Oktatás: sikerült még Gyurcsánynál is jobban elkúrni
Amikor egy fideszesek által terjesztett kép mondja el, mennyire elcseszte a Fidesz
Ezt a képet egy fideszes ismerős facebook oldala sodorta elém. Gyönyörű példája a “Gyurcsány alatt még rosszabb volt” típusú propagandának. Így tizenöt évvel Gyurcsány lemondása után már kicsit gyenge, de még érdekesebb, hogy azzal osztották meg, hogy akkor bezzeg senki se hupákolt. Nos valóban, külön a tanárok miatt nem, de nekem rémlenek bizonyos tüntetések ahol viszont Gyurcsány kormánya ellen úgy egészében mindenki tiltakozott.
Ötven éve ketyegett az időzített bomba
Az oktatási reform szükségessége nagyjából a hetvenes évektől teljesen világos. A szocializmusban a Ratkó-gyerekeknek épített lakótelepek tervezői felismerték, hogy a Ratkó-unokáknak iskola és tanár is kell majd, mert a népességkoncentráció aránytalanságokat fog okozni a rendszerben. A Ratkó-gyerekek területi elosztása sokkal egyenletesebb volt, mint a Ratkó-unokáké.
Nagyjából ekkortól ismert tény az, hogy előbb-utóbb a magyar közoktatás úgy fog kinézni, hogy a falusi iskolák óriási részére a Ratkó-unoka generáció kifutása után nem lesz szükség, mert nem lesz ott gyerek, a városi iskolákban meg tolakodás lesz a helyekért és a legjobb tanárképzés mellett is tanáréhség lesz.
A korabeli oktatáspolitika értelemszerűen nem számolt a rendszerváltással és annak következményeivel, amelyek közül a jelen írás szempontjából a következők fontosak:
a magyar könnyűipar és a téeszrendszer összeomlása és emiatt a falvak/kisvárosok folyamatos és gyors elnéptelenedése
a felsőoktatás liberalizációja miatt a tanárszakok népszerűségének zuhanása
a megváltozó nemi szerepek miatt a “jó kislányok elmennek tanárnőnek” jelenség megszűnése
az EU-belépéssel a külföldi munkalehetőségek kinyílása
a központi költések folyamatos csökkentése miatt a tanári fizetések értékének csökkenése majd zuhanása
a gazdasági nehézségek és a rendszerváltás sokkja miatt a gyerekvállalási kedv zuhanása
Eldől: kevesebb lesz a gyerek
2006-ra a zömmel 1973-77 között született Ratkó-unokák harminc évesek voltak, és noha a nők egyre később szültek, teljesen nyilvánvaló lett, hogy a Ratkó-dédunoka generáció közel sem fog akkora kiugrást okozni a demográfiai grafikonokon, mint a szüleik generációja. Ráadásul a Ratkó-gyerek generáció tanárai ráfordultak aktív pályafutásuk utolsó tíz évére. A Ratkó-unokák viszont már a rendszerváltáskor mentek a felsőoktatásba és látszott, hogy közöttük jóval alacsonyabb a tanárok száma.
2006-ban tehát, amikor a fenti újságcikk született, a magyar közoktatás abban a kegyelmi állapotban volt, hogy még volt 10 olyan éve, amikor nagy létszámú, rutinos, jól képzett tanári kara volt, és utána pedig már látható volt egy olyan 5-8 éves időszak, amikor a Ratkó-gyerekek utáni tanárok fognak nyugdíjba menni. Ennek a két időszaknak a vége, mit ad Isten, pont 2021-23 környékére esik. Vagyis a tanártüntetések nem a semmiből ugrottak elő, hanem bizony már 17-18 évvel ezelőtt pontosan látszott a határidő, ameddig meg kell oldani a problémákat.
Itt mutatkozik meg a magyar demokrácia egyik fő gyengéje. Ebben a 17-18 évben simán meg lehetett volna bármilyen koncepciót valósítani, ha 1) az alapokban minden egymást követő kormány egyetért 2) az egymást követő kormányok módszerei nagyjából ugyanazokat a sztenderdeket követik.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a 2006-os meg a mostani megoldási elképzelések hasonlók. Ugyanazokkal a problémákkal néznek szembe.
Már rég szembe kellett volna nézni azzal, hogy főleg az ország aprófalvas részein (BAZ, SzSzB, Zala) járásonként 1-2 iskolánál többre nincs szükség, viszont ott olyan feltételeknek kellene lennie, mint egy városi elitiskolában. Fel kellett volna állnia az iskolabusz rendszernek és egy olyan szocmunkás/tanulássegítő hálózatnak, amelynek tagjai járják az iskola nélküli falvakat, nevelési tanácsokat adnak, átsegítik a hátrányos helyzetű családokat azokon a problémákon, amelyek az iskolából kiesést szokták okozni.
Igen, pont csak ennyi kellett volna a “cigánykérdés” megoldásához.
A nagyobb városi középiskolákhoz pedig kollégium, és olyan kollégiumi nevelői hálózat kellett volna, amely tovább segít a szociális hátrányok ledolgozásában.
Innen már csak egy lépés a teljes tandíjas közoktatás, ahol viszont egy nagy és átlátható ösztöndíj-rendszer üzemel. Ebben a rendszerben az egyetemek megkapják a tandíjbevételek egy meghatározott százalékát, így az egyetemek teljesítményértékelése kap egy elég jó támpontot. Emellett pedig a tandíjra költött pénzek mindenféle adóalapokat tudnak csökkenteni, további adókedvezményekkel akkor, ha a munkáltató fizet tandíjat. Ennek a rendszernek a másik lába tud lenni az állami ösztöndíjrendszer, amely meghatározott számú helyett érdem- és rászorultság alapon oszt ki.
Emellett látható volt, hogy a rendszerre költhető erőforrások szűkösek, és a tanári kar létszáma túl nagy vidéken, és túl kicsi a városban. Ez a gyenge magyar társadalmi mobilitás miatt gond volt, ráadásul sok, falusi iskolában tanító tanár hát hogy mondjam, a legendás magyar közoktatás…sok helyen tényleg legenda volt.
Mi volt tehát a teendő?
a tanári kar létszámának leszervezése
a jobb minőségű humánerőforrás koncentrálása a megmaradó iskolákba
az iskolákat segítő szociális intézményhálózat megteremtése/megreformálása, hogy az iskola tudjon az oktatási feladatára koncentrálni
az oktatási feladatban a tanárok terhelésének 10-20%-kal emelése
átlátható pénzügyi viszonyok teremtése
Erre alapvetően két elképzelés volt, az egyik az SZDSZ különböző csomagjai, a másik pedig a NER oktatáspolitikája.
A NER oktatáspolitikája, ahogy az SZDSZ is, pontosan átlátta a problémákat. Se Hoffman Rózsával, se Czunyiné Bertalan Judittal nem az volt a probléma, hogy nem tudták hogy néz ki a magyar közoktatás és mik a problémái. Noch dazu egyikük se vádolható azzal, hogy buta lenne. Maruzsa Zoltán személyében már inkább elment apparatcsik irányba a dolog, de még az esetében se a vezető személye okozza a gondokat.
Ráadásul a tankerületi rendszer sem ördögtől való dolog. Az oktatási reformnak ugyanis MSZP/SZDSZ időkben állandó akadályai voltak a helyi érdekek. Ha van három falu, amelyből kettőben be kell zárni az iskolát, akkor ott a polgármesterek minden hangszeren játszani fognak, hogy ne az ő falujukban történjen ez meg. Noha én óriási híve vagyok a szubszidiaritásnak, vagyis hogy minden dolog intézése maradjon meg ott ahol a dolgot helyben jól ismerik, az oktatási kapacitások menedzselését központosíthatónak gondolom.
Politika vs szakpolitika
A dolog ott csúszik félre, hogy míg az MSZP/SZDSZ világ, ha furcsán is, de ismerte a politika és szakpolitika közötti különbséget, a Fideszben csak politika van.
Előszöris, a KLIK-ek teljesen hozzák a moszkvai sztriptízbár szellemiségét, nagy részükbe sikerült összegyűjteni a mindenre alkalmatlan senkiháziakat, akik tehetségtelenségük miatt nem jutottak előre az oktatási rendszerben, viszont rájöttek, hogy politikai lojalitással itt karriert lehetett csinálni.
Másodszor, az oktatáspolitikáról lehet olyan kinyilatkoztatásokat tenni mint ez itt, csinálni viszont csak úgy lehet, hogy elfogadjuk, hogy nincs jó recept. Ha a Fidesz a világ 500 legjobb oktatástudósával a háta mögött vágott volna bele ebbe az egészbe, akkor is szeptember 2-án szóltak volna az ország 921 különböző helyéről, hogy 482 dolog nem jó, nem fog menni. Ebből a 482-ből 400-ra az a válasz, hogy de fog menni, türelem, tessék végrehajtani, 82-re meg az hogy hú, hát ezt benéztük, bocsi, próbáljuk meg úgy, hogy… Na erre képtelen a NER, amelyben végtelenül okos és tévedhetetlen apparatcsikok vannak.
Harmadszor, az egészet szétlopták, és eleve nem is volt benne annyi pénz, amennyinek kellett volna. A tanárlétszám nem tudatos humánpolitikai módszerekkel csökkent, hanem előbb elment a fiatalabbja, aztán az okosabbja, és maradtak azok, akik nyugdíj előtt vágják a centit, a szent őrültek, meg a gülüszemű idióta fideszes derékhad, amelyik üzenget a szülőnek, hogy Ödönke bajuszt rajzolt Rákosi elvtársnak a történelemkönyvben és ebbű még baj lesz. (ezek régen amúgy meggyőződéses komcsik voltak, nekem is volt tanárom, aki konkrétan szerelmes volt a borsodi iparvidékbe).
Most tehát ott tartunk, hogy a messze nem hibátlan MSZP/SZDSZ reformelképzelések már egész kis bolyhos nyuszitappancsnak tűnnek ahhoz képest, ami most van.
Előástam egy korabeli Index-cikket, ahol arról van szó, hogy majd két lépésben előbb 2 nem tanóra foglalkozás, majd 2007-től 2 további tanóra megtartására lehetne kötelezni a tanárokat. Ma a tanított átlag tanóra 22, de én mindenhonnan azt hallom, hogy a 24-26 tanóra az igaz, amiben nincsenek benne a mások helyett megtartott órák, melyek száma meredeken emelkedik. Vagyis most annyi vagy több órát kell megtartani, mint ami miatt anno ment a hörgés Gyurcsányékra.
Leépítés nem volt, hanem kontraszelekiós spontán csökkenés volt. A 2006-os KSH statisztika szerint a bruttó átlagkereset akkor 171.351.- Ft. volt, az oktatási szektorban pedig 219.068. -Ft. Ebben benne van az egyetemi professzorok fizetése is, a közoktatásban 190 körül volt az átlagbér. Ez 2023-ban úgy néz ki,hogy 566.800.- az átlagkereset, és 528.900 az oktatásban.
Tehát már a hivatalos bértábla szerint is az van, hogy régen a tanár, ha kicsit is, de az átlag felett keresett, ma meg az átlag alatt keres. De ha ezt lebontjuk csak a közoktatásban dolgozók fizetésére, és megnézzük a bértáblát, azt fogjuk találni, hogy a bértábla alapján kereshető legmagasabb tanári bér (nyugdíj előtt álló, 45 évet végigtanító, mesterdiplomás tanár) 416.150.- Ft.-ot kaphat. Ha emellé még osztályfőnök vagy vezető, nos akkor érheti el a bére azt, ami a KSH szerint az átlag. Valójában az átlag tanár valahol 250-300 ezer körül kap bruttóban.
Nyilván nem tudjuk pontosan hogy a KSH más szektorok béreivel is így trükközik-e. De a végkövetkeztetés ugyanaz: a tanárok jóval kevesebbet keresnek, mint az átlag. Ennek az eredménye pedig csak kontraszelekció lehet, ahol aki tud többet keresni, elmegy, aki meg nem tud más szakmára váltani marad.
Ja, és még valami: a felsőoktatásban a diákok nagyjából kétharmada önköltséges. De tandíj, az ugye nincs…
Tehát lehet vidáman a korábbi kormányok elképzeléseire mutogatni, a helyzet azonban az, hogy amit a Fidesz összehozott, még annyit se ér, mint amit az SZDSZ/MSZP próbált összehozni, csak akkor legalább valamennyire még megfizették a tanárokat.
T. Vzfszk!
Bármivel kapcsolatban lehet Gyurcsányozni, de ez a cikk praktikusan csak arra példa, hogy akkor még zajlott nyilvános vita arról, hogy mit kellene tenni. Arra is jó példa, hogy hogyan zajlott. A minisztériumi tervezetek, amik arra valók hogy a lehetséges variációk következményeit modellezzék, hamarabb voltak a Magyar Nemzet nevű akkoriban hecclappá váló terméknél mint a miniszter asztalán. Lehet ezért nem készülnek most hatástanulmányok. Amennyire én emlékszem, az oktatási reform centrumában nem a pedagógus óraszámnövelés állt. Valamennyit nőtt, 20- ról 22-re ha jól emlékszem. A reform lényege pontosan az volt, amit Ön leírt a kívánságlistában. Iskolabusz, kistérségi oktatás, hozzáférhető fejlesztőpedagógus, informatika stb. (Nekem legjobban az tetszett, hogy a tankönyvekben oldalanként csak bizonyos számú, befogadható terminus technicus legyen.) Ha visszaemlékszik az esernyős és még egy-két pedagógustüntetésre, amit akkor kértek, arra próbálta Magyar Bálint rávenni a pedgógustársadalmat. Sajnos akkor abban a folyamatos ellenzéki üvöltésben egyszerűen nem hallatszott az értelem hangja. A szakszervezet katasztrófális volt. Sajnos az értelmiség is szánalmasan leszerepelt. A sajtó hetekig rágta egy iskolabusz balesetét, példaként arra , hogy az a kormány meg akarja ölni a gyerekeinket. Itt pl. lehet Gyurcsányozni, mert sok-sok hónap edukáció után, amikor minden már arra futott ki, hogy ezek meg akarnak ölni, akkor GyF. maga ált ki a kistelepülési iskolák mellett. Ezt én árulásként éltem meg, de csak kevéssé vagyok hülye, tudom, hogy a politikusoknak kompromisszumokat kell kötniük. Az oktatási reformelképzelésekről sok jó kritikai elemzés jelent meg akkor a Mozgó Világban. És nagyon ajánlom Romsics Ignác cikkét a Finnországban töltött idejéről. Szintén Mozgó Világ. Az akkori terveknek távolról sincs semmi közük Hoffmann Rózsához. Semmi. HR. nem azért kanyarodott vissza a nagyanyám osztatlan falusi iskolájához mert nem volt más lehetősége, hanem mert így gondolta. Nem vagyok tanár, de a pedagógiai szakirodalmat 1981 óta követem változó lelkesedéssel. Az egészségügyi reformról sokkal többet tudok, mert eü középvezetőként ( osztályvezető főorvos) egy vidéki kórházban sok mindent sok munkával megvalósítottunk belőle. És a rendszer még ma is azért megy valahogy, mert sok minden 2010 után magától végbement. Ha érdekli, szívesen megírom, én és a környezetem hogyan éltük meg. Röviden klassz volt. Bár még soha nem tapasztaltam, hogy Ön udvariatlan lenne a kommentelőkkel, azért megkérem, hogy ha szektás gyurcsányista nénikének, vagy vlmi szinonímának akar nevezni, ne tegye. Rosszul esne , mint ahogy azoknak a hozzám hasonlóan nem fiatal ismerőseimnek is rosszul esik, akikkel együtt a profizmus, az önrendelkezés, az egyéni felelősség, a minőségbiztosítás és hasonlók megvalósulását reméltük, és kétségbeesetten néztük végig, ahogy az egész elvész egy artikulálatlan orditásban, hogy ezek meg akarnak ölni. Szomorúan nézzük, ahogy mindenki kritikátlanul átveszi arról az időről az akkori ellenzéki narratívát. Vajon azok, akiknek nincs személyes élményük ,mert vagy túl fiatalok voltak, vagy nem voltak itthon, mint ahogy az Ön életrajzában olvastam, vagy csak nem érintette őket közvetlenül a változás miből gondolják, hogy akkor a FIDESZ igazat mondott, hogy a pedagógus szakszervezet, és az Orvosi Kamara nem volt a zsebében? Az eü. reformról tán 2007-ben azt írta amúgy kiváló elemzésében a publicus hungaricus, hogy hat hónap alatt rakták össze. Nem. 1998 után az első FIDESZ kormány alatt egy részét már kidolgozták ( Gógl), és annak egy részét meg is valósították. Csak aztán ezt letagadták.
Most neztem at a jovo evi tajekoztatot a beremrol, a beigert 10% felcsokkent 5%-ra. Tud valaki egy jobban fizeto allast egy 61 eves, fiatalos taneronek? Ugyanitt bojler elado.