Trump törékeny többsége

Miközben még várjuk, hogy kiderüljön, hogy Donald Trumpot milyen ügyekben illeti meg a mentelmi jog, és milyen ügyekben nem, a politika szabályai érvényesek rá, de főleg az embereire. A héten két óriási pofonba is beleszaladtak Trump emberei az amerikai törvényhozás alsóházában.

Mielőtt ennek taglalásába belemennék, egy kis alapozó.

Ami nálunk az EU-ban a kis államok vétója (amit Orbán a kis tagállamok nagy bosszúságára nem arra használ, amire való) az az USA-ban a fékek és ellensúlyok rendszere.

Nagyon bonyolult szabályok döntik el, hogy mire van jogköre a Szenátusnak (felsőház) és a Képviselőháznak (alsóház) és mi az, amihez együttes döntésük szükséges. A Szenátusban minden amerikai tagállamnak ugyanolyan szava van (két szenátort küld minden tagállam), a Képviselőházban viszont az államok népességéhez igazodóan kerülnek be képviselők.

Az amerikai politikában a Senate Majority Leader (jelenleg a Demokrata Chuck Shumer) a Senate Minority Leader (jelenleg a republikánus Mitch McConnell) a Speaker of the House (jelenleg a republikánus Mike Johnson) és a House Minority Leader (jelenleg a demokrata Hakeem Jeffries) nagyon fontos szereplők. Talán sokan emlékeznek Nancy Pelosira, aki “egyszerű alsóházi képviselőként” az amerikai demokrata párt egyik legfontosabb királycsinálója, és mindenki pontosan tisztában van a hatalmával. Ezért volt pl. ő használható az elmúlt évek egyik legnagyobb diplomáciai fricskájára, amikor ő elment Tajvanra. A kínaiak persze tajtékoztak, hogy az amerikai kormánypárt Biden után talán legfontosabb embere mit keres ott, Bidenék meg nagyokat pislogva mondták, hogy dehát ő egy sima képviselő, kérem, szabad mandátuma van, oda megy ahova akar.

Ezeknek az embereknek más a szerepük amikor a nagy háromszög (Fehér Ház, Szenátus, Képviselőház) vezetői ugyanahhoz vagy ha nem ugyanahhoz a párthoz tartoznak. Például a Biden elnökség első két évében ún. “trifecta” kormányzás volt, mindhárom poszton a demokraták voltak. Aztán a félidős választáson mindenki várta, hogy majd a Szenátus és a Képviselőház is a demokratákhoz kerül.

Sántikáló többség

A félidős választás viszont csalódás lett a republikánusoknak. A szenátusi többséget nem sikerült megszerezni, a Képviselőházban pedig csak sovány, nyolcfős többségük lett. Ezzel a “trifecta” megszűnt, és győzelemként lehetett ünnepelni, hogy a gyűlölt Pelosi már nem volt speaker.

Igenám, de a szabad mandátum arrafelé tényleg szabad mandátum. Egy csomó republikánus képviselő jön olyan körzetből, ahol a fullba nyomott Trumpizmussal nem lehet sokra vinni. Ezen kívül megy a sima alkudozás, politikai manőverezés is.

Ilyen vékony többségnél ez nem nagyon egyszerű. Tudja ezt Kevin McCarthy is, aki Mike Johnson elődje volt a Speaker székében, és a sajátjai buktatták meg, miután megalkudott a demokratákkal a hiány megemelését és így a kormányzat tovább finanszírozását lehetővé tevő törvényjavaslatról, még szeptemberben.

Mike Johnson

Az utód pedig végül nem a palotaforradalmat elindító Matt Gaetz lett, hanem hosszas vajúdás után Mike Johnson. Ő okult abból, hogy a trumpisták és a hatalomra vágyó vetélytársak azonnal kinyírják, aki a demokratákkal fraternizálni mer.

A ló másik oldala

Beleállt tehát a keményvonalas Trumpizmusba. Ebből az alkalomból pedig kapott két hatalmas pofont, nem is annyira a demokratáktól, mint a politika játékszabályaitól.

Az egyik pofon az volt, hogy megpróbált ún. impeachment (kb. posztról eltávolítási) eljárást indítani a bevándorlási ügyekért felelős miniszter Alejandro Mayorkas ellen. Ezt a szélsőséges trumpista Marjorie Taylor Greene kezdeményezte. Ő ismert arról, hogy fullba nyomja a kretént, továbbá arról is, hogy valaki a reggeli müzlijébe orosz propagandát szokott keverni. Az impeachment vizsgálatot kb. azért szerette volna elrendeltetni, mert Mayorkas szándékosan migránsapkokpalszplist akart előidézné. Ez kb. ilyen “Gyurcsány a hibás” szintű huhogás.

Alejandro Mayorkas

Hogy miért állt be mégis mögé Johnson? Mert jól akart feküdni Trumpnál. Ha kicsit is független lenne (mármint a saját pártja erőcsoportjaitól) akkor ilyet nem tenne, mert tudná, hogy itt azért találnak a demokraták 8-10 republikánust aki olyan helyről jön, hogy ehhez a shitshow-hoz nem tudja a nevét adni, mert nem jut be. Vagy mert épp visszavonulni készül, és mindezt a Trump felé mutatott középső ujjával gondolja megtenni.

Ennek megfelelően jött is a pofon, leszavazták. De jött a következő.

Mike Johnson ugyanis megpróbált elfogadtatni egy olyan törvényjavaslatot, amely a Szenátusban informálisan elfogadott, ott szavazásra váró Ukrajna/Határ/Tajvan/Izrael csomagból kiemelte volna külön Izrael támogatását. Ezt ő lehet, hogy valami nagyon ügyes húzásnak gondolta. Csak hát az a gond, hogy a Demokrata pártban ilyen szempontból kétféle képviselő van: az egyik évtizedek óta full filoszemita, pro-Izrael politikát folytat, tehát nem kell az antiszemita stigmától tartania, ha ezt most nem szavazza meg. A másik csoport muszlim, egy esetben konkrét palesztin, na ők meg azért nem szavazzák meg.

A republikánusok között meg mindigis volt olyan rész, akik nem antiszemiták ugyan (vagy legalábbis nem nyíltan) de Izrael nyakra-főre támogatását ellenzik. Egy Izraelt támogató bármilyen törvényt mindig gondos előkészítés után, “bipartisan” alapon kell ott meghozni, hogy eredmény legyen, arcvesztés ne legyen.

Na most eredmény nem lett, arcvesztés annál inkább. Gondoljuk meg, hogy ez az ember fenyegetőzik azzal, hogy ő “kinyírja” a Szenátusban elfogadott alkut. Na, most azt mutatta meg, hogy az egyszerű többség összehozása se megy neki. Megmutatta továbbá azt, hogy a Trump érdekében álló shitshow miatt hajlandó belehajszolni a Republikánus pártot olyan arcvesztésekbe, amelyek még nagyon sokba kerülhetnek.

Például, hogy az előző speakert a sajátjai azért nyírták ki, mert túl kompromisszumkész volt, ezt a mostanit meg azzal fogják, hogy kiszavaznak mögüle, és nevetségessé teszik.

Milyen érdekes egy olyan parlament, ahol be kell tartani a szabályokat, nem?

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára

1. Ez egy korai fázisban levő projekt, heti egy-két, Magyarországot angolul magyarázni igyekvő poszttal. Erre is 8 dollár az előfizetés, és itt hamarosan jön a paywall. A magyar múzsa és az angol elkülönül, most dolgozom a megoldáson, hogy aki az egyikre előfizet, annak legyen hozzáférése a másikhoz, de nem biztos, hogy sikerül. Ha érdekel az angol, akkor inkább arra fizess elő, a magyar Q&A sessiont, ha lesz, meg tudjuk beszélni.