Spongyát rá?

Tisztogatások után viták az új vezetőkről a közmédiában és másutt

Zajlik a tisztogatás.

A múlt héten Nyíregyházán volt helyi (az országos sajtóig el nem jutó) hír, hogy a kormányhivatalban megjelent a rendőrség és el is vittek pár embert, állítólag agrár- és vidéktámogatás ügyben.

Körúton belüli kedves olvasóim kedvéért: alföldi megyéinkben kevés olyan fontos dolog van, mint az agrártámogatás, a fél megye abból él, hogy az EU (még) ad pénzt mindenféle, sokszor kevésbé értelmes (ld. pl. a szikesedő Alföldön kukoricatermelés) mezőgazdasági tevékenységre. Aztán ebből épülnek magas, ám ingatag várak.

Sokan a Bászna Gabonán kapták fel először a fejüket, pedig messze nem az első gabonás, húsos, libás, almás megdőlés volt az, csak máskor nincs benne ennyi politika. Amikor tehát ilyen helyeket piszkál a rendőrség, az nagyon nem az a szint, hogy elvisznek egy-két polgármestert, aki útban van.

Műtét az ép szövetben

Fejcsere az MVM-nél, TEK beolvasztása a rendőrségbe, kinevezett vagy mésgme kinevezett NAV-vezetők, két nap után visszalépő megyei rendőrfőkapitány, elsötétülő közmédia, nagyon nehéz nem meglátni a mintázatot.

Igyekszem majd az első 100 napról valamiféle összefoglalót írni, de most is látszik már, hogy az első 50-60 nap kellett a stabilizálódáshoz, és nagyjából mostanra jutott el oda az új kormány, hogy elkezdett, ahogy régen a sebészeket is tanították, az ép szövetben is vágva, kóros képleteket kimetszeni.

És persze még mindig ott van a feladat, hogy egy műtét végén nem egy ízlesesen tálalt szasimi/carpaccio elérése a feladat, hanem egy olyan beteg, aki kicsit le van gyengülve, ám talpra fog hamar állni.

Vannak ennek a folyamatnak látványos és kevésbé látványos mozzanatai. A nyíregyi razziáról nem tudnék, ha kedves nyíregyi olvasók nem írtak volna, míg pl. az MCC alapítványának megszüntetése és a közmédiából a propagandisták kiűzetése már-már biblikus szimbolikával történik.

Szoktátok kérdezni, mi volt a prompt: I need a pic of White AI Jesus raging and driving out propagandists from the Hungarian television's main building at Kunigunda Street Budapest Hungary. make it biblical, baby

Sírás, rívás és fogaknak csikorgatása

Ez utóbbi szimbolikát nagyban erősíti a sírás, rívás és fogaknak csikorgatása, amint nagyon sokan rájönnek, hogy az adófizetői pénzből jövő finanszírozás elapadása után, másmilyen finanszírozás nem lesz. Az MCC tehetséggondozó részét valamilyen formában nyilván folytatják majd, de havi másfél-két-három milkáért okoskodni, több százmilliós büdzsével konferenciázgatni majd nem lehet. És majd szép sorban az összes ilyen mértékadó konzervatív bohócnak is rá kell jönnie, hogy vége van már a szép időknek.

De a leglátványosabb, és a legtöbb őszinte, felszabadult kárörömöt adó része a dolognak mégiscsak az, amikor propagandisták rácsodálkoznak, hogy a piacról kell majd élni.

Déri Stefi rácsodálkozik, hogy a piacról kell majd élni. Ismeretlen művész, Budapest, 2026, olaj, vászon

Kinn a havon

Itt azonban hadd tegyek egy kis kitérőt, mert az ami most zajlik, meg ami 2015-18 között zajlott, bír bizonyos közös és bizonyos eltérő vonásokkal, amelyek eligazítanak, legalábbis engem, a jobbos újságíró, fideszes újságíró, propagandista paradigmában.

Ma már halvány emlékként él fejünkben a G-nap, pedig a NER történetének talán legfontosabb cezúrája volt. Nyilván nagyrészt bevételek feletti torzsalkodás volt , de az is akkor derült ki, hogy a pofátlan, ám azért ésszel csinált korrupció helyett a teljes elhülyülés és Putyin lesz a NER jövője.

Az ekkor a Simicska-kontroll alatt levő sajtóban az újságírók választás elé kerültek, és lett jó pár, aki azt gondolta, hogy marad, nem megy el a lojalista médiába. Ne menjünk bele abba, hogy ki tette ezt számításból és ki tette ezt meggyőződésből. Lényeg, hogy akármelyikből tették, 2018-ban nagyon sokuk hétköznapi valósága lett a “piacról élés”.

A Magyar Hang, a Válasz Online át kellett, hogy menjen a downsizingon, és azon, hogy jó fizetés és garantált támogatások helyett az olvasóknál kell kuncsorogni, meg kell találni azt a bizonyos első ezer, első ötezer embert, aki fizet a tartalomért havi X forintot, és aztán ezt beosztani.

Nem akarom egyik társaságot se az égbe dicsérni, dicséri őket az, hogy talpon vannak. A 2018 óta eltelt 8 évben kiderült, hogy ki közülük a jobboldali/konzervatív/polgári újságíró, aki akkor is releváns tud maradni, amikor nem jön felülről az utasítás.

Vagy megélsz, vagy…

Én nyilván emlékszek arra is, amikor ezek az urak és hölgyek (legalábbis egy részük) 2010–2015 között dölyfös mosollyal osztották a kormánypárti észt a Hír Tv-ben és a Heti Válaszban. Mégis, a legtöbbjükkel, különösen a mostani dölyfösen mosolygó kormánypárti észosztókat nézve, úgy vagyok, hogy spongyát rá. Elfelejtve nincs, de a sokuk tényleg észhez tért és bizonyította, hogy amúgy jó újságíró.

Valahol vonalakat kell húzni

Ezzel együtt, amikor Bodacz Balázs vezetői kinevezéséről hallok, akkor inkább Pikó Andrással értek egyet. Pikó azon kapta fel - megítélésem szerint joggal - a vizet, hogy Bodacz Balázs lett a közmédia megújulásának átmeneti időszakára, ha jól értem a hírszolgáltatásért felelős vezetőhelyettes.

Pikó emlékeztet arra, hogy a 2013-as tiltakozások idején, többek között az ő akkor 17 éves lánya a Hörrtévé “Célpont” műsorának célpontja lett, bajnaigárdázással és a célpontot egyébként is jellemző, nyílt és burkolt inszinuációk sokaságával. Pikó joggal teszi fel a kérdést: “tényleg a hírhamisító után csak olyan vezetőt lehet találni erre a fontos posztra, aki gyerekekről gyártott lejárató anyagot a Fidesz propaganda egyik kiemelt műsorában?”

Bodacz kinevezését az egyik olyan újságíró védte meg, aki átment a fent részletezett tisztítótűzön, és mostanra nem fér ahhoz kétség, hogy felettébb idegesítő, de amúgy független, értelmes és jó újságíró: Stumpf András.

Őszerinte Pikó “belpesti áldozatisággal kevert morális felsőbbrendűségi pózba” vágta magát, és amúgy Bodacz riportja 2013-ból szakmailag vállalható, “afféle mozgóképes, a fideszt is megfroclizó publicisztika”. A cikk a whataboutism kiváló példáival folytatódik, emlékeztet arra, hogy pl. a belpesti lipsik Révész Máriuszt per “Mártíriusz” emlegették.

Van egy ilyen fordulat is: “Valószínűleg ma Bodacz sem hangsúlyozná már így, mennyi homoszexuális szervezet vesz részt ezeken a tüntetéseken. Utólag már alighanem számára is egyértelmű, hogy ott, akkor az alkotmány módosítása ellen tüntető fiataloknak volt igazuk.”

És ez a baj. Ugyanis bármilyen jóérzésű, tisztességes embernek nem most 13 év múlva, hanem már akkor "egyértelmű volt” hogy a tüntetőknek volt igaza. Csak voltak propagandisták, akiket azért küldtek oda, hogy buzizzanak, bajnaizzanak, úgynevezett “afféle mozgóképes, a fideszt is megfroclizó publicisztika” anyagokat gyártsanak, amelyet aztán a péntek esti gyűlölet-félórában le lehetett adni.

Van jobb oldali újságírás, meg van a Célpont

Abban a Célpontban, ahol 10 anyagból nagyjából másfél volt tényleges leleplezés, a másik nyolc és fél pedig nettó lejáratóanyag, vidáman csattogó vágóollókkal és a sajtóetika lábbal tiprásával.

Ezzel együtt, Bodacz ellen nincs helye boszorkányüldözésnek, főleg hogy ő maga is átment a tisztítótűzön és egyébként pedig egy kompetens, vezetőnek is alkalmas újságíró. Szuper.

Csak minden ilyen elszámoltatás, múlttal szembenézés alapja, hogy vonalakat húzunk. Aztán akárhogy is fáj, a vonalakhoz akkor is ragaszkodunk, ha egyébként tehetséget veszítünk miatta.

Nyilván, aki még április 12-én délután is migráncsozott és poloskázott, nem kell nagyon vonalakat keresgélni, várja őt a szabad piac, nézze meg, hogy mennyi adományt lehet ész nélküli gyűlölködésre összeszedni.

Mint olyan embernek, aki ha nem is közvetlenül, de nagyon közelről elszenvedte egy Célpontos lejárató hadjárat hatásait, a Célpontos riport nekem ilyen vonal.

Számomra ezen a vonalon túl van az, aki szerint rendben volt kimenni buzizós-bajnaizós riportot forgatni iskolás gyerekekről, és ebben önként részt vett. Nem vitatom el a szóláshoz és az újságíráshoz való jogát, főleg ha azóta kiderült, hogy képes ezt amúgy tényleg jól is művelni.

Csak ne nevezzék ki vezetőnek, mert a végén még valaki azt fogja gondolni, hogy a jövőben is rendben lesz, ha a politikai tiltakozást lehet aljas inszinuációkkal, a tiltakozók emberi méltóságának tiprásával végezni. Értem, hogy ezt fiatalon csinálta, és ma már nem csinálná.

Sőt azt is értem, hogy a szakértelem az országban véges, és főleg átmeneti posztokra nem lehet csak úgy pályázatokat kiírni, azonnal kell ember. Azt is értem, a pl. Kármán pénzügyminiszter hirtelen azokat veszi elő akik akkoriban alkották a szakmai vezetést, amikor ő államtitkár volt. Mindent értek.

De vonalak attól még kellenek, és számomra egy Célpontos, “afféle mozgóképes, a fideszt is megfroclizó publicisztika” pont ilyen vonal.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.