Discussion about this post

User's avatar
Rita's avatar

Amíg a szakértői bizottság megérkezik a kommentszekcióba, elmesélem, hogy mi hogy éljük meg a helyzetet friss (2 éve emigrált) Ausländerekként, és akkor mi még a megtűrt európai keresztény földrajzi vonzáskörzetben kialakult változat vagyunk.

Általánosságban azonban elmondható, hogy ahogy jön a választás, úgy telepszik egy egyre szorongóbb hangulat Németországra, és a buszon is egyre több beszélgetésben csípem el, a "bárki, csak ne az AfD" és "valaki tegyen rendet" témákat.

Mondjuk mi Marx szülővárosában élünk, szóval relatíve politikai buborékban vagyunk.

Adott egy "Grenzgänger" (én), aki Luxemburgban dolgozik (cégen belüli átvétellel kerültem ki), oda adózik, viszont minden más szempontból német - ott lakunk, elsősorban ott vásárolok, ott van villanyszámlám, stb. A luxemburgiak kimondatlanul, de nem szeretnek, mert én vagyok a kizsákmányoló, kullancsoskodó plebsz, aki elhordom a szent hercegség GDP-jét egy határral arrébb. A németek lightosan pöffeszkednek, hogy ja, én a burzsuj gazdag vagyok aki spórolni akar a megélhetésen és azért elveszem a németek elől a lakhatást (nem keresek annyit, hogy Luxemburgban éljek, ami önmagában egy vicc és megérne egy misét). Az a szerencsés hülye vagyok, aki német nemzetiségi körökben nőtt fel és így felsőfokú német nyelvtudással jöttem ki, a német bürokrácián kívül más problémám nem volt (meg knédlin hízlalt fejem van, szóval amíg nem kurvaanyázok a busz után, ami ott hagy a megállóban a többi várakozóval, igazából senkinek nem tűnik fel, hogy Ausländer vagyok).

Adott a párom, aki a "2 Bier und ein Pretzel bitte"-n kívül nulla némettudással jött utánam, és nem kapott munkát egy évig, amíg be nem fejezte a BAMF integrációs német kurzusát (amiért egyébként fizetnünk kellett, úgy is, hogy ő regisztrált munkanélküli volt munkanélküli segélyre való jogosultság nélkül). Na, ő első kézből tapasztalta a német rasszizmust:

- A németek nem szeretnek angolul beszélni. Sokan tudnak, kiváltképp a fiatalabb (40 és alatt) generáció, de nem érzik magukat jól, és ezért ha nem tudsz németül, esélytelen bármit elintézni egy dedikált fordító nélkül. (Ezt, mint németekkel dolgozó megerősítem, multiban is ezért lehet minimál német tudással szép pénzeket leakasztani.) Az angolul adott információ ráadásul sokszor téves, vagy nem teljeskörű, emiatt az ő bejelentését és papírmunkáit elintézni egy rémálom volt. Összehasonlításképp: minden ügyintéző beszél törökül és minden irodában van már dedikált ukrán/orosz fordító.

- Az Ausländerek között is van rangsor. Tapasztalat szerint a panton-skála megfelelő árnyalatával és egy fejkendővel bármi elintézhető, mert 1. ritkább a nyelvi korlát; 2. a németek bár rasszisták, de a kefebajszos miatt borzalmasan, zsigerien rettegnek attól, hogy ezt rájuk sütik. Párom török osztálytársai nem értették pl. a kálváriát, amit a lakcímbejelentés és a BAMF jelentkezés miatt bejárt, mert nekik ezt hivatalból elintézték, nem nekik kellett utána járni - megkapták postán az eredményt és kész.

- Simán a pofájába vágta a munkaközvetítő, hogy menjen vissza Magyarországra és jöjjön vissza, ha megtanult németül, mert még a gyárba sem fogják beajánlani német tudás nélkül. (Én ennek hallatán megmutattam, hogy németül is lehet magyar virtussal elküldeni valakit a picsába, pislogott a hölgy, mint a szemafor.) Amikor megkapta a B1 vizsgáját és kapott munkát (egy olyan helyen ahol több kollégája van, aki egy büdös szót nem beszél németül...), utána a munkaközvetítő mézesmázosan jelentkezett, hogy akkor itt a lista...

- Sok ukrán menekült él a városunkban, őket a menedékjog és a háború miatt szintén nem szopatják, hanem minden segítséget megkapnak.

Összességében nem lakást, nem pénzt, nem ingyen valamit kértünk a német államtól, hanem csak annyit, hogy ne gördítsen plusz akadályt egy olyan pár útjába, akiknek a német integráció és az állampolgárság a célja (és a párom esetében még GDP-t is termel nekik, velem meg ki tudja, mi lesz hosszú távon). Nem irigylem azoktól, akik segítséget kapnak, de jól esett volna, ha negyedannyi agyfasszal és face-to-face parasztság nélkül sikerül ezt megoldani.

Egyébként a szomszédainkkal jóban vagyunk, vannak kint különböző nációjú barátaink, be lehet integrálódni, csak meg kell szokni a német természetet. Ha amúgy látják, hogy - Grafit szavaival élve - "rendes fasz vagy", akkor igazából nem érdekli őket, mit csinálsz, honnan jöttél. Csak beszélj németül.

És mielőtt kikönyököl a rasszizmusom: a rendszerszintű faszkodással van a bajom, nem a törökökkel/muszlimokkal/ukránokkal/pirézekkel, megengedem egyéni szinten, hogy bizonyítsanak az emberek. :D

A teljesség igénye nélkül pedig, amiért Németország nem Kánaán (mert már sokszor megkaptam, hogy büdös libsi vagyok, és német fetisiszta, aki gyűlölöm Magyarországot) - mi hiányzik Magyarországról:

- A stabil, gyors, jó internet.

- Az általános ügyintézés, ami egy Háború és Béke + szendvics kombóval aznap megoldható.

- A németek rettegnek a digitális bármitől (fizetés, adatkezelés, stb.). Itt most vezetik be az EESZT-hez hasonló rendszert, és tavaly óta van e-recept. Kártyával sok helyen lehet fizetni de legyen nálad KP, mert sok helyen bullshittelnek az X pénz alatt nem fizethetsz kártyával dologgal.

- A tömegközlekedés itt is kaotikus, de a MÁV-nál néha legalább jön valami, de legalábbis bemondják, hogyha gáz van (legalábbis az elővárosi vonalakon ahol laktam). Németországban simán kimarad fél napnyi vonat, mert náthás a masiniszta (mert alulfizetik a vasúti dolgozókat és az infrastruktúra egy nagyobb mumus, mint a második VH árnyéka). Egyébként a Deutschland Ticketen kívül mocsok drága tud lenni a tömegközlekedés.

- A németek félnek az ízektől, de szerencsére sok török és ázsiai bolt van, ahol lehet szerezni csípőst és értelmes fűszereket. Ez egyébként összeboronálja a diaszpórákat, találtunk haverokat a helyi román és lengyel boltban is a savanyúk között válogatva. :D

Expand full comment
Tiboru's avatar

"Ráadásul a németek, ha tetszik, ha nem, rasszisták mint a fene. Aranyosak meg minden, de aki Ausländer, az Ausländer."

Ehhez egy konkrét példa:

Az egyik temesvári gyerekkori cimborám (Heinrich Schlachtberger) igazi bánsági német volt, visszamenőlegesen is vagy tíz generációt érintően. Az ősei az 1700-as évek közepén érkeztek a Bánságba a Saar-vidékről, a Mária Terézia program keretein belül. A német tannyelvű általános iskola után a temesvári (szintén német tannyelvű) Nikolaus Lenau gimnáziumba járt 17 éves koráig, amikor is a család (több tízezer másik romániai német családhoz hasonlóan) kivándorolt Nyugat-Németországba (1979-et írunk) és egy bajor kisvárosban telepedtek le. Úgy két év múlva meglátogatott. Természetesen megkérdeztem tőle, hogy hogy érzi magát. A legnagyobb meglepetésemre azt válaszolta, hogy "noha már német állampolgár vagyok, mindenki Ausländerként kezel, akárcsak az ott élő törököket vagy jugoszlávokat, mert én se Németországban születtem."

Természetesen nem akarok általánosítani; biztosan voltak (és vannak) olyan közösségek a Vaterlandban, amelyek ennél befogadóbbak, de ezt el akartam mesélni, alátámasztandó a vezérfőszerkesztő úr állítását.

Expand full comment
102 more comments...

No posts