Nagyon érdekes cikket küldött egy kedves olvasónk. A cikk egy infosecurityval foglalkozó honlapon jelent meg. Arról szól, hogy egy lengyel regionális vasúttársaság (Alsó-Sziléziai Vasút, Koleje Dolnośląskie) rendelt az újszandecben székelő NEWAG vállalattól IImpuls 45WE típusú motorvonatokat. Erről annak idején, 2021-ben az Indóház is
Ügyes. A NEWAG tűnik a hunyónak, de az is benne van a pakliban, hogy egy duplafenekű lejáratási manőverről van szó. Ki szerződne egy olyan partnerrel, amelyik eleve zsarolásra játszik?
* Olvasatomban, az egész sztorit a "szerzői jog" tükrében érdemes vizsgálni.
* Arról a "szerzői jog"-ról beszélünk, ami egyrészt nyugati találmány, másrészt elmebeteg és/vagy ordenáré sztorik végtelen sorozatát produkálja per a mai napig.
* Adott egy alkotás, aminek alkotóját természetes jogérzék szerint is megillet méltányos szerzői jogi védelem és/vagy -díj. Na ebből sikerül 100+ éve olyan elqrás-halmazt csinálni úgy, hogy máig több a vadhajtás, mint a valóban jó gondolat a témában.
* Hogy ez miért van így, annak számos oka lehet. Én gyökéroknak egy antagonisztikus ellentétet látok két kapitalista vonás között (1) szerző/alkotás védelme (2) kapitalista fejlődés/verseny támogatása. Nagyon nehéz korrektnek lenni (megállni az indokolatlan extraprofit elött), ugyanis létezik eredendő kapzsiság illetve extra motíváció a megkerülésekre / vadhajtásokra.
(2)
* Szerzői jog szerintem elmebeteg és/vagy ordenáré sztorijai:
+ Multis zenekiadók túlkapásai miatt folyamatosan nőtt a szerző jog védelme 50 évről, akár 90 évre is. Évtizedek hozzáadódása (elévüléshez, időben előrehaladva), miközben a védendő szerző talán már rég nem él.
+ Tehetségtelen Bartók-örökös letiltott egy már kész (jelentős kulturális pénzbe került), operaházi Csodálatos mandarin előadást (2006-os sztori), szerzői jogra hivatkozva. Lásd ugyanitt a Pantha Rhei lemez-bezúzását is, szintén Bartók-szálon.
+ Címszavakban: Richard Klein, Rolling Stones-The Last Time, Oldham Orchestra-Sample, Verve-Bittersweet Symphony. Idevágó alapvető Klein-idézet: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert én vagyok a legnagyobb rohadék a völgyben.”
+ Apple-iPhone és téglalap forma szerzői jogi levédetése.
+ Nem visszafejthető egy (licence-)vásárolt futtatható szoftveres progi. Nem kutakodhatok visszaélés után? Ne lenne lehetőségem fejlődnöm, újat, jobbat találnom?
+ Nem nyíltforrású Utorrentbe épített bitcoin-bányászatos kliens-modul (kiterhelve az otthoni számítógépeket). Természetesen előzetes értesítés nélkül. Folyománya volt, csak a régi verziókat engedték használni a torrent-site-ok.
+ Szerzői jogi ipar, dollármilliárdokkal. Szoftveres cégek szívatják egymást, minél nagyobb pénz reményében. Pusztán csak azért is felvásárolnak cégeket, hogy jó nagy szerzői jogi pereket generálhassanak, piaci ellenfeleik ellen.
+ Talán leghíresebb, legnagyobb szemétség szoftver-vonalon: a híres-neves Oracle és amit a Java-val csinált, akvizíció után.
+ Extrapoláció: szerzői jogi díj felhalmozása és öröklése. Jó ötlet-e (és mennyiben) egy nagy alkotó gyerekeit pénzzel elő-torzítani, már a születése előtti pillanatban (ad absurdum, hogy kábszerbe meneküljön jobb híján)? Mick Jagger (Rolling Stones) napokban jelezte, hogy tőle semmit nem örökölnek a gyerekei.
+ Lengyel sztorihoz felvezető eseményeket az amcsik is tálaltak, bőségesen. A legfrissebb (egyelőre sehol nem robbant) sztori, hogy már a Windows 10-ben se könnyű maradandóan beállítani pl.: Mozilla Firefox alapértelmezett-böngészőt (előbb-utóbb mindig visszaáll az alapértelmezettre a Microsoft böngésző). Windowst meggyőzni az ellenkezőjéről, én tudomásom szerint csak egy nem nyíltforrású, így kockázatos, hackeléssel lehet (csak, ami működik is).
Nem sorolom tovább, a hányhatnék minimalizálása miatt.
(3)
Akármi történt a poszt sztorijában, szerintem VAN másik olvasat. :)
* Irreális megközelítés lenne-e, hogy tegyük fel Newagként felépítettem egy márkát (nagy) pénzbefektetéssel, munkabefektetéssel, stb. Én miért nem védhetem termékeimet avval, hogy én javítsam, ne más kóklerek rontsanak és esetleg idő előtt tegyék tönkre a termékemet (ad absurdum fillérb*szásból).
* Emlékezhetünk a nem oly régi budapesti patkányírtás sztorira is.
Egyrészt sikerült kiírtani/megállítani a patkány-inváziót, a 1960-as 1970-es évek fordulóján (én még emlékszem rá). Másrészt ha jól emlékszem ugyanez a cég+technológia évtizedekig csinálta ezt az írtást, közmegelégedésre. Majd, "hajrá kapitalizmus", jött egy másik cég, hogy majd ő picit olcsóbban megcsinálja ugyanezt. A fillérb*szás nyomán meg is nyerték a munkát, és nem is sikerült: többe került a leves, mint a hús.
(4) Konkluzióm:
A szerzői jog szerintem szabályozhatatlan (éppúgy mint pl.: a korrupció visszaszorítása), mivel tele van definiálhatatlan dolgokkal mint "méltányos", "korrekt" stb. Innentől szerzői jogot az tud tehát érvényesíteni (maga javára fordítani), akinek pénze, lobbi ereje van, magasról téve minden egyéb társadalmi érdekre.
(5)
Kérdés: szubjektíve mit tekintünk "méltányosnak" a poszt kontextusában (mit lehet és mit nem)? Az én jelenlegi gondolatom, hogy egyrészt ne legyen szoftveres fék (megrendelő érdekét is védve), másrészt csak az vállalhassa el a javítást, aki bizonyítottan/referenciával bíróan minimálisan nem ront a terméken (diverzifikálódás társadalmi hasznossága mentén is).
Off: a „cáfol” mikor vette fel a „tagad” jelentést? Az én nyelvváltozatomban a cáfolatot alá kéne támasztani, a sima tagadás nem az; a sajtónyelvben meg évek óta nem így látom
Minden nagyobb nemzetközi gyártó zsarolásra játszik, amennyiben a szervízt, beleértve a kötelező karbantartásokat maguknál akarják tartani kb. MINDENÁRON.
Ehhez mindenféle hardware-es megoldást bevetnek már, nem nagy újdonság a software sem.
Pl.: Autószerelőm mondta, hogy kb. 2014 után gyártott autókat minden nagyobb márkánál kódolt részegységekkel gyártják már: csak gyári kóddal tudsz (cserélt) részegységet csatlakoztatni a kocsihoz, azaz csak gyári alkatrész és/vagy márkaszervíz javíthat. Vagy hacker kell hozzá.
Nem gondoltam, hogy vonatban is létezik ez, de itt a bizonyíték rá.
Szerintem definitíve ökölszabály van: "ami elromolhat az el is romlik" (Murphy törvénye).
(1) Minden dolognak van egy napos és van egy sötét oldala. Finom a gesztenyepüré is, de csak avval táplálkozni hamar hányingerhez vezet.
(2) Az emberiség sokkal okosabb (kreatívabb, innovatívabb), mint bölcsebb. Előbb talál fel, mint tanul és tud vele együtt élni. Ezt a drámát napjainkban leginkább az AI-val élhetjük meg.
Megértem a vonatos dolgot, jöhet nyugodtan több ilyen írás :)
Engem nem zavar, amíg a két sín között csinálják :D
"Ügyes!" - mondta Kohn bácsi (t. i. a pesti automata előtt, amibe bármennyi pénzt dobott, az nem adott semmit. 🤓
Mennyivel jobb nekünk (lásd még: Magyarország előre megy, nem hátra); nálunk hekkelés nélkül is esetleg leállnak, de biztosan késnek a vonatok. MÁV...
Nálunk az öklömnyi csattogó relét nem tudják hekkelni.
Ügyes. A NEWAG tűnik a hunyónak, de az is benne van a pakliban, hogy egy duplafenekű lejáratási manőverről van szó. Ki szerződne egy olyan partnerrel, amelyik eleve zsarolásra játszik?
(1)
* Olvasatomban, az egész sztorit a "szerzői jog" tükrében érdemes vizsgálni.
* Arról a "szerzői jog"-ról beszélünk, ami egyrészt nyugati találmány, másrészt elmebeteg és/vagy ordenáré sztorik végtelen sorozatát produkálja per a mai napig.
* Adott egy alkotás, aminek alkotóját természetes jogérzék szerint is megillet méltányos szerzői jogi védelem és/vagy -díj. Na ebből sikerül 100+ éve olyan elqrás-halmazt csinálni úgy, hogy máig több a vadhajtás, mint a valóban jó gondolat a témában.
* Hogy ez miért van így, annak számos oka lehet. Én gyökéroknak egy antagonisztikus ellentétet látok két kapitalista vonás között (1) szerző/alkotás védelme (2) kapitalista fejlődés/verseny támogatása. Nagyon nehéz korrektnek lenni (megállni az indokolatlan extraprofit elött), ugyanis létezik eredendő kapzsiság illetve extra motíváció a megkerülésekre / vadhajtásokra.
(2)
* Szerzői jog szerintem elmebeteg és/vagy ordenáré sztorijai:
+ Multis zenekiadók túlkapásai miatt folyamatosan nőtt a szerző jog védelme 50 évről, akár 90 évre is. Évtizedek hozzáadódása (elévüléshez, időben előrehaladva), miközben a védendő szerző talán már rég nem él.
+ Tehetségtelen Bartók-örökös letiltott egy már kész (jelentős kulturális pénzbe került), operaházi Csodálatos mandarin előadást (2006-os sztori), szerzői jogra hivatkozva. Lásd ugyanitt a Pantha Rhei lemez-bezúzását is, szintén Bartók-szálon.
+ Címszavakban: Richard Klein, Rolling Stones-The Last Time, Oldham Orchestra-Sample, Verve-Bittersweet Symphony. Idevágó alapvető Klein-idézet: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert én vagyok a legnagyobb rohadék a völgyben.”
+ Apple-iPhone és téglalap forma szerzői jogi levédetése.
+ Nem visszafejthető egy (licence-)vásárolt futtatható szoftveres progi. Nem kutakodhatok visszaélés után? Ne lenne lehetőségem fejlődnöm, újat, jobbat találnom?
+ Nem nyíltforrású Utorrentbe épített bitcoin-bányászatos kliens-modul (kiterhelve az otthoni számítógépeket). Természetesen előzetes értesítés nélkül. Folyománya volt, csak a régi verziókat engedték használni a torrent-site-ok.
+ Szerzői jogi ipar, dollármilliárdokkal. Szoftveres cégek szívatják egymást, minél nagyobb pénz reményében. Pusztán csak azért is felvásárolnak cégeket, hogy jó nagy szerzői jogi pereket generálhassanak, piaci ellenfeleik ellen.
+ Talán leghíresebb, legnagyobb szemétség szoftver-vonalon: a híres-neves Oracle és amit a Java-val csinált, akvizíció után.
+ Extrapoláció: szerzői jogi díj felhalmozása és öröklése. Jó ötlet-e (és mennyiben) egy nagy alkotó gyerekeit pénzzel elő-torzítani, már a születése előtti pillanatban (ad absurdum, hogy kábszerbe meneküljön jobb híján)? Mick Jagger (Rolling Stones) napokban jelezte, hogy tőle semmit nem örökölnek a gyerekei.
+ Lengyel sztorihoz felvezető eseményeket az amcsik is tálaltak, bőségesen. A legfrissebb (egyelőre sehol nem robbant) sztori, hogy már a Windows 10-ben se könnyű maradandóan beállítani pl.: Mozilla Firefox alapértelmezett-böngészőt (előbb-utóbb mindig visszaáll az alapértelmezettre a Microsoft böngésző). Windowst meggyőzni az ellenkezőjéről, én tudomásom szerint csak egy nem nyíltforrású, így kockázatos, hackeléssel lehet (csak, ami működik is).
Nem sorolom tovább, a hányhatnék minimalizálása miatt.
(3)
Akármi történt a poszt sztorijában, szerintem VAN másik olvasat. :)
* Irreális megközelítés lenne-e, hogy tegyük fel Newagként felépítettem egy márkát (nagy) pénzbefektetéssel, munkabefektetéssel, stb. Én miért nem védhetem termékeimet avval, hogy én javítsam, ne más kóklerek rontsanak és esetleg idő előtt tegyék tönkre a termékemet (ad absurdum fillérb*szásból).
* Emlékezhetünk a nem oly régi budapesti patkányírtás sztorira is.
https://index.hu/belfold/2019/04/24/tarlos_patkany_invazio_irtas_pluszpenz/
Egyrészt sikerült kiírtani/megállítani a patkány-inváziót, a 1960-as 1970-es évek fordulóján (én még emlékszem rá). Másrészt ha jól emlékszem ugyanez a cég+technológia évtizedekig csinálta ezt az írtást, közmegelégedésre. Majd, "hajrá kapitalizmus", jött egy másik cég, hogy majd ő picit olcsóbban megcsinálja ugyanezt. A fillérb*szás nyomán meg is nyerték a munkát, és nem is sikerült: többe került a leves, mint a hús.
(4) Konkluzióm:
A szerzői jog szerintem szabályozhatatlan (éppúgy mint pl.: a korrupció visszaszorítása), mivel tele van definiálhatatlan dolgokkal mint "méltányos", "korrekt" stb. Innentől szerzői jogot az tud tehát érvényesíteni (maga javára fordítani), akinek pénze, lobbi ereje van, magasról téve minden egyéb társadalmi érdekre.
(5)
Kérdés: szubjektíve mit tekintünk "méltányosnak" a poszt kontextusában (mit lehet és mit nem)? Az én jelenlegi gondolatom, hogy egyrészt ne legyen szoftveres fék (megrendelő érdekét is védve), másrészt csak az vállalhassa el a javítást, aki bizonyítottan/referenciával bíróan minimálisan nem ront a terméken (diverzifikálódás társadalmi hasznossága mentén is).
Bocs de az első gondolatom az volt hogy végre nem politika :) Szóval bátran írjon a vezérfőszerk amiről csak neki jólÉsik.
Off: a „cáfol” mikor vette fel a „tagad” jelentést? Az én nyelvváltozatomban a cáfolatot alá kéne támasztani, a sima tagadás nem az; a sajtónyelvben meg évek óta nem így látom
Minden nagyobb nemzetközi gyártó zsarolásra játszik, amennyiben a szervízt, beleértve a kötelező karbantartásokat maguknál akarják tartani kb. MINDENÁRON.
Ehhez mindenféle hardware-es megoldást bevetnek már, nem nagy újdonság a software sem.
Pl.: Autószerelőm mondta, hogy kb. 2014 után gyártott autókat minden nagyobb márkánál kódolt részegységekkel gyártják már: csak gyári kóddal tudsz (cserélt) részegységet csatlakoztatni a kocsihoz, azaz csak gyári alkatrész és/vagy márkaszervíz javíthat. Vagy hacker kell hozzá.
Nem gondoltam, hogy vonatban is létezik ez, de itt a bizonyíték rá.
Remélem ha kijön a konferencia felvétele angolul vagy legalább felirattal, azt is közlitek 😊
Az informatika a bankokhoz és a törvényalkotókhoz (jogászok) hasonlóan megkerülhetetlen területté vált. Ez a megkerülhetetlenség teszi romlottá?
Szerintem definitíve ökölszabály van: "ami elromolhat az el is romlik" (Murphy törvénye).
(1) Minden dolognak van egy napos és van egy sötét oldala. Finom a gesztenyepüré is, de csak avval táplálkozni hamar hányingerhez vezet.
(2) Az emberiség sokkal okosabb (kreatívabb, innovatívabb), mint bölcsebb. Előbb talál fel, mint tanul és tud vele együtt élni. Ezt a drámát napjainkban leginkább az AI-val élhetjük meg.