Mit várok el Magyar Pétertől 8. rész: Klímaváltozás: Nándorfehérvár után, Mohács előtt

2024 októberében Valenciát egy “hidegcsepp” érte el, amelyből akkora eső zúdult le, hogy a villámárvizek 232 emberéletet követeltek és tízmilliárd eurós nagyságrendű anyagi kárt okoztak.

A hírre itthon nem nagyon kaptuk fel a fejünket, mint ahogy a görög és horvát erdőtüzekre se szoktuk. Viszont lassan már nálunk is szaporodnak a hasonló jelenségek. A tavalyi nyár Budapesten elviselhetetlen volt, és az Alföld, különösen annak délkeleti része, rettenetesen kiszáradt. A sekélyebb tavak kiszáradtak, a termés gyenge lett.

Az EU “szeme a világűrben” a Copernicus, közzétette a 2024-es európai klímáról szóló jelentését. Valóban, nemcsak úgy éreztük, hanem mérhetően is ez volt a mérések kezdete óta a legmelegebb év Európában.

Az ilyesmiről szóló cikkek normális folyása szerint most három irányba indulhatnánk el:

1. valamilyen radikális zöldpolitikai üzenet megfogalmazása, mellé valami kommunista utópia a fogyasztás mérsékléséről és a gazdasági növekedés leállításáról, majd mindenkinek a leszólása, aki arra próbál figyelmeztetni, hogy a társadalom legalább annyira bonyolult rendszer mint az óceán, és ahogy nem lehet mondjuk szódabikarbóna óceánba szórásával a dolgokat megoldadni, ugyanúgy nem lehet a társadalomnak megmondani, hogy holnaptól vásároljon kevesebbet.

2. A másik irány a technooptimista, amelyik azt mondja, hogy az emberiség majd “kifejlődi” a klímaváltozás ellenszerét. A technológia fejlődésének nyilván lesz szerepe a klímaváltozásra adott válaszokban, méghozzá nagy szerepe, de a “majd feltálják” az hamis remény, ez a cikk nagyrészt arról fog a későbbiekben szólni, hogy bemutassam, miért.

3. A harmadik annak megmagyarázása, hogy ez az egész csak rinya, mert meleg régen is volt, satöbbi.

Itt egy negyedik irány mellett fogok érvelni, amelynek az lesz a mondanivalója, hogy:

A klímaváltozás itt van, nem megy el. Mindegy mi az oka, mindegy pontosan mennyivel lesz rosszabb, mint most, a társadalomnak, és azon belül is a mindenkori kormánynak folyamatosan reagálni kell rá, és ehhez a hagyományos értelemben vett “zöldpolitika” kevés lesz. Ha az elmúlt 150 évben megszokott életmódot és állami funkciókat meg akarjuk tartani, a kormányzás minőségének drasztikusan javulnia kell.

Derült égből klímaváltozás

Maga a klímaváltozás-felmelegedés nem váratlan és nem is ismeretlen, ám hogy a klímaváltozás miatti extrém klímaesemény hol és mikor lesz, nagyon nehezen prognosztizálható.

A fenti képeken azt láthatjuk, hogy miközben a Boris nevű vihar extrém mennyiségű csapadékkal szórta meg a Duna és az Elba vízgyűjtő területének határát, Délkelet-Európában a folyók vízhozama az átlagos alatt alakult, az ott uralkodó szárazság miatt.

Ezen a két képen pedig két, bizonyos szempontból hasonló időjárási jelenséget figyelhetünk meg. Az Ördög-árok torkolatánál a zúgva-bőgve érkező víz elmosta a partfalat, mikor a Budapest felett épp vihart okozó szupercellára rátorlódott egy, a Pilis felől érkező, keletre mozgó, majd Budapest felett megtorpanó szupercella. Nem pont ugyanilyen fajta, de az eredményében hasonló jelenség volt idén Valencia környékén, ahol szintén megállt az esőt okozó képződmény és kiadott magából extrém mennyiségű csapadékot.

Mikor lesz ilyen? Hol lesz ilyen?

Nem tudjuk. A valenciai nagy felhőszakadás elvihette volna Murciát vagy Cartagenát is, de Valenciát vitte el. A budapesti felhőszakadás lehetett volna valahol a ritkán lakott Kiskunság felett is, de nem ott volt.

Nyilván arra felkészülni, hogy egyszerre 100 vagy több milliméter eső esik le, teljesen nem lehet. Mindig lesznek autók, amelyeket lehoz az eső két utcával lejjebb a XII. kerületben, mindig lesz pince, amit szivattyúzni kell, mindig lesz kidőlt fa, ami leránt pár villanyvezetéket.

A kérdés az, hogy milyen gyorsan tud erre egy állam reagálni. Itt jön be a jó kormányzás egyik fontos eleme, a korábban már tárgyalt gondos üzemeltetés. Most és a belátható jövőben is a shithole és a nem shithole országokat itt Európában (többek között) az fogja megkülönböztetni egymástól, hogy milyenek a vészhelyzeti reakcióik.

Magyarországon nemrég végignéztük, ahogy az egészségügyi ellátás összeomlott egy nagy járvány hatására. Az orvosok és más egészségügyi alkalmazottak küzdöttek, de hónapokig fejetlenség uralkodott.

A fenti képen azt láthatjuk, hogy Délkelet-Európa (amelynek meteorológiai sorsát egyre többször osztja hazánk délkeleti harmada) 1950 óta bekövetkezett 15 legnagyobb hőhullámából 9 az elmúlt évtizedben volt, ebből 6 tavaly. Nagy meleg tehát volt régen is, a rekordot konkrétan egy 1950-es hőhullám tartja, ám azzal lehet számolni, hogy az extrém időjárási események sűrűsödni fognak.

Erre pedig készülni kell, több szinten is.

Műszakilag topon kell lenni. A felhőszakadás nem jelentkezik be két hétre előre. A meteorológusok tudnak jelezni bizonyos valószínűségi értékeket, de hogy pont aznap, pont ott lesz rekord eső vagy nem rekord eső lesz és Józsi bátyám tengeriföldjét fogja 10 km-mel arréb tönkretenni, azt nem lehet megmondani.

Viszont a tűzoltó autónak ott és akkor kell pöccre indulni, a szivattyúnak nem rágódhat be a csapágya akkor, amikor az összedőlés fenyeget egy házat, a láncfűrész lánca nem lehet kopott, amikor a villanyvezetékről kell félórán belül levagdalni a rádőlt vastag faágakat, hogy a villanyszerelők hozzákezdhessenek a szolgáltatás helyreállításához. A víztisztító kocsinak, a labor-mintavételezésnek is órákon belül meg kell történnie. Ez gépparkot igényel, amelynek a nagy része ideje nagy részében tétlenül porosodik.

Van a dolognak humán oldala. Amikor egy átlag rendőr, tűzoltó, mentőtiszt minden létező módon próbálja valahogy a jövedelmét kiegészíteni, aztán amikor nem engedik neki akkor felmond-leszerel, naiv dolog azt várni, hogy majd amikor baj van, akkor lesznek elegen. Az állam vészhelyzeti reakcióit végző szervezetek leépítése a rendőrségtől kezdve a vízügyön át a közegészségügyig, iszonyatosan meg fogja bosszulni magát. A Covid és a most zajló száj- és körömfájás járvány gyöngéd figyelmeztetés volt ahhoz képest, amelyet mondjuk az tud okozni, ha a Tisza és a Körösök vízgyűjtője egy extrém téli havazás után kap egy áprilisi olvasztó esős melegfrontot.

És végül van vezetési dimenzió. Pontszerű árvíz, hőgutát kapó emberek bárhol, bármikor lehetnek, ehhez pedig évente frissített intézkedési tervek, rendszeres gyakorlatok kellenek.

Azonban fontos fejben tartani, hogy a hőhullám, az extrém eső, a szélvihar a jövőben nem rendkívüli esemény lesz, hanem hétköznapjaink része. Vagyis hosszú távú stratégiáinknak is igazodnia kell ehhez.

A fenti ábrákon jól látható, hogy Magyarország - amelyet a hegyek takarnak az északról jövő, hűvösebb és nedvesebb levegő elől - abba a sávba esik Európában, ahol a nagyon erős hőhullámok gyakorisága a Balkán- és az Appennini-félsziget északi kétharmadával egyezik meg.

Lehet, hogy az idei vagy az azt követő év valamivel hűvösebb lesz, mint 2024 volt, de a trend az (ld. a grafikonokat) hogy a kánikulai napok, és azon belül is a trópusi éjszakák száma növekszik.

Hosszú távon is készülni kell

Ennek számtalan hatása van, az emberi lakókörnyezet minden fajtájára. A városi környezet, amelyet ész nélkül betonozunk-térkövezünk, éjszakánként extrém forró marad. Bőgnek a légkondik, nyomják ki a forró levegőt, pozitív feedback loop (vagy hogy mondják eztet) alakul ki, és a vége az, hogy nyitott ablaknál, full kereszthuzatban egy budapesti belvárosi lakásban hajnal háromkor is 30 fok van.

Másutt, így például az Alföld nagy részén durva aszály, és sivatagosodás a következmény. De mondok egy másik példát is. Valamelyik nap olvastam, hogy kevés a veréb, most nem keresem meg a linket. Ahhoz a cikkhez azt tudom hozzátenni, hogy - és nagyon sok a széncinege. Miért? Azért mert Budapest csak a toughest motherfucker madaraknak ad otthont. Szarka, varjú, galamb, széncinke. Agresszív, mindent felzabáló, reziliens fajok bírják ki.

Az a helyzet, hogy ilyen időjárás mellett nem holmi délibábos treehuggerkedés az, hogy egy szűk budapesti utcába harminc lépésenként ásni kell egy jó mély gödröt, és meg kell tölteni vizet megkötő talajjal, beleültetni fát-bokrot. Igen, tudom, egy csomóan nem fognak tudni parkolni, és ameddig nincs bevezetve a budiból egyenest a munkahelyre teleportáló tömegközlekedés, addig nem rakjuk le az utcára olajat csöpögtető, 19 éves Astrát.

Ez tök rendben is van, csak akkor megdöglünk.

És itt érünk el oda, hogy noha clickbait jelleggel ennek a cikknek is az a címe hogy mit várok el Magyar Pétertől (amit minden más területen is: hagyja a szakembereket dolgozni és ne lopja el a fizetésüket, ahogy azt Orbán Viktor teszi) ez nagyon nagy részben rajtunk is múlik.

Nyilván egy megfelelően határozott kormány tudja azt mondani, hogy helló, kedves lidlialditescopenny, kivezetjük a kisker különadót, cserébe 3-5 év alatt az összes boltnál komoly klímavédelmi példamutató csomagot várunk el. A bolt körüli, jelenleg drótos fűkaszálóval szétvert pázsitot a környéknek megfelelő magkeverékkel, ritka kaszálással normális, virágzó gyeppé alakítjátok. Ahol erre hely van, oda sűrű cserjét is raktok, ilyenek. Mindezt nemcsak azért hogy 18 példánnyal több veréb legyen Budapesten vagy Miskolcon, hanem hogy az állampolgárnak legyen szem előtt példa, hogy kell csinálni.

Nyilván ilyesmit (minden kertvárosi ház udvarán egy kötelező fa, kötelező ciszterna) elő is lehet írni.

Együtt, az emberekkel

Ám itt jön a jó kormányzásnak az a része, amelyet nagyon nehéz kinézni akármelyik magyar pártból. A jó kormányzás ugyanis nemcsak hatékony és szakszerű, hanem inkluzív és nyitott is. Nálunk Budapest néhány kerületében vannak kóbor példák arra, hogy az állampolgárokkal együtt gondolkodva történjen valami.

Mindenütt másutt a kényszer és a túlélési ösztönre játszás megy. Szarrá adóztatom a kavicsos udvarodat, de leírhatod az SZJA-ból a füvesítést, és így tovább. Azonban a történelem azt tanítja, hogy az extrém időjárást a társadalom jobb kohéziójával lehet csak kivédeni. Nyilván ha a budapesti parkolóhelyek 20%-át megszüntetjük különböző meleg-elhárítási megoldásokra, akkor valamit ki kell találni, hogy a maradék helyek is elegendőek legyenek.

Lehet ez egy sokkal rugalmasabb taxirendszer, jobb tömegközlekedés, adókedvezmény car-sharing szolgáltatásoknak, és még ezer dolog. De vidéken is: ha valakik okosan kitalálják, hogy a helyi gyógyfürdő elfolyó vizével meg lehet menteni sok hektár szikesedésnek indult legelőt, akkor is az a víz valakinek a telkén lesz, azzal a valakivel egyeztetni kell. Vagy ha az Alföld egy részét visszaadjuk a Tiszának és mellékfolyóinak, akkor is, ott valakinek sérül valamilyen érdeke.

A jó kormányzás az ilyen nagy, komplex problémákat egyben látja, és az összes érintett bevonásával dönt. Olyan nincs, hogy nem kell áldozatot hozni, de sokkal könnyebben megy a dolog, ha mindenki látja és érti, hogy 1) mi miért történik 2) a többiek is vagy hoznak áldozatot vagy segítenek kompenzálni az ő áldozatait.

Ez pedig a szakszerűség mellett csak úgy működik, ha a kormány és a választók között, őszinte kommunikáción alapuló bizalom alakul ki. Na ha valami, akkor ez utópiának tűnik. Pedig enélkül tényleg bele fogunk dögleni a klímaváltozásba, amelyhez egyébként simán alkalmazkodhatnánk is.

Nándorfehérvár után, Mohács előtt: A tüzek itt vannak a határon, ha tovább száradunk, át is fognak jönni. Egyben ez a kép mementó is a poszt végére: az emberi gonoszság legalább akkora probléma, mint a klímaváltozás. Az orosz-ukrán határ ugyanis nem a klímaváltozás miatt ég…

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia.