Mit várok Magyar Pétertől 9. rész: A jó kormányzás szereti a nyilvánosságot, a rossz elnyomja

A felgyorsuló közéleti hírek között elsikkadt egy nagyon-nagyon fontos hír: Az Alhambra Press, a Magyar Hang kiadója panaszt nyújtott be az Európai Bizottságnál tiltott állami támogatás miatt.

Ez két okból kiemelkedő jelentőségű:

1. noha amikor ezt írni kezdtem, még nem volt tihanyi beszéd és átláthatósági törvény, ez egy tipikusan olyan téma, amely jelentőségében, érthetőségében és bizonyíthatóságában is alkalmas arra, hogy visszhangot keltsen. Az átláthatósági törvény ismeretében pedig még inkább jó téma lett

2. A magyar sajtó helyzete önmagában is kiemelkedő jelentőségű téma, a jövő magyar kormánya szempontjából. (Lám, a tihanyi beszéd miatt meg se kell mondanom, mit értek a jövő magyar kormánya alatt…)

Orbánék általában két védekezést szoktak előadni, amikor a módszereiket valaki bepanaszolja az EU szerveinél.

Az egyik, hogy az adott jelenségről a panaszos semmi konkrétat nem mondott, valójában csak a szokásos pesti kritikus körök és brüsszeli haverjaik véleményét láthatjuk. Ilyenkor szokták cinikusan azt mondani, hogy tessék feljelentést tenni.

A másik védekezés az szokott lenni, hogy az épp kritizált részletszabály az ugyanígy van mondjuk Portugáliában és a két bekezdéssel odébb olvasható szabály pedig a német vagy a litván jog megoldásával azonos. Vagyis a Fidesz folyamatosan tud váltani a “big picture” és a részletek szemezgetése között.

Van egy harmadik módszer is: Safranek hülyének tetteti magát. A Kormányinfó kiváló tünete annak, hogy mit gondol a NER a sajtóról.

Ritkaság, hogy valaki egy részterületet feldolgozzon, részleteiben bemutassa az “illiberális demokrácia” működését és korrupcióját, és mellé olyan, “hard data” kerüljön, amelyet nem lehet másképp interpretálni, mint a bemutatott korrupt és/vagy antidemokratikus működés bizonyítékát.

A legutóbbi ilyen a bírósági rendszerrel kapcsolatos eset volt, ahol azok, akik ezen dolgoztak, el tudtak mondani egy történetet. De ugyanilyen fontos, hogy mellé tudták tenni, paragrafusokra bontva, bírói kinevezések és előléptetések statisztikáit, felvonultatva az adatokat.

Ez a mostani kezdeményezés valami hasonlóra ad lehetőséget, nagyon kíváncsi leszek, hogy felkapja-e ezt bárki - mondjuk a Tisza EP képviselőcsoportjából - és tud-e belőle olyan tust bevinni, mint amilyet a bíróságok kapcsán kapott Orbán.

Különösen annak fényében, hogy időközben lett egy ügynök-átláthatóság törvényünk, miközben látszik, hogy a jó Putyin-tanítványként Orbán azzal vádolja ellenfeleit, amit ő maga csinál: átláthatatlanul finanszíroz.

A jó kormányzás szereti a nyilvánosságot, a rossz elnyomja

Nyilvánosság. Jó kormányzás elképzelhetetlen jó sajtó nélkül. A magyar sajtó pedig mély válságban van, amelyet több dolog okoz egyszerre.

Ezek:

• a kormánymédiát elképesztő mennyiségű pénzzel tömik ki

• a helyi sajtót lecserélték országos híreket nyomató, senkit nem érdeklő médiumokra

• a hatalom szereplői ellenségként tekintetek a sajtóra

• a helyi sajtót aktívan és személyes fenyegetésekre is kiterjedően elnyomják

• a kormánysajtót már régen zajgenerátornak használják

• a sajtó jogi környezetét (sajtóperek, személyiségi jogi perek, idióta tartalmi elvárások) a működésképtelenség határára juttatták

• a sajtó gazdasági hátterét teljesen megölték

A kormánymédiát elképesztő mennyiségű pénzzel tömték ki

A kormánymédiában takarítás a feladatok közül talán a legkönnyebb.

A “régi szép idők” amikor Siklós Beatrixnak az ezerrel zsidózó David Irvinget kellett ahhoz meghívni a műsorába, hogy az akkor már egy bő éve kormányzó MSZP megszüntesse az “Éjjeli menedék” c. műsort. Ma senkit nem tűrnek meg, akinek bármilyen pici különvéleménye van. És akkor ha ilyesmi volt, már mindenki “médiaháborút” emlegetett.

Az okosabb médiamunkások pontosan tudják ott most is, hogy a mostani állapotok olyan nagyon sokáig már nem fognak fennmaradni. Így is időről-időre átszervezik őket hol Vaszily Miklós alá, hol Vaszily Miklós alól, ami nagyrészt azért is van, mert a kormányoldali újságírók nagy része olyan here, akiknek a megélhetésére már most is komoly veszélyt jelent a ChatGPT.

Klasszik NER-cikk, zéró tartalom, sok panel

Más részük meg a “Hogyan legyünk konzervatív hétgyermekes családapaként a fehér és hagyományos Európa egyáltalán nem rasszista őrzői” című könyveket írogat, amelyeknél jobb alapanyag papírmasé szobrok előállítására nem is létezik.

Ezeknek megmondani, hogy a jövőben akkor lesznek szívesek a piacról megélni, viszonylag egyszerű. Amúgy vannak ezek között bőven okosak, akik meg is tudnak akár a piacról is élni. Meg különben is, kit érdekelnek.

Szolgálnának új urat is, az idősebbjének nem az első váltás lenne

Van viszont nem kis részük, és maga a szervezet, amely szívesen szolgálna új urat is. Bizonyos alkotói szabadság engedése mellett, a mostani több százmilliárdos büdzsé töredékéért, üzemeltetne egy perfektül kormánypárti médiát. Ugyanúgy átmennének az üzenetek, ugyanúgy nyomatnák egész nap, amit a központ mond.

Ez óriási kísértés egy országot vezető politikusnak. Mert ha egyszercsak kitör a tökéletesen kontrollált média helyén a virágozzék száz virág helyi sajtó, esetleg megírják rólunk, hogy hülyék vagyunk. Vaaagy, ha pénz nélkül maradnak, akkor ugyanilyen viszonylag kevés pénzért (és azért 40-50 milliárd forint meg se kottyan a NER-ből kimentett vagyonnak) szépen szolgálják tovább Viktort.

Bátorság és a vereség gondolatának vállalása is kell ahhoz, hogy valaki engedje a médiát tényleg függetlenné válni.

A sajtóra ellenségként tekintéssel kapcsolatban nem vagyok nagyon optimista

Magyar Péter ugyanis eddig elég nehezen szokik össze a magyar sajtóval, ami persze nemcsak az ő hibája, de valahogy nem látom, hogy az ő emberei olyan könnyedén fogják majd kiszórni a közérdekű adatokat.

Márpedig ezt meg kell oldani. Az elszámoltatással kapcsolatos kérődzések egy fontos eleme a felderítés. Az ukrajnai háború tanít minket arra, hogy az OSINT (az Open Source Intelligence, vagyis a nyílt hozzáférésű adatokból végzett hírszerzés) mára hasonlóan fontos, mint a hagyományos, fedett hírszerzés.

Ugyanúgy, ahogy Vászka24 és MihajloSpiderman (kitalált nevek) milblogger összenézi a műholdas adatbázisokat nyilvánosan elérhető fotókkal és ez alapján méter pontosan megmondja hogy melyik raktár robbant fel és hol, ugyanúgy, a korrupció felderítésének is alapvetően civil dolognak kellene lennie.

Lelkes amatőrök műholdfelvételekből kiszámolják, hány tankja van az oroszoknak.

Ez pedig akkor megy, ha bizonyos szerződéseket ki se kell kérni mert nyilvánosak és kereshetőek. Ha az állampolgár észreveszi, hogy gumikesztyűket, patent biztosítótűket és teniszraketteket rendeltünk a hadsereg felszereléséhez, akkor valami kifinomultabbat kell válaszolni annál, mint ami Bayer Zsoltnak szokott eszébe jutni a politikai ellenfelekről.

Meg kell nyitni újra a hirdetési piacot, fel kell számolni az állami hirdetési monopóliumot

A sajtó gazdasági hátterével kapcsolatban kb. mindenhol, ahol mikrofont dugnak az orrom alá, el szoktam mondani, hogy még olyan helyeken is, ahol nincsenek befenyítve a hirdetők, nehéz sajtót csinálni.

Ehhez képest Magyarország meg úgy működik, hogy hiába is megy oda a Helyi Hírek a helyi vállalkozóhoz, attól egy fillért se kap. Egy kis gondolatkísérlet:

Ha mi lennénk a Far East Stinky Chemicals Corporation, amelyik üzemet nyit Egyházastoportyán mellett, akkor nem próbálnánk havi párezer dollárért megvenni a helyi sajtót? Dehogynem. Vagy ha nem is megvenni, azért szétszórni pár hirdetést, hogy egyáltalán a telefonszámok meglegyenek. Egy 20-30-100.000 dolláros keret évente sajtókapcsolatokra egy százmillió dolláros operációnál, az pont semmit nem jelent a költségvetésben.

Egy-két PR esemény, nagyinterjú a Vezérigazgató Úrral, üzemlátogatás, ilyesmi. A helyi sajtó meg a gerincoszlopa függvényében eldönti, hogy ebből egy korrekt számlás hirdetés lesz, vagy egy alákérdezős interjú.

A kormánynak jeleznie kell, hogy tűri a független hirdetést

Ehhez képest mit látunk? Semmit. Nem az lenne a természetes, hogy mondjuk az Aldi vesz egy-egy fél oldalt a szerdai és a szombati újságban, a másnak induló akcióját hirdetve? De, az lenne a természetes. Csak 1) a helyi újságot, helyi hírek hiányában már a kutya nem olvassa 2) másutt hirdetni meg Következményekkel jár, így inkább nem csinálják.

Nem is nagyon kárhoztatom én őket ezért, hiszen egy nagyvállalat mindenütt arra törekszik, hogy a lehető legkevesebbet surlódjon a helyi politikával. Ez a politika sara, ahol nem halál fia mindenki, aki hirdet.

Nem tudom ennek a pontos összegét a sarki kutyakozmetika ötvenezres hirdetésétől az ezermilliárdos forgalmú kisker láncokon át az ipari parkokban lakó nagyüzemekig, de azt hiszem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy legalább több tíz, de az is lehet hogy százmilliárd forint forint nem jut el évente a magyar sajtóhoz a Helyi Hírharsonától az Országos Napilapig.

A régi megyei lapokat nem lehet visszacsinálni, de a helyi független sajtót támogatni kell

A rendszerváltáskor Magyarország örökölt 19 jó megyei napilapot. Nagyon fontos szerepet töltöttek be, ám piaci körülmények között működésük nem volt fenntartható.

Volt irodalom, saját fotólabor, egy csomó rovat, szóval a klasszikus “broadsheet” napilapok minden elemét tudták, egész odáig, hogy minden lapnál írt egy-két olyan kaliberű ember, aki bármelyik, akár pesti lapnál is megállta volna a helyét. A pártállam ezt fenntartotta, a helyi újságírók az elit részének számítottak.

Amikor a Kelet-Magyarországot két másik hasonló lappal, az Észak-Magyarországgal és a Hajdú-Bihari Naplóval együtt átvette az “osztrák”, ahogy az Inform Média akkori tulajdonosát emlegették, a helyi értelmiségi közönség általános szörnyülködése közepette megszűntek a tárcák, a nagyívű vezércikkek, de maradtak a helyi társadalmi hírek, a sportrovat elkezdett nagy és színes képekkel megjelenni, és jött az angol Third Page Girl intézménye is, csak itt nem a címlap utáni első “schön” oldalon oldalon volt, hanem az utolsón. Zsani imád utazni, táncolni, moziba járni és rózsaszín bikiniben pózolni.

Később az egész lap lényege a bikinis lányok mutogatása lett, akik ráadásul már le is fényképezik magukat, még olcsóbbá téve a műveletet. Viszont akinek van instragramja, már a bögybográcsok ígéretéért se veszi meg a lapot.

De ezzel együtt is, a lap megmaradt a megyei témák megyei lapjának. Kicsit bulvárosabb lett, jóval kevesebb pénzből írták, a jól kereső újságíró urak vagy kiléptek vagy küldték őket.amikor jött először Heinrich Pecina, majd utána - minő meglepetés - a KESMA, akkor ez alapjaiban változott meg.

A Fidesz a magyar megyét szétverte, majd - felismerve, hogy a leuralt megyei közgyűlésekkel a szubszidiaritás hamis látszatát tudja kelteni - kicsit visszaépített belőlük.

De a megyei lapokat megölte. Két oldal Fidesz-híradó, két oldal propaganda-hirdetés, beszámoló arról, hogy mit csináltak a Tekintetes Képviselő és Polgármester Urak, esetleg befér a diákolimpiát nyerő gyerek.

Régen ezek a lapok adtak valamicske kitekintést, a helyi értelmiség tudott bennük reagálni a Világ Dolgaira. Helyette mindegyik ócska propaganda, zuhanó példányszámmal. Édesanyám reggel behozza, megnézi ki halt meg, és már teszi is félre.

Ez felvet egy olyan kérdést, ami az egész ország jövendő életét meghatározza: hogyan kell a vidéki sajtót támogatni?

A haldokló napilapok romjain, részben az egykor ott dolgozó újságírók részvételével tucatjával alakultak kis hírportálok. Vannak ezek között egészen újságszerű működést folytatók, meg vannak olyan one-man show-k, ahol egy-egy elhivatott ember írogat jól-rosszul.

Idevágó kérdés részben a KATA, tágabb értelemben a szellemi szabadfoglalkozású emberek adója. Az ember saját maga kizsákmányolásával (20:48-kor írom ezt a mondatot az irodában) egész sokáig el tud jutni, minden ilyen projekt akkor esik orra (ahogy egy ügyvédi, könyvelői stb. praxis is) amikor a bevételből tudni kell kitermelni az alkalmazottak járulékait.

Egy-egy vidéki sajtóprojektnél ez életbevágó kérdés. Én elhiszem, hogy a KATA nem volt jó, de a mikrovállalkozások adózását meg kell oldani, ha akarunk olyat, hogy működő vidéki sajtó.

Nagy valószínűséggel a (több)tízezres példányszámmal hasító megyei napilap már nem lesz többet. Ma már egy “sajtóterméket” legyen az írott vagy kimondott betű, technikailag sokkal könnyebb megcsinálni. A Substack is egy gombnyomással elküldi minden feliratkozómnak a leveleimet, kinyomja az összes szolgáltatóhoz a podcastemet. A podcastemet egy ájfónnal, egy 99 dollárért kapható audió interfésszel veszem fel. De egy nagyon “profi” kis helyi stúdió se több 1-2 millió forintnál.

Podcast stúdió, két bevetés közt.

A kérdés az, hogy kell-e akár ezt a másfélmilliót támogatásként odaadni, vagy egy-egy ürességtől kongázó vidéki üzlethelyiség tulajának adni támogatást, hogy egy videós meg egy nem videós kis stúdiót, egy jó gyors wifivel ellátott kis co-working teret rendezzen be, és aztán kedvezményesen (támogatva) adja ki bárkinek, aki ilyesmit akar csinálni.

Láttam erre kísérleteket, ezek rendszerint meg szoktak bukni, mert műsort (blogot) csinálni nehéz.

Sok munka, a sok energiavámpír komment és üzenet, kreatív válságok, a “miért dolgozom, a kutya se olvassa” csüggedések azért simán eltántorítják az embereket a tartalomgyártástól. Ez is csak egy nyolcórás munka, mint lapátolni vagy mozdonyt vezetni, erre sokan a saját kárukon jönnek rá.

Ráadásul, nem győzöm hangsúlyozni, olyan nyolcórás munka, ahol belefeccölsz hét-nyolc órát egy cikk megírásába (másnap reggel kilenc óra van, tízkor, akárhol tartok, ezt félreteszem és megyek be az irodába, délre ügyfelek jönnek) guglizol, fact-csekkelsz, hogy aztán jöjjön valami okostóni, aki a kisalsótalpasi téeszirodán gazdaságis, és megmondja, hogy te ehhez az egészhez hülye vagy.

Vannak napok, amikor ezen röhögsz, és vannak amikor csapkodsz, hogy mégis mi a fenéért dolgozol, ha főleg rossz reakciókat kapsz. Aztán persze megnézed a statisztikát, és látod, hogy nem, de azért ez egy érzelmi hullámvasút, amit nagyon nem egyszerű menedzselni.

Szóval bárki, aki úgy gondolja, hogy írni könnyű, téved. Nem könnyű. És ha nincs mellette egy ügyvédi praxisod, ami eltart, akkor még a megélhetéssel is lesznek apróbb gondok, legalábbis az első öt-hat évben biztosan. Főleg, ha nem az úri értelmiségi közönségnek írsz, amelyik már elkezdett szép lassan hozzászokni, hogy a tartalomért fizet.

A milliárdokból kitömött bögybográcsokkal nehéz versenyezni

Ha mindezt vidéki közéleti sajtóként nyomod, akkor ott a csapda, hogy a helyi KESMA lapot, benne az ingyenes bögybográcsokkal, ingyen bedobják, a helyi rádió ingyen szól, a KESMA lap helyi honlapja ingyen van. Mégis miért fizetnének neked, amikor ráadásul statisztikailag az olvasóid több mint fele, EU sztenderdek szerint a szegénységi küszöb alatt él.

Lehet ezt mégis segíteni? Lehet. Felszereléssel, konzultációs lehetőséggel, egy kis pénzzel.

Megítélésem szerint nemcsak lehet, hanem kell is. De van itt egy dilemma, ahol szemben áll az aktuálpolitika és a nemzet hosszútávú érdeke.

Mi a megoldás?

Mint minden más hasonló kérdésben: értelmes szakpolitika. Nyilván óriási kérdés, hogy van vagy nincs kétharmad. De itt át kell nézni a jogi környezetet, át kell nézni, hogy miért van az, hogy pl. a személyiségi jogi perekben a magyar bíróság elpötyög 1-2 évet mire jogerős ítélet születik, pár százezer forintról.

Ez például rögtön egy nagyon kényes kérdés, mert bírói függetlenség van, de pl. az ezzel megbízott miniszter szervezhet egy szakmai konferenciát az ilyen ügyek 95%-át tárgyaló Fővárosi Törvényszék/Ítélőtábla bíráinak részvételével, ahol lehet erről egy nagyot beszélgetni.

Aztán meg lehet nézni pl. az NMHH/Médiatanács tandemet, amely egy kétarcú szervezet. Hülyének tetteti magát ha kormánymédia mocskolódva, fröcskölve őrjöng. Viszont rengeteg nagyon értékes szakmai munka folyik ott, amit a szokásos magyaros kiöntjük a fürdővízzel a gyereket is módszerrel kár volna tönkretenni.

Lehet például ÁSZ- és GVH-vizsgálatokat tartani, hogy miért van az, hogy a kormány (vagy bárki) indirekt módon milliárdokat tol bele egyes médiumok működésébe. Szólásszabadság van, nincs akadálya annak, hogy valaki baráti médiát üzemeltessen, de akkor szépen átláthatóan, nem pedig reklámnak álcázva az apanázst.

Lehet a fent leírt vidéki- és közösségi média fejlesztést szakmai alapokra helyezve végezni.

Összefoglalva tehát ez nem olyan terület, ahol a “gyújtsuk fel” lenne a hatékony. És ez talán általános konklúziónak is jó lesz: a “Fidesz leural mindent” igazi alternatívája nem az, hogy “valaki más leural mindent”. A Fidesz ugyanis az igazi kárt nem a leuralással okozza, hanem azzal, hogy bármilyen szakmai szempontot messzire űzött a kormányzás közeléből.

Ha nem tette volna, akkor nem kellene azzal szembenéznie, hogy a Sorossal, 1%-kal, mindennel együtt is a közmédia bevételeinek 1-2%-ból működő ellenzéki médiát az egész ország olvassa, őket meg senki. És nem kéne törvényben próbálni elhallgattatni azokat, akiknél százmilliárokból se tudnak jobb újságot írni.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.