Németországban a hajrájában jár a választási kampány, amelynek nyilvánvalóan az egyik fő témája a migráció. A felmérések szerint vezet a CDU ám ott liheg a nyakán az AfD. A kormánykoalíció pártjai nem állnak valami fényesen, biztos a kormányváltás, nagy kérdés a koalíció.
Ebbe az egyébként sem álló vízbe csapódott be a tegnapi, a bajorországi Aschaffenburgban történt merénylet. A támadás sajnos állatorvosi lóként viseli magán az összes olyan tünetet, amely miatt a szélsőjobb (és bizonyos tartományokban a Sahra Wagenknecht-féle nemzeti szoc…izé baloldali párt) akkorát erősödött.
A német köztudatban a “migráns merénylet” nagyjából a következőket jelenti:
Válogatás nélküli mészárlás, nem arról van szó, hogy az egyik muszlim frakció rátámad a másikra, vagy esetleg külön egy templomot, zsinagógát támadnak meg. Van ilyen is, az is nagyon aggasztó, ám sokkal gyakoribb a válogatás nélküli erőszak. Az aschaffenburgi merénylet is ilyen. Egy bátor járókelő önfeláldozása (halálos szúrást kapott) akadályozta meg, hogy több óvodás is meghaljon. A sebesültek között van idős “Biodeutsch” de szíriai kislány is.
A támadó afgán vagy szíriai. Pipa, a támadó egy fiatal afgán férfi, aki legalábbis az eddigi adatok alapján nem tagja semmilyen szervezett terrorsejtnek, egyszerűen telement az agya a Németországban akadálytalanul, az anyanyelvén és németül is terjedő iszlamista propagandával.
A támadónak nincs tartózkodási jogcíme. Ez is stimmel, a 28 éves afgán menekült akart lenni, de a német állam ezt megtagadta és kiutasította, “kitoloncolására várt”. Ilyenkor a “Duldung” nevű jogintézmény játszik, ami kb. annyit jelent, hogy addig is ameddig nem sikerül hazapaterolni Afganisztánba, addig is a német állam kezd vele valamit.
Ezzel önmagában nincs gond, hiszen egy normális államnak folyamatosan tudni kell érintkezni a területén mindenkivel, a gond azzal van, hogy tíz éve nem bírják megszervezni az elutasított menedékkérők hazazsuppolását, így Németországban nagyon sok olyan van, aki akár 7-8 éve is jogcím nélkül “megtűrt” személy az országban. Ez a bizonytalan helyzet, egyéb károk mellett azt is okozza, hogy ebbe szépen bele is lehet ám őrülni. Ez vezet a következő tünethez:
Az elkövető zavart, az európai fogalmak szerint személyiségzavaros vagy egyenesen elmebetegségben is szenved. Itt is erről van szó, az elkövetőnek volt priusza és (a mi fogalmaink szerint) cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állt, volt kirendelt állami gondnoka.
Ez a “zavartság” ha belegondolunk, egyáltalán nem véletlen. Valaki behülyíti (hogy aztán ez az unokatestvére, vagy az FSZB az most mindegy is) hogy Németország egy tejjel-mézzel folyó Kánaán. Átjön. Egyrészt egész egyszerűen jogilag nem állnak fenn a feltételei hogy ő menekült legyen. Másrészt hiányzik minden képessége arra, hogy egy modern, sőt posztmodern társadalomban éljen, ahol az utcán sétáló lila hajú leszbikus párra a kutya nem kapja fel a fejét már faluhelyen sem, és három lepedővel letakart, idősb fivérükkel, apjukkal vagy férjükkel az utcára kiengedett nők helyett nyáron alignadrág-sportmelltartó kombóban futnak a nők reggel a parkban. Ráadásuk a németek, ha tetszik, ha nem, rasszisták mint a fene. Aranyosak meg minden, de aki Ausländer, az Ausländer.

Tapasztalatból tudom (voltam funny accent foreign student Angliában és Amerikában is) hogy ennél nagyságrendekkel kisebb kultúrsokkok is megborítják az ember lelki egyensúlyát, a falusi afgánt Bajorországban érő kultúrsokk meg valószínű bárkit tartósan az elmebetegség határára lök, és ezen a ponton egyrészt agresszív lesz, másrészt fogékony a propagandára.
Félreértés ne essék, nem akarom védeni az elkövetőt, csak arra próbálok rámutatni, hogy a probléma előre látható és rendszerszerű.
Az igaz, hogy a legtöbb bevándorló nem ilyen. Az is valószínű hogy az ilyen problémás alakok nem érik el az elmúlt húsz évben Németországba bevándorolt emberek húsz, de talán tíz százalékát sem. De még a tíz százalék esetében is százezrekről beszélünk, akikkel kapcsolatban a német politika hosszú évek óta homokba dugja a fejét.
Ezzel teret ad a populizmusnak, nekünk pedig alkalmat ad arra, hogy rámutassunk a populizmus egy jellegzetes tünetére, amelyet nálunk itthon úgy szoktak megfogalmazni, hogy “Orbánnak nem igaza van, hanem igaza lesz.”
Tény, kár is lenne tagadni, hogy Orbán mondta, hogy a sok migránssal baj lesz. Én ilyenkor azt nem szoktam megkérdezni, hogy miért gyerekek, szerintetek Mutti Merkel nem tudta hogy baj lesz? De mégis mit kezdett volna a migránsokkal egy célország vezetőjeként. Mert Orbán egy tranzitország vezetőjeként felhúzott egy minden irányból megkerülhető és átugorható drótkerítést, amely azon kívül hogy Vajdaságot szerb és albán bűnbandák telephelyévé változtatta, az égvilágon semmit sem ér.
Az is tény, hogy a 2015-ös kétségbeesett intézkedések óta eltelt évtizedben Németország érdemben nem oldotta meg a problémát. A német választó teljes joggal kérdezi meg, hogy mégis mi a fene akadályozza meg azt, hogy ezt az embert tök mindegy hova, de rúgjuk ki innen, és ott szurkáljon, ne itt.
Ebbe a német kormány bele is fog bukni, nem az első és nem a második baloldali kormány lesz Európában, amelyik belebukik. Oké jön egy jobboldali, amely valószínűleg csak egy Jézuskától a géppuskáig formálódó koalícióval fogja tudni hatalmon kívül tartani az AfD-t.
Valószínűleg jönnek határozott szigorítások, amelyek azonban nem tudnak addig igazán sokat érni, ameddig nincs hatékony és egységes migrációkezelési fellépés Európában. Mi ezzel mit is csinálunk? Ja igen, vétózzuk. Meg, minden külföldi embercsempészt udvariasan megkérünk, hogy menjen haza és ott ülje le a büntetését. Szóval ja, könnyű azt mondani, hogy a sok migránssal majd baj lesz, thank you Captain Obvious.
A megoldásról nem hallunk
A német választó meg különösen egy ilyen merénylet után a megoldásról akar hallani, és van ott aki gátlástalanul belemondja a mikrofonba, hogy ő aztán majd kemény kézzel megoldja. Hazudik? Igen? Hazudtak az elmúlt tíz évben magának a problémának a létezéséről is? Igen. Baj lesz? Igen.
Ha ezek után jön a “nem szavazunk Friedrich Merzre, mert jobb lenne valami demokratikálbaloldalibb jobboldali” tömeg, well, akkor lesz majd egy AfD kormány, akiért - akárcsak Trump esetében - majd mindenkire haragudva lesz. Ja nem, a tükörben látható alakra nem.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz
Amíg a szakértői bizottság megérkezik a kommentszekcióba, elmesélem, hogy mi hogy éljük meg a helyzetet friss (2 éve emigrált) Ausländerekként, és akkor mi még a megtűrt európai keresztény földrajzi vonzáskörzetben kialakult változat vagyunk.
Általánosságban azonban elmondható, hogy ahogy jön a választás, úgy telepszik egy egyre szorongóbb hangulat Németországra, és a buszon is egyre több beszélgetésben csípem el, a "bárki, csak ne az AfD" és "valaki tegyen rendet" témákat.
Mondjuk mi Marx szülővárosában élünk, szóval relatíve politikai buborékban vagyunk.
Adott egy "Grenzgänger" (én), aki Luxemburgban dolgozik (cégen belüli átvétellel kerültem ki), oda adózik, viszont minden más szempontból német - ott lakunk, elsősorban ott vásárolok, ott van villanyszámlám, stb. A luxemburgiak kimondatlanul, de nem szeretnek, mert én vagyok a kizsákmányoló, kullancsoskodó plebsz, aki elhordom a szent hercegség GDP-jét egy határral arrébb. A németek lightosan pöffeszkednek, hogy ja, én a burzsuj gazdag vagyok aki spórolni akar a megélhetésen és azért elveszem a németek elől a lakhatást (nem keresek annyit, hogy Luxemburgban éljek, ami önmagában egy vicc és megérne egy misét). Az a szerencsés hülye vagyok, aki német nemzetiségi körökben nőtt fel és így felsőfokú német nyelvtudással jöttem ki, a német bürokrácián kívül más problémám nem volt (meg knédlin hízlalt fejem van, szóval amíg nem kurvaanyázok a busz után, ami ott hagy a megállóban a többi várakozóval, igazából senkinek nem tűnik fel, hogy Ausländer vagyok).
Adott a párom, aki a "2 Bier und ein Pretzel bitte"-n kívül nulla némettudással jött utánam, és nem kapott munkát egy évig, amíg be nem fejezte a BAMF integrációs német kurzusát (amiért egyébként fizetnünk kellett, úgy is, hogy ő regisztrált munkanélküli volt munkanélküli segélyre való jogosultság nélkül). Na, ő első kézből tapasztalta a német rasszizmust:
- A németek nem szeretnek angolul beszélni. Sokan tudnak, kiváltképp a fiatalabb (40 és alatt) generáció, de nem érzik magukat jól, és ezért ha nem tudsz németül, esélytelen bármit elintézni egy dedikált fordító nélkül. (Ezt, mint németekkel dolgozó megerősítem, multiban is ezért lehet minimál német tudással szép pénzeket leakasztani.) Az angolul adott információ ráadásul sokszor téves, vagy nem teljeskörű, emiatt az ő bejelentését és papírmunkáit elintézni egy rémálom volt. Összehasonlításképp: minden ügyintéző beszél törökül és minden irodában van már dedikált ukrán/orosz fordító.
- Az Ausländerek között is van rangsor. Tapasztalat szerint a panton-skála megfelelő árnyalatával és egy fejkendővel bármi elintézhető, mert 1. ritkább a nyelvi korlát; 2. a németek bár rasszisták, de a kefebajszos miatt borzalmasan, zsigerien rettegnek attól, hogy ezt rájuk sütik. Párom török osztálytársai nem értették pl. a kálváriát, amit a lakcímbejelentés és a BAMF jelentkezés miatt bejárt, mert nekik ezt hivatalból elintézték, nem nekik kellett utána járni - megkapták postán az eredményt és kész.
- Simán a pofájába vágta a munkaközvetítő, hogy menjen vissza Magyarországra és jöjjön vissza, ha megtanult németül, mert még a gyárba sem fogják beajánlani német tudás nélkül. (Én ennek hallatán megmutattam, hogy németül is lehet magyar virtussal elküldeni valakit a picsába, pislogott a hölgy, mint a szemafor.) Amikor megkapta a B1 vizsgáját és kapott munkát (egy olyan helyen ahol több kollégája van, aki egy büdös szót nem beszél németül...), utána a munkaközvetítő mézesmázosan jelentkezett, hogy akkor itt a lista...
- Sok ukrán menekült él a városunkban, őket a menedékjog és a háború miatt szintén nem szopatják, hanem minden segítséget megkapnak.
Összességében nem lakást, nem pénzt, nem ingyen valamit kértünk a német államtól, hanem csak annyit, hogy ne gördítsen plusz akadályt egy olyan pár útjába, akiknek a német integráció és az állampolgárság a célja (és a párom esetében még GDP-t is termel nekik, velem meg ki tudja, mi lesz hosszú távon). Nem irigylem azoktól, akik segítséget kapnak, de jól esett volna, ha negyedannyi agyfasszal és face-to-face parasztság nélkül sikerül ezt megoldani.
Egyébként a szomszédainkkal jóban vagyunk, vannak kint különböző nációjú barátaink, be lehet integrálódni, csak meg kell szokni a német természetet. Ha amúgy látják, hogy - Grafit szavaival élve - "rendes fasz vagy", akkor igazából nem érdekli őket, mit csinálsz, honnan jöttél. Csak beszélj németül.
És mielőtt kikönyököl a rasszizmusom: a rendszerszintű faszkodással van a bajom, nem a törökökkel/muszlimokkal/ukránokkal/pirézekkel, megengedem egyéni szinten, hogy bizonyítsanak az emberek. :D
A teljesség igénye nélkül pedig, amiért Németország nem Kánaán (mert már sokszor megkaptam, hogy büdös libsi vagyok, és német fetisiszta, aki gyűlölöm Magyarországot) - mi hiányzik Magyarországról:
- A stabil, gyors, jó internet.
- Az általános ügyintézés, ami egy Háború és Béke + szendvics kombóval aznap megoldható.
- A németek rettegnek a digitális bármitől (fizetés, adatkezelés, stb.). Itt most vezetik be az EESZT-hez hasonló rendszert, és tavaly óta van e-recept. Kártyával sok helyen lehet fizetni de legyen nálad KP, mert sok helyen bullshittelnek az X pénz alatt nem fizethetsz kártyával dologgal.
- A tömegközlekedés itt is kaotikus, de a MÁV-nál néha legalább jön valami, de legalábbis bemondják, hogyha gáz van (legalábbis az elővárosi vonalakon ahol laktam). Németországban simán kimarad fél napnyi vonat, mert náthás a masiniszta (mert alulfizetik a vasúti dolgozókat és az infrastruktúra egy nagyobb mumus, mint a második VH árnyéka). Egyébként a Deutschland Ticketen kívül mocsok drága tud lenni a tömegközlekedés.
- A németek félnek az ízektől, de szerencsére sok török és ázsiai bolt van, ahol lehet szerezni csípőst és értelmes fűszereket. Ez egyébként összeboronálja a diaszpórákat, találtunk haverokat a helyi román és lengyel boltban is a savanyúk között válogatva. :D
"Ráadásul a németek, ha tetszik, ha nem, rasszisták mint a fene. Aranyosak meg minden, de aki Ausländer, az Ausländer."
Ehhez egy konkrét példa:
Az egyik temesvári gyerekkori cimborám (Heinrich Schlachtberger) igazi bánsági német volt, visszamenőlegesen is vagy tíz generációt érintően. Az ősei az 1700-as évek közepén érkeztek a Bánságba a Saar-vidékről, a Mária Terézia program keretein belül. A német tannyelvű általános iskola után a temesvári (szintén német tannyelvű) Nikolaus Lenau gimnáziumba járt 17 éves koráig, amikor is a család (több tízezer másik romániai német családhoz hasonlóan) kivándorolt Nyugat-Németországba (1979-et írunk) és egy bajor kisvárosban telepedtek le. Úgy két év múlva meglátogatott. Természetesen megkérdeztem tőle, hogy hogy érzi magát. A legnagyobb meglepetésemre azt válaszolta, hogy "noha már német állampolgár vagyok, mindenki Ausländerként kezel, akárcsak az ott élő törököket vagy jugoszlávokat, mert én se Németországban születtem."
Természetesen nem akarok általánosítani; biztosan voltak (és vannak) olyan közösségek a Vaterlandban, amelyek ennél befogadóbbak, de ezt el akartam mesélni, alátámasztandó a vezérfőszerkesztő úr állítását.