Szabadság és munka, az ellenzéki kommunikáció alapja
avagy nincs is jobb, mint ellenzéki pártoknak mansplainelni
Nemrég írt a Kard egy egész jó posztot a Momentumról, azon belül is Donáth Anna nemrég megjelent, irányvonalat hirdető cikkéről. Szeretem a KARD fiúk politikai megmondásait, majd rájönnek ők is,hogy a konkrét politikai események előrejelzése témakörű megmondás a leggyönyörűbb pofára esések terepe. Mi csak tudjuk, Panama és én is voltunk már nagyon biztosak dolgokban, amelyek aztán nemhogy nem történtek meg, hanem az ellenkezőjük történt.
Szegény Momika amúgy is kapja az ívet, valamiért ők az a párt, akinek mindenki megmondja mit kéne csinálni. Az LMP-t, az MSZP-t, a Párbeszédet meg a többi ilyen kis izét szóra se méltatja senki, legfeljebb azt szokás találgatni, hogy ki és mennyit kap ott a Fidesztől azért, hogy ne zárja be a boltot és menjen el inkább life-coachnak, mint minden rendes megfeneklett értelmiségi. A Jobbik-Mihasznák vonalról senki tudomást se vesz, hiszen a vidék közismerten szélbalos-klímatudatos-genderharcos tematikájú pártokra vágyik, kit is érdekelne egy életképes keresztény-konzervatív jobboldali párt megcsinálása a romjaikon. A Kutyáktól meg mindig várják a megkomolyodást, de ameddig ennyire olcsó a fű, addig ez nem fog megtörténni.
De a Momi, bennük mindenki látni véli a spirituszt, mi sem természetesebb mint tanácsot adni kívülről.
Van viszont egy olyan pont, amelyet jogosnak érzek, ez pedig a kommunikációs stratégia, illetve annak a hiánya. Három pontot szeretnék e körben bemutatni, ami szerintem nemcsak a Momentum, hanem minden más, magát komolyan vevő ellenzéki párt számára is hasznos lehet. Ezek:
akció-reakció
nyílt forrású hírszerzés
közösségi média
Akció-reakció
Az összes magyar politikai párt és a magyar politikai sajtó közös bűne, hogy Orbán Viktor feje körül kering. Pedig mindenki pontosan tudja, hogy mi a folyamat.
Jelentéktelen József influenszernél megfuttatnak egy témát
Ha van rá hörgés, akkor beteszik a Parasztreggelibe
Utána egy-két hétig mindenki ezt fújja
Ha tényleg jó a téma, akkor bekerül a besztofba, az üresjárati témák közé, amelyeket akkor is lehet nyomni, ha épp nincs lényeges mondanivaló.
A másik pedig a hosszas mérések után kiválasztott kampányüzenetek tolása, szintén elvárt gyakorisággal.
Az egész magyar ellenzék, ellenzéki sajtó, ellenzéki értelmiség azzal van elfoglalva, hogy erre reagál, ezzel degradálva magát a NER szerves részévé.
A sikeres NER-ellenes politikai kommunikáció alapja az, hogy az ellenzéki párt a politikai kommunikációját szétválasztja reaktív és proaktív kommunikációra. A reaktív team semmi mást nem csinál, mint figyeli, hogy milyen panelek jönnek fel a Fidesz-kommunikációban, észleli, hogy mik vannak “megfuttatva”, ezzel próbálja előrejelezni, hogy mi lesz a Parasztreggeliben, előre bekészül válaszpanelekkel, és amint lement a parasztreggeli, indulhat is a heti “Orbán Viktor, hazudik, mert…” kampány. Ugyanez a team az aktuális fideszes panelekre gyárt válaszpanelt az interjút adó politikusok számára, minden ilyen panelben elsütve egy 2009 előtti Orbán-idézetet.
A másik teamnek viszont az a feladata, hogy ne foglalkozzon a Fidesz kommunikációjával. Itt ki kell találni, hogy mi a párt saját üzenete. Ebben nagyszerű lépés, ha a párt arca (a Momentum esetében Donáth Anna) nagy, programhirdető cikkeket jelentet meg, de ez a munka kb. negyede. A többi háromnegyed ezeknek a nagy üzeneteknek a lefordítása szlogenekre, egy-két mondatos, könnyen osztható szövegekre. Ezeket a paneleket kell aztán mindenkivel elmondatni, aki csak egy kamera közelébe kerül. Nem szabad eljönni úgy egy ATV-s, Partizános szereplésből, hogy az oda behívott pártember a meghatározott panelt nem mondta el. Rónai Egon meg Gulyás Márton majd kibírja, hogy pár másodpercig nem ők a főszereplők.
Nyílt forrású hírszerzés
Közvéleménykutatni drága mulatság, és a Fidesznek lemásolhatatlan előnye a NER-ben, hogy végtelen mennyiségű pénze van arra, hogy mindent nagyon pontosan előre megmérjen.Nyilván valamennyi forrást lehet találni ilyen mérések futtatására, de van itt még egy előny. Ha elég régen mérsz, akkor tudod, hogy mi nem fog működni.
Ez minden adatfelvétel örök gondja, legyen szó kvantumfizikáról vagy a magyar néplélekről. Pusztán az a körülmény, hogy megfigyelem, megváltoztatja a megfigyelés tárgyát. Az már a következő kérdés, hogy objektíven megváltoztatja, vagy csak számomra változtatja meg. Adódik a kérdés, hogy ilyen premisszák mellett értelmezhető-e az “objektív megfigyelés” fogalma.
Ebbe a kérdésbe nemcsak kvarkok számolgatása közben lehet beleszaladni, hanem akkor is, amikor a “választók lelke” tárgyat figyeljük meg. Ugyanis bizonyos válaszok nem biztos hogy bírnak bármilyen relevanciával. Ha például azt kérdezzük a magyaroktól, hogy szeretik-e a románokat, valószínű hogy nagy arányban nemleges válaszok születnek majd. Eligazít ez minket bármiben? Nem valószínű, hiszen ez egy megszokásból adott válasz.
A magyar közvéleményt évek óta kutató teamnek hosszú listája van ezekből és évekbe telik valaki másnak egy ugyanilyet felépíteni. Itt jön jól a reverse engineering.
Ezeket a felméréseket ugyanis kénytelenek telefonon csinálni. A feladat annyi, hogy legyen elég ember, aki rajta van ezeken a telefonszámlistákon, és akkor lehet hallani a felméréseken elhangzó kérdések egy részét. Megfelelő szakértelemmel visszafejthető, hogy a Fidesz mit akar, ezt az eredményt pedig oda lehet adni a reaktív és a proaktív teamnek is.
A közösségi média használata
A Fidesz 2019-ben rájött, hogy nem veheti félvállról a közösségi médiát. Mivel a kúlságnak a csírája is hiányzik belőlük, az nem megy, hogy egyszercsak feltűnjenek egyszerre laza és szuggesztív influenszerek, akik pro-Fidesz tartalmat tolnak. Ahhoz ugyanis valamiféle függetlenségre lenne szükség, és az a Fideszben egy nagyon szűk belső kör privilégiuma.
A Fidesz rendszerében az influenszer nem alkotó, hanem közvetítő.
Megkapja a közvetítendő üzenetet, és a feladata az, hogy ezt a lehető legnagyobb volumenben kitegye a közösségi médiába. Függetlensége legfeljebb a külsőségek megválasztásában van. Folyamatosan visszamérik, hogy ki az aki ügyes, és a volumen növeléséhez pénzt adnak az ügyeseknek. Sok pénzt.
Annyi pénzt, amennyi elegendő ahhoz, hogy aki ezt a módszert másolni akarja, az szembesülni fog azzal, hogy a magyar közvélemény elérése egy Fidesz-vetélytárs számára egyszerűen megfizethetetlen. Kész, fel is lehet adni? Nem. De mit lehet mégis csinálni?
Ha egy pártnak van proaktív kommunikációs csapata, akkor az - a pártvezetéssel együtt dolgozva - meg tudja határozni a párt négy-öt alapértékét. Ilyen rövid fogalmakra redukálva, mint fenntarthatóság, környezetvédelem, boldogulás az életben, pénzügyi biztonság, satöbbi.
Ezekhez az alapértékekhez témák kapcsolódnak. Például a “boldogulás az életben” része az, hogy egy fiatal magyar nőnek a szüléskor és utána min kell keresztülmennie, a szülészeti durvulástól kezdve a magárahagyottság érzésén át a bölcsis helyekért folyó harcig. Ebben a témában aztán van is bőven tartalom a neten.
A következő lépés az, hogy meg kell nézni, hogy van-e pártközelben olyan nő, aki már foglalkozik ezzel a közösségi médiában, vagy éppen szeretne ezzel foglalkozni. Ha van, akkor együtt kell vele működni. Tisztázni, hogy ebben a körben mi a párt mondanivalója (nyilván valami olyasmi, hogy legyen kevesebb szülészeti erőszak, több bölcsis hely, jobb védőnői hálózat stb.)
Itt jön, ahol a dolog markánsan el tud válni a Fidesz módszerétől.
A Fidesz pénzt tud adni, mindenki másnak egy dolog marad: a szabadság.
Ezek a témák, kezdj hozzá, csináld, ahogy jónak látod, a párt még nem szült gyereket, te már igen. Egy hónapban egyszer üljünk össze. Itt van egy telefonszám, itt érheted el azt a srácot aki segít neked kamera-mikrofon-vágás ügyekben, ez a másik a szépségszalon, aki pártszimpátiából bevállalta, hogy egy hónapban egyszer, öt emberünket egy kicsit megdizájnolja, és persze ráteszünk a profi audió-videó program licensz listánkra, ne kelljen freeware-rel bajlódnod.
Ezt el lehet játszani akár 10-15 témában, meg lehet találni a kameraérzékenyebb politikusokat is a párton belül és lehet építkezni. A következő fázisban óvatosan be lehet szivárogni a független influenszerek tartalmai közé. Ez egy 2-3 éves folyamat, amelynek a vége egy messze jobban működő hálózat, mint a Megafon.
Fegyelem
A közösségi média hasonlóan fontos aspektusa a rendszeres és kiszámítható tartalomközlés. E körben nem szégyen tanulni a Fidesztől. A fidesznél ha kijön az irányvonal, azt hamarosan mindenki posztolja, legyen az Orbán Viktor milliónyi követős FB oldala, vagy a vidéki fideszes polgármester 491 követős FB oldala. A tartalomnak menni kell. Nyilván, ha van egy tucat tematikus influenszer account és/vagy jól futó politikus oldal, akkor az ott megjelenő tartalom megosztása fenntartja a lendületet.
Emellett pedig tudatosítani kell a tagok, a szimpatizánsok fejében is, hogy “sharing is caring” vagyis a párt tartalmait egy közpénzzel leuralt közösségi médiában megosztással kell turbózni.
Vagyis a Fidesz végtelen pénzének két ellenszere van:
alkotói függetlenség
sok, jó és koordinált munka
Erről írni könnyű, megcsinálni már annál nehezebb. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy előbbi megtörténik, utóbbi viszont sajnos nem…
Nyilván a múltamból kifolyólag mondom, de a "fegyelem" megérdemelte volna, hogy ne az utolsó, hanem az első legyen a felsorolásban. Ennek a paraméternek a magyarországi ellenzéki pártoknál tapasztalható (szinte teljes) hiánya meghatározza az összes többi megjósolható eredménytelenségét.
És hogy mi az oka a fegyelem hiányának? Figyelem: magánvélemény következik egy - politológiai szempontból - abszolút laikustól!
Hát elsősorban a régi reflexek és tapasztalatok. Az a szó, hogy "pártfegyelem" az olyan kádárszagú bolsevista izé erre mifelénk. Az MSZMP-ben (és amúgy minden régivágású kommunista és fasiszta pártban) az elhajlókat minimum seggberúgták, rossz esetben felakasztották, mert szembementek a dogmákkal és úgy pofáztak és cselekedtek, ahogy nem kéne. Egy igazi demokratikus pártban ez a fogalom még az alapszabályában sem szerepelhet, hát még a gyakorlatában. Legalábbis sokan így gondolják. Szerintem meg óriásit tévednek, de ez az ő dolguk.
A második ok az, hogy a fideszben viszont VAN fegyelem. Bizony vasfegyelem van, ezt mindenki érzi és látja. A renitenseket persze nem lövik tarkón és nem lökik ki az emeleti ablakon (mint a nagy példaképnél), de elég nagy büntetés az a klientúrának, ha kiesik a csöcs a szájból és egyik napról a másikra megszűnik a habzsidőzsi. Namármost: a mostani ellenzék nem akar olyan lenni, mint a fidesz (legalábbis nyílt színen nem). Odaát van pártfegyelem, tehát náluk nem lesz, mert az olyan ciki.
Nem akarom túlspilázni a témát, csak még annyit, hogy a római légiók egyik legnépszerűbb istennője Disciplina volt; talán innen ered az az általánosan elterjedt tévhit, hogy a fegyelem inkább katonai, mint polgári erény. Márpedig nem, kedves olvasótársaim: a fegyelem a legfontosabb általános erények egyike, melynek hiánya zűrzavarhoz, felforduláshoz, fejetlenséghez vezet. Nézzük csak, mik történnek az ellenzéki pártok körül...
És még egy mondat: a fegyelem szükséges, de nem elégséges a hatékonysághoz.
Az egész ott kezdődik, hogy a mérnök, a matematikus, a projektmenedzser, a sales-es nem politizál, mert köszöni, jól megvan adott cégnél. A jogász, filozófus, klasszika-filológus pedig emberek által alkotott rendszer működtetésére viszonylag képtelen. Leírni le tudja, elemezni tudja, de működtetni nem.