Szíria: vasút helyett polgárháború

Lassan elérünk majd oda, hogy Robert C. Castel és Somkuti Bálint se tudja majd fényes orosz győzelemként előadni az Asszad-rezsim kizavarását Szíriából. A különböző szunnita arabok, a kurdok és a meggyengült Irán-barát síiták között fog szétoszlani Szíria. Valószínű megmarad valamilyen névleges Szíriai Állam, de alighanem Líbiához hasonlóan itt is a különböző hadurak, befolyási övezetek országa következik. Irak után a második nagy közel-keleti ország esik szét ily módon, ahol a nemzetközileg elismert fővárosban ülő kormány csak egyike lesz az ország különböző régióit uraló csoportoknak.

Az már most elmondható, hogy a helyzetnek két fő oka van.

Az egyik az Irán által támogatott proxy-hadseregek (főleg a Hezbollah) meggyengülése. Már a Hamasz esetében is többször írtam, hogy tudniuk kellett, hogy Izrael nyílt megtámadása öngyilkos dolog. Egyébként is az volt várható, hogy Izrael oda fog csapni, de Netanyahu kényes helyzete a kormány élén megsokszorozta a veszélyt, hogy Izrael nem fog leállni. Hát nem is állt le, és a Hamasz mellett a Hezbollahot is szanaszét verte. Nemcsak egy-két őrnagy-alezredes kiiktatásával, hanem a parancsnoki struktúrát is módszeresen megbénítva.

A másik ok pedig az orosz all-in Ukrajnában. Nagyon régi vita, hogy az orosz ipar mennyire tud átállni “hadikommunizmusra” és a régi raktárakban rozsdásodó eszközök meddig tartanak ki. Ha szigorúan az ukrán frontot nézzük, akkor a helyzet ukrán szempontból nagyon nehéz, hiszen nap nap után jön újabb 15 csörgőcsattogó BMP-2 meg párszáz lövés olyan ágyúkból, amelyeknek lehet hogy tízszeres a szórása az elfogadotthoz képest, de még pont lehet velük 30-40 lövést leadni, és az a 30-40 lövés még pont azt jelenti, hogy jól kiképzett ukrán alakulatok veszthetnek el kulcsképességeket emberben és technikában egyaránt.

Szíria esete viszont azt mutatja meg, hogy az oroszok mindent annak a nagyjából 150 kilométeres frontszakasznak rendeltek alá, ahol aktív harcok folynak. Az “orosz ipar képes volt felpörgetni a precíziós bombák gyártását” lehet hogy igaz, csak épp nem annyira, hogy Ukrajnába és a török határ felől előrenyomuló különböző frakciók ellen is elég legyen.

Vagyis mostanra kiderült hogy Asszad két fő támogatója, Oroszország és Irán egyaránt annyira meggyengült, hogy nem képes az erőprojekcióra, vagyis arra hogy a határaitól távol (Irán esetében azért nem annyira távol de ott vannak közben a kurdok) ezért aztán az eddig általuk sakkban tartott egyéb erők szétszedik Asszad területeit, Asszad pedig valószínűleg hamarosan elmenekül az országból.

Ennek a napi történéseit követem, de annyira nem értek hozzá hogy magabiztosan és hiba nélkül megkülönböztessem a különböző frakciókat és nem tudom melyik, kivel, pontosan mit üzletelt az elmúlt 10-15 évben. Ráadásul egyelőre a versenyfutás zajlik.

Trumpot mindenki kész helyzet elé akarja állítani

Pont ugyanazért zajlik a versenyfutás, mint Ukrajnában. Még hat hét, mire Rubio, mint új külügyminiszter elkezdhet intézkedni és parancsokat adni. Blinken rutinos profi, ezért nyilván egyeztet az utódjával, de Trump kiszámíthatatlansága miatt senki nem akar semmi véglegeset mondani. Amikor majd megjön a Trump-kormány, akkor majd az akkori status-quoval fognak dolgozni, és a következő hat hét van arra mindenkinek, hogy az a status quo nekik kedvezzen.

Ezért aztán mindenki, mindent bevet mindenütt és kétségbeesetten igyekszik a legjobb pozíciót addigra kialakítani. Ennek követése érdekes, de az én kapacitásomat meghaladja.

Helyette beszéljünk a Hidzsáz-vasútról!

Az előző századfordulón az Oszmán Birodalom viszonylag közismerten rossz passzban volt. A 19. század finoman szólva nem telt jól nekik. A Balkánról fokozatosan kiszorultak. Keleten az oroszokkal kellett háborúzni. Délen az eredetileg egy vilajetet igazgatni küldött Muhammad Ali pasa újjászervezte Egyiptomot. Elfoglalta a mai Szíria, Szaúd-Arábia és Szudán nagy részét és kétszer is Isztambul ellen vonult, mindkétszer nyugati intervenció kellett ahhoz, hogy ne döntse meg az uralkodó dinasztiát.

A birodalom nem volt egységes sem vallási, sem etnikai szempontból. Erős volt az örmény lobbi, többek között ezért volt az, hogy az ifjú törökök nagyon nem szerették az örményeket, és Mehmet Talaat pasa (aki maga amúgy bolgár és cigány felmenőkkel is bírt) vezetésével megszervezték ellenük a genocídiumot. De legalább ilyen erős volt az albán lobbi is, a fent említett Muhammad Ali is albán származású volt.

Muhammad Ali egyiptomi alkirály

A belső háborgások mellett (például 1826-ban ágyútűzzel oszlatták fel a janicsárokat) folyamatosak voltak a reformkísérletek. III. Szelim reformjait még a janicsárok akadályozták meg, aztán jött Musztafa Rasid pasa és a Tanzimat reformok, a Gülhane ediktum és így tovább.

A Gülhane ediktum (formáját tekintve fermán, a szultán személyes rendelete)

Az Oszmán Birodalomnak, ugyanúgy mint a Habsburg Birodalomnak, szembe kellett néznie az etnikai alapú nacionalizmussal. Nekik viszont a plusz kihívást nem a magyar rendek, hanem az iszlám százhetvenhét féle ágazata és az egész birodalom elmaradottsága jelentette.

De hogy jön ehhez a vasút?

A levantei rész, mögötte meg a mai Szíria, Irak, Jordánia és délre a mai Szaúd-Arábia területe a birodalom “lágy alteste” volt. Jó nagy területeken az isztambuli kormány kontrollja névleges volt, különböző helyi hadurak, frakciók, imámok uralkodtak, a birodalom leginkább azt a keretet adta, amelyen belül nem kellett egymással nyílt háborúkat vívni.

Anatóliában és általában azokon a területeken, ahol az oszmán hódítás hozta be az iszlámot, a többség a szunnita iszlám hanafita irányzatát követte. A “lágy altestben” viszont teljesen tarkabarka helyzet volt akkor és van azóta is. Bármilyen, részletesebb elemzéshez, meg kell csinálni a házi feladatot hogy melyik tartomány, törzs, város éppen milyen fajta muszlim többségű, de akkor is lehet azzal számolni, hogy a többség mondjuk 60%-ot jelent, és a maradák 40% se egységes. Közben pedig az arab valamelyik nyelvjárása a lingua franca, bőven vannak görögül, örményül, vagy az arámi valamelyik leszármazottját beszélő etnikumok, keletről beszűrődik a fárszi, törökül pedig a karrierre vágyó értelmiség beszél.

Na ezt tessék modern elvek szerint igazgatni. A török nacionalizmus - törökök hiányában - nem volt nagyon életképes errefelé, így aztán ideológiai megalapozásnak maradt az iszlám.

Mi az, ami felfűzi a fontosabb levantei városokat és kikötőket és egyben összeköti Isztambult és Mekkát, ezzel az isztambuli szultánt az iszlám vitathatatlan vezetőjévé téve?

Aki szerint a vasút, az nyert egy hangszórót!

A térképre pillantva teljesen világos a Hidzsáz (ez amúgy a Vörös-tenger partján elterülő tartomány neve) és a Bagdad-vasút funkciója. A fenti térképen nem látszik de a Hidzsáz vasútnak (ez egy nagyszerű honlap a vasútról, rengeteg érdekességgel) volt tervezett leágazása Akabába is, védett vörös-tengeri kikötőt elérve.

Vagyis ezek a vasúti fejlesztések az Oszmán Birodalom “lágy altestének” a pacifikálását és fejlesztését szolgálták volna. Nagyon nagyratörő tervek voltak ezek egy, az 1800-as évek eleje óta folyamatos területvesztésben és átszervezésben-reformküzdelmekben levő birodalomtól.

Kicsit olyan ezt a vasúti térképet nézni, mint amikor a Monarchia térképeit nézzük ugyanebből az időszakból. Vajon mi lenne, ha a m. kir. kormány ügyesebb nemzetiségpolitikát folytat? Vajon sikerülhetett volna egy föderatív átszervezés? Vég nélkül lehet erről vitázni, de értelme nem sok van, mert nem jött össze.

Közös vonás még, hogy az angol és francia érdekekkel nemcsak egy nagy közép-európai egységes gazdasági és politikai elvek szerint kormányzott birodalom volt ellentétes, hanem egy ugyanilyen kis-ázsai, közel-keleti birodalom is.

Túlzó képzelgés lenne azt mondani, hogy ha ezek a vasútak elkészülnek, akkor a Közel-Kelet a béke és az egyetértés földje lenne. Az viszont biztos, hogy ha Isztambulból 4-5-6 nap alatt (ez egy méteres nyomtávú, a leggyorsabb részeken is 60 km/h körül tudó pálya lett volna, cudar hegyes-völgyes terepen) el lehetett volna jutni Mekkába, akkor egész más lett volna a Közel-Kelet képe.

A vasút mindent fejleszt

Hadd hozzam ide párhuzamnak az ugyanekkor zajló amerikai vasútfejlesztést. Az amerikai “cowtown” városok (Abilene, Fort Worth, Dodge City stb.) akkor virágoztak fel, amikor odaért a vasút és a prériről oda hajtották a marhákat eladni. Ez az 1870-es évektől nagyjából az első világháborúig zajlott. A vadnyugati sztorik mellett fontosabb dolog, hogy ekkor kellett a vasút miatt odatelepíteni raktárakat, műhelyeket, megágyazva annak, hogy a két part vidék közötti végtelen prérin legyenek városok.

Joseph “Cowboy” McCoy marhakereskedő szállodája a kansasi Abilene-ben, 1867-ben. A semmi közepén, de a vasút mellett.

A Közel-Keleten egyvalamit biztosan nem kell egyik népnek sem tanítani: a kereskedelmet. A Hidzsáz-vasút békét és biztonságot nem hozott volna, de prosperitást igen. Meg birodalmi mérnököket, hivatalnokokat, hiszen a vasút korai állapotában katonai képességekkel felérő szervezettséget követelt meg .

Az pedig egy magyar párhuzam, hogy egy m.kir. állomásfőnök vagy pályamester az magyar vasutas volt, akkor is ha Zpruzic Tódornak hívták. Tudott magyarul, mert azon a nyelven kellett írni a jelentéseket, vezetni a nyilvántartást. Magától értedődően a gyerekét (Zentai Tivadart) is megtanította magyarul, az unoka (Zentay Árpád főhadnagy) pedig már hamisítatlan magyar hazafi lett. Attól még persze nagyon szerették a cevapot…

A vasút kisebb részei sokáig működtek, illetve működnek ma is. Ez itt pont nem, ugyanis a kép 2000-ben, Damaszkuszban készült (wikipedia)

Valami ilyen járt az oszmán birodalom reformereinek fejében is. Megcsinálni az egységes oszmán birodalmat, amelyet nem vallás meg náció fog egyesíteni, hanem a vasút, ahogy az történt Amerikával is, ahol a Kansas állambeli Rueckenschmerzenben, noha mindenki sváb volt, az állomásfőnök (Jacob Kaltenbrunner) tudott angolul, és a sok dzsékobozás helyett a vontatási főnökséget vezető Santino “Sonny” Villalempa elkezdte Jimmynek hívni, és egymással (továbbá a mozdonyreszortos Jeschaja “Joe” Krakauerrel) angolul beszéltek.

Abdulaziz bin Abdul Rahman Al Saud király

Az Oszmán Birodalom ezzel mintegy negyven-ötven év késésben volt, de felismerte, hogy az út erre van előre. Az angolok meg felismerték, hogy a törökök felismerték, és előbb a Hasemita dinasztiát (akik közül már csak Jordániát uralja az egyik ág, de akkoriban Mekkát is ők uralták) majd amikor kiderült (szürpríz!) hogy ezek némileg korruptak és a törökökkel és az angolokkal is szeretnek alkudozni, a sivatagi törzseket, közülül is az Ibn Szaud vezette alakulatot kezdte futtatni. Arábiai Lawrence tehát rendkívül hősies volt, ám az volt a dolga, hogy szétverje a befolyás megszilárdítására irányuló oszmán kísérleteket.

Sikerült, és a Közel-Keleten azóta is káosz van. A modern Szíria, mint mesterségesen összetákolt állam, egy favorizált törzzsel az élén úgy tűnik, hogy befejezi földi pályafutását.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz