Nénik vállán állt, egykori erős iskolánk

Avagy milyen az, amikor a NER oktatásról diskurál

Az elmúlt napokban több cikk is kritizálta a kormány oktatáspolitikáját, azon belül is a zászlóshajónak számító Mathias Corvinus Collegiumot. Az érdeklődés és a kritika oka az volt, hogy az év elején megjelent egy új buzzword, a “konzervatív oktatás” amelyet “neves angol oktatáskutatókat” (az ember nehezen tudja elhessegetni a “brit tudósok” kifejezést) maguk előtt tolva, a kormány fiatalgenerációs ötletemberei (itt az “öltönyös majom” szó tolul be a látótérbe) találtak fel. Kisebb botrányt kavart Setényi János oktatáskutató dicshimnusza a poroszos oktatásról.

Az Örülünk Vincent blog posztja arról, hogy Setényi a konzervatív oktatást a rekatolizált inkvizitor lelkesedésével szereti, sajnos kisebb nyilvánosságot kapott.

A kritikák között volt Ercse Kriszta oktatáskutató cikke, amely a G7 véleményrovatában jelent meg, és (teljes joggal) azzal vádolta meg a kormányt, hogy tovább akarja erősíteni az oktatási kasztrendszert. Itt elemzi azt a folyamatot, hogy különböző magánegyetemek megpróbálták középiskolák fenntartását átvenni. Ezzel mi is foglalkoztunk, amikor Csire doktor, feladva anglomán távolságtartását (elképesztő hosszan képes beszélni idejétmúlt használati tárgyakat előállító manufaktúrákról) bevetette magát Békásmegyer közéletébe, és pár száz szülőtárssal együtt elhessegette a Milton Friedman Egyetemet a Veres Péter Gimnázium falai alól.

Elitgimikből prep schoolok

Ercse Kriszta cikkében nem használja a prep school kifejezést, pedig a poroszos ókonzervatívság leple alatt pont azt akarják bevezetni. A prep school amerikai kifejezés, olyan középiskolát jelent, amely egyetemi felvételre készít fel. (a “prep” preparation, felkészítés szóból rövidült). Ez a nyolcvanas évekre ott annyira összeforrt a felső kasztokkal, hogy ruházati- és életstílus is lett belőle.

Jellemzői a rózsaszín vagy más szokatlan színű rövidnadrág, a drága, legombolós gallérú oxford ing, a vitorláscipő és az erőltetetten laza partikultúra, amelybe időnként kellemetlenül beleszűrődik némi csoportos szexuális erőszak is. Az amerikai feminista humor egyik szellemesebb szegmense ennek a kritizálása. Engem nagyon szórakoztat, noha van élénkzöld, piros és citromsárga rövidnadrágom, és nagyon szeretem az oxford ingeket. Itt van néjány példa, angolul tudó olvasóink kedvéért.

Elitgimi-mixeléstudomány

Persze a “prep school” a magyar oktatástól sem idegen, csak nálunk “gyakorlógimnázium” a neve. A kormánynak a fő baja az, hogy ezeket viszonylag nehéz kontrollálni.

Általában egy jó igazgató köré épülnek az ilyenek, akik megtalálják a jó arányt a magasan tartott színvonal (vagyis felvesznek elég nagy arányban okos gyereket) és a megfelelő helyekről mindenképpen bejutó gyerekek között. Így tud a gimi egyszerre jó eredményeket produkálni, és elég jól felszerelt is lenni. Ezzel vonzóvá válik a tanároknak, hiszen “problémás” gyerek azon túl, hogy néhány Gyémántsztenderd Kevin hülyeségeit kezelni kell, nincsen. Jó felszerelés van, a Gyakorlógimnáziumért Alapítványba rendszeresen befizetődik annyi pénz, hogy ég a villany, van fenolftalein a kémiaszertárban és svédszekrény a tornateremben.

Nem a csúcsgimi a baj, hanem hogy nincs alapgimi

Az ilyen giminek érdekes módon van helye rendszerben. Nem az a baj, hogy a rendszer tetején ül pár tucat ilyen iskola. Két dolognak viszont legalább stimmelnie kell. Az egyik, hogy a második-harmadik kör iskolái ne fényévekkel legyenek mögötte. A másik, hogy az elitiskolában bízzák a tanárokra, hogy mennyi csókost bír el a rendszer, mielőtt kizárólag rózsaszín inges hülyegyerekek játszóterévé válna.

Vagyis ne a kasztosodás eszköze legyen. Ercse Kriszta cikke arra hívja fel a figyelmet, hogy azzal, hogy a kormányközeli egyetemek jól működő gimiket vennének át, pontosan a kasztosodás felé haladunk.

Modernség vagy körmös-nosztalgia?

A Magyar Hangban jelent meg Nagy Zsolt politológus cikke, aki azt rótta fel az MCC (és a kormány) által meghirdetett “konzervatív oktatásnak”, hogy zéró köze van a magyar valósághoz. Nos, valóban. Indirekt módon ezt erősíti meg a Direkt36 oknyomozása, ahol feltárták, hogy az MCC dagonyázik a forrásokban, egyes eseményeikre olyan összegeket költenek, hogy egy jobb vidéki gimnázium igazgatója egy hétig csuklik, miután összeadta őket.

Ilyen előzmények után az MCC (ahol ha jól vagyok informálva, a közéleti diskurzusban részvételre is felkészítik a diákokat) reagált, a cikk a G7-en jelent meg, szerzője Constantinovits Milán, a Mathias Corvinus Collegium szakmai főigazgató-helyettese. “Így ne értsük félre a konzervatív oktatást” a címe. Én egyre feljebb húzódó szemöldökkel olvastam. Alább néhány idézet a cikkből:

Out of touch, de miért?

Érdekes képet fest az MCC-ben folyó oktatásról, hogy a vitapartnereket azonnal egy in personam-mal találja meg.

“Az ugyanakkor már kevésbé örömteli, hogy a tehetséggondozó intézmény oktatási jövőképét érintő bírálatok jó részét átitatja az az ideologikus elfogultság, ami a szerzők politikai affilációjából és/vagy az MCC-vel szembeni érzelmi alapú elfogultságból erednek.”

Nos igen. Ha valaki annyi “köszpénzt” kap, mintha hetente megnyerné a lottóötöst, ne érje meglepetésként, hogy azok a kutatók, akiknek a fizetése mélyen alulmúlja az OBI raktárában targoncázó emberét, azt fogják róluk gondolni, hogy (…). Másrészt ha már valahol vitakultúrát oktatnak, ott bizonyosan szó van arról, hogy a “hajadismijen” az nem épp a magasröptű viták felütése. Az állásponttal vitázunk és nem a személlyel. De azért plusz pont az “affiliáció” szó használatáért, a “hovatartozás” ahogy mondani szokták, “so 1990’s”.

Majd megtudjuk, hogy majd’ három évtizednyi tapasztalat, rengeteg diák és nagymintás kutatások állnak mögöttük. Ez történetesen igaz. Az MCC-ről hallok úgy is mint öltönyösmajom-képzőről, ugyanakkor jó pár olyan vélemény is eljutott hozzám, ahol elégedett szülők magas színvonalú tehetséggondozásról számolnak be. Valószínű, hogy az igazság a kettő között van, vagyis az MCC a maga területén (tehetséggondozás) tényleg olyan műhely, ahol tudják miről van szó, ha tehetséggondozásról beszélnek. A gond az, hogy nemcsak arról beszélnek.

Az oktatás nemcsak elitoktatás

Ugyanakkor nem tudom, hogy felhívta-e valaki Komlón a Vájárképzőt, kérte Széplábi tanár urat, akinek évtizedes tapasztalata van abban, hogy a mélyszegénységből érkező, halmozottan cigány helyzetű kölykökből önálló életre képes, becsületesen dolgozó lakatosokat és bolti eladókat faragjon. Esetleg L. Ritók Nórát, akinek több évtizedes tapasztalata van abban, hogy mégmélyszegényebb még halmozottabban hátrányos helyzetű gyerekeket egyáltalán kiemeljen a nyomorból.

Mert az ő tapasztalatuk pontosan annyit ér az oktatáspolitika kialakításában, mint az egésznek a tetején ülő, százmilliárdból kistafírozott elitképzőé.

Ezt egyébként maga Constantinovits is rögzíti:

“A tehetségazonosítás és később a személyes kvalitásokra fókuszált fejlesztés csak a közoktatás szereplőinek és az elsődleges szocializációs közeget jelentő szülők, illetve családok bevonásával valósítható meg. (…) A nemzeti tehetségvagyon feltárása, megőrzése és gazdagítása ezért többszereplős küldetés, így az erre a feladatra vállalkozó MCC-nek kötelessége is az oktatás jövőjét érintő dialógusban releváns észrevételekkel és kutatási eredményekkel részt vennie.”

Nagyon szép gondolatok, csak az ember ilyenkor elgondolkodik, hogy gyönyörű dolog a párbeszéd, csak drága Taszilóm, tudod te, hogy hány darab háromhengeres, fapados Skoda Fabia meg garantált bérminimum telik ki a ti büdzsétekből? Mert az ország iskoláinak mintegy háromnegyedében a tanárhiány mellett legalább ennyire nagy hiány az, hogy nincsen olyan szakember, aki a HHH-SNI diákok családjával tart kapcsolatot, és elmegy a háromhengeres, kurblis ablakletekerős Fabiaval a cigánysorra, megbeszélni, hogy Seron és Rodrigó holnap is jön iskolába, és holnapután is. Ha ez nincs, akkor kb. tökmindegy, hogy milyen nagymintás kutatások vannak.

A nénik vállán álló iskola

A cikk ezután rátér a konzervatív oktatás alapvetéseire.

“Ilyen alapállításunk, hogy a pedagógusi hivatás, a pedagógusok szerepe és tekintélye nem olvad fel a digitalizálódó világban, ám bizonyos aspektusaiban kétségkívül átalakul. A digitális eszközök módszertani integrációja sosem fogja kiváltani a pedagógusok közösségteremtő erejét, hiszen a pedagógus a személyiségével dolgozik, az ember és ember közti kapcsolódásokat facilitálja, az oktatással összhangban és elválaszthatatlanul nevelési munkát is végez.”

Bravó, egyetértünk. Csak egy apróság. Ha a magyar közoktatás 1970-2020 közötti ötven évét kéne jellemeznem, azt mondanám: “A nénik vállán álló iskola”. Én nagyjából senki nem lennék, ha nem lett volna Ella néni, Kati néni, Éva néni, Lujzi néni.

A Ratkó- és a GYES-generáció rengeteg lánygyereke, akiket olyan középiskolai jegyek után, amelyekkel ma már az Universität Wien képzéseit szokás nézegetni, a tanárképző főiskolára irányítottak. Így a hetvenes évekre, mire jöttek a Ratkó-unokák, az iskolák fel lettek töltve minőségi tanárokkal, akik a szocializmus sajátos környezetében is előbb-utóbb összesodródtak a “jó iskolákba”. Például az én alma materem, a nyíregyházi Zrínyi gimnázium nagyon sokáig megtehette, hogy a sok jelentkező közül a tanári állásokra olyat válasszon, aki maga is zrínyis volt.

Na ebből van a tekintély. Abból, hogy megteremtik a minőségi munkaerőt.

Most is lenne tanár, ha megfizetnék

Ma már nem lehet mesterségesen szabályozott közoktatási felvételivel megcsinálni, marad a jó öreg pénzügyi megbecsülés. Tudod hol van az, drága Taszilóm? “Ótátrafüred egyik legelegánsabb szállodájában, a külön erre az alkalomra kibérelt, négycsillagos Grand Hotel Bellevue-ban.” Ott van.

“Konzervatív oktatási alapelvnek tekintjük a klasszikus tudás időtállóságát is. A klasszikus tudás érvényessége nem halványul el napjainkban sem, és kettős funkciója ma is meghatározó. Egyfelől ugyanis kánonképző erővel bír, így identitáskijelölő és a társadalmi érvényesülésben meghatározó erő. Másfelől – és gyakorta ezt felejtik el a kompetenciafejlesztést fetisizáló megszólalók – egy (konszenzuális) tudásbázis nélkül nem fejleszthető a kreatív potenciál sem.”

Egyrészt dübörög a bullshit generátor, mert nem tudjuk meg mi az a klasszikus tudás. Amúgy valóban, a világon mindenütt rájöttek, hogy fontosak az alapismeretek, és azok nélkül valóban nem lehet kreatív feladatot adni a gyereknek.

De az a gond, hogy jelenleg Magyarországon az általános- és a középiskola semmi másról nem szól, mint hogy óriási mennyiségű információt “alapismeretként” próbálnak beledöngölni a gyerekbe.

Igen, más országokban, húsz éve, valóban probléma volt, hogy kiderült, hogy nem lehet mindent elbábozni vagy eltáncolni, a szorzótáblát vagy szén vegyjelét meg kell tanulni. Magyarországon azonban jelenleg nem ez a probléma. Ugyanúgy, ahogy a wokeism pl. probléma New Yorkban, a Columbia egyetemen. A Kertészeti Egyetemen nem a wokeism a probléma, hanem hogy kiégett a villanykörte, és nincs másik.

“A mesterségesen generált ellentét helyett sokkalta előremutatóbb diskurzust jelentene például a kánon formálásának kérdésköre: mik azok az új természettudományos eredmények, társadalomtudományi jelenségek és művészeti alkotások, amikkel a klasszikus tudásalap, a kulturális-tudományos kánon gazdagítható.”

Ó igen. A NER és a diskurzus. Drága Taszilóm, azért ment ki a hétvégén százezer ember Magyar Péterre, mert tele van a hócipője mindenkinek azzal a “diskurzussal” ami a NER-ben megy. Jön valami majom, aki közli, hogy már pedig a gyerekeknek diszharmonikus keresztény vonatfüttyök elemzését kell tanulni heti nyolc órában, ha van tanár, ha nincs.

Ha esetleg valami szakember azt találja mondani, hogy nem jó, akkor jön valami öltönyös majom, hogy az illetőből bizonyára a “politikai affiliációja” beszél, amikor fel meri hánytorgatni hogy a diszharmonikus keresztény vonatfüttyök oktatása a Vörösmarty összes kívülről megtanulása, öt tornaóra, és a hét klasszikus nótaéneklés közé nem fog beférni, így is 10 éves gyerekek vannak reggel nyolctól délután fél háromig tíz perces szünetekkel betáblázva. Egyébként pedig a legtöbb iskolában konkrétan matektanár sincs.

Diskurzus. Hát persze.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára

1. Ez egy korai fázisban levő projekt, heti egy-két, Magyarországot angolul magyarázni igyekvő poszttal. Erre is 8 dollár az előfizetés, és itt hamarosan jön a paywall. A magyar múzsa és az angol elkülönül, most dolgozom a megoldáson, hogy aki az egyikre előfizet, annak legyen hozzáférése a másikhoz, de nem biztos, hogy sikerül. Ha érdekel az angol, akkor inkább arra fizess elő, a magyar Q&A sessiont, ha lesz, meg tudjuk beszélni.