Hajrázik az OBT-választás kampánya, amelyben én elfogult néző vagyok. Igen sokat szoktam ugyanis a bíróság miatt puffogni (furcsa lenne, ha ügyvédként nem tennék ilyet) de az OBT tevékenysége a most leköszönő tagság és vezetés idején egyre inkább emlékeztetett egy működő jogállami testületre.
A bírósági folyamatokat nem figyelők részére egy kis összefoglaló, hogy mi ez az egész, és mi a jelentősége. Vigyázat, hosszú és unalmas következik!
Mi az a bírói függetlenség?
A bírósági szervezet működésének alapelve a bírói függetlenség. Ezt az alkotmány még olyan helyeken is ki szokta mondani, ahol statáriálisan lődöznek főbe embereket. Nálunk ennél azért sokkal jobb a helyzet, de messze nem tökéletes.
A bírót ítélete meghozatala, a tárgyalás lefolytatása során sem utasítani, sem presszionálni, sem befolyásolni nem szabad. A bíró elvileg olyan személy, akit szaktudása és személyes kvalitásai alkalmassá tesznek arra, hogy másol életéről döntsön. A döntést ő és egyedül ő hozza meg.
Hatalmi ág vagy hivatal?
Igenám, de a bíróság közben egy hivatal, és a magyar bíró eközben hivatali munkát - véleményem szerint messze túl sok hivatali munkát - végző hivatalnok is egyben. Így aztán a magyar bírói függetlenséget nem olyasfajta fenyegetések befolyásolják, hogy az óvodából elrabolják a bíró gyerekét, hanem a rossz hivatali munkájánál fogva lehet fenyegetni.
Ha valakinek vannak bíró ismerősei (nekem vannak) és történetesen panaszkodnak (szoktak) akkor tudja, hogy sose arra panaszkodik, hogy a Kis kontra Nagy perben micsoda erkölcsi, jogi, egzisztenciális dráma zajlott le és hány jogesetet, szakcikket kellett átnéznie, hogy kialakítsa jogi álláspontját. Az átlagos bírói panaszkodás nagyjából 10%-a ilyen.
A többi az arról szokott szólni, hogy hány két éven túli ügye van, hány ügyben kell leírnia ilyen és olyan végzést, határozatot, ítéletet, hány ügyben kell döntést hoznia költségmentességi kérelmekről, lefoglalt dolgok kiadásáról vagy megsemmisítéséről, hány ügyben kell megkeresnie a bivalybürgözdi hatósági állatorvost és így tovább.
Függetlenek vagyunk, de aki ugrál azért elviszik
A jó magyar bíró attól lesz “jó”, hogy követi az ítélkezési gyakorlatot és hivatali kötelességeivel naprakész. Ha ezt a kettőt tudja, lehet szakmailag gyenge is.
Ha viszont bele-bele akaszkodik a becsontosodott gyakorlatba és nem elég pedáns (ez a kezdeményezőkészség és a pedantéria hiánya amúgy viszonylag szorosan korrelál) akkor letörik. Nincs nehéz dolguk, az ítéleteit elkezdik hatályon kívül helyezgetni (ettől romlik az értékelése) és elkezdik rajta számonkérni a Radír- és Javítófestéknyilvántartási Felförmedvényi Alnyomtatvány pedáns vezetését.
Ennek megfelelően a magyar bírósági világ kissé langyos, nem nagyon friss levegőjű, belterjes… well…posvány. (Még mielőtt valakinek extrázni kezdene a tachycardiája: az ügyvédi kamara is az. Az ügyészség főleg az. Csak egymás szagát nem bírjuk, a sajátunk fel se tűnik.) Ez így az elmúlt nyolcvan évből hatvanban mindenkinek tökéletesen megfelelt. Kivétel: Rákosi Mátyás és Orbán Viktor. Nekik nem felelt meg.
Kellene reform
A bíróságokat meg kellene reformálni, ahogy az iskolákat, a kórházakat vagy a gépjármű-műszaki vizsgákat. Ennek sokan és sokféleképpen nekifutottak már, de a bíróság az a talaj, amelynek nem a fordítóekével kell nekimenni, hanem kazettás bombákkal, hogy kicsit lazuljon.
A NER előtti kormányok elvoltak azzal, hogy az akkoriban OIT (Országos Igazságszolgáltatási Tanács) néven működő bírósági igazgatási szervben lényegében a megyei bírósági elnökök voltak többségben, és gyakorlatilag az történt, amit ők akartak.
Ők pedig megbízhatóan opportunista helyi kiskirályok voltak, akik pontosan tudták, hogy a bíróság nem keveredik bele politikai balhékba, és az olyan bírót, aki ezt nem tudta, vagy egyénieskedett, szépen kinyírták.
Az OBH-OBT rendszer születése
Ezt a rendszert váltotta az OBH-OBT rendszer, ahol az Országos Bírósági Hivatal látja el a bíróságok igazgatását. Vagyis az OBH dönt arról, hogy kiből lesz bíró (kit terjesztenek fel kinevezésre a köztársasági elnökhöz), kikből lesznek a bírósági vezetők, és még számos hasonló fontos kérdésben.
Az OBH elnökét az Országgyűlés választja meg, ami a NER-ben azt jelenti, hogy Orbán Viktor nevezi ki. Ha valakinek a dologgal kapcsolatban kétsége lett volna, az legkésőbb akkor eloszlott, amikor az addig viszonylag jelentéktelen bírósági vezetői funkcióban dolgozó Handó Tündét, a Fidesz egyik szürke eminenciásának, Szájer Józsefnek a feleségét nevezték ki elnöknek.
Handó kudarca
Handó nagy lendülettel látott neki a reformoknak. Ezek nagyjából három csoportra voltak oszthatók:
szükséges
röhejes
szégyenteljes
reformokra.
A szükségesekre senki se figyelt, meg nem is jöttek össze. A hatalmától megfosztott megyei elnöki maffia és a bíróság nagy része ugyanis kőkeményen befeszült, amikor Handó elkövetett két ősbűnt.
Az egyik ősbűn az volt, hogy megpróbált reformálni, és megpróbált valamiféle mérhető, átlátható rendszert bevezetni, akármilyen rosszul is csinálta.
Ebből nyilván a testszínű alsóneműt és hasonlókat előíró szabályzatok jutottak el a közvéleményhez, amelyek még röhejesek is voltak.
Soha nem fogom elfeljteni, amikor beléptem az óbudai bíróság kezelőirodájába nem sokkal a testszínű bugyis szabályzat bevezetése után, és az ügyintézők ott ültek az aktákkal teli salgópolcok és íróasztalok között, ünneplős szoknyában és fehér blúzban. Akkor se vágtak volna haragosabb képet, ha meztelenül kellett volna ott ülniük. Egyébként jellemzően szolidan, elegánsan öltözött középkorú hölgyekről van (volt) szó.
A másik ősbűn meg az volt, hogy Handó elkezdte az embereit berakosgatni fontos vezetői tisztségekbe, miközben az előlépésre régóta váró, azért megdolgozó embereket mellőzött. Mindezt úgy, hogy a megyei erőkkel nem egyeztetett. Megérkezett a bíróságokra is a NER.
Senyei színre lép
Nem csoda tehát, hogy Handót felfele kellett buktatni. Utódja Senyei György Barna lett, akinek az elfogadottsága is nagyobb volt és egykori borsodi városi és megyei bíróként, majd a Fővárosi Ítélőtábla bírójaként sokkal alkalmasabbnak bizonyult arra, hogy ne hergelje fel maga ellen a komplett bírósági szervezetet. Illetve még jó pontokat is szerzett de erről később.
OBT, az izgága fügefalevél
Az OBT-t ebben az egészben fügefalevélnek szánták, amelyet ugyan a bírók saját maguk közül választanak meg, de a havi egyszeri budapesti találkozón pogácsazabáláson kívül mást nem nagyon csinál.
Eleve már ez szemet szúrt a Velencei Bizottságnak (az Európa Tanács alkotmányossággal foglalkozó szervezete) így végül kénytelen voltak egy picit bővíteni az OBT hatásköreit. Bízva persze abban, hogy a tagok továbbra is inkább ceremoniális megbízásnak fogják tekinteni az OBT-tagságot.
Ez a számítás eleinte be is jött, de a most leköszönő OBT-be (a második választott OBT-be) olyan tagok kerültek be, akiknek határozott elképelései volt eleinte Handó megfékezéséről, majd később is a bírósági szervezetet érintő kérdésekről.
Hogy lett az OBT szálka a NER körme alatt?
A most leköszönő OBT nagyszerű nemzetközi kapcsolatokat épített ki, és a bírósági igazgatást érintő kritikáik eljutottak a nemzetközi szakmai szervezetekhez. Ami ennél is fontosabb, konkrét példáját tudták adni a NER jogállam-leépítő lépéseinek.
Vagyis nem arról volt szó, hogy kiment valaki, önös politikai érdekből jajgatni Brüsszelbe, hogy nincs demokrácia, hanem konkrét jogszabályok, konkrét paragrafusaira mutattak rá, hogy az ott nem jó, és meg is indokolták, hogy miért nem jó.
Ezért aztán a bírósági igazgatással kapcsolatos kérdés bekerült a jogállamisági kritériumok közé, és az egyike lett annak a kevés eredménynek, amikor Magyarországról induló kezdeményezés késztette meghátrálásra a NER-t.
Ha azt hinnénk, hogy ettől nagyon népszerűek lettek a bírák körében, tévedünk. Van egy igen jelentős hányad, amelyik ebből az egészből annyit érzékel, hogy nem hagyják szép csendben a nyilvántartásait pedánsan vezetni, és futószalagon ítéletet gyártani.
A szakmai irányítás a Kúriához kerül
Az OBH-OBT modellben eltűnt a bíróságok szakmai irányítása, mert azt nem igazgatási úton, hanem a Kúria révén kizárólag felsőbírói-jogegységi úton végzik. Ehhez megszűntették a Legfelsőbb Bíróságot, hogy elnökétől, Baka Andrástól megszabaduljanak, és a névlegesen új Kúria élére Darák Pétert nevezték ki.
A NER alapszabálya, hogy alkalmas ember nem maradhat a posztján
Itt a Handó kinevezéséhez képest fordított folyamat játszódott le. Darákról ugyanis kiderült, hogy simán alkalmas Kúria-elnöknek. Higgadtan és jól nyilatkozott, tartotta a távolságot, akitől tartani kellett a távolságot, hagyta a szakmai ágazatokat (az ún. kollégiumokat) dolgozni és ha valaki beleszállt a bíróságba és vissza kellett szólni, akkor pontosan a megfelelő hangnemben szólt vissza. Nem lesz lovasszobra a Kúria épülete előtt, viszont nem is akarta, hogy bármilyen hőstette miatt emlékezzenek rá. Csendben és jól vezette a rábízott szervezetet.
A NER egyik alapszabálya viszont, hogy alkalmas ember nem maradhat a posztján, mert az alkalmas emberhez a beosztottjai lojálisak lesznek, és hatalmi centrum alakul ki.
Zsé feltűnése
Miután a NER-ben belátták, hogy a Handó-módszer nem jó, újabb módszert kerestek a bíróságok bekebelezésére. Először jött az, hogy lesz külön közigazgatási bírósági szervezet, külön közigazgatási felsőbírósággal. Ez amúgy nem ördögtől való, például a francia bírói szervezet is ilyen, sőt, régen Magyarországon is volt külön közigazgatási bíróság. Az ördög a részletekben lakozott, volt egy olyan apróság, hogy a kinevezési rendszer miatt a magyar közig bírák még névleg se lettek volna függetlenek. Végül a NER-ben belátták, hogy ezt nem tudják végigcsinálni.
A közigazgatási bíróságokkal kapcsolatban kezdett el forogni Varga Zs. András neve. Ő eredetileg (és lelkiekben azóta is) ügyész. Egyébként kiváló közigazgatási jogász, a jogterület elismert szakértője, aki alkotmánybíró is volt.
Szakmai körökben akkoriban az terjedt, hogy alkotmánybírói megbízatása lejárta után ő lesz a közig főbíró. Amikor kénytelen volt a NER az udvari bíróság tervét lehúzni a vécén, jött az ejtőernyő-törvény.
Ejtőernyős bírók
Az ejtőernyős-törvény előtt a Kúriára (Legfelsőbb Bíróságra) kerülés nem volt egyszerű. Még a karrierista, törtető, mindent bevállaló bírónak is volt általában 10-15 év munkája abban, hogy “felkerüljön”. De jellemzőbb volt az, hogy 20-30 évnyi bíráskodás után lett valakiből kúriai/LB bíró.
Az ejtőernyős-törvény lehetővé tette, hogy bizonyos feltételek esetén (pl. az alkotmánybíróságról) be lehessen jutni közvetlenül a Kúriára bírónak, úgy hogy adott esetben az illető előtte nem bíráskodott egyáltalán rendesbíróságon.
Az ejtőernyőzés nagy kedvezményezettje Varga Zs. András lett, akiből azóta elnököt is csináltak. Varga Zs. érzi, hogy az adott esetben 30-40 éve bíráskodó kollégái nem sokba nézik. Ettől szánalmas puffogásba kezdett., amelyet azóta se hagyott abba.
Vidám kalandok Péniában
Lassan megérkezünk a jelenhez, előbb azonban említsük meg az Ügyészség és a Kúria Büntető Kollégiumának Kalandjai a Hímvesszejek Erdejében című, profán népszínművet.
Ez úgy indult, hogy az OBT-ben valakinek feltűnt, hogy a NER záróizmának környékén döngicsélő felsőbírók és felsőügyészek egymásra licitálnak EU-ellenességben. Ezért aztán Vasvári Csaba bíró fogott egy amúgy a kutyát se érdeklő ügyet, amelyben feltette az OBT által a bírósági rendszerrel kapcsolatban megfogalmazott kritikákat kérdésként a Európai Unió Bíróságának.
Lehet ilyet csinálni? Lehet. Még indokolni is lehetne azzal, hogy ezek minden konkrét ügyben is jelentkező kérdések voltak, de az a helyzet, hogy nem kell indokolni.
A csapda (mert az volt) lényege az, hogy az EUB következetes gyakorlata szerint semmilyen tagállami úton nem lehet megkérdőjelezni, korlátozni, vagy akárcsak vizsgálatnak alávetni a tagállami bíró azon döntését hogy az EUB-hez fordul.
Az ügyészség és a Kúria bedől
Az ügyészség természetesen rohant a Kúriához, ahol összeült egy tanács, amelyik sietve megállapította, hogy törvénybe ütköző volt Vasvári Csaba döntése az EUB-hez fordulásról.
Ezek után - csak hogy a közmondásos full kretén nyomás meglegyen - a Fővárosi Törvényszék (Handó által Balassagyarmatról importált) elnöke, Tatár Kis Péter még fegyelmit is indított Vasvári ellen.
Az EUB természetesen a tyúkudvar felsepregetésére használatos ágseprűvel (iparibb hasonlatok kedvelőinek: szívlapáttal) igazította irányba a fényességes Kúriát, a magyar jogászszakma kifejezett vagy épp zárt körben kifejezésre juttatott gaudiumára.
Azt nem mondanám, hogy Vasvári Csaba osztatlan népszerűségnek örvend (én is voltam már kissé érdes tárgyalásvezetésének alanya), de hogy itt mindenki a fényes tekintetű Kúrián, meg az ügyészségen röhögött, hogy bedőltek egy kb. ügyvédjelölti szintű szivatásnak, az teljesen biztos.
Varga Judit villámlátogatása Brüsszelben
Történt aztán, hogy Varga Judit egyszercsak hazajött egy amerikai körútjáról, ahol mindenkivel találkozott, kivéve aki fontos, majd expressz ajánlva elment Brüsszelbe, alig volt idő megcsinálni a közösségi médiás posztokat.
Majd pár nappal később repült a törvénytervezet, plusz jogkörökkel az OBT-nek és egyéb engedményekkel a Nagy Szuverenitásvédelmi Harcban.
A választás ami arról dönt, hogy az eddigi eredmények maradnak-e
Az OBT jogköreit kibővítő törvényben a mostani OBT tagok kivételt kapnak az alól, hogy az OBT tag nem választható újra. Ők azok lehetnének, de azon az alapon, hogy ha a Vargazsére szabott ejtőernyős-törvényt ellenezték, akkor nem fogadhatják el a rájuk szabottat se, nem indulnak újra.
Ennek megfelelően pompás hirigelés bontakozott ki.
Szereplők:
az OBT mostani vezetői, akik szeretnék, ha az OBT, ha nem is olyan kekec módon, ahogy azt ők néha csinálnák, megmaradna egy karakteres érdekvédelmi-felügyeleti szervezetnek
Senyei György Barna, OBH-elnök, aki szeretné bebizonyítani, hogy képes volt kooptálni az OBT-t és az egészből valami jól működő kis hatalmi centrumot csinálni (a kis naiv…)
Varga Zs. András pompás taktikával vágódik bele Senyeibe és az OBT-be is, egy törvényességi felügyeletet ellátó ügyész modorában.
A kampány szórakoztató, egyben szomorú, és összességében nem csodálom, hogy a bíró ismerőseim egy elég jelentős része leginkább azt szeretné, hogy a kakaskodás befejeződjön. Pedig egy értelmes, jó OBT-re, amely használja a hatásköreit, és egyforma távolságot tart az OBH-tól és a Kúriától egyaránt, óriási szükség lenne. Mert persze lehet, különösen a reflektorfénybe kerülő tagjaikat magamutogató, vagánykodó alaknak tartani.
De a helyzet az, hogy a leköszönő OBT-nél kevesen tettek többet azért, hogy Magyarországon meglegyen az esélye a normális bírósági rendszer kialakulásának. A szomorú az, hogy a két nagy (magát nagynak képzelő) vetélytárs, egy dolgot biztosan nem akar: hogy meghonosodjon Magyarországon az, hogy a bíróknak eszközeik és szándékuk is legyen arra, hogy a függetlenségüket megvédjék a külső behatásoktól, és saját vezetőiktől is.
És akkor néhány epizód a kampányból:
Az OBT 2023. december 5-6 napján tartott ülésének jegyzőkönyve. A 9. oldaltól epikus cicaharc Senyei és Zsé között, a “mivanmivanmivan” nem hangzott el, de majdnem
Zsé protezsálja az embereit a Magyar Bírói Egyesületnél, az OBT (érthető módon) kiakad
A Mandinernek pont most jut eszébe szemlézni azt a cikket, amelyet az amúgy tök jó szakmai folyóirat Ügyészségi Szemlébe írt Ibolya Tibor, a legfőbb ügyész helyettese. A cikk a felmentő ítéletek utáni ügyészségi fellebbezések klasszikus butthurt hangnemében íródott.
A leköszönő OBT-elnök Matusik Tamás levele a hasonló szervezeteket tömörítő európai egyesülethez, amelyben felhívja a figyelmet, hogy minden gyönyörűen megtörtént, leszámítva, hogy a többi hatalmi ág hasonló rangú tagjai a bírói fizetések többszörösét keresik, és a bírói függetlenség bizony egzisztenciális függetlenséget is magába foglal.
A választás 2024. január 8. hétfőn lesz.
* Szokásosan nagyon jó a poszt, érdekes volt olvasni, köszönet érte.
* A NER - eddig láthatóan - agresszíven meg röptiben akarja a problémákat megoldani, nagy rendszereknél is (hálapénz, státusztörvény, rabszolgatörvény, stb). Azt hiszik, ha belefújnak a kecske s*ggébe, majd egyből kiegyenesedik a szarva. Eddig alapvető élmény volt ennek nyomán a toldozgatás-foldozgatás, színvonal-mélyrepülés stb.
* Én szkeptikus pesszimista vagyok minden - problémák alatt roskadozó - szervezeti működési újragondolásokkal kapcsolatban, pl.: azok nehézkessége vagy éppen mellékhatás-generáló zűrőssége miatt.
* Én amúgy (elméleti síkon) a dekomponálás (elemi részekre szétszedés) híve vagyok. Ha egy rész zárt, kerek egész, minimálisan ám részre nézve teljeskörűen, ellenmondásmendesen, átfedés nélküli, akkor az a rész jól el lett határolva. Amíg ez fejben nincs rendesen végiggondolva, addig nem eröltetném a "majd csak lesz valahogy" szervezet-konfigurálást, hogy "majd kinövi magát" (ezzel a szemlélettel egyébként lehet tökegyedül vagyok mára már)
* Az alábbi háromból: (1) Tisztességes, (2) Eredményes/Hatékony (3) Fősodorral NEM szemben haladni/széllel szemben pisálni közül mintha csak kettő tudna egyszerre teljesülni. A mai komplex, ellentmondásos világban nehéznek látszik kiforgatni a sarokpontjaiból, a világot, a világ ellenében/ellenállása közepette: legyen egyébként bármennyire fontos, támogatható, szükséges egy-egy adott reform-felvetés. Remélem nem kell részleteznem, hogy a NER, (a) a fősodorral "kompatibilisen" (értsd: kritikus tömeget tud átqrni a palánkon) (b) hatékonyan, (c) pusztít (nyilván nem tisztességesen)
* Ha véletlenül mégis menne mind a három fenti dolog, mint most Matusik Tamáséknál menni látszott, akkor azt erősen ideiglenes túlélő feeling veheti körbe, bármikori potenciális "zöldkályhához" visszabombázás veszélyével. Különösen, ha a jó működés és a hatalom által jónak tartott jó működés nem esik egybe. Ami után jobb esetben helyben toporgás, rosszabb esetben lejtő következik, mint láthatjuk az elmúlt 13 évben.
* A posztból nekem az jön le, hogy szellemileg, csoportdinamikailag minden adott lenne egy jó szervezeti struktúrára (relatíve kevesen, értelmes tanult emberek megtalálhatnák a működési optimumot). Ám ezt a fontos szereplőknek akarnia kell. Ahogy a korrupció is csak akkor csökkenhet, ha akarják a résztvevők (szabályozás révén nem fog, mert az arra van, hogy megkerüljék).
Hát, nem tűnik fényes sikernek...
https://nepszava.hu/3221192_dontes-uj-tagok-orszagos-biroi-tanacs-igazsagugyi-reform