Noirpova baromessz biztatott, hogy írjak egy második részt a tegnapi Egon-elemzés folytatását. Ott tartunk tehát, hogy Magyar Péter kijött az ATV stúdiójában, és nem mondott csúnyát, és ezzel valószínűleg a lehető legtöbbet hozta ki a szituációból.
Most pedig gondolom mindenki azt várja, hogy álljak neki azon moralizálni, hogy vajh helyes-e kiírni XY-ról hogy a Hit Gyülekezetének a tagja, meg ugyanezt a hitgyülit fideszcsicskázni. Rossz hírem van, nem ezzel fogok foglalkozni. Hanem Magyar Péter kommunikációjával.
A királynének nincs lába
Ráth-Végh István mesél el valamelyik könyvében egy történetet, ahol egy spanyol városba, mely harisnyagyáráról volt híres, ellátogatott a királyné. A hoppmester természetesen előkészítette a látogatást. A város polgárai érdeklődtek, hogy a királynénak mekkora a lába, mert a lehető legjobb harisnyát szeretnék nekiajándékozni. Az udvarmester válasza ennyi volt: “A királynének nincs lába”.
És valóban, egy olyan szigorú monarchiában, mint amilyen a spanyol volt, az alattvaló ne gondoljon a királynéra mint biológiai személyre. Hiszen ha a lábára gondol, akkor előbb-utóbb arra is gondolni fog, ami a lába között van, ami már nyilvánvaló felségsértés. A király és a királyné számára persze ez börtön volt, hiszen ha a nép számára nekik nincs lábuk, akkor mindig úgy kell viselkedni, hogy az alattvalóknak még véletlenül se jusson eszébe, hogy őfelségeiknek van lába.
A dolog ma sincs másként, a politikai kommunikáció egyik alapja, hogy a politikusnak milyen perszónája van. A politikus számára az őszinte és nyílt, netán impulzív kommunikáció is csak egy eszköz a sok közül.
Magyar Péter, vagy akármelyik másik politikus megnyilvánulásainál tehát félrevisz az, ha mindig csak arról beszélünk, hogy jól tette-e hogy kiírta, hogy az ATV vezetősége milyen vallású vagy éppen jól teszi-e hogy beszámol a népnek arról, hogy szakított a nőjével.
Számomra az Egon-gate fő tanulsága az, hogy nem vagyok benne biztos, hogy megszületett már Magyar Péter stábjában az átgondolt döntés arról, hogy Magyar Péter politikai perszónája hogy fog kinézni. Egy országos kampány után ez lehet még korai is, de az Egon-affér és az alábbi fotó azt mutatja, hogy a jövőre nézve ezt feltétlenül át kell gondolni.
Starker János és a módszeres csellózás
Starker János igazi csellista legenda volt. Őstehetség, aki még nem volt 18 éves, amikor simán beugrott eljátszani a Dvorák gordonkaversenyt, Kodály Csellószonátájának a legjobb felvétele a mai napig az övé. A legenda szerint Yehudi Menuhint hallotta koncerten, amikor világossá vált számára, hogy ő mindenezen sikerek ellenére mennyivel gyengébb hangszeres előadóművész, mint Menuhin.
A ráébredés következménye az lett, hogy Starker az alapoktól átgondolta a játékát, begyakorolva az alapokat és arra felépítve újra azt a virtuozitást, amellyel a Teremtő megáldotta. Ezek után nemcsak nemzetközi hírű szólista lett, hanem híres tanár is, haláláig az Indianai Egyetem professzora Bloomingtonban. A vonósjáték rendszeres iskolája c. műve máig a vonóshangszer-oktatás egyik fontos eszköze.
Magyar Péter ösztönösen jó kommunikátor, akinek gyakorlata is van
Ráadásul egy olyan környezetben élt nagyon sokáig, ahol a hatékony politikai kommunikációnak van szervezeti kultúrája. Ez az eddig elért sikereinek egyik titka: nagyon pontosan ismeri azokat a tövig koptatott ellenzéki sablonokat, amelyeket az ország nem akar hallani, hisz a fél NER-rel fröccsözgetve röhögött rajtuk, hosszú évekig. Ráadásul ismer bizonyos alapszabályokat: aki hallotta a Hősök-terén mondott kampányzáró beszédét, ahol módszeresen végigment az általános iskolás nemzeti-hazafias szocializációnk elemein. Rutinja is van, saját állítása szerint részt vett Varga Judit online jelenlétének megteremtésében és működtetésében.
Az EP kampánya pont ezt az erőt mutatta meg. Az ellenzék dögunalmas, kiüresedett sablonjai helyett jött valami friss, a 2015 előtti Fidesz módszereit bőségesen használó kampány.
Magyar Péternek nem lesz nagyon nehéz kommunikációs stratégiát csinálni, de ha nem csinálják meg, idő kérdése az MZP-pillanat
Mire lehet építeni?
szimpatikus fiatalember, testi hibája nincs, a maga stílusában elegánsan öltözik
jólnevelt, nem tahó
arroganciája a szavazók nagy része számára inkább erény
karizmatikus
Mivel kell vigyázni?
impulzív
jelenleg nem tűnik úgy hogy lenne aki moderálja
konfrontatív, hajlamos problémákat “leütközéssel” megoldani.
hullámzó a teljesítménye, nincs ritmusa a kommunikációjának
Le kell-e ütközni a sajtót?
Erre két válasz van: igen és nem. Igen, mert a magyar sajtó egy jelentős része egyszerűen törzsi alapon gyűlöli őt, és ezt az ellenszenvet megpróbálja kritikus és objektív hangvételként beállítani, miközben látványosan nem az. Itt bizony ki kell alakítani a riszpektet, és itt bizony ütközni kell.
Viszont az ütközésnek profinak kell lenni és kell lenni ütközés utáni protokollnak, mivel nem lehet mindig előre készülni a ütközésre. A sajtó ugyanis nem lehet ellenség. Ha egyszer Magyar Pétert megválasztják Magyarország miniszterelnökének, akkor lesz idő, amikor népszerűtlen lesz, mert adót kell emelni, kórházat kell bezárni, vagy valamelyik embere lebukik, hogy lyukas zokniban hetyeg az Adrián. Akkor majd nagyon fognak hiányozni a korrekt, profi sajtókapcsolatok.
A sas nem fog legyet
A perszóna és a módszertan kialakításán túl alapvető jelentőségű az is, hogy mihez szól egyáltalán hozzá. Ha már volt magaskultúra Starker Jánossal, most emlékezzünk meg a kilencvenes-kétezres évek legendás pornószínésznőjéről, Jenna Jamesonról.
Ő nyilvánvaló külső adottságai mellett azzal tudott a lányokat 2-3 évente lecserélő pornóiparban maradni két évtizedet, hogy nem vállalt mindent. Harmadannyi filmet vállalt mint a többi lány, nem vállalt el extrém dolgokat, és - némi szemöldökráncolást kiváltva - csak fehér férfiakkal forgatott. Ezért ha kijött egy új filmje, az esemény volt, amiről az egész pornószakma beszélt, és rendszerint valami díjat is kapott érte, amikor a hat évvel korábbi análkirálynő már rég elvonón volt valahol.
Egy lóugrással odébb, Karácsony Gergelyről írtam azt öt éve, amikor a kormány helyettes és igazi államtitkárokat jelölt ki a Budapesttel kapcsolattartásra, hogy én ezekkel találkozni főpolgármester-helyettest küldenék, mivel a főpolgármester miniszterrel tárgyal, miniszter alatt - legalábbis hivatalosan - nem tárgyal.
Ha Magyar Péter miniszterelnök-jelölt, akkor el kell kezdenie a szép lassú transzformációt érdekes, új stb. népvezérből a miniszterelnökbe. Meg kell lenni, hogy mi az a szint, ami alá nem ereszkedik. Sonny Corleone elkövette azt a hibát, hogy mindenkit személyesen akart megverni, jól le is lőtték egy ilyen után.
Ugyanide tartozik, hogy azt a tempót, amit Magyar csinál, még kokóval se lehet sokáig bírni. Tehát előbb-utóbb a napi kommunikációt át kell adni valakinek, akinek ez a munkája.
Visszamenve tehát az elejére:
Más vallását listázni nem szép dolog, de engem az a csörte különösebben nem érdekel, az ATV kereste a balhét, megkapta a balhét. Sokkal jobban érdekel az, hogy ezt az utcai harcos lendületet, és a “Peti magától és jól kommunikál” világát mikor váltja fel valamilyen profibb, rendszeresebb munka.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
A Tisza párt sikeres választási szereplése lényegében a magyar demokrácia mélypontját, minden eddiginél arrogánsabb megcsúfolását jelentette.
Mert ha valami, akkor Magyar Péter választási sikere világosan bebizonyította, hogy a listás szavazás miért a választópolgárok totális átverése.
A Tisza párt EU-s és fővárosi listás győzelmével ugyanis sikerült rengeteg mandátumot adni egy olyan pártnak, amelynek nemcsak hogy semmiféle programja nincs, hanem ráadásul mégcsak nem is létezik, hanem még csak most toborozzák hozzá a tagságot.
Tehát a Tisza pártra szavazóknak haloványlila szellentésük sem volt arról, hogy az általuk adott mandátumokkal a Tisza képviselői milyen politikát fognak képviselni.
És mégis a Tiszára szavaztak.
Ha ez nem a demokrácia megcsúfolása, akkor nem tudom, hogy mi az.
És ez nem csak azért tragikus, mert eljutottunk oda, hogy most már a választópolgárok nemcsak normálisnak, hanem egyenesen lelkesítőnek tartják azt, hogy azt se tudják, mire szavaznak.
Hanem elsősorban azért tragikus, mert ezzel azt adják a pártok tudtára, hogy semmi szükség átgondolt gazdaságpolitikára, színvonalas szakpolitikára, felelős tervezésre és hatékony kormányzásra.
Hanem bőven elég a hordóra felállni és hatásosan ripacskodni.
Mert akkor bármilyen dilettáns és rövidlátó lesz a kormányzás, annak károkozását a bégető birkák zokszó nélkül, csillogó szemmel elviselik és megfizetik.
Vagy ha mégsem, akkor elég lesz nekik egy másik vásári bohócot a hordóra állítani.
Jelenleg még hat az újdonság varázsa és sok mindent elnéz a vàlasztó ...Lehet, hogy egyenként a sok kis balhé, faux pas, impulziv viselkedés nem árt neki de ezek hamar összeadódnak. Az ökölvívásban is a legtöbb meccs pontozással ér véget.
Emberünknek nagyon gyorsan ki kell alakitania egy olyan szerepet/ nyilvànos jelenlétet ahol:
-nem támadja be a HVG-s újságírót és kényszerül bocsànatkérésre
-mond be sületleneségeket Ukrajna kapcsàn ami utàn meg kell vàltoztatnia az àllàspontjàt
-lebegteti, hogy beül az EP-be de még meglàtja
-azt mondja, hogy a föpolgàrmester vàlasztàson érvénytelenül szavaz aztàn késöbb meg megemliti, hogy nem vette fel a szavazolapot...
Ha ezek nem jönnek ösztönösen akkor nagyon tudatosan, 10-ig elszàmolva kell folytatni. Az emberek kiszàmithatosàgot, hitelességet (vagy ezek làtszatàt akarjàk), ha ezt nem kapjàk meg akkor tovàbbàllnak.