Valójában senki nem tud semmit
Az előző poszt többekben azt a benyomást keltette, hogy van ok optimizmusra. Nos, optimizmusra mindig van ok, mint ahogy pesszimizmusra is.
Az enyém volt a 77. magyar és a 777777. nemzetközi reakció Trump tegnapi ámokfutására.
Mindenki leírja, hogy Európának valószínűleg jelentősen fel kell csavarni a támogatásokat, hogy össze kell fogni, hogy a nemzetközi biztonsági rendszerek alapvetően megváltoznak, stb.
Ezek közül a legtöbb, valós előfeltevéseken alapuló, az eseményeket racionálisan modellezni igyekvő…wishful thinking.
Az enyém is az.
A helyzet az, hogy ilyen még nem volt. Illetve volt: Hruscsov csinálta, a cipőjével az asztalt verve. Meg Brezsnyev, sakál részegen. Meg Miklós cár és Vilmos császár, mikor ugyanarra hajókáztak a yachtjukkal.
Ezeknek az eseményeknek a közös vonása, hogy a nagy világpolitikai folyamatok tőlük függetlenül folytatódtak. Ez ad valamennyi okot optimizmusra.
De tényleg senki nem tudja mi van. Az Atlantic pl. magabiztosan megírta, hogy ez egy tervezett, megkoreografált támadás volt…aminek a koreografálásából úgy tűnik a külügyminisztert kihagyták, legalábbis olyan elképedten figyelte az eseményeket, mintha őt is meglepetésként érné.
Nem tudjuk, hogy tervezett volt-e. Nem tudjuk, hogy esetleg valami elnézett cukor-, vérnyomás-, szorongás-gyógyszer volt-e. Nem tudjuk, hogy súgott-e ehhez az orosz vagy akármelyik másik titkosszolgálat vagy sem.
Mindenki feltételez dolgokat, és mindenkinek a reakciója pánikreakció.
Egész addig, ameddig a mai nap le nem megy Washingtonban, ameddig ki nem állnak a megfelelő nyilatkozóemberek nyilatkozni, nem fogunk semmi biztosat tudni. Addig, minden, amit olvasunk, az valakinek a véleménye, reménye, rettegése. Meg persze a rengeteg “én megmondtam”, akik biztosan látták, hogy ez lesz. Ám legyen, ha valakinek ez a feldolgozási mechanizmusa.
De biztos csak az, hogy nem biztos semmi, és ameddig Washingtoni idő szerint reggel nyolckor, itteni délután kettőkor el nem indul az ottani nap, addig nem is lesz semmi. Aztán ki fog állni az ukrán és az amerikai külügyminiszter, szóvivők, szenátorok és valamennyire tisztulni fog helyzet.
Ennyit lehet biztosan tudni, minden más bizonytalan.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz
Az elmúlt párszáv évben a "nyugati világ" fokozatosan és az óvodai hisztitől fölfeké, egészen az atomcsapásig bezárólag elszokott attól, hogy bármilyen nemű közügyekben bármi is történhessen bárkinek a hirtelen felindulásából. Sőt a teljes politikai, társadalmi, gazdasági, közigazgatási, kulturális modell direk arra épült ki, hogy minden felindulás köré jusson néhány gubiszobányi puffer.
Nemhogy szövetségi rendszert nem illik szétverni öt évnél rövidebb egyeztetési menetrend nélkül, de még a kert végébe nőtt vadalmafát se lehet kivágni a szomszéd falu asszonykórusának véleményét kikérő hatósági engedély elleni közigazgatási fellebbezést elutasító határozat ellen benyújtott bírósági keresetre adott elsőfokú ítéletet helybenhagyó másodfokú ítélet jogerőre emelkedése előtt és nélkül. Már amikor az asszonykórus eszmei kárának elismeréséért kiálló helyi civil szervezet nem viszi el Strasbourgig a vadalmák magánélethez való alkotmányos jogának kérdését. Az EU-nak meg Németországnak pont az a baja, hogy az ilyen gumiszobák közepette már nemhogy hirtelen döntésnek, de még felindulásnak sincs helye, pedig igény volna rá. Felindulás persze van, de azt AFD-nek hívják, és egyelőre 20%-ra áll. Volt már önsorsrontó felindulás kicsit arrébb, BoJo volt a kabalaállata, de az is öt évbe telt, és az Egyesült Királyság azóta is a saját gumiszobáiban pattogva kérdezgeti magába roskadva, hogy "and now what?"
Ezzel szemben Trump és környezete meg láncfűrésszel esik neki minden gumiszobának, és élvezi, ahogy egymás után kidurrannak. A nemzetközi meg belföldi fehér köpenyes tudósok meg kéztördelve nézik, hogy ilyet ugyan nem szabad és nem illik, de ha valami ceszedelmes kórokozó mégis elszabadul, akkor bizony "láncfűrész trumps gumiszoba, every single time". Persze a COVID és az mRNA óta tudjuk, hogy lehet új vakcinát tíz éves procedúra helyett pár hónap alatt bevezetni, de ugyanezt az "executive decision" mutatványt olyan szinten, akkora méretben, annyi fél között és annyi területen kéne reprodukálni (ENSZ, NATO, EU, Európa Tanács, OECD, stb.), hogy ezzel megbirkózni... nos... csak olyan gátlástalansággal, elvetemültséggel és a következmények iránti totális közönbösséggel lehetne, amilyet perpill csak Washingtonban látunk tombolni.
Trump olyan faragatlan ösztönállat, aki nem tervez meg vagy koreografál olyan performanszokat, mint a tegnapi (az már profi szintű sakk lenne, de amit most látunk, az amatőr szintű lengőteke). Amiből annyi következik, hogy valóban senki nem tudja, mi következik, ki/mi a következő áldozat. Személyes tippeim az USÁt illetően: Az ESTA program, a zárt térben dohányzás tiltása, a rákkeltő anyagok kerülése, a bukósisak és a biztonsági öv.
Mindenesetre ránéztem az új-zélandi álláshirdetésekre :-) (vagy inkább :-( )