A Kard blog keveredett vitába egy Momentumos kommentelővel. Valami olyasmi volt a téma, hogy a momentumos srác 7 éve kitart a pártja mellett, a KARD szerint viszont ezt “gólra játsszák” és most végre van esély leváltani a NER-t. És hogy az LMP, az Együtt, a Momentum mind-mind reménykeltő pártok voltak, de mégis mind elvéreztek.
Idézem: “Piszok magas labda volt az a kegyelmi ügy tavaly ilyenkor, és ebből egy kétezres "összellenzéki" szerencsétlenkedésre futotta a Kossuth téren. Pedig FeGyőr 2017-ben a Hősök terén még tudott húszezes politikai (!) nagygyűlést (!) tartani. Az a képesség hol kopott el?”
Kezdjük azzal, hogy itt van egy apró csúsztatás, vagy tán inkább szelektív memória. A Sándor-palotához szervezett első tüntetés lehet hogy nem volt nagy, de kb. akkor dőlt el, hogy ez az ügy nem alszik el rögtön és akkor kezdtek lemondani Novák Katalin tanácsadói, ami aztán oda vezetett hogy a Fidesz keze megremegett és dupla tisztáldozatot hoztak. Ezt bizony a Momentum csinálta, a közélet sok szegletéből embereket összeszedve. Pl. ott hangzott el először, hogy a “kormány elárulta a gyerekeket” az egyik szónok szájából. Onnan tudom, hogy én voltam a szónok…
Tehát az igaz, hogy azóta az influenszer tüntetés és főleg Magyar Péter fellépése elhalványította ezt, de bizony a kegyelmi botrányra adott első reakció egy teljesen jó Momentumos politikai akció volt.
Nade lendüljünk ezen tovább, mert tényleg az van, hogy a Momi még 2017-18-ban is képes volt tízezres nagyságrendben embereket utcára vinni, most meg a mérési hibahatár fölé kerülésért küzd. De ugyanígy említhetnénk minden egyéb ellenzéki erőt, pl. a 2019-ben még négy képviselőt Brüsszelbe küldő DK-t is, amely most valahol 5-10% körül kóborol.
Újdonság varázsa
A NER és vezetős személyisége, Orbán Viktor megosztó politikus, vagyis működésének természetes velejárója, hogy az ország egy jelentős része akkor is utálja, ha éppen jól csinálja a dolgát. Ha meg nem jól csinálja a dolgát, akkor főleg nagy a vele szembeni elégedetlenség.
A rendszer egy-egy kilengése alkalmából tehát nagyon sok indulat gyűlik össze, és ilyenkor talán 20-30 ezer ember is kimegy az utcára, elküldeni Orbánt az anyjába. Orbánt ez a legcsekélyebb mértékben sem zavarja. Egy ilyen elszigetelt, budapesti 20-30 ezres tüntetés a rendszerének természetes velejárója. Hát még ha az a tüntetés csak párezer embert vonz. Olyan szelep ez, mint ahogy anno Hofinak eltűrték, hogy Kádáros vicceket meséljen.
Sajnos az is igaz, hogy a jó tüntetés ritka mint a fehér holló. Magyar Péter mozgalmának fontos újítása, hogy a rendezvényeiket rendező rendezi, méghozzá a lakosság többségének. Nincs szlempoéta, noÁr és performansz. (erre még mindjárt visszatérünk, csak igyekszem ezt valami szerkezetbe foglalni)
Egy-egy tüntetés, vagy akár tüntetéssorozat bármikor összejön, de óriási tévedés (és az én tévedésem is volt ez) ezeket bármilyen politikai mozgalom kezdőpontjának gondolni. Ezek a gőz kieresztésének a helyszínei és alkalmai.
A Haza Bölcse, Legfőbb Hadura, az Öreg, az Orbán
Orbán Viktor nemcsak megosztó személyiség, hanem nagyon tipikusan magyar politikai vezető. Apafigura, tekintélyfigura, aki ha kinyírja az ellenfeleit és stabilizálja a hatalmát, utána korszakot nyit. A szocpárt kísérlete egy ugyanilyen figurával (Gyurcsány Ferenccel) megbukott és Gyurcsány Ferenc a továbbiakban mint az ellenzéki térfél megosztója szerepelt.
Mint rendszer-szimbolizáló apafigura, Orbán golyóálló, egész addig, ameddig a rendszerbe vetett hit meg nem törik. Ha most ezt angolul írnám, beleszaladnék az örök problémába a magyar politika leírásánál. Se a “system”, se a “regime” nem adja vissza pontosan a “rendszer” szó értelmét. Mi magyarok persze pontosan értjük mi az a rendszer.
A rendszer olyan politikai elnyomás, amely egyre szűkülő teret hagy a magánszférának és a gazdasági önállóságnak, miközben a politikai osztály feléli az ország erőforrásait.
A rendszer tehát mindig hagy helyet a túlélésnek. A magánszféra és a gazdasági érvényesülés lehetőségei mindig valamilyen alkufolyamatban szűkülnek. Elvesznek valamit, de közben egy kevésbé jelentős területen enyhítenek. Ilyen például a házi pálinkafőzés ellenőrzésének elengedése, ami sok hívett szerzett, főleg vidéken, miközben a vidéket úgy kifosztották, mint az átvonuló Vörös Hadsereg óta senki.
Viszont a rendszerrel kötött alkufolyamat ismert és valamekkora teret mindig ad a magánszféra egyéni tágítására és a gazdasági érvényesülés trükkös módjaira. Így aztán amíg a rendszer stabil, addig nincs “rendszerváltó hangulat”, ami nagyjából 2015-16 óta a magyar politika Szent Grálja.
A 2018-as törés
A rendszer stabilitásának alapeleme a fenntarthatóság, de legalább a fenntarthatóság illúziója. A létbizonytalanság, legyen az politikai (fekete autó) vagy gazdasági, a rendszer mérge és nagyon gyorsan durva elégedetlenséget szül. A NER nem elnyomó rezsim abban az értelemben, hogy viszonylag kevesen végezték börtönben vagy kiközösítésben azok közül, akik mondjuk még a hatvanas években simán börtönbe kerültek volna.
A NER tovább vitte a Kádár-rendszer “aki nincs ellenünk az velünk van” módszerét, és még ki is terjesztette: csak a hatékony ellenállásra csaptak oda. Hatékony ellenállás minden vidéki kicsi kezdeményezés, és minden, működő munkaszervezetet kiépíteni igyekvő fővárosi kezdményezés.
A NER-nek nem is itt van baja, hanem ott, hogy 2018-ban vészesen eltaktikázta magát az EU-politikában. A soha meg nem érkező pofon, amelyet kedves kommentelőim annyit emlegetnek, rég megérkezett. Itt van, mutatom:
A NER gazdasági értelemben tehát 2017-18-ban volt a csúcson, az EU-források hirtelen elapadása, a nemzetközi környezet kedvezőtlen fordulása, majd a Covid-járvány azt eredményezte, hogy az addigi, “kellemesen erős oldalhátszélben tök mindegy melyik vitorla van fenn, úgyis megyünk előre” gazdaságpolitika rég nem elég.
Színlelés, majd vészfék
A 2022-es választás előtt még csináltak egy nagy osztogatást, de azóta meg kellett rántani a vészféket. Talán a NER-propaganda legnagyobb mutatványa, hogy nem terjedt el, nem kapott nevet az az iszonyatos megszorítás, amit megcsináltak. A Bokros-csomag a töredéke se volt ennek, mégis, harminc évvel később is tudjuk mi volt.
5000 milliárdnyi leállított beruházás, a települési önkormányzatok kifosztása, durva adóemelések, a közszolgáltatások finanszírozásának leállítása (egy kedves olvasó megírta pl. hogy a Papcsákos-Uzsokis posztban írt állapot pl. azért áll fenn, mert egyszerűen a TB nem finanszírozza a kezeléseket) összességében olyan, mintha az ország teljes sebességgel a falnak ment volna.
Ezt nem követte népharag, de, hogy a címben feltett kérdéshez visszatérjek, egyre növekvő tömeg érzi úgy, hogy a rendszer nem tartja be a társadalmi szerződést. A magánszférára és a szakmai szférákra egyre durvábban rátenyerel, miközben az életszínvonal látványosan csökken, az inflációt nem tudja kezelni és nem tudja kiszolgálni a saját, osztogatáshoz hozzászokott híveit. Meg a nem híveit, akik ugyan nem szerették Orbánt, de a növekedési hitelt, a babavárót, stb. felvették.
Nincs rendszerváltó mozgalom
Azt tehát tisztáztuk, hogy a tüntetések inkább a gőz kieresztésére voltak jók. A rendszer stabilitásából adódó egyéni alkuk miatt érdemi ellenállási mozgalom, akikre titkosrendőrökkel kellett vadászni, nem alakult ki. Elszigetelt próbálkozások voltak, de emlékszünk rá, hogy még egy 20-40 fős tantestületű iskolában is az emberek fele nem állt bele a tiltakozásba, mert vagy a saját bőrét vagy a párja bőrét féltette, és különben is ők két fizetésből azért elvoltak.
De ezzel nem a tanárokat akarom bántani, minden ellenálló mozgalom ezen bukott el, így hiába is keresnénk életképes pártcsírákat 2022 előtt. Meg persze tegyük hozzá, hogy miközben Budapesten ezek a tiltakozások megtörténhettek, vidéken, főleg a kisebb településeken, iszonyatos büntetés jár még csak a szimpatizálásért is. 2010 óta tucatnyi olyan ügyet láttam közelről (most is tárgyalok épp egyet) ahol azok, akik el merészeltek indulni a Fidike ellen (különösen ex-fideszesek, erre is mindjárt visszatérünk) azok a vádlottak padján találják magukat, mivel más párt (vagy helyi civil egyesület) színeiben pont ugyanazt csinálták, mint a Fideszben. Csak amíg a Fideszben csinálják nincs nyomozás, ha az Egységben Egyházastoportyánért színeiben, akkor pedig van.
Éppen ezért politikai értelemben a NER nem rohadt el, nem alakult ki vele szemben a NER létét, módszereit, embereit tagadó mozgalom, amelyik a magyar társadalom megújítását célozta volna meg. Volt, ahol igény nem volt rá, máshol pedig erővel akadályozták meg.
Rendszerváltó néppárt
Ahogy fentebb írtam a tüntetések megrendezésénél, óriási különbség a korábbi pesti tüntetések és Magyar Péter rendezvényei között a célközönség megválasztása. Olyan versek, dalok, amelyeket mindenki ismer, a piros-fehér-zöld és a nemzeti tematika tudatos használata.
(Meg persze az is, hogy ezt a műsort elképesztő munkabírással elvitte mindenhova)
Egy nagy, nemzeti néppárt képét építi. Ez az a párt, amelyet Orbán sose hagyott megalakulni. Az igazi kisgazdapártot. A vidéki már nem is nincstelen, de még nem is polgár, de a polgárság felé generációról-generációra haladó kisegzisztenciáinak pártját. Akik lehet hogy nem modernek, de alapvetően maguknak és szűkebb környezetüknek jót akarnak, és szeretnének valamilyen irányba haladni.
Magyar Péter hajszálpontosan ugyanazt az árut árulja, amelyet Orbán kétszer sikeresen (1998 és 2010) és egyszer sikertelenül (2006) adott el. Azt az ígéretet, hogy a társadalmi szerződését betartani képtelen rendszer helyett új kezdetet ígér. Ígéretei lényegében a sokadik nekifutást jelentik az alsó-középosztályra épülő, proto-polgári párt megalakulásának.
Várakozás…
Az új kezdet természetesen tele van várakozással. Most majd végre szakemberek csinálják a szakmát, kevesebb lesz a lopás, rugalmasabb a hivatal, igazságosabb a bíróság, keményebb (de csak azzal aki megérdemli!) a rendőrség, hamarabb ér ki a mentő, és így tovább.
Magyarország újra belevág a modernizációs kísérletbe. Az eddigiekről az iskolában tanulunk, nem valami kiegyensúlyozottan, ugyanis nyafogó értelmiségiektől olvasunk, Kölcseytől Ady és Mikszáthon át a fene tudja kicsodáig, ahol elolvassuk, hogy eh, ez itt nem modern, meg sehogy se jó, és a sok bugris paraszt, meg pénzéhes hatalmasság miatt nem lesz itt semmi. És lám, nem is lett, viszont mégis milyen szépen megírták világhírű íróink, akik már Nickelsdorfban sem relevánsak.
…és valóság
Pedig nem szabad elmenni amellett, hogy az elmúlt 150 év bármennyire is stabil időszakaiban Magyarországot valamilyen konzervatív néppárt kormányozta. Még Kádár is a (maga módján) keresztény, társadalmi kérdésekben konzervatív rezsimet vitt.
Az új kezdet és a modernizáció hangoztatása éles kontrasztban áll azzal, hogy Magyar Péter többek között azért sikeres, mert a jól bevált, langyos magyar politikai lábvizet ígéri.
A pártja népszerűéségének egyik titka az az ösztönösen eltalált egyensúly, hogy a klasszikus politikai konzervativizmus jelmondatait (az egyén, lépésről-lépésre, tégáról-téglára, más hasonló egyénekkel összefogva, értékközösségben építkezik) pont jól keveri a magyra ókonzervativizmus mondataival. (itt a vezér, aki mutatja az igaz nemzeti utat, amelyről az előző vezér letért)
Nem olyan könnyű az a modernizáció
Tudom, ezért most sokan nem fognak szeretni: de ebből, hacsak iszonyat nagy szerencsénk nem lesz, akkor megint valami magyar narancs lesz. Hiszen az értékközösségben építkezést (lépésről-lépésre, tégláról-téglára) nem adják olcsón.
Kint állni az utcán, a Nemzeti dalt szavalva, a Himnuszt énekelve, az nemhogy a mézeshetek, az az orgazmus pillanata a nászéjszakán. A társadalmi értékközösség, ugyanúgy, mint a sikeres párkapcsolatok hosszú tanulási folyamat eredménye, és sose lesz tökéletes. A legharmonikusabban együtt élő pár két tagja is sok dologban eltűri a másikat és nem közösséget vállal vele.
A modernizációhoz ez a nyűgös, néha veszekedős, néha összebújós folyamat visz a közéletben is, és ez “mimagyarok” nem nagyon szeretjük csinálni. Jobb szeretjük az értékkülönbségeinket egyéni életünkben, személyes terünkben érdekérvényesítéssé alakítani (“rendben, de nekem ne kelljen”) és közben a minket terelgető juhászra morogni.
Az tehát, amit Magyar Péter csinál, helyből nem ígér sokkal többet vagy jobbat annál, mint ami 1989-ben vagy 2010-ben történt. Sajnos erős optimizmus kell ahhoz, hogy ez a mostani nekifutás nem valamilyen szűk elit pártvezetéshez fog vezetni, hane ma fentebb megénekelt, proto-polgári néppárthoz. Ha jobb lesz, annak nem rendszerszintű, hanem kivételes oka lesz. Kivéve persze, ha esetleg Magyar Péterről kiderül, hogy gyökeresen eltérő vezetési módszereket akar alkalmazni, és itt érünk el az elit átcsábításának dilemmájához.
Vezetési dilemmák
Arról mostanában sok helyen és sokféleképpen megnyilvánultam, hogy Orbán egyik fő bűne, hogy miközben szétverte a Habsburgok óta épülő igazgatási rendszerünket, nem állított semmit a helyére. Uralma feudális és ötletszerű. Basái és bégjei össze-vissza parancsolgatnak, de nem képesek megszervezni, hogy az ország összes kórházában, mindig legyen WC-papír.
Miközben Magyarország még a kettővel ezelőtti modernizációs lemaradással van elfoglalva, a világ megint lépett egyet. Ha szétnézünk Európában rengeteg vezetői pozíciójában találunk nőket. Ezeknek kis része “kvótanő”, a legtöbbjük két másik, számunkra most sokkal fontosabb okból van ott ahol van. Az egyik, hogy a nálunk modernebb országokban a nőket nem nevelik konfliktuskerülőre.
De ami még ennél is fontosabb, hogy olyan vezetési rendszerek alakultak ki (és hogy a rendszer van a nők miatt vagy nők a rendszer miatt…kérdezzék meg a tyúkot és a tojást, hogy melyik volt előbb) amelyek nem erőharcokra, hanem kooperációra épülnek.
Széttartó munkakultúrák
Az 1989-es rendszerváltás idején minden bizonnyal óriási ideológiai különbségek voltak egy 60-70 éves, még egyetemre is Horthy idejében járt politikus meg egy 50 éves, a szocializmusban felnőtt politikus között. Azonban vezetés, igazgatás, karriercsinálás terén hajszálpontosan ugyanaz a tudásuk volt.
Most az a helyzet, hogy azt a világot, amelyben az a két politikus szocializálódott, szétverték. Helyette részben egy sokkal korábbi fajta állapot jött vissza (a fentebb írt feudális jellegű parancsuralom) míg a fiatal korosztály egy jó része nyugati minta alapján már természetesnek tartja hogy inkluzív vezetés van. Csapatmunka, mindenki elmondja a véleményét, nincs tekintélyből leugatás. Izmok feszegetése és hímvesszők pörgetése nélkül is lehet vezető szerepet játszani, a teamek rugalmasan átalakulnak egymásba, a haladást pedig nem jelentések alapján vizsgálja a főigazgatói főkabinet főtitkára, hanem a vezető lesz szíves lekérni egy reportot abból a rendszerből, ahova mindenki mindent feltölt.
Érdekes módon a kormány és az ellenzék válságának is fontos oka a nagyon gyenge szervezeti kultúra. Hova lettek a Momentum képességei - kérdi a Kard blog. Hát oda, hogy történelmének igen nagy részét lefedik a vezetőségén belüli dominanciaharcok. Ki kivel van, ki kerül be az elnökségbe, és ki nem. Például a 2018-as kampányban úgy volt, hogy aktívan fog mindenki Basecamp-et használni, és ez süllyedt oda, hogy a vezetőség ötletelt, hogy mit kéne a szakpol csoportoknak gyorsan megírni.
Ehhez képest nemrég hallottam - bíróság előtt tett vallomásban - hogy a Kubatov-listához csak a választókerületi elnök email címével lehet hozzáférni, mert kétfaktoros azonosítás van. A különbség nem csak anyagi természetű…
A Fidesz ilyen szempontból egy furcsa szervezet, mert miközben a pártszervezete szigorúan hierarchikus és parancsuralmi, az országot nem tudja így vezetni. Az látható, hogy a Tisza egyelőre nagyjából megbírkózik a Tisza-szigetek mozgatásával, ám nem tudni, hogy milyen állandó pártszervezet fog tudni kiépülni és milyen kormányzási módszert fognak majd alkalmazni.
Át lehet-e csábítani a Fideszes elitet?
A kérdés eleve nem jó, mert nem az a kérdés, hogy lehet vagy nem. Át kell egy jelentős részüket csábítani. A most 50 éves, szenior vezetői kompetenciákkal bíró emberek 30 évesek voltak 2006-ban és nem Gyurcsány Ferencnek és Gergényi Péternek drukkoltak.
2010-ben a Fidesz környékén nagyon sok fiatal és nem fiatal szakember tűnt fel a kormány közelében, akik aztán 2013-2020 között különböző pillanatokban ismerték fel, hogy a szakértelmükre semmi szükség nincsen, aztán valaki levonta a megfelelő következményeket, mások meg ideig-óráig még áltatták magukat, illetve egzisztenciális dilemmákat éltek át, ld. fentebb az egyéni alkuk résznél.
A másik érdemi szakemberforrás a magánszféra, sok-sok magyar dolgozik multiknál, különböző vezetői szinteken. Ezek a magyarok akár hozhatnának is új módszereket, szemléletet, hiszen nagyon sok helyen szinte földig rombolt szervezeket kell újjáépíteni.
Melyik lenne a MP-kormány vezetési kultúrája?
Vagyis jelenleg háromféle helyről lehet a politikában részt venni akaró embert szerezni: 1) kiábrándult egykori fideszes 2) magánszférás 3) jelenlegi fideszes, aki át akar állni, de csak akkor ha biztos hogy a győzteshez áll át. Ezzel három jellegzetesen különböző munkavégzési, vezetési kultúra is jár, amelyet egy sikeres szervezetbe integrálni valószínűleg khm, igen nehéz.
Magyar Péter népszerűségének egyik oka, hogy nem utasította el azonnal azokat, akik valaha a NER-nek dolgoztak. Ugyanakkor az EP jelöltjei meg inkább a modern arcú pártot mutatták. Arra a kérdésre, hogy pontosan milyen kormányt építene, nincs válasz. Ami persze nem meglepő, hiszen korán van hozzá, meg tudni kellene hozzá, hogy milyen használható ember jönne dolgozni.
És persze azt, hogy kinek a kezében lesznek a HR döntések, mert vannak olyan részlegek, amelyek elviselnek kicsit macsó, kicsit nemzethy de alapvetően dolgos kádereket, vannak olyan részlegek, amelyek nem. Meg vannak olyan helyek, főleg vidéken, ahol másmilyen nincs is.
Emellett pedig az a fajta agresszióval is vegyülő önbizalom, amivel Magyar Péter mindenkibe beleszáll, nem egészen azt veti előre, hogy a kormánya erős és önálló miniszterekkel állna fel, és hogy nyugodt légkörben dolgozó kormányapparátus épülne ki. Életem legboldogabb tévedése lenne ha tévednék.
Összefoglalva tehát, hogy miért népszerűbb Magyar Péter mint az eddigi ellenzékiek
Magyar Péter jókor volt jó helyen
Nem újítást ígért, hanem új kezdetet
Azt az ideológiát közvetíti, amelyet az elmúlt 150 év összes, huzamosabb ideig hatalmon maradó pártja.
Eddig sok dolgot jobban csinált, mint a válságba jutott kispártok
Ellenben számtalan olyan dologgal már nem kellett számolnia, amivel az óellenzéki pártoknak igen
Nem kellett még válaszolnia kényes kérdésekre, és még előtte van jó sok nagy vezetői döntés
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz
Köszönöm, hogy végre valaki leírja, hogy mennyire toxikus az ahogy Magyarországon a nőket felnevelik és hogy mennyire szükség lenne női vezetőkre és úgy általában arra, hogy nőket önálló, kompetens emberekként kezeljük. 🎉🎉🎉
Kerner Zsolt (24.hu) ezt már tavaly májusban megfogalmazta nagyon frappánsan:
"Megfejtésem Magyar Péterre: van az a vicc, hogy a rendszerváltáskor kommunizmust akartunk, csak kommunisták nélkül. Na, most Magyarország jó része a Fideszt akarja, csak a fideszesek nélkül."
Szerintem az elmúlt 15 év ellenzéki szavazóinak a legnagyobb traumája, hogy sosem voltunk elegen, úgyhogy most (élen a Karddal, a Vastagbőrrel meg az összes ellenzéki véleményformáló-bloggal) kéjesen nyomják orrvérzésig ezt a fából vaskarika érvelést, hogy hát azért kell a Tiszára szavazni, mert sokan szavaznának rá. És amikor felmerül a kérdés, hogy hát csókolom, ha ez így működik, az elmúlt 3 választáson mi akadályozta meg, hogy sokan szavazzunk akárkire, akkor mindig megy valami habogás gyurcsányról meg a momentum alkalmatlanságáról, miközben a szomorú valóság az, hogy valójában olyan jelöltet nem sikerült felmutatni, akikre ez a "Fideszt a fideszesek nélkül" tábor (hívhatjuk őket újkisgazda proto-polgároknak, kiábrándult fideszeseknek, a 2022-es összefogást szabotáló ex-Jobbikosoknak) leszavazott volna.
Gúnyolódhatunk noáron meg a szlempoétákon, miközben mi voltunk a legharciasabbak mindig, hogy politikai párt ne képviseltesse magát tüntetésen (gondolom, a jövőben is ilyen vérmes lesz mindenki, hogy a Tisza ne menjen ki tüntetésekre pártlogóval...), aztán számonkérjük az ellenzéki pártokat, hogy miért nem építettek tömegbázist meg miért nem "tudtak az élére állni" semmilyen ügynek (ez a kegyelmi botrányos sztori, amivel kezdődik az írás, tökéletes példája ennek - nem megyünk ki a Momentum tüntetésére, csak Pottyondy Edináéra, és ez valamiért a Momentum hibája).
Én önmagában azt nem rónám fel senkinek, ha taktikából meg protestből szavaz 2026-ban (elvégre én is MZP-re szavaztam 2022-ben), csak számoljunk már le ezzel az álszentséggel, hogy itt valami "jobban csinálás" történik. Annyi történik, hogy újkonzi tábor, akinek már kicsit túl naftalinszagú Semjén, jobban beszél angolul Deutschnál, de azért még mindig a nemzetiszalagos falunap és a hétüléses Dacia Dusterre felvett támogatás hozza lázba, végre talált magának valakit, akire hajlandó leszavazni. És ha MP győz, ez az ő országuk marad, nem azé a belpesti értelmiségé, aki éppen diadalmasan előadja a saját kognitív disszonanciáját úgy, hogy végre sikerült az olcsó populizmussal a jó ügy mellé állítani a sok parasztot, és minden eszköz megengedhető, csak Orbán menjen.