Négy mondat helyett egy arról, hogy mi lesz a fővárosi választással
A Szavazófülke podcast utolsó adásában négy mondattal intéztük el, hogy mi van a fővárosi szavazatok újraszámlálásával meg a választás megismétlésével. Volt aki azt mondta, hogy ezt szeretné ha kifejtenénk. Nem fejtettük ki, mert nem az a lényeg. A lényeg az eső.
Az az eső, amely ma reggel esett le Budapesten. Az én ablakom egy klasszikus pesti gangos udvarra néz. Ha jól saccolom, olyan 1500 négyzetméternyi tetőfelület vesz minket körbe. Erre leesett pár perc alatt nagyjából 1 mm eső. Vagyis másfél köbméter vizet engedtünk le az ereszcsatornán át a csatornarendszerbe. Egyik régi szenespincében sincs kialakítva egy megfelelően korszerű, patkány- és egyébmentesen tartható ciszterna, hogy a jövő héten visszatérő kánikulában éjjelente mondjuk 150 literenként kiengedve segítse az udvari fákat az udvar hűtésében.
A városban nincsenek lépten-nyomon kialakítva azok a speciális ágyások, tartályok, amelyek arra lennének jók, hogy egy-egy zápor alkalmával mindegyik köbméterszámra fogja meg a vizet és ne engedje simán elfolyni a Dunába.
A klímaváltozásba nem kell feltétlenül beledögleni. De ez csak akkor van így, ha nagyon-nagyon tudatosan alkalmazkodunk hozzá.
Ebben benne vannak az olyan környezettudatos magatartások, mint hogy a legmelegebb nappali órákra a lakást hőszigeteljük (ablak bezár, redőny leenged), de az olyan közösségi dolgok is mint a városszerte kiépített vízretenciós infrastruktúra.
Ez csak egy dolog a sok közül.
A jövő városa a klímaváltozott környezetben fog létezni, sőt létezik már most is. Egy város előtt jelenleg két út áll.
Az egyik, hogy a minden ablakba kipakolt klímaberendezések városa lesz, ahol egy meleg napon gigawattos lökést kap az elektromos hálózat, számtalan 1-2-10 kilowattos elektromos motor okádja a forró levegőt az utcákra, öngerjesztő folyamatot beindítva. Az utakon álló forgalom, reménytelenül dudáló, szintén bömbölő klímájú autókkal.
A másik az okos város, amely minden négyzetcentiméter, ami nem kell másra, annak rendel alá, hogy az esővizet a városban tartsa, a hőszigeteket megtörje, a szálló port megkösse. Amelyik minden tűzfalat, ahol ez fizikailag lehetséges, befuttat valami zölddel, ahol csak a tényleg szükséges mértékben jár autó. Az ilyen városban lehet majd élni, a nem ilyen város szép lassan, 10-20-30 év alatt ki fog ürülni és a lakói szét fognak terülni akkora területen, ahol az egy emberre jutó zöldfelület négyzetmétere közelíti a normálisat.
Budapest ennél az útelágazásnál van most.
Ezért aztán úgy vagyok vele, hogy nagyon jó volt pár hónapot azon matekolni, hogy pár tucat ember hogy próbálja egymást kinyírni, azonban mindez teljesen és tökéletesen mindegy, ha az új fővárosi vezetés nem kezdi el a tízszeresére felgyorsítani azt a munkát, amelyet az előzőek épp csak elkezdtek.
Mélységesen hidegen hagy hogy a Tisza Párt megerősödik vagy sem a fővárosi közgyűlés által, hogy Karácsony túléli-e politikailag a következő három-négy évet.
Ennél sokkal jobban érdekel,
hogy minden kis városi utcában legyen minden ötödik-hatodik parkoló helyén egy három méter mély gödör, telerakva mulccsal, benne egy igénytelen, mindent jól tűrő fával, és ez fogjon fel minden zápor után két köbméter vizet és párologtassa vissza a zápor utáni két hétben.
Sokkal jobban érdekel, hogy a sárga festék szétlocsolása helyett végre készüljenek el Budapest kerékpáros sugárútjai, hogy ne csak a hozzám hasonló, bringázni nagyon jól tudó kreténeknek legyen opció a kerékpáros közlekedés. Ha majd el tudok bringázni a Kálvin tértől a Naplás-tóig végig, megszakítás nélkül kerékpárúton meg kerékpársávon, amikor a Rákos- és a Szilas-patak partján, a Nagy-Burma iparvágány vonalán végig kerékpárút lesz, amikor Gyálról speciális bringás tudás nélkül is el lehet érni a Zalaegerszeg utca végét, akkor majd ígérem foglalkozok azzal, hogy milyen koalíciós viták folynak.
Addig leszarom.
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
Após 10 éve telket vett, házzal. 800 m2, völgy az utca felől, domb a kert vége is. Az eladók panaszkodtak, eső után elönti a kocsibejárót, pincét a víz. Após hümmögött, aztán fogta a slag vízmértéket, az ásót, a lapátot és a talicskát. 10x10m-en kiásott egy kocsibejárótól enyhén elfele lejtő síkot, ami a távolabbi végén 40 cm-rel van a kiinduló szint alatt. Ez több m3 víz tárolására, szikkasztására elég, és szépen benőtte a fű. Azóta nem folyik be a kocsibejáróba a víz, körbe pedig mindig zöldek a fák.
A főváros körüli agglomerációs települések egy részén még mindig az számít menőnek, ha az átlagosan 600 négyzetméteres belterületi telkek 200-250 négyzetméteres udvarait kerítéstől kerítésig fullra letérkövezik/lebetonozzák és a kábé ugyanekkora kertes részekre másfél méter széles betonjárdákat raknak. És mindenki magas ívben szarik a helyi építési szabályokra (elvégre forradalmi nemzet vagyunk!), amelyek a kötelező zöldterületi arányt általában a telek területének 50%-ában jelölik meg. És elméletileg lennie kéne elő-, oldal- és hátsókertnek is, ami - pláne az új építésű iker- vagy társasházaknál - inkább kivétel, mint szabály.
Szóval nem csak Karácsonyéknak van tennivalójuk ezen a téren (is).