Politikai alku miatt vallanak Trumpra a társai?
Avagy beszélgessünk a vádalkuról
Az elmúlt hét érdekes híre volt, hogy a Donald Trump elleni egyik büntetőperben vádalkuk születtek. Először Sidney Powell ügyvéd ismert be hat vádpontban, amelyek a mi fogalmaink szerint vétségek (misdemeanor) és a választással kapcsolatos kötelezettségek szándékos megzavarására irányultak (six misdemeanor counts of conspiracy to commit intentional interference with performance of election duties.) Két nappal később egy másik jogász Trump csapatából, Kenneth Chesebro is beismert, ő egy bűntettet (felony) ismert be, miszerint hamis iratok benyújtására szövetkezett (a felony count of conspiracy to commit filing false documents). Szokás szerint egyik bűncselekményt se lehet közvetlenül megfeleltetni a magyar Btk. egyik tényállásának sem.
Mindkét vádlott egyben vállalta, hogy tanúskodni is fog. Mindkét vádlott megússza a börtönt. Hat év “probation” (kb. próbára bocsátás) vár rájuk, illetve Powell esetében még minimális pénzbüntetés is. A január 6-i események miatt évekre ítélt tüntetők ügyvédjei persze tajtékoznak,hogy a fejesek megint megússzák.
Sokan valamiféle politikai machinációt sejtenek a dolog mögött. Én nem tudom, hogy mennyi a politikai machináció a dolog mögött. Valamennyi biztosan van, de az is biztos, hogy az ügyész nagyon okosan dolgozott az ügyben.
Ennek megértéséhez nézzük meg, hogy mi is a vádalku.
A vádalku nem más, mint a kisebbik rossz művészete.
A védői munka egyik alapvető eleme az esélylatolgatás. Mire vádemelés történik, elvileg csak egy ismeretlen marad a büntetőügyben, ez pedig a társak (ha vannak) viselkedése. A tárgyalóban lehet még a dolgokon alakítani (tanút “megborítani”, szakvélemény alaposságát megkérdőjelezni és hasonlók) de a majdani ítéletet megalapozó (vagy nem megalapozó) információk jelentős része ekkor már ismert.
Ez alapján felállíthatók védekezési stratégiák, amelyek szükségszerűen tartalmaznak bizonytalanságot, hiszen nagyon sok az emberi tényező, melyek közül természetesen legfontosabb a bíró.
Ebben a bizonytalan szituációban lehet bizonyos jogrendszerekben egyezkedni az ügyésszel. Erre már egy ideje a magyar jog is lehetőséget ad, azonban a magyar jogban az ügyész annyira “nyeregben van”, hogy szinte kizárólag olyan esetben lehet hallani az “egyezség a bűnösség beismeréséről” alkalmazásáról, amikor az ügyészségnek valamilyen kulcsinformáció nincs a kezében.
Ehhez képest Amerikában az esetek 80-90%-a zárul valamilyen “plea deal” alkalmazásával. (Nálunk is van hasonló jelenség, fogok róla írni nemsokára). Miért van ez? Leginkább azért, mert a helyzet az ügyésznek is bizonytalan. Ott ugyanis az itteninél sokkal jobban elkülönül az ügyészség és a bíróság, tehát az ügyésznek is úgy kell készülnie, hogy attól, hogy valami benne van a vádiratban, egyáltalán nem biztos, hogy benne lesz az ítéletben is.
Vagyis mivel a vádnak és a védelemnek is van bizonytalanság az ügyben, eleve könnyebben kezdenek tárgyalni egymással. Főleg akkor, ha esetleg több vádlott van, és játékelméleti szempontok is bejönnek.
Nézzük meg, hogy milyen tényezőket kell figyelembe venni egy vádalkunál:
A vádpontok jogi minősítése, a bűnösség megállapításához szükséges kritériumok
A rendelkezésre álló peranyag, okiratok, tanúk korábbi vallomásai, hangfelvételek stb.
A bíróság összetétele, várható hozzáállása
A vádlottársak várható viselkedése
A vád:
A 2020-as amerikai elnökválasztás utáni események ismertek. Röviden összefoglalva: 1) egy részük ártatlan pánikolás és politikai kapkodás 2) más részük legalább előkészületi vagy kísérleti szakig vitt választási bűncselekmény (tagállami tisztségviselők győzködése, néha fenyegetése, és hitegetése, hogy szövetségi nyomozások vannak 3) a Capitolium tüntetők általi megrohamozásához vezető cselekmények.
Nagyon nehéz megmondani,hogy ezek között hol van a határvonal. Az egyik szövetségi vádiratban Jack Smith különleges ügyész (special counsel) hosszasan taglalja, hogy hol végződik a szólásszabadság és hol kezdődik az uszítás. Minden elemző egyetért abban, hogy lesz dolga azzal, hogy álláspontja helyességéről meggyőzze az esküdteket. A georgiai vádiratot azonban nem ő, hanem Fani Willis (amúgy keménységéről ismert) georgiai ügyész írta.
Ez a vádirat a szervezet bűnözés irányából közelít.
Az amerikai jogban racketeering a szervezett bűnözés neve. Van egy szövetségi RICO (Racketeer Influenced and Corrupt Organization) törvény és több tagállamban, így Georgiában is van külön tagállami RICO törvény. Ezek jellemzően felsorolják azokat a bűncselekményeket, amelyek megalapozzák a “racketeering” megállapíthatóságát és a szervezettséghez kapcsolódó kritériumokat.
Egy sikeres RICO vádirat tehát megalapozza egyrészt az alapcseleményeket, másrészt pedig a szervezett működést.
Ezek közül az alapcselekmények jó része ténykérdés, és nem épp a védelemnek kedvez. Az hogy egy irat hamis vagy nem, hogy valakit felhívtak telefonon vagy nem, hazudtak neki vagy sem, nem sok teret hagy a védőnek. Petrocellit játszani persze lehet, de ha besétál egy ember, és a Bibliára tett eskü után elmondja, hogy márpedig őt XY felhívta és azt mondta neki, hogy szövetségi nyomozás zajlik Z ügyben, miközben ilyen nyomozás nem zajlott, azzal nem sok mindent lehet kezdeni.
A szervezettség megállapítása viszont mérlegelési kérdés, ahol viszont nagy szerepe van annak, hogy az egyes vádlottak közötti dinamika mi volt, és ebben tud óriásit segíteni, ha valamelyik vádlott “köp”.
A védők tehát abban biztosak lehetnek, hogy az összesen 41 vádpont valamekkora része meg fog állni. Ilyenkor kell végiggondolni az opciókat. Meg persze ilyenkor kell az ügyésznek olyan vádat írni, amely hagy “menekülőutat”, amelyet egy értő olvasással olvasó védő meglát az anyagban.
A peranyag
Meggyőződésem, hogy már eddig is ügyvédi munkaórák (és itt sokszáz dolláros órákról beszélünk) százai mentek már eddig is a peranyag elemzésébe, és nagyon másra nem tudott jutni, mint hogy a vádpontok egy jelentős része megáll és kész. Ha nem így lenne, fel se merülne, hogy bárki vádalkut kössön. A vádalkut azért kötik, mert ez tűnik a kisebbik rossznak.
A bíróság
Az ügyben dolgozó védők mindent megtettek azért, hogy az ügyet valahogy kirángassák Georgiából. A fene se akar valahol vidéken, a helyi nagymenő vérügyésszel és helyi esküdtekkel hadakozni, ráadásul egy olyan ügyben, ahol a vádlott, hát mit szépítsük, megpróbálta hülyének nézni, amolyan igazi városi seggfej módjára, egy félreeső vidéki megye és a tagállam tisztségviselőit.
És ez még csak a fele. Végig kell nézniük a helyi RICO joggyakorlatot, hogy nagyjából meg tudják becsülni, hogy a szervezettség megállapítása hogy szokott menni. Valószínűleg nem mentek bele volna egy vádalkuba ennek a két vádlottnak a védői, ha annyira erősnek gondolnák a pozíciókat. (Ha az ügy a Fővárosi Ítélőtábla illetékességi területén lenne, akkor nem lenne kérdés. A Fővárosi Ítélőtábla szerint a bűnszervezetet megalapozza az is, ha valaki az éjszaka közepén, egy üres Tesco-parkolóban, egyedül követi el a bűncselekményt. Ha valamely alsóbb bíróság másképp gondolja, az ügyész fellebbezésére az ítéletet megváltoztatják és belekopipésztelik a bunszervervezetindokolasrovid.docx fájlt)
A vádlottársak várható viselkedése
A védői munka egyik alapigazsága, hogy az egy irányba fröccsenő szart még nem találták fel. Ha fröccsen, akkor minden irányba fröccsen. Két módon lehet ezt elkerülni: 1) ha senki se fröcsköl 2) ha nem vagyunk a közelben, amikor fröccsen.
A trágár hasonlat után, ismerkedjünk meg az optimális védelmi taktika fogalmával. Ha a védő “becélozta” hogy mi az ami az ügyben elérhető, akkor a védencével megbeszéli, hogy ez az optimális eredmény 1) micsoda 2) hogyan érhető el.
A védelmi taktika egy vádlott esetében alapvetően három irányba tud menni. 1) “térdre imához” a vádlott mindent elismer és a védő a büntetés enyhítésén dolgozik 2) a vádlott tagad és az egész eljárás során csendben van, a védő pedig dolgozik a vád gyenge pontjain 3) az “optimális vallomás” amikor az eljárás vége felé a bizonyított(nak tűnő) tényekre egy, a vád jogi minősítésétől eltérő eredményre vezető magyarázatot húz rá a védelem, és a vádlott a vallomásában ezt az értelmezést alapozza meg. Természetesen a 2-3 változat gyakran kombinálódik.
Több vádlott esetében bejön egy új szempont: a vádlottak egymáshoz való viszonya. A vádlottak alkothatnak 1) zárt csoportot, ahol érvényesül az ügyészség játszmáinak megtörésére kitalált általános hallgatás (elhíresült szicíliai nevén az omerta) 2) eltérő érdekű csoportokat (tipikus pl. a “számlagyáras” ügyeknél a számlákat gyártók és a legfeljebb 1-2 számlát vásárlók csoportja) és 3) teljesen összevissza csoportot (pl. ugyanott megfogott de nem egymással összedolgozó embercsempészek.)
A több vádlottas helyzetben tehát számítani kell legalább két dologra: 1) valakinek az optimális védekezése az, hogy engem terhelni fog 2) valakinek egyéb érdekei vannak, vagy egész egyszerűen VLE (Világ Legokosabb Embere) szindrómában szenved, és nem hallgat a védőjére.
A konkrét ügyben
Az egyes vádlottak akár védekezhetnének úgy is, hogy egyes részcselekményeket elkövettek, vagy hallgathatnának, de itt jön a kérdés, hogy kik a vádlottak. A most vádalkut kötő Powell 68, Chesebro 62 éves, jómódú jogász mindkettő. Pontosan tudják, hogy a vád egy része áll. Valószínű nem akarnak milliós (dollárban…) összeget elkölteni a védelemre, azért hogy a végén esetleg beleszaladjanak egy pofonba.
Az ügyész ezt tudja, ezért lehet vele olyan alkut kötni, ahol megússzák a “börit” viszont hordják a sarat a többi vádlottra.
A döntő tényező viszont Donald Trump. Róla lehet tudni, hogy 1) dupla vagy semmit játszik, esze ágában sincs valamiféle átgondolt védelmi stratégia szerint dolgozni az ügyben 2) közismert VLE szindrómás beteg 3) az ügyet a saját választási kampánya részeként kívánja használni.
Röviden: ahol Trump van, ott bizony fröcsögni fog a szar, mindezt egy olyan vádirat mellett, amely 1) jelentős részben áll 2) Trump hülyesége miatt a bizonytalan részében is megállhat 3) kínál menekülőutat.
Az ügyész pontosan tudta, hogy mit csinál, pontosan tudta, hogy a vádlottak között lesz olyan, aki nem óhajt Trump közelében lenni a tárgyalás során. Ráadásul azt is tudta, hogy a makacs hallgatásnak, amikor Trump biztosan beszélni fog, a többi vádlott részéről nincs értelme. Ez a vádirat eleve azért lett így megírva, hogy legyen olyan, akinek megéri dobni a védekezést és alkudozni.
Ebben a helyzetben viszont az optimális védelmi taktika elsőnek átugrani a mentőcsónakba, mert lehet hogy később már nem lesz hely. Valószínű egy-két embernek még van, az ügyész szerintem úgy számolt, hogy a 19 vádlottból lesz 5-6 aki bedobja a törölközőt. Hogy a büntetőügyön kívüli alkudozás volt-e és miről szólt, azt meg lehet találgatni, de maga az alku magyarázható az ügyön belüli tényezőkkel is.
"Ebben a helyzetben viszont az optimális védelmi taktika elsőnek átugrani a mentőcsónakba, mert lehet hogy később már nem lesz hely."
Mint olyan olvasó és szurkoló, akinek előző életében néminemű rálátása volt az intézményes tanúvédelem bizonyos mozzanataira, megemelem a kalapom a metafora előtt! A tanúvédelmi program alanyainak úgy 70%-a hasonló indíttatásból vállalkozik a hatóságokkal történő együttműködésre. Ez egy klasszikus win-win szituáció, mindenki jól (jobban) jár: a tanú is és az igazságszolgáltatás is. Csak a bűnös fog szopni, de ő meg is érdemli.