több egyesületben (foci, box, kajak, ju-jitsu) de egyetlen egyszer láttam 3(4) pofont kiosztani edzőtől: kajakos fiúk kővel megdobálták a vízen lévő kajakos lányokat, akkor sorban állás, mindnek 1 pofon (azért lett 4 mert az utolsó elhajolt, így kapott visszakézből is) Soha nem volt sem üvöltés, sem fizikai bántalmazás. Ok, békaügetés, kötélmászás, "az utolsó kettő újra futja", stb, ilyenek voltak. OK, az is igaz, nem voltam "élsportoló"
Változó ez. Nekem pl. volt egy teljesen okés, jó fej teniszedzőm, Káplán Pista bácsi. Soha, semmilyen rossz érzésem nem volt az edzéseivel kapcsolatban, pedig tökéletes antitálentum vagyok a teniszhez, a szüleim erőltették. Ehhez képest Pista bácsi megtanított annyit a teniszből, amennyi az én mozgáskoordinációmmal megy. Az nagyon kevés, de halál lazán állt hozzá. Én meg kint voltam a levegőn és mozogtam.
Ez szerintem a szerencsés kivétel. Mondjuk mai fejjel nem találom elfogadhatónak, hogy egy edző jogos büntető/nevelő szándékkal felpofozza a tanítványait, de elhiszem, hogy pár évtizede az volt
szerintem manapság is normálisnak kéne lennie (kizárólag, és szigorúan csak a fenti példának), csak ugyan úgy alkalmatlan rá a társadalmunk, mint a nem zéró toleranciás vezetésre. Én 2-3 esetet tudnék felsorolni sportolói múltamból, ahol szintén 1 db pofon csattant el, és kizárólag nevelő célzattal. Egyik esetben gyereket nyári edzőtáborban megcsípte a darázs, leültették, hogy hagyja abba az edzést és várja meg a nap végét ott, szem előtt, gyerek hazament, nem szólt senkinek. Másnap megkérdezték mi történt, mondta, hogy felült a hévre és hazament, durr egy pofon és elmondták neki, hogy darázscsípéssel nem rohangálunk a városban, főleg, ha az edzők felelősségére vagyunk bízva és anyánk is úgy tudja, hogy edzésen vagyunk. Másik esetben gyerek folytogatta a csapattársát, az edzővel beszélgető 3. fél szülője leemelte róla, majd a srác kezet akart emelni a szülőre is, szerintem sejthető, hogy pofont kapott. Következő 3 évben amíg csapattárs volt, már nem csinált ilyeneket.
A 3. esetben 2 srác úgy próbált csalni, hogy a mínusz 5-10 fokban a medencéből kimászva elbújt a parton, hogy ne kelljen úszniuk. Edző 1+2 (elhajolt) darab pofon kíséretében bezavarta őket a vízbe, hogy ha tüdőgyulladást kapnak, akkor mi a fasz lesz.
Ezek a pofonok egy olyan sportágban, ahol meccsen folyamatosak a pofonok, fizikai traumát igazán nem okoznak és többet érnek, mintha elküldenének büntető feladatozni, mert a feladat csinálása közben a gyerek csak duzzog, mérgelődik, itt meg a pofon végeztével lehet folytatni a munkát. Ami közös a 4 példában, hogy más/saját testi épséget veszélyeztető cselekedetet követett egy pofon. Na és ez az ami nem közös a karatés gyökérben, meg az átlag kismagyar hétköznapi abúzusokban.
teljes mértékben egyetértek: "Ami közös a 4 példában, hogy más/saját testi épséget veszélyeztető cselekedetet követett egy pofon. Na és ez az ami nem közös a karatés gyökérben, meg az átlag kismagyar hétköznapi abúzusokban" És abban is, hogy, sokkal célravezetőbb lehet a tasli után folytatni a munkát, mint mondjuk lelkileg terrorizálni (a megsértődés, nem beszélünk róla, stb is lehet lelki terror)
A jogos pofon egy nagyon szabályozott és szűk eszköz kéne legyen/lehetne, mint ahogy a jogban is van jogos erőszak (meg van külön erőszakszervezet is egy államban, csak egy edző esetében nincsenek a hatalmi ágak annyira szétválasztva), és ahogy a fenti példákban is mindig mások testi épségének veszélyeztetése kapcsán került elő a pofon.
Az időbeli hatákonyságot is máshogy írod, mint, ahogyan értjük. Pont az a lényeg, hogy megvan a büntetés/válaszreakció majd utána mehet a társadalomba való rehabilitáció. Ha rászállnak a gyerekre, terrorizálják, nem engedik játszani, pedig tehetséges, kirúgják stb, akkor pont az ellenkező hatást tudják elérni, mint ami a lényeg lenne. Megértse, hogy hibázott, lehetett volna sokkal nagyobb baj is abból amit csinált, legyen szíves többet ilyet nem csinálni, de a pofon után több hátrány nem fogja érni, van lehetősége kijavítani a hibát.
A gyors pofon időbeli hatékonyságára hivatkozást nehezen lehet másként érteni, mint hogy időben is milyen hatékony.
A gyors és “jogos” pofonnak nem az általad felsorolt további, szintén alkalmatlan és helyenként megalázó retorziókkal szemben kell előnyösnek lennie.
Amelyik edző / pedagógus / vezető nem tud megalázás nélküli retorziót alkalmazni, helyette a látszólag gyors megoldásként egy pofonnal lezárhatónak tartja az ügyet, az alkalmatlan.
Nincs megengedhető erőszak egy felnőtt részéről a rábízott gyerekekkel szemben, semmilyen önigazolás mellett sem.
Nem vagyunk egyformák.. "ha időben is milyen hatékony, mert hát rögtön lehet is folytatni az edzést" Nem csak edzésről lehet szó, lehet az egy séta is, miközben kifut a labda után, lelép a piroslámpánál az úttestre, belenyúl a konnektorba, húsdarálóba... Az akkor és ott - szerintem - hatékonyabb, mint a "majd hazaérünk, és majd megkapod a büntetésed", amin addig fog stresszelni mi lehet az (meseolvasás-, desszert elmaradása, pár órás ne szólj hozzám, nem játszom veled, akármi) amíg nem meg nem tudja, ÉS nem következik be a "megbocsátás". Mielőtt...., nem vertem a lányaimat (meg lehet kérdezni) de előfordult, h rácsaptam kezére, fenekére, (és nem azért, mert nem jött vacsorázni, ment fürdeni, ilyenek) és azzal el volt intézve az "ügy"; ok, de ez már igen OFF, nem az edző viselkedéséről, mentalitásáról szól:)
Az én fiam focizik és ott volt olyan edzője, aki csak annyival büntette (gyakorlatilag két edzésen futotta köröket mire végzett a kiszabott büntetéssel), hogy örök életére megtanulta, hogy nem késik sehonnan 1 percet sem! Ez 10 éve volt!
Ismét egy remek írás, aminek minden szava kincs, mégis szeretném két gondolattal kiegészíteni:
Az egyik az, hogy ez az "őszinte" megbánás csak annak köszönhető, hogy a videó miatt letagadhatatlan a szituáció. (Zárójelben:ezért is akar mindenkit rágalmazásért beperelni, mert tudja, hogy a dojoban ilyen nem készült...)
A másik pedig a saját magának és családjának megkövetelt védelem és tisztelet - ami alapból teljesen jogos, de annak tükrében, hogy ezeket pont ő vette tudatosan semmibe éveken keresztül, alsó hangon is véleményes.
Sajnos mindkettő tipikus viselkedésforma az ilyeneknél.
Köszönöm a cikket, napok óta kapkodom a fejem, hogy ez az állat hogy beszaladt a faszerdőbe, őt keresztre feszítik, miközben minden harmadik pont ilyen, azok is, akik leghangosabban szidják. Ez persze nem menti fel sem őt, se a többit, de ilyenkor jobb egy kicsit megállni és körülnézni. Aztán azzal a megnyugtató tudattal továbbmenni, hogy lehet, hogy ennek az edzőnek most peche van, de egyrészt megérdemli, amit kap, másrészt most talán sok hasonló megérti, hogy változik a világ, és ez a módszer a jövőben nem fér bele. Ha ezt a Pócs Jánosok is megértik, akkor talán tényleg változik valami.
Pont a te blogod szól arról, hogy MI VAGYUNK A VÁLTOZÁS.
És nem az első eseten vagyunk túl, mikor az üvöltözős edzőt tanárbácsit elbeszélgetésre hívjuk szülőként, aztán, ha nem változik valami gyorsan és alapvetően, akkor lapát. Már az üvöltöző kerül lapátra. Máshova megyünk, más órát veszünk, más edzés, más iskola akármi.
És közben jelezzük a környezetnek, hogy nem mi vagyunk a gyengék-faksznisak- elkényeztetettek, hanem a helyzettel (vagy akár az adott emberrel van alapvető emberi és/vagy szakmai probléma)
Ha minenki, vagy legalább a döntő többség (2/3? :) ) így cselekszik, már el is érkeztünk a változáshoz, mert az ilyenek fél éven belül éhenhalnak. Ugyanis az üres dojo, tanterem, teniszpálya nem fizeti ki se a bért, se a bérleti díjat. Ez a helyzet.
Légy optimista! Légy Te a változás! Hidd el, lesz jó szakember vagy hidd el nem is olyan fontos az a tevékenység - legalább pihen a gyerek egy kicsit.
Én 9 évesen bő fél évig karatéztam egy akkor még névtelen, fiatal, ambiciózus zöld öves edző keze alatt — aki később tényleg edző legenda lett, sok danos mester, vb- és eb-győzteseket nevelt, a szakág (kyokushin) hazai elnöke is volt (Halász Károly, nemrég halt meg).
Későbbi pályafutásáról nem tudok nyilatkozni, de én egyetlen pofont sem láttam a dojo-jában. Fegyelem, szigorúság, a szabályok megszegése esetén az előre tudható büntetés, az volt.
Fizikai vagy akár verbális inzultusra egyetlen alkalommal sem emlékszem.
Hogy sok helyen (random iskolától kezdve, sportkörökön át, a Vígszínházig) a megalázás és adott esetben a fizikai bántalmazás bevett vezetői/pedagógiai eszköz az nem újdonság.
Viszont pont egy karate edzőtől nekem ez kifejezetten meglepő. Az erő és a technikák felelős használatára, hogy kisebbet/gyengébbet soha nem bántunk, már az elejétől kezdve tanítottak.
Ez az írás most nagyon nem elfogadható számomra, már a címe se valós, hiszen nem lerúgta, hanem konkrétan felrúgta a gyereket, aki perdült egyet, majd szerencsétlen a fejére/nyakára esett. Szóval ez minden csak nem lerúgás.
A saját élmény valós alap, ha te ezt fejben így dolgoztad fel és túlléptél rajta, az szerencsés, de semmivel sem teszi elfogadhatóbbá a tárgyi eseményt és a folyamatos, évtizedek óta tartó gyerek ellenes verbális és fizikai abúzust. (folyómánya a honvédségi szivatás, mert milyen gumi az, aki a kopaszt nem szivatja?!)
Igen, videó van róla, de nem volt kötelező ezt közhírré tenni. Akkor szerinted mégis mi okból történt? Nem, valóban nem ismerték fel a híres, kitüntetett, fideszes, eredményesnek mondott karate edzőt, hogy is tudták volna? Láttak egy felnőttet, aki egy kisgyereket, mint a labdát felrúgja. Fel! Szerintem ez kicsapta a biztosítékot, mert ez bűn.
És ez az a nyilvánosság, amely megnyitotta száját olyan embereknek, akik mikor kiderült, ki volt az elkövető, régi sérelmeiket felelevenítették. Ők nem olyan szerencsések, mint Te a feldolgozásban, de talán ők ugyanettől az edzőtől más módon sérültek meg.
És hogy akkor minden marad ennyiben - ez elfogadható lenne neked? Én ezen mélyen meg vagyok döbbenve és csak remélem, hogy valami fontos vesszőt nem vettem észre. Mert szeretném tudni, hogy ez minden csak nem elfogadható, minden csak nem szemlesütve elsétálós.
Emiatt osztom meg az alábbi posztot, ahol sokkal inkább a kommenteket ajánlom elolvasni. Lesz ott néhány pozitív kimenetelű is, de a java, a nagyon nagy java tömény hétköznapi borzalom.
Kár, hogy nem kapott nagyobb kitüntetést mert akkor egy egész békemenet harsoghatná, hogy az idegesítő kisköcsögöket a taknyukon és vérükön kell kihúzni, nem pedig felrúgni. És ezt minden lány jól jegyezze meg!
Miért van az, hogy a nálunk valami véglény csinál valami oltári nagy bunkóságot, akkor az kishazánkban egyből rendszerprobléma, (valalki különböztesse meg nekem a rendszerszintű problámától, de garantáltan az is) társadalmi probléma, közösségi probléma, szocializációs probléma, mindilyenekvagyunk, meg az egész ország úgy egy rohadt szar, ahogy van...?
Itt van ez a köcsög, akihez hasonló nagyságú paraszttal az átlagember nem találkozik 20 évente egyszerse, erre mindenki százszázalékkal (de inkább százhúsz, mert mért ne, vagy inkább ezer) állítja, ja a többi edző - tesitanár - pap - nevelőszülő - buzi - béemvés (stb-stb) is pont ilyen, de háromból egy az garantáltan tízezer százalék, hogy ilyen, mert nekem is adtak sallert az ifjúsági táborban, meg a mikor öt percet késtem húsz éve a zenetanárnál, egész nap fekvőtámaszoznom kellett, és még az indexet se rakja ki, tehát: EZ IGAZ, MINDILYEN!!!! RENDSZERPROBLÉMA!!!SZARMINDEN!!!
Ennek természetesen aztán jön a politikai-jogászi vetülete, hogy akkor hozzunk törvényt arról, hogy aki belenyomja az orromat a puncsfagyiba, az háromtól ötévig terjedő kényszermunka legyen; aztán jön a 10 millió pszicho-szociológus, hogy ez azért van, mert gyerekkorában nem kapott kutyásperselyt, és tömegek szocializálódtak így, aminek egyeneskövetkezménye, hogy nő az infláció, mert a bizalmitőke meg a többi, de különben meg a fidesz tüntette ki, bár ellenzéki önkormányzattól kapott 100 k forintot focilabdákra, és a nővére nagybátyja koleszfolyosó szomszéd volt a káderképzőben...
Herótóm van már ettől.
Van egy fasz. Szarrá rúg egy gyereket, de konkrétan. Nem saller, nem koki, nem barack, nem kétszáz felülés, hanem szarrárúgja. Nem, ez nem ugyanaz, mint amikor kiküldtek törióráról, mert azt állítottad, hogy Horthy egy náci köcsög volt.
Ennyi. Nem, nem kell ezt az egekbe fölfújni, bár gondolom sokaknak jól fizetnek, ha szép kerek cikkekben kimutatja, hogy minden magyar szar alak volt eddig is, de amióta Fidesz, azóta még szarabb (és inverze mert az elmúltnyolcévben meg überszar volt).
* Bocsánat rossz helyen válaszoltam eredetileg az alábbiakat. Ott töröltem és most a jó helyen szúrom be.
* A fentebbi threadben mondottakat ("atombomba", "agresszívitás gyökérzet") nem ismétlem itt.
* A gondolatmenetedből én sajnos levezethetőnek látom, hogy a korabeli meetoo problémák is "rendben voltak", merthogy az akkori értékrendbe belefért. Merthogy belefért a korszellembe, mekkora "poén" volt Marton Lászlónak azt kérni Sárosdi Lillától a gépkocsiban, hogy puszilja meg a farkát, de ha nem, akkor nem (nem volt tételes nemi erőszak). Vagy Kiss László úszóedző a korszellem szerint két hasonlóan kisportolt társával csoportosan megerőszakolt egy nőt ("minek ment oda" típusú áldozathibáztatással), legfeljebb 5 év börtönnel (mínusz harmadolás) letudja a dolgot. Miközben évtizedekkel később, Fidesz kitüntetéses rajongásba ágyazottan, hasonlóan nagyot bukott (börtönileg, gazdaságilag, presztízsben), mint most Agócs.
* A fentiek azért érdekesek számomra (mégha nincs is egyetértés bennük), mert mára alapjáraton is brutálisan fokozódik a körülöttünk lévő egyéni és társadalmi stressz. Minden időpillanatunkra egyre több tevékenység kandidál, nem tudunk pihenni/lazulni, egyre türelmetlenebbek vagyunk, tömeges a kiégés, a véleményszabadság egyre több irritációt okozva kijjebb tolja saját határait, stb. (Lásd egy példának, idevágóan Geszti Péter. FB-posztját a Foci-EB-s repcsikésés témájában). Azt akarom mondani, hogy még a jó szándékú emberekben is generálhat egyre kiszámíthatatlanabb reakciókat, nota bene agressziót a fokozódó stressz. Noha mindez létező jelenség validálhat-e vajon napjainkban így is bármilyen Puzsérnak adott pofont? Ki fogja eldönteni mi a jogos rész a puzséri pofonban? Esetleg Majka?
* Csak azt az egyet is érdemes megnézni, hogy a "nyugodt erő" Fideszben, hogy nő az agresszió szintje, amint döccen az addig probléma nélkül menő szekér. Ábrahám Róbertben is.
* Ki a király/menő csávó (nálam)?
(1) Semmiképpen nem aki adja, hanem aki inkább állja a pofont.
(2) Aki reziliens (elegánsan erősödik miközben stresszen, problémán, kihíváson, rugalmas alkalmazkodáson megy keresztül)
* Konklúzió: tetszik nem tetszik én azt gondolom társadalmi érdek csökkenteni a mindenhová egyre erőszakosabban betüremkedő stresszen és agresszión. Akármennyire belefért régen például Puzsérnek egy pofon, ma sokkal kevésbé, és helyesen, hogy sokkal kevésbé.
* Nagyon nem értek egyet a "mínuszos hír" dologgal. Merthogy a "fideszes gyerekvédelem" adalék inkább csak rátett egy lapáttal. Miközben látnivaló volt, milyen csúnyát esett a kissrác a videón. Szerintem ez volt a perdöntő motívum. Az alázás és a sérülésveszély volt kimaxolva a videón, amit senki nem tolerálhat max egy "Yakuza" maffia.
* Nagyon félek attól, hogy van néplélek-feature-e annak, hogy mennyire vagyunk kondicionálva nép szinten szívatásra (katonaság,politika,sport,művészet,etc. területeken). Lenti sem volt fáklyás menet katonaságilag, de bármely orosz laktanya biztosan durvább volt. Szóval félek attól, hogy a posztbeli "Mi vagyunk ilyenek" a kulcs, legyen bármennyire fájó ez.
* Az eufémisztikusan "szivatás"-ként jelzett dolgot szokták védeni a teljesítmény minél nagyobb kimaxolására (stresszben jobb a teljesítőképesség alapokon). Noha egyébként rengeteg szelíd eszköz van teljesítmény növelésére. Kedvenc példám idevágóan: James Clear Atomi Szokások című könyv elején vesézett brit profi kerékpársport-sztori.
* Minderre jön még pluszba a fideszes "gyerekvédelemmel", a fideszes hatalmi erőszak, amire az egész egyre feudalizálódó magyar társadalom szintén kondicionálva van 15 éve.
* Abban egyetértek, hogy a szivatás széles spektrumot fog át. Én eredendően (1) generális fogalmat kerestem az említett dolgokra (2) próbáltam eufémizmussal enyhíteni egy kirívóan felháborító sztoriban.: ezért írtam csak "szivatást".
* Szivatás topikban az az én egyéni szociális problémám, hogy egyrészt mindenkinél máshol van a "beleférés" küszöb, miközben általánosságban sokan jókat derülünk a moziban, ha látjuk ezt (nem mi vagyunk a szenvedő alanyok). Anekdota vagy trauma egy-egy szivatás? Szeretetgyökerű, vagy agressziógyökerű?
* Nekem a vzfszk posztjából tök más jön le. Pont, hogy nem fér bele az "atombomba" neki sem. Szerintem ő keresi a vízválasztót a témában, meddig egyéni túlélési probléma, mikortól legyen társadalmi párbeszéd témája.
* Nálam a feudalizálódás és hatalmi erőszak halmozott hátrányok, amik külön-külön is, együtt is rombolnak. Gyorsulás a pusztulás pályáján. A Fideszes hatalmi erőszak nálam axióma. Iványi Gábor elleni erővel való bosszútól az CEU/MTA/Szfe-s típusú erőszakokig. Olvasatomban ez a hatalmi erőszak igenis kondicionálja a magyar társadalmat, a legrosszabbjára ráerősítve. Nem kell velem egyetérteni.
Pont ezen gondolkoztam tegnap - hogy hát ebben nőttünk fel, volt az Izé tanárnő, aki kulccsomóval verte a fejünket, ha nem tudtuk, meg a másik, aki rendes volt, mert sose ütött meg, csak üvöltött… es persze voltak olyanok, akikre ugy emlekszem vissza, hogy hálás vagyok nekik azért, amit tanítottak… sose fog ez megvaltozni
Így van. Teljesen általános tapasztalat, minden iskolában ez van. A szülők meg csodálkoznak, hogy motiválatlan(nak tűnik) a gyerek.
nem tudom, biztos én voltam rosszkor ('65-ös vagyok), rosszhelyen.... de megfordultam több sportágban, több egyesületben (foci, box, kajak, ju-jitsu) de egyetlen egyszer láttam 3(4) pofont kiosztani edzőtől: kajakos fiúk kővel megdobálták a vízen lévő kajakos lányokat, akkor sorban állás, mindnek 1 pofon (azért lett 4 mert az utolsó elhajolt, így kapott visszakézből is) Soha nem volt sem üvöltés, sem fizikai bántalmazás. Ok, békaügetés, kötélmászás, "az utolsó kettő újra futja", stb, ilyenek voltak. OK, az is igaz, nem voltam "élsportoló"
Változó ez. Nekem pl. volt egy teljesen okés, jó fej teniszedzőm, Káplán Pista bácsi. Soha, semmilyen rossz érzésem nem volt az edzéseivel kapcsolatban, pedig tökéletes antitálentum vagyok a teniszhez, a szüleim erőltették. Ehhez képest Pista bácsi megtanított annyit a teniszből, amennyi az én mozgáskoordinációmmal megy. Az nagyon kevés, de halál lazán állt hozzá. Én meg kint voltam a levegőn és mozogtam.
Ez szerintem a szerencsés kivétel. Mondjuk mai fejjel nem találom elfogadhatónak, hogy egy edző jogos büntető/nevelő szándékkal felpofozza a tanítványait, de elhiszem, hogy pár évtizede az volt
szerintem manapság is normálisnak kéne lennie (kizárólag, és szigorúan csak a fenti példának), csak ugyan úgy alkalmatlan rá a társadalmunk, mint a nem zéró toleranciás vezetésre. Én 2-3 esetet tudnék felsorolni sportolói múltamból, ahol szintén 1 db pofon csattant el, és kizárólag nevelő célzattal. Egyik esetben gyereket nyári edzőtáborban megcsípte a darázs, leültették, hogy hagyja abba az edzést és várja meg a nap végét ott, szem előtt, gyerek hazament, nem szólt senkinek. Másnap megkérdezték mi történt, mondta, hogy felült a hévre és hazament, durr egy pofon és elmondták neki, hogy darázscsípéssel nem rohangálunk a városban, főleg, ha az edzők felelősségére vagyunk bízva és anyánk is úgy tudja, hogy edzésen vagyunk. Másik esetben gyerek folytogatta a csapattársát, az edzővel beszélgető 3. fél szülője leemelte róla, majd a srác kezet akart emelni a szülőre is, szerintem sejthető, hogy pofont kapott. Következő 3 évben amíg csapattárs volt, már nem csinált ilyeneket.
A 3. esetben 2 srác úgy próbált csalni, hogy a mínusz 5-10 fokban a medencéből kimászva elbújt a parton, hogy ne kelljen úszniuk. Edző 1+2 (elhajolt) darab pofon kíséretében bezavarta őket a vízbe, hogy ha tüdőgyulladást kapnak, akkor mi a fasz lesz.
Ezek a pofonok egy olyan sportágban, ahol meccsen folyamatosak a pofonok, fizikai traumát igazán nem okoznak és többet érnek, mintha elküldenének büntető feladatozni, mert a feladat csinálása közben a gyerek csak duzzog, mérgelődik, itt meg a pofon végeztével lehet folytatni a munkát. Ami közös a 4 példában, hogy más/saját testi épséget veszélyeztető cselekedetet követett egy pofon. Na és ez az ami nem közös a karatés gyökérben, meg az átlag kismagyar hétköznapi abúzusokban.
teljes mértékben egyetértek: "Ami közös a 4 példában, hogy más/saját testi épséget veszélyeztető cselekedetet követett egy pofon. Na és ez az ami nem közös a karatés gyökérben, meg az átlag kismagyar hétköznapi abúzusokban" És abban is, hogy, sokkal célravezetőbb lehet a tasli után folytatni a munkát, mint mondjuk lelkileg terrorizálni (a megsértődés, nem beszélünk róla, stb is lehet lelki terror)
Szerintem a “jogos pofon” is a probléma része.
Még akkor is, ha időben is milyen hatékony, mert hát rögtön lehet is folytatni az edzést.
szerintem kicsit félreérted amit írtunk.
A jogos pofon egy nagyon szabályozott és szűk eszköz kéne legyen/lehetne, mint ahogy a jogban is van jogos erőszak (meg van külön erőszakszervezet is egy államban, csak egy edző esetében nincsenek a hatalmi ágak annyira szétválasztva), és ahogy a fenti példákban is mindig mások testi épségének veszélyeztetése kapcsán került elő a pofon.
Az időbeli hatákonyságot is máshogy írod, mint, ahogyan értjük. Pont az a lényeg, hogy megvan a büntetés/válaszreakció majd utána mehet a társadalomba való rehabilitáció. Ha rászállnak a gyerekre, terrorizálják, nem engedik játszani, pedig tehetséges, kirúgják stb, akkor pont az ellenkező hatást tudják elérni, mint ami a lényeg lenne. Megértse, hogy hibázott, lehetett volna sokkal nagyobb baj is abból amit csinált, legyen szíves többet ilyet nem csinálni, de a pofon után több hátrány nem fogja érni, van lehetősége kijavítani a hibát.
A gyors pofon időbeli hatékonyságára hivatkozást nehezen lehet másként érteni, mint hogy időben is milyen hatékony.
A gyors és “jogos” pofonnak nem az általad felsorolt további, szintén alkalmatlan és helyenként megalázó retorziókkal szemben kell előnyösnek lennie.
Amelyik edző / pedagógus / vezető nem tud megalázás nélküli retorziót alkalmazni, helyette a látszólag gyors megoldásként egy pofonnal lezárhatónak tartja az ügyet, az alkalmatlan.
Nincs megengedhető erőszak egy felnőtt részéről a rábízott gyerekekkel szemben, semmilyen önigazolás mellett sem.
Nem vagyunk egyformák.. "ha időben is milyen hatékony, mert hát rögtön lehet is folytatni az edzést" Nem csak edzésről lehet szó, lehet az egy séta is, miközben kifut a labda után, lelép a piroslámpánál az úttestre, belenyúl a konnektorba, húsdarálóba... Az akkor és ott - szerintem - hatékonyabb, mint a "majd hazaérünk, és majd megkapod a büntetésed", amin addig fog stresszelni mi lehet az (meseolvasás-, desszert elmaradása, pár órás ne szólj hozzám, nem játszom veled, akármi) amíg nem meg nem tudja, ÉS nem következik be a "megbocsátás". Mielőtt...., nem vertem a lányaimat (meg lehet kérdezni) de előfordult, h rácsaptam kezére, fenekére, (és nem azért, mert nem jött vacsorázni, ment fürdeni, ilyenek) és azzal el volt intézve az "ügy"; ok, de ez már igen OFF, nem az edző viselkedéséről, mentalitásáról szól:)
Ez edzője válogatja.
Az én fiam focizik és ott volt olyan edzője, aki csak annyival büntette (gyakorlatilag két edzésen futotta köröket mire végzett a kiszabott büntetéssel), hogy örök életére megtanulta, hogy nem késik sehonnan 1 percet sem! Ez 10 éve volt!
Ismét egy remek írás, aminek minden szava kincs, mégis szeretném két gondolattal kiegészíteni:
Az egyik az, hogy ez az "őszinte" megbánás csak annak köszönhető, hogy a videó miatt letagadhatatlan a szituáció. (Zárójelben:ezért is akar mindenkit rágalmazásért beperelni, mert tudja, hogy a dojoban ilyen nem készült...)
A másik pedig a saját magának és családjának megkövetelt védelem és tisztelet - ami alapból teljesen jogos, de annak tükrében, hogy ezeket pont ő vette tudatosan semmibe éveken keresztül, alsó hangon is véleményes.
Sajnos mindkettő tipikus viselkedésforma az ilyeneknél.
Köszönöm a cikket, napok óta kapkodom a fejem, hogy ez az állat hogy beszaladt a faszerdőbe, őt keresztre feszítik, miközben minden harmadik pont ilyen, azok is, akik leghangosabban szidják. Ez persze nem menti fel sem őt, se a többit, de ilyenkor jobb egy kicsit megállni és körülnézni. Aztán azzal a megnyugtató tudattal továbbmenni, hogy lehet, hogy ennek az edzőnek most peche van, de egyrészt megérdemli, amit kap, másrészt most talán sok hasonló megérti, hogy változik a világ, és ez a módszer a jövőben nem fér bele. Ha ezt a Pócs Jánosok is megértik, akkor talán tényleg változik valami.
Ennél sokkal optimistább vagyok.
Pont a te blogod szól arról, hogy MI VAGYUNK A VÁLTOZÁS.
És nem az első eseten vagyunk túl, mikor az üvöltözős edzőt tanárbácsit elbeszélgetésre hívjuk szülőként, aztán, ha nem változik valami gyorsan és alapvetően, akkor lapát. Már az üvöltöző kerül lapátra. Máshova megyünk, más órát veszünk, más edzés, más iskola akármi.
És közben jelezzük a környezetnek, hogy nem mi vagyunk a gyengék-faksznisak- elkényeztetettek, hanem a helyzettel (vagy akár az adott emberrel van alapvető emberi és/vagy szakmai probléma)
Ha minenki, vagy legalább a döntő többség (2/3? :) ) így cselekszik, már el is érkeztünk a változáshoz, mert az ilyenek fél éven belül éhenhalnak. Ugyanis az üres dojo, tanterem, teniszpálya nem fizeti ki se a bért, se a bérleti díjat. Ez a helyzet.
Légy optimista! Légy Te a változás! Hidd el, lesz jó szakember vagy hidd el nem is olyan fontos az a tevékenység - legalább pihen a gyerek egy kicsit.
Uff! Én beszéltem.
Én 9 évesen bő fél évig karatéztam egy akkor még névtelen, fiatal, ambiciózus zöld öves edző keze alatt — aki később tényleg edző legenda lett, sok danos mester, vb- és eb-győzteseket nevelt, a szakág (kyokushin) hazai elnöke is volt (Halász Károly, nemrég halt meg).
Későbbi pályafutásáról nem tudok nyilatkozni, de én egyetlen pofont sem láttam a dojo-jában. Fegyelem, szigorúság, a szabályok megszegése esetén az előre tudható büntetés, az volt.
Fizikai vagy akár verbális inzultusra egyetlen alkalommal sem emlékszem.
Hogy sok helyen (random iskolától kezdve, sportkörökön át, a Vígszínházig) a megalázás és adott esetben a fizikai bántalmazás bevett vezetői/pedagógiai eszköz az nem újdonság.
Viszont pont egy karate edzőtől nekem ez kifejezetten meglepő. Az erő és a technikák felelős használatára, hogy kisebbet/gyengébbet soha nem bántunk, már az elejétől kezdve tanítottak.
Így.
Mármint nekem ugyanilyen tapasztalatom volt hosszabb ideig, máshol.
szerintem pont a jakuza annyira nem érdekes. Keresett valami kúl, japánosan hangzó dolgot, ennyire tellett.
Szerintem pedig pont hogy nomen est omen.
Közben széttépet egy pitbull egy gyereket, az is mínuszos hír. De a kutyabuzikat nem lehet támadni, na meg videó sincs róla.
Ez az írás most nagyon nem elfogadható számomra, már a címe se valós, hiszen nem lerúgta, hanem konkrétan felrúgta a gyereket, aki perdült egyet, majd szerencsétlen a fejére/nyakára esett. Szóval ez minden csak nem lerúgás.
A saját élmény valós alap, ha te ezt fejben így dolgoztad fel és túlléptél rajta, az szerencsés, de semmivel sem teszi elfogadhatóbbá a tárgyi eseményt és a folyamatos, évtizedek óta tartó gyerek ellenes verbális és fizikai abúzust. (folyómánya a honvédségi szivatás, mert milyen gumi az, aki a kopaszt nem szivatja?!)
Igen, videó van róla, de nem volt kötelező ezt közhírré tenni. Akkor szerinted mégis mi okból történt? Nem, valóban nem ismerték fel a híres, kitüntetett, fideszes, eredményesnek mondott karate edzőt, hogy is tudták volna? Láttak egy felnőttet, aki egy kisgyereket, mint a labdát felrúgja. Fel! Szerintem ez kicsapta a biztosítékot, mert ez bűn.
És ez az a nyilvánosság, amely megnyitotta száját olyan embereknek, akik mikor kiderült, ki volt az elkövető, régi sérelmeiket felelevenítették. Ők nem olyan szerencsések, mint Te a feldolgozásban, de talán ők ugyanettől az edzőtől más módon sérültek meg.
És hogy akkor minden marad ennyiben - ez elfogadható lenne neked? Én ezen mélyen meg vagyok döbbenve és csak remélem, hogy valami fontos vesszőt nem vettem észre. Mert szeretném tudni, hogy ez minden csak nem elfogadható, minden csak nem szemlesütve elsétálós.
Emiatt osztom meg az alábbi posztot, ahol sokkal inkább a kommenteket ajánlom elolvasni. Lesz ott néhány pozitív kimenetelű is, de a java, a nagyon nagy java tömény hétköznapi borzalom.
https://www.facebook.com/avfreron/posts/pfbid0wxuqpS1QDKwuaPqGtuB6D3m7BBQ5PUSpfmYZ8oHt8ndBo1zoF2xgiijKBDUkpw8gl
És ez nem elfogadható.
Offtopik: Maria Corina Machado-ról (Venezuela, ellenzéki vezető, jobboldali) nem akartok egyszer írni posztot?
Érdemes lenne felmutatni olyan jelentős jobboldali vezetőket, akik nem altrightos/szélsőjobbosak ÉS kompetensek
https://apnews.com/article/venezuela-election-machado-opposition-candidate-13cf51349679a63ed679967c218aa959
Ami számomra az egyik legelszomorítóbb a sztoriban magán a tetten kívül, hogy a gyerek nem mert szólni erről otthon :(
"változni? Semmi sem fog.." De, Sándor, fog... rosszabb lesz...egyre csak rosszabb.....
Kár, hogy nem kapott nagyobb kitüntetést mert akkor egy egész békemenet harsoghatná, hogy az idegesítő kisköcsögöket a taknyukon és vérükön kell kihúzni, nem pedig felrúgni. És ezt minden lány jól jegyezze meg!
Jaj.
Miért van az, hogy a nálunk valami véglény csinál valami oltári nagy bunkóságot, akkor az kishazánkban egyből rendszerprobléma, (valalki különböztesse meg nekem a rendszerszintű problámától, de garantáltan az is) társadalmi probléma, közösségi probléma, szocializációs probléma, mindilyenekvagyunk, meg az egész ország úgy egy rohadt szar, ahogy van...?
Itt van ez a köcsög, akihez hasonló nagyságú paraszttal az átlagember nem találkozik 20 évente egyszerse, erre mindenki százszázalékkal (de inkább százhúsz, mert mért ne, vagy inkább ezer) állítja, ja a többi edző - tesitanár - pap - nevelőszülő - buzi - béemvés (stb-stb) is pont ilyen, de háromból egy az garantáltan tízezer százalék, hogy ilyen, mert nekem is adtak sallert az ifjúsági táborban, meg a mikor öt percet késtem húsz éve a zenetanárnál, egész nap fekvőtámaszoznom kellett, és még az indexet se rakja ki, tehát: EZ IGAZ, MINDILYEN!!!! RENDSZERPROBLÉMA!!!SZARMINDEN!!!
Ennek természetesen aztán jön a politikai-jogászi vetülete, hogy akkor hozzunk törvényt arról, hogy aki belenyomja az orromat a puncsfagyiba, az háromtól ötévig terjedő kényszermunka legyen; aztán jön a 10 millió pszicho-szociológus, hogy ez azért van, mert gyerekkorában nem kapott kutyásperselyt, és tömegek szocializálódtak így, aminek egyeneskövetkezménye, hogy nő az infláció, mert a bizalmitőke meg a többi, de különben meg a fidesz tüntette ki, bár ellenzéki önkormányzattól kapott 100 k forintot focilabdákra, és a nővére nagybátyja koleszfolyosó szomszéd volt a káderképzőben...
Herótóm van már ettől.
Van egy fasz. Szarrá rúg egy gyereket, de konkrétan. Nem saller, nem koki, nem barack, nem kétszáz felülés, hanem szarrárúgja. Nem, ez nem ugyanaz, mint amikor kiküldtek törióráról, mert azt állítottad, hogy Horthy egy náci köcsög volt.
Ennyi. Nem, nem kell ezt az egekbe fölfújni, bár gondolom sokaknak jól fizetnek, ha szép kerek cikkekben kimutatja, hogy minden magyar szar alak volt eddig is, de amióta Fidesz, azóta még szarabb (és inverze mert az elmúltnyolcévben meg überszar volt).
Nagyon elszomorító a konklúzió! :-(
* Bocsánat rossz helyen válaszoltam eredetileg az alábbiakat. Ott töröltem és most a jó helyen szúrom be.
* A fentebbi threadben mondottakat ("atombomba", "agresszívitás gyökérzet") nem ismétlem itt.
* A gondolatmenetedből én sajnos levezethetőnek látom, hogy a korabeli meetoo problémák is "rendben voltak", merthogy az akkori értékrendbe belefért. Merthogy belefért a korszellembe, mekkora "poén" volt Marton Lászlónak azt kérni Sárosdi Lillától a gépkocsiban, hogy puszilja meg a farkát, de ha nem, akkor nem (nem volt tételes nemi erőszak). Vagy Kiss László úszóedző a korszellem szerint két hasonlóan kisportolt társával csoportosan megerőszakolt egy nőt ("minek ment oda" típusú áldozathibáztatással), legfeljebb 5 év börtönnel (mínusz harmadolás) letudja a dolgot. Miközben évtizedekkel később, Fidesz kitüntetéses rajongásba ágyazottan, hasonlóan nagyot bukott (börtönileg, gazdaságilag, presztízsben), mint most Agócs.
* A fentiek azért érdekesek számomra (mégha nincs is egyetértés bennük), mert mára alapjáraton is brutálisan fokozódik a körülöttünk lévő egyéni és társadalmi stressz. Minden időpillanatunkra egyre több tevékenység kandidál, nem tudunk pihenni/lazulni, egyre türelmetlenebbek vagyunk, tömeges a kiégés, a véleményszabadság egyre több irritációt okozva kijjebb tolja saját határait, stb. (Lásd egy példának, idevágóan Geszti Péter. FB-posztját a Foci-EB-s repcsikésés témájában). Azt akarom mondani, hogy még a jó szándékú emberekben is generálhat egyre kiszámíthatatlanabb reakciókat, nota bene agressziót a fokozódó stressz. Noha mindez létező jelenség validálhat-e vajon napjainkban így is bármilyen Puzsérnak adott pofont? Ki fogja eldönteni mi a jogos rész a puzséri pofonban? Esetleg Majka?
* Csak azt az egyet is érdemes megnézni, hogy a "nyugodt erő" Fideszben, hogy nő az agresszió szintje, amint döccen az addig probléma nélkül menő szekér. Ábrahám Róbertben is.
* Ki a király/menő csávó (nálam)?
(1) Semmiképpen nem aki adja, hanem aki inkább állja a pofont.
(2) Aki reziliens (elegánsan erősödik miközben stresszen, problémán, kihíváson, rugalmas alkalmazkodáson megy keresztül)
* Konklúzió: tetszik nem tetszik én azt gondolom társadalmi érdek csökkenteni a mindenhová egyre erőszakosabban betüremkedő stresszen és agresszión. Akármennyire belefért régen például Puzsérnek egy pofon, ma sokkal kevésbé, és helyesen, hogy sokkal kevésbé.