Mit várok el Magyar Pétertől 6. rész: Alapos igazságügyi reformot.

Február 22-én csudát fog látni a magyar: tüntető bírókat. Alapvetően erről én a podcastban akartam beszélni, de aztán rájöttem, hogy az ottani mondandóm olyan dolgokra világít rá, amelyek kormányzati és jogalkotási intézkedéseket kívánnak. Így aztán megírom a cikksorozat részeként (meg így kevesebbet kell dolgoznom, ez a február kicsi sűrűre sikerült a praxis szempontjából)

Megyek-e a tüntetésre szolidarítani a bírókkal? Igen, megyek, de nem könnyű szívvel teszem. Sőt, azt mondhatom, hogy az ügyvédi énem ellenzi, hogy ott leszek, a közéleti énem pedig támogatja. Ugyanis egyáltalán nem vagyok jó véleménnyel a magyar igazságszolgáltatásról, melynek ügyvédként én is részese vagyok.

A bírók tüntetése bizonyos szempontból hatalmas újdonság: a magukat a közélettől távol tartók részéről óriási bátorság felvállalni a véleményüket, kiállni magukért. Vita tárgya lehet, hogy mennyire kell egy bírónak a köz dolgában a tárgyalón kívül megnyilvánulni, de valamennyire meg kell, és valahol ezt el kell kezdeni.

Más szempontból meg sajnos egyáltalán nem újdonság a bírótüntetés. Egy újabb szakma, egy újabb szektora az állam működésének jön rá arra, hogy nem, ők sem fogják megúszni, nem nekik se lesz jó, hanem egyenesen nagyon rossz lesz.

Ezt nyolc évvel ezelőtt fényképeztem egy taxiban. Oszd meg és uralkodj.

A NER egyik legnagyobb sikere, és az ellenzéki politizálás elmúlt 15 évének legnagyobb kudarca, hogy nem sikerült kohéziót találni a NER által leszalámizott csoportok között. A tanárok, az ápolók, a bírók, az orvosok külön tüntetnek. Most is majd márciusban lesz “orvostünti” előtte meg februárban “bírótünti”. Az ilyen tüntetések anatómiája/eljárásrendje ugyanaz. Egy-egy szakmai csoport elmondja, hogy milyen rossz dolog heti hetvenhét órát ügyelni a csókos kollégák helyett is, meg milyen rossz minden tárgyalhatatlan ügyet letárgyalni a csókos kollégák helyett is. A körülmények rosszak, a fizetés se jó, bla, bla, bla.

Ki szereti a bírót?

Szegény bírók most fognak szembesülni azzal, hogy őket senki se szereti. Pedig nekem elhihetik, vannak kifejezetten cuki bírók is, okosak, tűzrőlpattantak, tyúkanyók és sárkányok, meg kiváló ultipartnerek. Ugyanakkor a bíróval (legalábbis a bíróságon) senki se jókedvében találkozik. Még Csodaország csoda-bíróságának csodabírójával se, hát még a magyar igazgságszolgáltatással.

Amikor ezt írom, épp egy hétvádlottas ügy tárgyalásáról jöttem el, elvileg ott ültem volna egész délelőtt, ám több vádlott nem jött oda. Nem először, most futott neki negyedjére a bíróság hogy az amúgy nagyon nem bonyolult ügyet letárgyalja. A megjelent vádlottak (van akit “csurmából hoztak a kéményseprők a meseautóval” vagyis a BV Műveleti Osztály munkatársai állították elő) tajtékoztak, hogy negyedjére jönnek el és negyedjére nem történik semmi.

A máskor a legyet röptében letartóztató trigger happy bíróság békésen elrendelte, hogy na jó, akkor legközelebb majd elővezetteti a hiányzó vádlottakat. A védők meg néznek egymásra, hogy ez meg mi, amelyik szórakozik hét védővel, legalább ugyanennyi börtönőrrel, a meseautó sofőrjével és gázolajával, bíróval, ügyésszel, a tárgyaló rezsijével, a többi, az idézésre normálisan megjelenő vádlottal, azt úgy kéne lenyomni, mint a bélyeget. No such luck, ahogy az angol mondaná, mi meg vállat vonunk, hogy na, még egy hülye nap a bíróságon.

Az átlagemberek tapasztalata a bírósággal valami ilyesmi. Eleve bajban van, mert börtön fenyegeti, mert nem fizeti őt ki a megrendelője, mert elrontotta az új otthonát a tróger vállalkozó, mert tönkrement a házassága, mert a nagyfater megbolondult vénségére és gondnokság alá kell helyezni, mert beperelte valami kretén cég valami rég letudott számla miatt. Fizetett ügyvédnek, abból akár nyaralni is mehetett volna, el kellett kérezkedni a munkahelyéről, a reggeli tárgyaláshoz a beengedésnél egy húszfős roma famíliával kellett sorban állni a fémdetektorhoz. Ezek után ha a dolgok nem mennek olajozottan (és nem mennek) akkor úgy jön ki a bíróságról, hogy hát bizony a kurva anyját a bíróságnak.

A bíróknak pedig sikerült abba a csapdába besétálni, hogy ha most megkérdeznénk 100 embert, hogy tud-e egyáltalán a készülő tüntetésről, 30 tudna, és ebből 25 azt mondaná, hogy a bírók azért tüntetnek mert keveslik a pénzüket. Vessük össze ezt az előző bekezdéssel és rajzoljuk fel a várható reakciókat.

Ahhoz hogy bármilyen bírótüntetés, bírómozgalom sikeres legyen, ideje szembenézni azzal, hogy a magyar igazságszolgáltatás egy centivel se működik jobban, mint az egészségügy, a MÁV, vagy bármi más, amit az államnak kellene működtetni. Egy ilyen cikk alkalmatlan arra, hogy végigmenjünk az összes problémán, de próbálok pár fontosabbat összeszedni, és rámutatni, hogy ugyanúgy, mint a cikksorozat előző részeiben, itt is kormány, intézmény és állampolgár összefogására és türelmére van szükség a megoldáshoz.

Kinek dolgozik a bíró?

Az egyik legfontosabb és legalapvetőbb probléma, hogy a magyar bíró hivatalnok. Ez nem magyar probléma, hanem a kontinentális jogrend alapproblémája. A magyar bíróság, ugyanúgy mint a cseh, az osztrák vagy a román, a felvilágosodás korának abszolút monarchiájában gyökerezik. A bíróság része az államapparátusnak, és ez magával hozza a hivatalnok-mentalitást.

Mindez ellentétben áll a Montesquieu-féle hatalmi ágak elválasztása elvvel. Általam igen nagyra becsült büntetőbíró rendszeresen hívja a BV munkatársait “kollégának”, amin én mindig felhúzom a szemöldökök. Kolléga? Isten őrizz, hogy egyetlen BV-st is lebecsüljek, nagyon kemény munka az övé, de ő és én, ő és a bíró nem kolléga. Mint ahogy nem kolléga a rendőrség, a pénzügyminisztérium, meg senki.

Ideális esetben a bíró az állam hatalmát és nem az államhatalmat szolgálja. Nálunk ezzel gondok vannak.

Tudom, hogy ez egy borzasztó filozofikusan hangzó dolog, de akkor is alapvetően és a mindennapokra kihatóan fontos. A bíró, amikor a pincébe mérsékli az ügyvédnek fizetendő perköltséget, az állam költségvetésére gondol, legalább tudat alatt. A Kúria, amikor megjogászkodja, hogy nem kell az EU fogyasztóvédelmi irányelveit alkalmazni a devizahitelesek szerződéseire, dacára a teljesen tiszta EU-s esetjognak, akkor legalább tudat alatt a magyar bankrendszer stabilitását félti. Az a nyomozási bíró, aki kétségbeesetten telefonálgat tolmács után, holott a Be. szerint arról az ügyésznek kellett volna gondoskodnia, talán nem is annyira tudat alatt arra gondol, hogy az államigazgatás szégyene - miszerint nem tudott gondoskodni a Be. által előírt feltételekről és el kellett engedni a terheltet - az ő szégyene is. Mert ő is az államigazgatás része.

Kedvenc bíróm, Kimura Konoszuke

Ezek nagyon régi beidegződések és teljes megváltoztatásul lehetetlen. De erre nincs is szükség. Ez egy magától beálló egyensúly, amelyik rendbe jön, amint a bíróság normális munkafeltételei fennállnak és amint a nem a bíróságtól várják politikai, gazdasági és társadalmi problémák megoldását.

Fel kell oldani a belterjességet

A bíróság természetes állapota a belterjesség és az elefántcsonttorony, de magának a bírók kiválasztási és kiképzési rendszerének tartalmaznia kell az ezzel szembeni ellensúlyokat. Az általam ismert jó bírók közös jellemzője a “reality check”.

Ismerek jó büntetőbírót, aki egyedül neveli a gyerekeit, a szülői értekezlettől kezdve az összes egyéb egyedülállószülő-küzdelemig, mindent végigcsinált. Ismerek jó bírót, aki élvonalbeli sportolóként találkozott és találkozik bíróságon kívüli környezettel. Ismerek jó bírót, aki ügyvédjelölti és közigazgatási kanyarok után landolt a bíróságon és még sorolhatnám. Közös jellemzőjük, hogy képesek felnézni a hivatali tintanyalásból, és kapcsolódni a felek vagy a vádlottak való életből érkező gondolataihoz.

“a bíróság nem látta életszerűnek a felperes azon előadását, hogy…”

Ők vannak kevesebben. Sajnos a többségnek fogalma sincs arról, hogy mi zajlik a bíróság falain kívül. Nem az ő hibája, hanem azé a rendszeré, amelyik a 22-23 éves frissdiplomás jogászt beveszi fogalmazónak, 3-4 év és egy szakvizsga után csinál belőle bírósági titkárt, 3-5 év titkárkodás után pedig kinevezi bírónak, úgy hogy közben a jogász nem megy ki a bíróság falai közül.

Alapvető reformigény tehát az igazságszolgáltatással szemben a jogi szakvizsga reformja, amelyet már akkor is 15 éve terveztek, amikor én 2012-ben leszakvizsgáztam. Nekem ilyen szempontból nagyon szimpatikus a német rendszer, ahol akkor lesz valaki Volljurist, ha gyakornoki idejét nem tölti el legalább négy különböző helyen (ügyvédnél, bíróságon, közigazgatásban stb.) és kap ugyanezen hivatásrendek képviselőitől oktatást. A németektől annyi mindent átvettünk, ideje lenne ezt is, nagyon sokat lökne mindegyik jogi hivatásrend színvonalán.

Egyébként pedig jó ötlet az is, amit a legutóbbi ötletelés alkalmból feldobott a kormány, ha meg kellene teremteni annak a valós lehetőségét is, hogy valaki hosszabb ügyvédi pályafutás után menjen el bírónak. Nyilván vizsgával, a bírósági teendőkre képzéssel és hasonlókkal. Ez meg amerikai szokás, ott egész jól működik. Sokat kellene alakítani rajta ahhoz, hogy itt is működjön, de nem lehetetlen dolog.

Átláthatóvá kell tenni a bíróság munkáját

Az ítéleteket már jó ideje publikálják, de úgy, hogy jogász legyen a talpán, aki azokban érdemben keresni tud. Emellett az adattartalom is nagyon csekély. Be van zúdítva a szöveg, és hacsak nem a Kúria teszi közzé a Bírósági Határozatok között, akkor még az is hiányzik, hogy milyen jogszabályhelyre hivatkozik az ítélet.

Ha még egyszer keresztülnéz rajtam ügyvéd úr, megbírságolom!

A bíróság persze az ilyen nyilvánosságtól fél, mint ördög a tömjénfüssttől. Gondoljunk bele, hogy ha csak az ügyben megtartott tárgyalások számát, fel kellene tüntetni. Akkor például kiderülne, hogy az átlag magyar polgári per átlaghossza valóban kevesebb mint egy év, de ez úgy jön össze, hogy van az egy-két tárgyalásos egyszerű ügy, azonban ha ez nem jön össze, akkor van helyette a hat évig húzódó húsz tárgyalásos ügy.

Az ilyen rendszer nagyon hamar megmutatja az ítélkezés gyengéit. A magyar bírósági mentalitás jelenleg az, hogy a magyar ítélkezésnek nincsenek gyengéi. Pont ugyanúgy, ahogy a pápa nem téved.

Normális informatikai környezet kell

Na ehelyett tartunk ott, hogy még 2024-ben is kaptam buborékos borítékban DVD lemezt, hogy akkor ezen lesz a nyomozati anyag. És komolyan gondolták. Mindezt úgy, hogy 2-3 éven belül alap dolog lesz, hogy egy AI összeszedi az adott ügyhöz a teljes bírósági gyakorlatot, szakcikket stb. és még összefoglalót is ír belőle.

Még 7-8 év és ki fogják nevezni az első bírókat, akiknek az egyetemi beadandóit a Copliot meg a ChatGPt írta. Az ítéleteiket is az fogja írni, amivel különösebb gond nincs, csak közben még mindig küldözgetni fogják a DVD-ket…

Sajnálattal közlöm a t. Nyomozóhatósággal, hogy a részemre megküldött “Schwarz Bódog és Tsai. Első Magyar Lemezgyára 1912” mintájú adathordozó eszközt irodánk informatikai eszközeivel sajnos nem tudjuk lejátszani.

De ennél is fontosabb, hogy van több olyan ügyszak, ahol a mostani bírói munka nagy része felesleges helybenjárás. Ilyen például a társadalmi szervezetek (egyesületek, alapítványok, sportszövetségek, pártok) nyilvántartása vagy például a felszámolási eljárásokkal kapcsolatos eljárást. Ezek lassú, körülményes, drága eljárások, amelyeket pár milliárdnyi informatikai fejlesztéssel úgy meg lehetne oldani, hogy pl. a komplett társ.szerv.nyilv.tart. ügyszakot elvinné országosan egy megyei törvényszék.

A bírók értékelési rendszerét fel kell szabadítani

Ma egy bíró előmenetelét 100%-ban az határozza meg, mennyire fekszik jól a másodfoknál. Az értékelési rendszerük kilóra mérős statisztikán alapul, meg azon, hogy a másodfok hányszor és hogyan nyúlt hozzá az ítéleteikhez.

Ez, együtt a belterjes képzéssel, oda vezet, hogy egy bíró izzad, mint…a ló, amikor el kell térni a Szent Így Szoktuk Gyakorlattól. Karriert az fog csinálni, aki a lehető legkonformabban viselkedik. Ezt a konformitást pedig részben a már emlegetett hivatalnok-attitűd, részben meg a helyi felsőbíróságok elvárása határozza meg.

Ennek a vége büntetőben a 99% váderedményesség, mert nem konform dolog egy rossz, tárgyalhatatlan vádiratra azt mondani, hogy rossz és tárgyalhatatlan vádirat. Nem konform egy bizonyítatlan cselekményre azt mondani, hogy az bizonyítatlan cselekmény. A rossz vádiratokat meg kell menteni.

Gyönyörűen ignorálta a védőt és nagyon szépen hagyta figyelmen kívül a mentő tanúkat, ám néhány tizedet muszáj volt levonni, mert nyolc vádpontból csak hétben mondta ki bűnösnek a vádlottat

Ennek egyenes következménye, hogy miután ha vád van akkor elítélés is van, bűnösségről és ártatlanságról Magyarországon nem a bíró dönt, hanem rendszerint egy rendőr hadnagy/százados. Ha a beosztottjai megcsinálják a nyomozást, és felküldi az ügyésznek lesz vád, ha nem csinálják meg, nem lesz vád. Hogy ez mennyire jó, nos a múltkor kellett sűrű bocsánatokat kérni, miután a rossz helyen levő szűrő miatt nem jártak el a többször feljelentést tevő japán nő ügyében.

Ennek a rendszernek a megszüntetése alapfeladat. Nagyon sok megoldás létezik, de a legelső azt végiggondolni, hogy vajon ha egy bíróra nincs jelentős mennyiségű ügyfélpanasz, ha az ügyeit normális időben elintézi, akkor mennyire kell őt értékelgetni? Az összes bíró ismerősöm nyomasztó élményként számol be a vizsgálatról, és erős a gyanúm, hogy a bíróvizsgálat százszor inkább a nyomasztás és az indoktrináció eszköze, mint a minőségbiztosításé.

Átfogó reform kell

Hosszasan tudnám még ezt ragozni, de akkor átcsúsznék az “ügyvéd panaszkodik” műfajba, amely mérsékelten szórakoztató. De talán ennyiből is látszik, hogy itt nem csupán arról van szó, hogy a bírákat, bírósági dolgozókat nem fizetik meg rendesen. A bírói függetlenséget főleg nem vastagabb borítékokkal kell biztosítani.

(Úgy tudom a tüntetés szervezőitől, hogy meg fogják próbálni átkeretezni a dolgot, de nagyon nagy hiba volt hagyni elmenni ezt az ügyet abba az irányba)

Szükség van a jogszabályi környezet kigyomlálásától kezdve a bírósági szervezet átalakításán át a jogi szakvizsga reformjáig rettenetesen sok dologra. Fájdalmas reformokra és szembenézésekre. Rendcsinálásra szabályokban és fejekben.

Miért megyek ki a tüntetésre?

Ennek nyilván nem a nyomásgyakorlás, a politikai manipuláció és a kiéheztetés, a megfélemlítés az eszköze. Én azért fogok kimenni a bírók tüntetésére, mert úgy gondolom, hogy ezeket sem a bírókkal, sem senki mással szemben nem lehet használni. És kimentem mindenki másnak a tüntetésére is, akikkel szemben a NER ezt megcsinálta.

De sajnos nagy reményeim nincsenek. Azt várom, hogy megint lesz egy társadalmi csoport, annak se az összes tagja vagy akár a többsége (mert mindenki másnak jó a langyos víz még ha büdös is) a saját sérelmeit fogja magyarázni. Nem hívnak el egy orvost, egy tanárt és nem fognak elmenni az orvosok és a tanárok tüntetésére.

Ennek ellenére, és annak ellenére, hogy az életem folyamatos küzdelem a bírósági anomáliákkal szemben, én ott leszek. Remélem rajtam kívül még sokan mások is. De azt is tudom, hogy ügyvédek, akik nem lesznek ott, azt fogják majd tőlem utána kérdezni, amikor megint történik valami bornírt szemétség a tárgyalóban, hogy “ezekkel mentél te oda szolidarítani”?

Igen, ezekkel.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia.