Remek epizód lett; chapeau à vous ! - ahogy a kalandozó ősmagyar mondja. (Bár az már ómagyar. Semmi. Mindegy.)
Deviszont. Vályi Pistának nem felvidéki akcentusa van igényes nyelvhasználatilag, hanem nyelvjárása, esetleg, latinoskodva dialektusa.
Az akcentusa a magyarban nem anyanyelviként beszélő kapcsán használjuk inkább - bár tagadhatatlan, hogy az angolszász, meg pl. francia nyelvterületen az "accent" jelenthet "idegen", de szülőföldi akcentust (legendás sportnyelvi megszólalással élve: "Nem a szülőföldjén látta meg a napvilágot") is.
Szóval a magyarban nyelvjárások vannak, és, gondolok, sokaknak leesett már, hogy nem valamihez, ti. az úri nyikhaj-ficsúr gyüttment pöstihez képest pl.; hanem egyszerre, szinkrón virágzik megannyi nyelvterület-virág a' Honban.
...aki pediglen a "tájszólás" szó használatára kélne kedve a témával összefüggésben, az számíthat rá, hogy nyelvművelt körökben úgy fognak nézni rája, mint, ha egymillió alatti kistáskával érkezne a NER-feleségek üzletlánc-megnyitó utáni koktélpartijára. Forintban.
Különös véletlen, hogy az a bizonyos szilveszteri köszöntő nekem is eszembe jutott tán bő egy hete, és akkor újranéztem. :) (Emlékeztem, hogy a barátokkal töltött ünneplés után, elsején hajnalban néztem meg először, és volt benne valami olyan szeretetteljes és megnyugtató, aminek így, lassan fél évvel később újra szükségét éreztem. Meg persze emlékeztetőül, hogy mire is intett bennünket az a kábé negyedórás megszólalás ez évre, és ahhoz képest hogy is állunk.) Azt pedig már régóta le akartam írni, mennyire nagyra értékelem azokat a gesztusokat, amikor valaki képes olyat elmondani/leírni, hogy "tévedtem", "nem sikerült" és ezek szinonimái (meg azt is, hogy "köszönöm" - aztán /de ezt már valóban fölöslegesen/ bocsánatot kérni azért, hogy "túl sokszor mondom, hogy köszönöm" :) ). Valahogy ennek a kultúrája mintha már nagyon rég kiveszőben lenne, úgyhogy köszönöm, hogy itt, a Múzsán, ez néha elhangzik, mert úgy érzem, ez is olyasvalami, ami, ha nem is kellemes, de fontos. :)
Támogatom. :) Sőt, a dolognak lett egy olyan folyománya is, hogy elfogott a lelkifurdalás (költök erre + még egy lap előfizetésére - de közben meg annyi rászorulókkal foglalkozó szervezet van, "nem inkább nekik kéne adni?"), így valahányszor jön a Substack-levonás, utána küldök legalább egy pici támogatást egy állatmenhelynek és az S.O.S. gyermekfalunak is (remélve, hogy ők tisztességesek; de ha nem, valaki szóljon).
a tanártüntetések és tiltakozások idején írtam le többször is, aztán meguntam, hogy valaki (tanár, szakszervezet, ellenzéki párt, akárki) szedje már össze, hogy
a) hány pedagógust érintene a követelt emelés
b) mekkora összeg lenne ez átlagosan (nem százalékban, forintban) és
c) az ezeknek a szorzataként kapott tételt párba állítani valamelyik elbaltázott kormányzati pénzszórással és semmi mást, csak ezt tolni.
Mert addig, amíg ez nincs meg, addig a kormány folyamatosan mantrázhatja, hogy jaj, hát erre nincs pénz, mert a gonoszprüsszel nem ad. "Természetesen" senki nem foglalkozott vele.
Jó látni, hogy ebben legalább egy kicsi változás, mintha lenne. Vályi Pista kiakadása, meg most legfrissebbként a szentendrei kutyás kutató-mentők vs pártszervezetek tármogatása ez a kategória: erre a baromságra van ennyi pénze költségvetésnek, erre meg azt mondják, hogy nem telik. Két konkrét tétel szembeállítva. EZ az, amit nem kell külön magyarázni, meg sopánkodni, hogy a magyar ember nem tudja megkülönböztetni a milliót a milliárdtól.
40+ os kedvesem, batátném, élettársam jogi tanulmányokra adta fejét. Az aszisztensi sikereken felbuzdulva szintet lépett és beiratkozott az egyetemre. ( római jog 4, egyetemes jogtöri 5).
Amerikában is meg kell tanulni latinul a jogászoknak, ez egyfajta elvárás ezen a kicsit(nagyon-Őn mondta) fenn hordjuk az orrunkat szinten, vagy helyi oktatói elvárás?
Remek epizód lett; chapeau à vous ! - ahogy a kalandozó ősmagyar mondja. (Bár az már ómagyar. Semmi. Mindegy.)
Deviszont. Vályi Pistának nem felvidéki akcentusa van igényes nyelvhasználatilag, hanem nyelvjárása, esetleg, latinoskodva dialektusa.
Az akcentusa a magyarban nem anyanyelviként beszélő kapcsán használjuk inkább - bár tagadhatatlan, hogy az angolszász, meg pl. francia nyelvterületen az "accent" jelenthet "idegen", de szülőföldi akcentust (legendás sportnyelvi megszólalással élve: "Nem a szülőföldjén látta meg a napvilágot") is.
Szóval a magyarban nyelvjárások vannak, és, gondolok, sokaknak leesett már, hogy nem valamihez, ti. az úri nyikhaj-ficsúr gyüttment pöstihez képest pl.; hanem egyszerre, szinkrón virágzik megannyi nyelvterület-virág a' Honban.
...aki pediglen a "tájszólás" szó használatára kélne kedve a témával összefüggésben, az számíthat rá, hogy nyelvművelt körökben úgy fognak nézni rája, mint, ha egymillió alatti kistáskával érkezne a NER-feleségek üzletlánc-megnyitó utáni koktélpartijára. Forintban.
Különös véletlen, hogy az a bizonyos szilveszteri köszöntő nekem is eszembe jutott tán bő egy hete, és akkor újranéztem. :) (Emlékeztem, hogy a barátokkal töltött ünneplés után, elsején hajnalban néztem meg először, és volt benne valami olyan szeretetteljes és megnyugtató, aminek így, lassan fél évvel később újra szükségét éreztem. Meg persze emlékeztetőül, hogy mire is intett bennünket az a kábé negyedórás megszólalás ez évre, és ahhoz képest hogy is állunk.) Azt pedig már régóta le akartam írni, mennyire nagyra értékelem azokat a gesztusokat, amikor valaki képes olyat elmondani/leírni, hogy "tévedtem", "nem sikerült" és ezek szinonimái (meg azt is, hogy "köszönöm" - aztán /de ezt már valóban fölöslegesen/ bocsánatot kérni azért, hogy "túl sokszor mondom, hogy köszönöm" :) ). Valahogy ennek a kultúrája mintha már nagyon rég kiveszőben lenne, úgyhogy köszönöm, hogy itt, a Múzsán, ez néha elhangzik, mert úgy érzem, ez is olyasvalami, ami, ha nem is kellemes, de fontos. :)
Ezért is támogasd a Múzsát
Mert jó érzés, jó gondolat, tenni akarás jön belőle!
Támogatom. :) Sőt, a dolognak lett egy olyan folyománya is, hogy elfogott a lelkifurdalás (költök erre + még egy lap előfizetésére - de közben meg annyi rászorulókkal foglalkozó szervezet van, "nem inkább nekik kéne adni?"), így valahányszor jön a Substack-levonás, utána küldök legalább egy pici támogatást egy állatmenhelynek és az S.O.S. gyermekfalunak is (remélve, hogy ők tisztességesek; de ha nem, valaki szóljon).
Az eu elé vitt hirdetési témához:
a tanártüntetések és tiltakozások idején írtam le többször is, aztán meguntam, hogy valaki (tanár, szakszervezet, ellenzéki párt, akárki) szedje már össze, hogy
a) hány pedagógust érintene a követelt emelés
b) mekkora összeg lenne ez átlagosan (nem százalékban, forintban) és
c) az ezeknek a szorzataként kapott tételt párba állítani valamelyik elbaltázott kormányzati pénzszórással és semmi mást, csak ezt tolni.
Mert addig, amíg ez nincs meg, addig a kormány folyamatosan mantrázhatja, hogy jaj, hát erre nincs pénz, mert a gonoszprüsszel nem ad. "Természetesen" senki nem foglalkozott vele.
Jó látni, hogy ebben legalább egy kicsi változás, mintha lenne. Vályi Pista kiakadása, meg most legfrissebbként a szentendrei kutyás kutató-mentők vs pártszervezetek tármogatása ez a kategória: erre a baromságra van ennyi pénze költségvetésnek, erre meg azt mondják, hogy nem telik. Két konkrét tétel szembeállítva. EZ az, amit nem kell külön magyarázni, meg sopánkodni, hogy a magyar ember nem tudja megkülönböztetni a milliót a milliárdtól.
Annyira örülök, hogy van friss pádkeszt, hogy nincs szívem szólni, hogy a c-t (jelen esetben L-t) k-nak ejtik.
Kicsit más..
40+ os kedvesem, batátném, élettársam jogi tanulmányokra adta fejét. Az aszisztensi sikereken felbuzdulva szintet lépett és beiratkozott az egyetemre. ( római jog 4, egyetemes jogtöri 5).
Amerikában is meg kell tanulni latinul a jogászoknak, ez egyfajta elvárás ezen a kicsit(nagyon-Őn mondta) fenn hordjuk az orrunkat szinten, vagy helyi oktatói elvárás?
Köszönet! Üdvözlet!
Egyen az algoritmus