Nekem a podcast hallgatása alatt többször is eszembe jutott TGM Öt tanácsából a harmadik:
"Az „elnyomónak” érzekelt struktúrákkal hosszasan együtt kell majd élni, ezért is ki kell zárni a dehumanizáló gyűlöletkampányokat és a megvetés gesztikáját."
Szóval igen, a tüntetés visszafogott hangneme a lehető legjobb volt. És Pottyondy is jó volt. Pont annyira volt kemény, amennyire kellett.
Kiváló reflexió a tüntetésre. Egyrészt olyan elemzés, amihez hasonlót én hivatásos magyarországi politikustól/elemzőtől nem hallottam. Kik a közönség, mire fogékony, mi talál nála célba. Másrészt: önreflexió, fontos felismerése annak, hogy már a mi nemzedékünk mellett is elment a világ. Na ez utóbbira aztán pláne nem látok példát seközelsetávol.
Nem azért nem lehetett hallani, mert a mikrofon rossz volt, hanem mert a Hősök tere volt behangszórózva, mi meg az Andrássyn álltunk mint a heringek, és oda csak a visszhangok értek el, streamet meg a környéken már nem lehetett megnyitni, mert egy telefonhívásnyi hálózat se maradt.
Nem szeretnék semmilyen okoskodással előállni kommentben, több okból sem: van, amikor a hallgatás helyénvalóbb (jelenlegi érzéseim szerint mindenképpen).
Két dolgot (inkább adalékot) viszont említenék gondolkodnivalónak (ahhoz kapcsolódóan, hogy az évértékelős NER-közönséget és -nagyágyúit NEM érdekli, hogy ki vezette elő a kegyelmi kérvényt)
(1) Áruló értelmiségünk listázása. Bármilyen ilyetén listázás egyfelöl beteges, azért mert személyhez köt, ahelyett, hogy problémához kötne (szvsz), másfelöl ettől még nem tünik el maga a probléma, hogy értelmiségi szinten vannak komoly árulások.
Értelmiségünk túlnyomó része a szememben nem értelmiségi, hanem trágyástérdű cseléd, aki rektoritestület-pozikákért, csokos házért, második kocsikáért és hasonló gumicukrokért csókol kezet egy téeszelnöknek. És segít fenntartani az összeszakadófélben lévő téjeszt.
Eszembe jutott egy harmadik személyes adalék is (az alábbi fb-poszt szerzőjét nagyon régről ismerem). Miközben szerencsére jobbnál jobb meglátások, ötletek, posztok, elemzések (mint a vzfszké is), videók árasztják el folyamatosan a magyar médiát.
Vankó Péter: BME - rövid, szomorú poszt (dr.Orosz László halálára)
"Nagyon megmaradt bennem egy régi beszélgetés, amikor még meg lehetett lepődni a baloldali és jobboldali szerepek furcsa kavarodásán: “Hagyjuk ezt a bal- és jobboldalt! Egy dolog számít, hogy valaki demokrata-e vagy sem. Hogy elfogadja-e a játékszabályokat, akkor is, ha veszít, vagy nem.”
Értve amit írsz, arra az aspektus, hogy egyedülálló világszám lett volna a pénteki tüntetés, tipikus magyaros túlzásnak tűnik, pont olyannak, mint a nagy nemzeti öncsalásaink.
Mindez semmit nem von le péntek nagyszerűségéből, értékeiből.
Nekem a podcast hallgatása alatt többször is eszembe jutott TGM Öt tanácsából a harmadik:
"Az „elnyomónak” érzekelt struktúrákkal hosszasan együtt kell majd élni, ezért is ki kell zárni a dehumanizáló gyűlöletkampányokat és a megvetés gesztikáját."
Szóval igen, a tüntetés visszafogott hangneme a lehető legjobb volt. És Pottyondy is jó volt. Pont annyira volt kemény, amennyire kellett.
Kiváló reflexió a tüntetésre. Egyrészt olyan elemzés, amihez hasonlót én hivatásos magyarországi politikustól/elemzőtől nem hallottam. Kik a közönség, mire fogékony, mi talál nála célba. Másrészt: önreflexió, fontos felismerése annak, hogy már a mi nemzedékünk mellett is elment a világ. Na ez utóbbira aztán pláne nem látok példát seközelsetávol.
Nem azért nem lehetett hallani, mert a mikrofon rossz volt, hanem mert a Hősök tere volt behangszórózva, mi meg az Andrássyn álltunk mint a heringek, és oda csak a visszhangok értek el, streamet meg a környéken már nem lehetett megnyitni, mert egy telefonhívásnyi hálózat se maradt.
Nem szeretnék semmilyen okoskodással előállni kommentben, több okból sem: van, amikor a hallgatás helyénvalóbb (jelenlegi érzéseim szerint mindenképpen).
Két dolgot (inkább adalékot) viszont említenék gondolkodnivalónak (ahhoz kapcsolódóan, hogy az évértékelős NER-közönséget és -nagyágyúit NEM érdekli, hogy ki vezette elő a kegyelmi kérvényt)
(1) Áruló értelmiségünk listázása. Bármilyen ilyetén listázás egyfelöl beteges, azért mert személyhez köt, ahelyett, hogy problémához kötne (szvsz), másfelöl ettől még nem tünik el maga a probléma, hogy értelmiségi szinten vannak komoly árulások.
Skatulya bácsi listája
https://444hsz.com/kommentek/orban_egy_utolsot_meg_odaszurt_a_lekoszont_novaknak_az_evertekelo_beszedben
(2) Qubit-es tudományos cikk, hogy miért volt egyedülálló a tüntetés. Úgy érzem van olyan aspektus még, amit érdemes végiggondolni a továbbiakhoz.
Az egész világon egyedülálló tüntetést tartottak péntek este a Hősök terén
https://qubit.hu/2024/02/17/az-egesz-vilagon-egyedulallo-tuntetest-tartottak-pentek-este-a-hosok-teren
Értelmiségünk túlnyomó része a szememben nem értelmiségi, hanem trágyástérdű cseléd, aki rektoritestület-pozikákért, csokos házért, második kocsikáért és hasonló gumicukrokért csókol kezet egy téeszelnöknek. És segít fenntartani az összeszakadófélben lévő téjeszt.
Eszembe jutott egy harmadik személyes adalék is (az alábbi fb-poszt szerzőjét nagyon régről ismerem). Miközben szerencsére jobbnál jobb meglátások, ötletek, posztok, elemzések (mint a vzfszké is), videók árasztják el folyamatosan a magyar médiát.
Vankó Péter: BME - rövid, szomorú poszt (dr.Orosz László halálára)
https://www.facebook.com/vankope/posts/pfbid02SCkr43Feum7BH6UJvi2X5RkFuyeTpE4FN5Pa5omYo4gqDAzB9QBp9Gf21WB4E2MRl
Idemásolom az utolsó bekezdést:
"Nagyon megmaradt bennem egy régi beszélgetés, amikor még meg lehetett lepődni a baloldali és jobboldali szerepek furcsa kavarodásán: “Hagyjuk ezt a bal- és jobboldalt! Egy dolog számít, hogy valaki demokrata-e vagy sem. Hogy elfogadja-e a játékszabályokat, akkor is, ha veszít, vagy nem.”
Értve amit írsz, arra az aspektus, hogy egyedülálló világszám lett volna a pénteki tüntetés, tipikus magyaros túlzásnak tűnik, pont olyannak, mint a nagy nemzeti öncsalásaink.
Mindez semmit nem von le péntek nagyszerűségéből, értékeiből.