Zaklatás és istenítélet

avagy mit keresnek karhatalmisták egy újságszerkesztőségben?

Az ünnep előtti belpolitikai kakofóniában, amelyet szokás szerint Pártunk és Kormányunk kelteni szokott, hogy ne azzal foglalkozzunk, hogy a magyar gazdaság állapota kezd bemenni a 2008-as katasztrófa szintje alá, volt két jogi vonatkozású hír.

Az egyik, hogy befogadtunk egy gazdasági természetű bűncselekményekkel vádolt lengyel politikust, akinek politikai menedékjogot adtunk. Lengyelországban áll a bál, ráadásul megsértettük az EU alapszerződését (szokás szerint) és ezért kőkemény szankcióra számíthatunk. Nota bene, Orbán hajszálpontosan ezért csinálta. Bukni fogunk ugyanis pár napon belül milliárd eurónyi pénzt, ami (részben) kihúzhatná Magyarországot a slamasztikából.

Csak ha választani kell, hogy Orbán Récsöl londzseviti desztinációit, a csádi mittudoménmit finanszírozzuk és lophasson a fidesz, VAGY adjanak egymilliárd eurót, mi nem az egymilliárd eurót választjuk. Na ennek lesz a magyarázata, hogy azért nem adnak egymilliárd eurót, mert ezt a szegény-szegény lengyelt tolvajt megvédtük a genderterrorista brüsszelitáktól.

A másik hír meg hogy megjelentek a kistérségi dzsézönbornok a Magyar Hang szerkesztőségében, hogy “nemzetbiztonsági vizsgálat” van, mivel a Magyar Hang megírta, hogy állítólag ide fog repülni Asszad szír diktátor miután megdöntötték az uralmát.

Miért baj az, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal kimegy a Magyar Hanghoz és a munkatársakat poligráfra köti?

Ilyen vizsgálat nincs

A “nemzetbiztonsági vizsgálat” kifejezés azért van idézőjelben, mert nincs ilyen. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény nem ismer ilyen eljárást, csak a nemzetbiztonsági ellenőrzést, de az egy teljesen más és másra való eljárás.

A nemzetbiztonsági szolgálatok nagyon sok mindent megtehetnek, hogy adatokhoz jussanak. Az sem vitás, hogy ezt tehetik általános jelleggel, például beépülhetnek egy utazási iroda vagy valami luxusintézmény személyzetébe és tehetik ezt valamilyen konkrét célra is.

Tehát ha gyanús, hogy a magyar gabonatermesztésről olyan adatok vannak nemzetközi forgalomban, amelyeknek nem szabadna ott lennie, akkor végrehajthatnak egy műveletet arra, hogy megfogják a kémet, aki a földművelésügyi minisztériumból szivárogtat a bergengócoknak.

Szerintetek melyik a bergengóc gabonakém, és melyik a szemfüles magyar elhárító?

A gond ott kezdődik, hogy a nemzetbiztonsági szolgálat feladata az információk gyűjtése. Nyilván a világ egyetlen nemzetbiztonsági törvénye sem írja le, hogy a nemzetbiztonsági szolgálat küldhet valakit egy ciántablettával, novicsokkal vagy hangtompítós pisztollyal, hogy végezze ki a nemzetre fenyegetést jelentő személyt.

De az ilyen romantikus-kémfilmes hatáskörök mellett szigorú határvonal, hogy ha egy nemzetbiztonsági szolgálat olyat észlel, hogy Magyarországon valaki bűncselekményt követ el, és intézkedni akar, be kell vonnia a rendőrséget. Nyilván ez egy bonyolult kérdés.

Ha a gumitalpúak kiszúrtak egy kémet, figyelik, megvan a külföldi kapcsolata, és rájönnek, hogy füvet szív, lopott autóval jár és a barátnője 15 éves, komoly nemzetbiztonsági kérdés, hogy mikor intézkednek. Mert nagyon nem egyszerű ez a döntés, ha például arra van adat, hogy van még egy vagy két kém, akikhez ezen a vonalon el lehet jutni. Mi van, ha a bűncselekményekről szóló információval lehet “beütni” a kémet, és a következő találkozóra betechnikázva küldeni?

Mi van, ha hagyni kell még egy kicsit csinálni, amit csinál, és csak később lecsapni rá? Ezért van az, hogy erre nem a rendőr és nem az elhárítás válaszol, hanem a bíróság illetve az igazságügyminiszter.

Nettó csicskáztatás

A Magyar Hangnál végzett vizsgálatról már ott látszik, hogy nettó csicskáztatás, hogy ha a Magyar Hangot be is hálózta a bergengóc titkosszolgálat és etetik őket fals információval…nos gondoljunk bele, hogy ezt mégis hogy teszik és mit kell tennie a magyar elhárításnak?

Az újságírók becsületes rendes fiúk, és szakmailag is rendben vannak. Ebben az esetben az ellenséges titkosszolgálat egy műveletet hajtott végre, amellyel megtévesztette őket. Vagyis elhelyeztek fals információkat a neten, és azokat eljuttatják olyan személyekhez, akikben az újságíróink bíznak, és előzetesen az ellenséges titkosszolgálat megtudta róluk, hogy kicsodák. Ez egy elég nagy operáció, tucatnyi embert kell megetetni az infóval és nem egy nap alatt lehet megszervezni.

Ha tehát annak a gyanúja áll fenn, hogy ilyen történt, akkor hosszas felderítőmunka veszi kezdetét, ahol monitor mögött üldögélő titkosszolgák elemzik, hogy terjedt el az információ, például milyen más nyelveken jelent meg. Terepi titkosszolgák utánajárnak az információt a magyarokhoz eljuttató embereknek és így tovább.

Ha arra van adat, hogy maguk az újságírók a rossz fiúk, akkor megintcsak egy elhárítási művelet veszi kezdetét. Ki a kémek tartótisztje, milyen más embereket szervezett még be, ki irányítja őket. Erről egy ponton tájékoztatni kell a rendőrséget, hiszen annak a gyanúja áll fenn, hogy magyar állampolgárok államellenes bűncselekményt követnek el.

Szabad sajtó, mi?

Egyik műveletnek sem része, hogy odamegy a nemzetbiztonsági szolgálat full nyíltan, hogy jó napot kívánunk, mi vagyunk a titkos elhárítás, azt szeretnénk kérdezni, hogy van-e itt kém,

illetve Koncz, Lukács és György úr akkor be kéne jönni egy poligráfos vizsgálatra, természetesen szigorúan önkéntes alapon. Ilyen nincs. Ezek az emberek parancsra mentek oda, méghozzá azért, hogy újságírókat államhatalmi eszközökkel fenyítsenek be.

Ilyen vizsgálat jogilag sincs

Egy embert bármilyen szituációban hazugságvizsgálóra kötni mindig, minden körülmények között aggályos. Kicsit olyan ez mint a főnök-beosztott szexuális viszony. Akár mindkét fél is mondhatja az, hogy óriási szerelem dúl kettejük között, de az emberek 99%-a azt fogja gondolni, hogy Gizike márpedig nem szívszerelemből engedett a Főnök úr közeledésének, hanem mert félt hogy kirúgják, vagy épp szerette volna, ha előléptetik.

Ha van egy nagy cég, ahol az állásinterjú része a poligráf, és van természetesen két tanú előtt aláírt nyilatkozat, hogy teljesen önként vállalta az alany…nos akkor mindenki arra gondol, hogy az alanyt választás elé állították. Ha itt akarsz dolgozni barátocskám, akkor bizony rád tesszük az elektródákat.

Ha meg az Alkotmányvédelmi Hivatal megy ki és mondja azt, hogy akkor poligráf, akkor meg nyilván dolgozhat az emberben valami büszkeség, hogy “megmutatom, hogy én nem vagyok kém” de azért ott van az is, hogy ha nem vállalom, akkor elvisz a rendőr.

Jó napot kívánok, én vagyok az ügyvéd, és szeretném hallani a jogcímét a poligráfos vizsgálatnak. Most.

Jogállamban pedig bármilyen szituációban, amikor akár csak hátsó gondolatként felmerül, hogy “elvisz a rendőr”, akkor elő kell ugrania a büntetőeljárási törvénynek. Papíron Magyarország is jogállam, és valóban a Be. szabályozza is a “műszeres vallomásellenőrzést”.

Az én jogi álláspontom az, hogy magyar állami szerv nem mondhat olyat, hogy valaki még önkéntes jelleggel is akár, de vesse magát alá hazugságvizsgálatnak. Ez esetben ugyanis szerintem nem “ártatlan” ellenőrzésről van szó, hanem egy államhatalmi aktusról. Ha olyan gyanú van, hogy én a magyar államnak hazudok, akkor az olyan adat, amely alapján alappal feltételezhető, hogy én bűncselekményt követek el. Ha pedig ilyen gyanú van, akkor jön a Be. és jönnek a terhelti jogok.

Az Alkotmányvédelmi Hivatal pedig nem nyomozóhatóság, a Be. szerinti nyomozati cselekményt nem végezhet, arra meg kell kérnie egy nyomozóhatóságot (rendőrség, NAV, ügyészség) és ez a nyomozóhatóság, miután közölte hogy én tanú vagy gyanúsított vagyok, közölte a műszeres vallomásellenőrzéshez kapcsolódó törvényes figyelmeztetést, kioktatott arról, hogy a vallomásnál ügyvéd lehet jelen, na utána kezdheti kicsomagolni a cájgot. Addig nem. Jogállamban legalábbis. Magyarország, mint az újra és újra megmutatkozik, egyre inkább csak papíron jogállam.

A szabálytalan bizonyítékok országa vagyunk

Végül, de nem utolsó sorban, a poligráf használata a büntetőeljárásban is aggályos.

A poligráf egy fiziológiai jellemzőket mérő vizsgálat. Ugyanúgy élettani vizsgálat, mint a vérvétel, a terheléses cukor, az EKG, az MRI, a CT, a röntgen. Ezeknél a vizsgálatoknál magától értetődő dolog, hogy a beteg standard állapotban van: reggel éhgyomorra jön, szokásos gyógyszereit bevette, nem ivott 24 órája alkhololt, satöbbi. A vizsgálatot standard körülmények között végzik: megvan melyik vénát használják, hogy milyen testhelyzetben kell lenni, satöbbi.

A poligráfos vizsgálat előírásai ennél 1) lazábbak 2) a magyar büntetőbíróságot a legritkább esetben szokta zavarni, ha a bizonyítékot a nyomozóhatóság szabálytalan körülmények között szerezte be. A saját praxisomban is előfordul olyan jegyzőkönyv, hogy egy Afganisztánból Magyarországra került embert a büntetőügyében “afgán tolmács” jelenlétében kötöttek rá a poligráfra. Olyan, hogy afgán nyelv, nincs. A fárszi különböző leágazásait beszélik, amelyek többé-kevésbé érthetőek a másik leágazást beszélő személy számára. A bíróságot nem hatotta meg, mikor elemeztem, hogy ez kb. olyan, mintha egy lengyelt hallgattunk volna meg “szláv tolmács” jelenlétében.

Istenítélet

De az igazi gond nem a vizsgálat aggályos volta. Készséggel elhiszem, hogy egy megfelelő szakember, megfelelő körülmények között fel tudja hozni a gép pontosságát 90% környékére, más kérdés, hogy szerintem a vizsgálatok nagyon nagy része nincs ennyire pontos.

A baj az, hogy a büntetőeljárás szereplői számára a poligráf egy “fekete doboz”. Egy gép, amely valamilyen elvek alapján megmondja, hogy a vádlott igazat mond vagy sem. Azonban ez egy tévhit. A gép nem mond meg semmit, az bizonyos fiziológiai jellemzőket megmér, “mond egy számot”, amelyet aztán egy szakértő interpretál, és a poligráfos vizsgálat eredménye valójában egy szakvélemény, az alany fiziológiai állapotáról a vallomástétel alatt.

(tudom bonyolult, de tartsatok ki)

A büntetőeljárásban alapelv az ún. közvetlenség elve. Vagyis a bíró azért van, hogy nézzen a vádlott szemébe, vesse össze elmondását a többi bizonyítékkal és döntse el, hogy mit hisz el neki és mit nem. Egy büntetőeljárásban egy “black box” létezhet, ez a bíró elméje és tisztessége. Oda mi nem látunk be, azonban elhisszük és bízunk abban, hogy abban a számunkra láthatatlan fekete dobozban racionális és tisztességes fogaskerekek forognak.

Szakvéleményt az eljárásban szakkérdésről szerzünk be.

“Megtehetett-e a jármű X másodperc alatt Y métert?” vagy a “Helyszínen talált gyanús növényi töredék lehet-e marihuána?” vagy “A vádlott cége vajon helyesen könyvelte-e az égigérő vasnyikorgókat forgóeszközként?” Ezek szakkérdések, amelyre okos mérnökök, vegyészek, könyvvizsgálók megadják a választ, részletesen megindokolva, adott esetben vizsgálati eredménnyel alátámasztva.

A tanú vagy a vádlott szavahihetősége, amennyiben nem merül fel, hogy elmebeteg vagy személyiségzavaros, nem szakkérdés. A poligráfos vizsgálatot azért szokták vállalni, hogy a bíró fejében levő “black boxon” kívülről hozzanak bizonyságot arra, hogy ők igazat mondanak.

Az igazmondás bizonyságát szolgáló bizonyíték neve pedig istenítélet. Ezen pedig nem változtat az sem, hogy van mögötte egy többé-kevésbé megbízható fiziológiai vizsgálati módszer. Azért istenítélet mert egy “külső szereplő” (ezúttal “Isten” helyett a “Tudomány”) rámutat a vádlottra és azt mondja: “ez az ember igazat mond/hazudik”.

Aztán odaáll az adott esetben kedvező eredménnyel, és várja, hogy a bíró mentse őt fel, hiszen “megmondta a gép” hogy ő bizony igazat mond, amikor azt mondja, hogy nem ő volt. Aztán csodálkozik, hogy lecsukják. De van ez fordítva is, amikor “azt mondja a gép”, hogy ez az ember hazudik. Persze, tudjuk a bíró a bizonyítékokat egyenként és összességükben…de azért ne legyünk naívak, mi mit gondolnánk, ha ott egy papír hogy hazudik? Hát még a szeme sem áll jól!

A poligráfos vizsgálat tehát többet árt, mint használ, én a saját védenceimet nem engedem a közelébe, ne vizsgálgassa őket egy rendőrség által fizetett szakértő a rendőrség által fizetett gépével, köszönjük szépen, tessenek szépen kinyomozni.

Viszont poligráfozgatni úgy, hogy egy, a jogszabályokban nem létező eljárást végző szerv, amely nem végezhet nyomozási cselekményt, gyakorlatilag befenyíti a vizsgálatba az alanyt, annak semmilyen joghoz nincs köze, az egyszerűen karhatalmi megfélemlítés, a sajtószabadság, az emberi jogok lábbal tiprása.

Hogyan támogasd a Múzsát?

Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.

Három módja van:

1. Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.

2. Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.

3. Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz