Magna Carta hiszem ha látum

Jogszabályt írni nehéz. Ellentmondó követelményeknek kell megfelelni. A jó jogszabály egyszerre viseli magán kiváló jog- és egyéb tudósok tucatjai munkájának keze nyomát, a milliónyi figyelembe vett szempontot és érdeket, és a határozott jogalkotó nagy víziójának jeleit. A jó jogszabály átfogja a szabályozni kívánt területet, logikus, érthető, alkalmazható, ezen kívül pedig van “szellemisége”, amelyből a jogalkalmazó érti, hogy mire gondolt a jogalkotó, amikor egy-egy rendelkezést beletett. 

Nagy példaként szokták emlegetni a Code Civilt, amelyen a kor nagyjai vitáztak naphosszat, de bizonyos részek úgy kerültek bele, hogy Napóleon megelégelte a vitát, és döntött, hogy melyik álláspont kerül bele az azóta is hatályban levő francia polgári törvénykönyvbe. 

Ezek nélkülem egy nyamvadt pétékát se tudnak összehozni, gondolta az egykori tüzér hadnagy

Na nálunk ebből csak a Napóleon szokott meglenni, sőt néha több Napóleon egyszerre. Logika? Szakmaiság? Ezek évekkel ezelőtt, valamikor 2011 tájékán zuhantak ki a rendszerből. A polgári és a büntető eljárásjogunkat olyan sikeresen megreformálták például, hogy a bíróságok folyosói kongáznak az ürességtől. De mindenki ismeri az “Éppen aktuális vészhelyzetre tekintettel Zsanett eljöhet velem moziba” típusú jogalkotást is. 

Van pár jogszabályunk (az új Ptk, az új Munka törvénykönyve) amelynél viszont más hatást érezni. Nevezetesen azt, hogy igyekeztek a leginkább németre szabni, alig leplezetten azért, hogy a német cégek itteni működését megkönnyítsék. Ezek még akkoriban készültek, amikor Mutti Merkel mindentől is megvédte a NER-t. 

Ez most becsszóra nem lesz saláta!

Ilyen előzmények után olvasom kissé hitetlenkedve, hogy új, egységes törvényünk lesz a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról, tartózkodásáról és munkavállalásáról. (A harmadik ország: nem Magyarország és nem az EU) 

Az index hurráoptimista beszámolója szerint ez itt kérem egységes, és konzisztens és logikus lesz. Ilyen jogszabályt Magyarországon legalább tíz éve nem írtak, úgyhogy ez egy legalábbis figyelemre méltó fejlemény, ha tényleg így van. 

A Portfolio már nem ennyire lelkes, leginkább azt emeli ki, hogy megint lesz befizetős tartózkodási engedély. Ezúttal vendégbefektető néven, a konstrukció annyiban lesz más, hogy ezúttal nem becsszóra kell kölcsönadni NER-kegyenceknek pénzt, hanem ingatlanbefektetni kell majd. Bele se merek gondolni, hogy a mostanában félbemaradozó Tátogó Harcsa Árnyas Otthonparkokat milyen dumákkal fogják árulni, de a “CSOK-ból lesz rá vevő” az biztos benne lesz. 

A Reutersnél annyi csapódott le, hogy megint lesz golden visa Magyarországon. 

A törvény mindenképp szokatlan, és rámutat pár dologra. Az egyik, hogy - legalábbis az index szerint - több minisztérium koordinált jogalkotása zajlott. Én pár igazságügyi és földügyi jogszabály előkészítésére láttam rá mostanában. Azok kivétel nélkül a “hogyan ne menedzseljünk projektet” fejezetbe illenek a megfelelő tankönyvekben. A Főnökségnek ígérgető törtetők, senkivel nem tárgyaló okoskatörpök, kötelezően megbízandó cégek és emberek, túllépett határidők, egymás mellett elbeszélő teamek és persze kifizetetlen alvállalkozók. 

Ehhez képest most azt mondják, hogy koordináltan összehoztak egy több területet (állambiztonság, foglalkoztatáspolitika, gazdaságpolitika, stb) érintő jogszabályt, amely átláthatóbb, érthetőbb, ugyanakkor szigorúbb lesz. Finoman szólva szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, ha más nem hát azért, mert az ilyen nagy kódexxekhez végrehajtó állomány is kell ám, a minisztériumban végrehajtási rendeletet író jogászteamtől kezdve a megfelelő műanyag bilétákat szortírozó kishivatalnokig. 

De érdekesebb ennél, hogy feszül itt egy ellentét. 

Az össze-vissza jogszabályok, a Tóninak, Janinak, Lölőnek megírt kivételek, a hat különböző salátából összevadászandó kivételek a NER lételemei. Amikor azt szoktam mondani, hogy Magyarország nem jogállam, azt azért szoktam mondani, mert per definitionem nálunk jogszerű az, amit a NER csinál. Ha a NER csinálja, lesz rá jogszabály. Ez az egyik oka annak, hogy olyan kevesen járnak a bíróságra. Lehet ott akármilyen jó bíró, ha holnapra kiírják alól a törvényt, de lehet hogy a bíróságot is. 

A “migránsok”, az ide aztán ne jöjjenek külföldiek mantra 2015 óta a NER egyik politikai vezérszólama, amikor a németek totojázása egyébként is feszült helyzetet teremtett, és a NER ráérzett, hogy a bizonytalanságra és a xenophóbiára érdemes rászállni. Mára teljesen átgyúrták ezzel a magyar köztudatot, folyamatosan retteg a fél ország, hogy úristen, mi lesz itt ha Nyírbogátot vagy Nemesrádót megszállják a migránosok. 

Bracing for the migránsakpopaliszpis

A másik oldalon meg ott van, hogy a képzett munkaerő jelentős része vagy bemenekült a német gyárakba, ahol ugyan - nyugati mércével - annyira nem jók a bérek, de a legrosszabb olcsómunkaerős-kizsákmányolós vállalati policy is kiszámíthatóbb, biztonságosabb környezet, mint egy jó kis helyi Voldemort kényétől-kedvétől függeni. Más része a munkaerőnek pedig az EU egyéb vidékeire (ideértve Budapestet is) távozott. 

A maradék munkaerő képzetlen, képzetté tételére középtávon sincs esély. Mit jelent ez? Bevándorlást. Ami ellen ugye háborút viselünk. 

Igenám, de ha továbbra is fenn akarja tartani a NER a gyárakat építő gazdaságpolitikáját (nincs nagyon más választása) akkor százezres nagyságrendben van szükség vendégmunkásra. 

Csodaszer és másnaposság

A vendégmunkás minden gazdaságpolitikai tervező álma. Úgy képzelik el, hogy idejön akár százezernyi ungabunga. Az ungabungák az ungabunga-házakban laknak, onnan az ungabunga-busszal elmennek a gyárba dolgozni, majd hazamennek az ungabunga-házba. Ezért megkapják a maguk kis havi 1000 euróját, amely magyar mércével se sok pénz, ellenben Ungabungaföld mércéjével nagyon sok. 10 éven át 400 eurót itt elfogyasztanak, 200-at félretesznek, 400-at hazautalnak az otthoniaknak, majd tíz év után a felhalmozott eurójukból vesznek egy itteni használt autót, tévét, miegymást és még mielőtt a komolyabb betegségek rájuk törnének a gyári melótól és a kompaundban lakástól, hazamennek. 

Ne röhögjetek. Tényleg ezt gondolják. Függetlenül attól, hogy ez még sose történt így.

Ezek is hogy hazamentek

 Eleve ezek a gyönyörű elméletek nem számolnak azzal, hogy a műszak vége és az alvás között a vendégmunkások majd valamit akarnak csinálni. Megvenni a hitük/kultúrájuk szerinti jó kaját, esetleg megnézni valami filmet, és mivel nagyrészt fiatal férfiakról beszélünk, csajozni se ártana. A teljes naivitás azt képzelni, hogy ezeknek az igényeknek a kielégítésére nem települ ide az országukból valamiféle kiszolgáló személyzet a tolmácsoktól kezdve a boltosokon és kocsmárosokon át a szexmunkásokig. Ide fog. 

Aztán tíz-húsz év múlva, amikor arról van szó, hogy az a tartengedély csak a gyárra meg a gettóra vonatkozott, akkor jön majd az, hogy a gyárnak otthont adó településen van egy többezres vendégmunkás-negyed, gyökeret eresztett, és ha tetszik ha nem, családot alapított valakikkel, akik nem magyarok. Ezzel nekem különösebb bajom nincsen, mert két generáción belül magyarul fognak beszélni, utálni fogják a románokat, és húsvéti locsolóverseket fognak ismerni. Megtörtént ez a rác halászokkal, a bolgár kertészekkel, a sváb, ruszin és szlovák parasztokkal, zsidó és örmény iparosokkal, kereskedőkkel is. 

A folyamat azonban biztosan nem lesz sima, biztosan nem lesz olcsó, és biztosan ellentétben áll mindennel, amit Orbán a magyaroknak mondott. Más kérdés, hogy amikor ez probléma lesz, Orbánt épp nyársra húzva fogják a pokol legmélyebb bugyrában sütögetni az ördögök, leszármazói pedig a felhalmozott vagyon megmaradt részéből fognak éldegélni kellemes klímájú alpesi nyaralókban, így nyugodtan mondhatjuk, hogy őt ez nem érdekli. A mi bajunk, nem az övé. 

Történelmi pillanat 

ez, mert az ilyen nagy kódexek megalkotása nagyon sokszor történelmi választóvonalat jelez. Sokszor szokták például leegyszerűsítő módon a Magna Cartát és az Aranybullát, ez a két, időben egymáshoz közel eső jogszabályt úgy jellemezni, hogy az egyik egy erősödésnek induló királyi hatalom korlátja lett, a másik pedig egy szétesőfélben levő országban nyomta lejjebb a király hatalmát, és így mindkettő egyfajta választóvonalat jelez. 

Ezekből a történelmi cezúrák mentén létrejött törvényekből aztán lesz olyan, amely utána évszázadokig ott marad és lesz olyan, amelyet a választóvonal másik oldalán rohanvást közeledő változás elsöpör. Ököl (hüvelykujj) szabályként alkalmazható, hogy ha a cím tartalmazza az örök, örökös, nagy, tökéletes, mindenre kiterjedő kifejezéseket, akkor az egy rövid életű kódex lesz. 

Ez a “nagy bevándorlási törvény” is egy ilyen pillanatban születik. Amikor rájönnek a NER királyai, hercegei, grófjai, (csillagosai és katonái) hogy mit szabadítottak magukra, leginkább azt, hogy (nem)kormányzásuk eredményeképp Magyarország vendégmunkaerő nélkül életképtelenné vált. De hasonlóan kellemetlen érzés lehet rájönni arra, hogy akármekkora királyok is ők itt, sokkal nagyobb urakkal, a kínai, amerikai, EU-s iparbárókkal kezdtek üzletelni, és eljött a pont, amikor ezek a nagyobb urak egyszer csak diktálni kezdték a szabályokat.

Ilyenkor van az, hogy össze kell kapni a szabályokat, “alkotmányozni” kell, meg kell mutatni, hogy mi írjuk a szabályokat, mielőtt mások írják helyettünk. Én a NER fejlődésének történelmi íve, a hatalmi viszonyok és a kormányra-ellenzékre egyaránt jellemző wishful thinking okán olyan nagy jövőt nem jósolok ennek a törvénynek, de majd meglátjuk.

Végül még egy szempont

Nyilván megmutatja nékünk ez a jogszabály, hogy miként gondolkodnak rólunk máshol. A magyar értelmiség (kormánypárti és ellenzéki egyaránt) egyik legfontosabb tévedése, hogy a külföldi művelt közvéleménynek Magyarországról értékítélete van. Egy elenyészően kis részének van ilyenje, de az értékítéletet alkotó közönség mindenütt el van foglalva a saját problémáival és Olaf Scholzról meg Geert Wildersről alkot értékítéletet. 

Magyarország abból a szempontból érdekes, hogy mennyit kell fizetni a golden visáért, hogy hány nap alatt lehet ide behozni 800 kambodzsait, hogy kell-e ezért valami külön adót fizetni vagy sem. Magyarország erőforrása az EU-s útlevél és a vámmentes export az EU-ba. Cserébe magas az áfa. Mindig, amikor arra gondolunk, hogy Magyarország egy öltönyös úriember a klubban, akinek véleménye van és akiről másoknak véleménye van, jusson eszünkbe ez a jogszabály. Magyarország egy giroszos a körúton, akiről legfeljebb annyi vélemény van, hogy nem spórol a hússal és valamivel olcsóbban adja a dürümöt mint a két sarokkal odébb levő másik. Kellemetlen, nekem is az, de, ahogy ez a törvény is mutatja, ez van. Hogy választhattunk-e volna mást? Nem. Ahhoz 10-15 évnyi jó kormányzás, tudatos oktatás- és innovációfejlesztés, szabad és szárnyaló tudományos élet…wait…ja igen. Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon.