Kérdés, hogy mennyire "bizonytalan és veszélyes időkben" élünk - és mennyire csak a média nyomja, hogy "bizonytalan és veszélyes időkben" élünk. A rossz hírek adják el az újságot, arra kapcsolnak a tévében, arra klikkelnek a Facebookon - így könnyű azt a téves(?) következtetést levonni, hogy itt a világvége...
(1) Vannak vezetésre termett emberek (országban, cégben, stb), akik nagy tehetségűek és szívesen követik őt a hierarchia aljáról. Vannak demokratikusabb és autokratább jellegű vezetők (jók is, rosszabbak is). Az egyetlen elkerülendő a hatalom mánia (amit mostanság nem nagyon tudunk kikerülni itthon Magyarországon).
Ami számomra izgalmas idevágó olvasmány a Svájcba szakadt hazánkfia Rőczey János gondolatai. Leghíresebb idézete: „Ha a köztársasági elnökömet választhatom, miért ne választhatnám az osztályvezetőmet is?”
(2) Az egyszemélyi döntés/vezetés legnagyobb problémája a támadhatóság, kiktatás problémája. Árpádházi királyaink kevéssé éltek meg magas kort és/vagy haltak természetes halállal. Túl nagy a tét, túl sok lehet az ellenérdek.
(3) Mintha jó lenne minél inkább közös döntést hozni, arra leginkább érdemeseknek. Ha rossznak bizonyul egy döntés, talán a felelősség viselése is könnyebb, ha részt vettem a döntésben.
+bonus: Stockholm-szindróma is lehetséges motívum.
A köztársasági elnök (elvben) az állampolgárért van, az osztályvezető viszont (elvben) a tulajdonosért. Egyébként nálunk pl. a csapatvezetőt a csapattagoknak kellene javasolniuk maguk közül. Ez azon bukik el, hogy a "lényegi" munkához más képességek kellenek, mint a vezetéshez.
Egyébként osztályvezetőt lehet választani munkahelyváltással is.
* Nyilván, ha valaki nincs megelégedve a főnökével az felmondási ok lehet, nincs is ezzel gond. Kérdés az, hogy rendszer szinten is lehet-e érvényeset mondani, avagy az egész megmarad konkrét esetek szintjén.
* Nem emlékszem Rőczeynél, de azt gondolom az állampolgár is és a tulajdonos is valahol "megrendelő", igényekkel, elvárásokkal, stb. Azaz tárgyalhatók talán némiképp közös platformon, kellő távolságból ránézve.
* Nagyon fontos szempont, hogy a vezetőnek nemcsak a szakmához (és részleteihez?) kell érteni, hanem a vezetéshez is. Az én tapasztalatom szerint viszont nem nagyon létezik optimumpont, hogy egy vezető szükségesen és elégségesen ért és avatkozik be a részletek szintjén. A kézi vezérléstől a stratégia-alkotásból is kimaradásig terjedhet a vezetői attitűdök spektruma.
„Ha a köztársasági elnökömet választhatom, miért ne választhatnám az osztályvezetőmet is?”
Mert akkor csődbe megy a cég. Mert nem a leghatékonyabban dolgozó, hanem a leghatékonyabban kampányoló fog nyerni, a kettő pedig ritkán áll együtt. Az országokat viszont nehéz csődbevinni, mert mindig van kitől elvenni pénzt, ezért oda bármilyen gátlástalan, kártékony állatokat meg lehet választani.
* Rőczey koncepciója az volt (és ha rosszul adom vissza az az én hibám nem Rőczey-é), hogy van a tőkés a tőkéjével és van a szakma/vezetés a szakmai/vezetői vonatkozásokkal. A kettő nem feltétlen van átfedésben.
* Attól még, hogy a tőkés adja a pénzt, attól még nem biztos, hogy szakmailag jól tud vezetni egy vállalkozást, jól tud vezetőt kinevezni, jól tudja a beosztottakat mozgatni (hosszű távon is), egyáltalán jelen van a cég napi életében. Nyilván fordítva is igaz, hogy jó vezető nem feltétlen gazdag tőkés is.
* Na most az lenne a lényeg, hogy a munkás/beosztott hatékony legyen munkavégzésében (tőkésnek is legnagyobb profitot adva). Ez akkor lesz így, ha olyan utasításokat kap, amik végrehajthatók, egyáltalán örömmel hajtja fejét a munka igájába. Ha a munkások demokratikusan az arra legérdemesebbet választják vezetőnek az mindenkinek jó lehet a teljes hierarchiában. Az akkor működhet nagyon jól, ha a dolgozók, cserélhetők, addicionális munkát csinálnak azaz összeadódik az eredmény (skálázható az egész munkavégzés). Megfordítva és extrapolálva, ha egy kis kedvenc pojáca hibát hibára halmozva dirigál, akkor kinevetik és lenullázódik a munkaerő-hatékonyság. (Érdekes oldalág lehet annak elemzése, hogy a rossz magyar termelékenység mennyiben füg össze rossz vezetői hatékonysággal is)
* Tágabb kontextusban szemlélve az egészet, az a kérdés, hogy meddig lehet elmenni demokráciában, mi az ami már nem lehet demokratikus (utóbbira a hadsereg nyilván jó példa lehet). Történelmi előzményt is idegondolva az 1956-os munkástanácsok azért is működhettek jól, mert potens, azonos terhelésű és tudású munkások egymással is beszélgetve tudhatták mitől döglik a légy szakmában, vezetésben. Rőczey valami ilyesmi gondolatmenetből kiindulva, próbált meg általánosítani.
* Nyilván az informatikai forradalom, AI-val is súlyosbított komplex munkavégzéseiben nehezebb demokratikus gondolatot végigvinni, de az OpenAI minapi burleszkbe hajló vezető-mizériája azért idevágóan is lehet jó adalék.
* Ország is tud effektíve csődbemenni (mert nem feltétlen elégséges szimplán csak pénzt nyomtatni). Majd Panamajack helyretesz szakmailag, de én azt gondolom Magyarország lábon hordott ki idén egy országcsődöt. Csak és kizárólag az EKB-döntésnek köszönhetjük, hogy nem lett a csőd, valós/effektív (ezermilliárd nagyságrendű MNB-veszteségek jövőbeli évekre elkenhetőségét engedték meg, speciálisan nekünk magyaroknak, korábbi általános EKB-gyakorlat ellenében is)
* Azonban az ország és parlamenti választások más kategória: sokkal több, sokkal heterogénebb szavazók, manipulációknak szélesebb a tárháza stb. Nyilván cél lenne egy meritokratikusabb szcenárió, de attól nagyon messze vagyunk (és egyre messzebb kerülünk).
* Erre az egyik felvetés: nem kötelezésről, szabályozásról, törvénykezésről volt szó eredendően (amennyire én tudom), hanem szemléletről, szempontról. Hogy például a pénz nem a legerősebb aduász a teljes történetben.
* Másik felvetés: szerintem nem a magán- és közszféra között van a lényegi vízválasztó a témában, hanem, hogy a demokratikus gondolat mennyire "miniatürizálható".
* Az első felvetéshez: a pénzével/magántulajdonával nem veszi meg a munkás/beosztott lelkét is, "csak" az erőforrásait (munkaerő, idő, stb.), amúgy egy szabályozott dealen keresztül. Egy dealben meg sok minden előkerülhet. Napjainkban egyre inkább, egyre komplexebb formában is akár.
* Lássuk be vannak riasztó példák szerte a világban vezetői válságokra (dacára pénzes tőkés magántulajdonnak). Itt van rögtön Elon Musk. Vajon mennyire lehet jó dolgozni a tőkés Musk magántulajdonában (Twitter majd X), Musk vezetése alatt? Nyilván aki újoncnak megy Muskhoz az majd másképp fog viszonyulni a kérdéshez, mint aki feje fölött történt a - szerintem, minden szinten - ijesztő tulajdonosváltás.
* Én eléggé pesszimista vagyok az egész témában. Eleve nagyon kevés jó (érdemes) vezetőt láttam (okossággal, bölcsességgel, vezetési képességgel és hatékonysággal) amúgy elég megélt bőséges felhozatalból. De azt látom, projektálom, hogy egyre nehezebb és káoszosabb küszöbérték feletti komplexebb szervezetet menedzselni. És akkor még sehol nem beszéltünk a valódi dolgozói közérzetről.
Attól tartok, a csimpánzok a legközelebbi rokonaink, nem a bonobók. Bár érdekes lenne megtalálni, hogy vajon genetikai vagy társadalmi/etológiai oka van a két faj közötti eltérő konfliktuskezelésnek...
"DNA evidence suggests the bonobo and common chimpanzee species diverged approximately 890,000–860,000 years ago due to separation of these two populations possibly due to acidification and the spread of savannas at this time."
Kérdés, hogy mennyire "bizonytalan és veszélyes időkben" élünk - és mennyire csak a média nyomja, hogy "bizonytalan és veszélyes időkben" élünk. A rossz hírek adják el az újságot, arra kapcsolnak a tévében, arra klikkelnek a Facebookon - így könnyű azt a téves(?) következtetést levonni, hogy itt a világvége...
Pár aspektus:
(1) Vannak vezetésre termett emberek (országban, cégben, stb), akik nagy tehetségűek és szívesen követik őt a hierarchia aljáról. Vannak demokratikusabb és autokratább jellegű vezetők (jók is, rosszabbak is). Az egyetlen elkerülendő a hatalom mánia (amit mostanság nem nagyon tudunk kikerülni itthon Magyarországon).
Ami számomra izgalmas idevágó olvasmány a Svájcba szakadt hazánkfia Rőczey János gondolatai. Leghíresebb idézete: „Ha a köztársasági elnökömet választhatom, miért ne választhatnám az osztályvezetőmet is?”
(2) Az egyszemélyi döntés/vezetés legnagyobb problémája a támadhatóság, kiktatás problémája. Árpádházi királyaink kevéssé éltek meg magas kort és/vagy haltak természetes halállal. Túl nagy a tét, túl sok lehet az ellenérdek.
(3) Mintha jó lenne minél inkább közös döntést hozni, arra leginkább érdemeseknek. Ha rossznak bizonyul egy döntés, talán a felelősség viselése is könnyebb, ha részt vettem a döntésben.
+bonus: Stockholm-szindróma is lehetséges motívum.
A köztársasági elnök (elvben) az állampolgárért van, az osztályvezető viszont (elvben) a tulajdonosért. Egyébként nálunk pl. a csapatvezetőt a csapattagoknak kellene javasolniuk maguk közül. Ez azon bukik el, hogy a "lényegi" munkához más képességek kellenek, mint a vezetéshez.
Egyébként osztályvezetőt lehet választani munkahelyváltással is.
* Nyilván, ha valaki nincs megelégedve a főnökével az felmondási ok lehet, nincs is ezzel gond. Kérdés az, hogy rendszer szinten is lehet-e érvényeset mondani, avagy az egész megmarad konkrét esetek szintjén.
* Nem emlékszem Rőczeynél, de azt gondolom az állampolgár is és a tulajdonos is valahol "megrendelő", igényekkel, elvárásokkal, stb. Azaz tárgyalhatók talán némiképp közös platformon, kellő távolságból ránézve.
* Nagyon fontos szempont, hogy a vezetőnek nemcsak a szakmához (és részleteihez?) kell érteni, hanem a vezetéshez is. Az én tapasztalatom szerint viszont nem nagyon létezik optimumpont, hogy egy vezető szükségesen és elégségesen ért és avatkozik be a részletek szintjén. A kézi vezérléstől a stratégia-alkotásból is kimaradásig terjedhet a vezetői attitűdök spektruma.
„Ha a köztársasági elnökömet választhatom, miért ne választhatnám az osztályvezetőmet is?”
Mert akkor csődbe megy a cég. Mert nem a leghatékonyabban dolgozó, hanem a leghatékonyabban kampányoló fog nyerni, a kettő pedig ritkán áll együtt. Az országokat viszont nehéz csődbevinni, mert mindig van kitől elvenni pénzt, ezért oda bármilyen gátlástalan, kártékony állatokat meg lehet választani.
* Rőczey koncepciója az volt (és ha rosszul adom vissza az az én hibám nem Rőczey-é), hogy van a tőkés a tőkéjével és van a szakma/vezetés a szakmai/vezetői vonatkozásokkal. A kettő nem feltétlen van átfedésben.
* Attól még, hogy a tőkés adja a pénzt, attól még nem biztos, hogy szakmailag jól tud vezetni egy vállalkozást, jól tud vezetőt kinevezni, jól tudja a beosztottakat mozgatni (hosszű távon is), egyáltalán jelen van a cég napi életében. Nyilván fordítva is igaz, hogy jó vezető nem feltétlen gazdag tőkés is.
* Na most az lenne a lényeg, hogy a munkás/beosztott hatékony legyen munkavégzésében (tőkésnek is legnagyobb profitot adva). Ez akkor lesz így, ha olyan utasításokat kap, amik végrehajthatók, egyáltalán örömmel hajtja fejét a munka igájába. Ha a munkások demokratikusan az arra legérdemesebbet választják vezetőnek az mindenkinek jó lehet a teljes hierarchiában. Az akkor működhet nagyon jól, ha a dolgozók, cserélhetők, addicionális munkát csinálnak azaz összeadódik az eredmény (skálázható az egész munkavégzés). Megfordítva és extrapolálva, ha egy kis kedvenc pojáca hibát hibára halmozva dirigál, akkor kinevetik és lenullázódik a munkaerő-hatékonyság. (Érdekes oldalág lehet annak elemzése, hogy a rossz magyar termelékenység mennyiben füg össze rossz vezetői hatékonysággal is)
* Tágabb kontextusban szemlélve az egészet, az a kérdés, hogy meddig lehet elmenni demokráciában, mi az ami már nem lehet demokratikus (utóbbira a hadsereg nyilván jó példa lehet). Történelmi előzményt is idegondolva az 1956-os munkástanácsok azért is működhettek jól, mert potens, azonos terhelésű és tudású munkások egymással is beszélgetve tudhatták mitől döglik a légy szakmában, vezetésben. Rőczey valami ilyesmi gondolatmenetből kiindulva, próbált meg általánosítani.
* Nyilván az informatikai forradalom, AI-val is súlyosbított komplex munkavégzéseiben nehezebb demokratikus gondolatot végigvinni, de az OpenAI minapi burleszkbe hajló vezető-mizériája azért idevágóan is lehet jó adalék.
* Ország is tud effektíve csődbemenni (mert nem feltétlen elégséges szimplán csak pénzt nyomtatni). Majd Panamajack helyretesz szakmailag, de én azt gondolom Magyarország lábon hordott ki idén egy országcsődöt. Csak és kizárólag az EKB-döntésnek köszönhetjük, hogy nem lett a csőd, valós/effektív (ezermilliárd nagyságrendű MNB-veszteségek jövőbeli évekre elkenhetőségét engedték meg, speciálisan nekünk magyaroknak, korábbi általános EKB-gyakorlat ellenében is)
* Azonban az ország és parlamenti választások más kategória: sokkal több, sokkal heterogénebb szavazók, manipulációknak szélesebb a tárháza stb. Nyilván cél lenne egy meritokratikusabb szcenárió, de attól nagyon messze vagyunk (és egyre messzebb kerülünk).
* Erre az egyik felvetés: nem kötelezésről, szabályozásról, törvénykezésről volt szó eredendően (amennyire én tudom), hanem szemléletről, szempontról. Hogy például a pénz nem a legerősebb aduász a teljes történetben.
* Másik felvetés: szerintem nem a magán- és közszféra között van a lényegi vízválasztó a témában, hanem, hogy a demokratikus gondolat mennyire "miniatürizálható".
* Az első felvetéshez: a pénzével/magántulajdonával nem veszi meg a munkás/beosztott lelkét is, "csak" az erőforrásait (munkaerő, idő, stb.), amúgy egy szabályozott dealen keresztül. Egy dealben meg sok minden előkerülhet. Napjainkban egyre inkább, egyre komplexebb formában is akár.
* Lássuk be vannak riasztó példák szerte a világban vezetői válságokra (dacára pénzes tőkés magántulajdonnak). Itt van rögtön Elon Musk. Vajon mennyire lehet jó dolgozni a tőkés Musk magántulajdonában (Twitter majd X), Musk vezetése alatt? Nyilván aki újoncnak megy Muskhoz az majd másképp fog viszonyulni a kérdéshez, mint aki feje fölött történt a - szerintem, minden szinten - ijesztő tulajdonosváltás.
* Én eléggé pesszimista vagyok az egész témában. Eleve nagyon kevés jó (érdemes) vezetőt láttam (okossággal, bölcsességgel, vezetési képességgel és hatékonysággal) amúgy elég megélt bőséges felhozatalból. De azt látom, projektálom, hogy egyre nehezebb és káoszosabb küszöbérték feletti komplexebb szervezetet menedzselni. És akkor még sehol nem beszéltünk a valódi dolgozói közérzetről.
"elég megnézni a csimpánzok viselkedését"
Közvetlen utána nézzük meg a bonobók viselkedését is, már csak a kontraszt miatt is.
Hát ja, ők a "make love, not war" hívei. Az emberek valahol a kettő között vannak, de közelebb a csimpánzokhoz.
Attól tartok, a csimpánzok a legközelebbi rokonaink, nem a bonobók. Bár érdekes lenne megtalálni, hogy vajon genetikai vagy társadalmi/etológiai oka van a két faj közötti eltérő konfliktuskezelésnek...
Én nem értek a főemlősökhöz, de szerintem a bonobo meg a csimpánz kb. holtversenyben vannak a legközelebbi rokon faj címért:
https://en.wikipedia.org/wiki/Chimpanzee#/media/File:Yousaf_et_al._2021_Fig.1.jpg
"DNA evidence suggests the bonobo and common chimpanzee species diverged approximately 890,000–860,000 years ago due to separation of these two populations possibly due to acidification and the spread of savannas at this time."
Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Bonobo#Taxonomy
Annyira hasonlít a két faj, hogy 1933-ig nem is tekintette őket külön fajnak a tudomány.
Ha már egyszer W40k, akkor lehetne értekezni a többi hatalom berendezkedéséről is, részemről egyértelműen T'au. ;)
Pont ők a harmadik leginkább agymosott diktatúra a nidák és a Necronok után. Akkor már inkább a liberális ork waaaagh
Nagyon bírom az agresszív gombákat, mert mókásak messziről, de az a fajta anarchista-meritokrata berendezkedés nem vonz annyira.