A rodeóbika ledobta Scholzot, jön Merz?
Februárban előrehozott választások lesznek Németországban
Alig hevertük ki az amerikai választási pörgést, következik a német. A német szabaddemokraták (FDP) és a szocdemek közötti drámai szakítás után Olaf Scholz kancellár azt szerette volna, ha az év végét még megcsinálja a Bundestag, elfogadják a költségvetést, legfeljebb kell pár engedményt tennie annak érdekében, hogy kisebbségi kormányként is átvigye.
Ezekre az engedményekre nagy szüksége van, hiszen olyan költségvetést tervez átvinni, amely hiánnyal számol. (Nachtragshaushalt). Ahogy a koalíció felbomlásáról szóló cikkben írtam, ezt a német Alaptörvény tiltja, és csak vészhelyzetben lehet tőle eltérni. Azt, hogy van-e vészhelyzet, meg kell szavazni, és azt kisebbségből nem lehet megoldani. Csak akkor ha a többiek segítenek.
A választások várható győztese, a CDU (kereszténydemokraták, Helmut Kohl és Angela Merkel pártja) egy másodpercig se habozott Scholz nyakára tenni a kést. Akkor van költségvetés, vagy bármi megszavazva, ha Scholz december 16-án bizalmi szavazást tart a parlamentben. Ezen minden bizonnyal a kormány el fogja veszíteni a bizalmat, ekkor Steinmeyer köztársasági elnöknek (akit bevontak az egyeztetésnek ebbe a részébe) 15 napon belül ki kell írni a választást, egy 60 napnál nem távolabbi időpontra. A matek február 23-át adja ki a választás napjaként.
Diadalmas CDU visszatérés várható tehát, és Friedrich Merz húsz év várakozás (Merkel többek között őt állította félre 16 éves országlása előtt) végigviheti a Merkelnél határozottabban jobbos programját, és Németországnak lesz egy jó kis jobbcentrista-konzervatív kormánya, mindenki very happy, leszámítva a finnyás német balsajtót?
A helyzet nem ennyire egyszerű. Távolról sem az.
Ahogy sokszor írtam már itt a Múzsán, a német választási rendszer egyik alapelve, hogy nem lehet még egy Hitler, aki a széleskörű választási felhatalmazással élve magához ragadja a hatalmat. Ezt két dolog segíti: az egyik a szövetségi állam, ahol egy csomó minden egyszerűen nem a szövetségi kormány hatásköre. A másik pedig az, hogy a választási rendszerben nagyon erős a kompenzációs elem, vagyis matematikailag is nagyon nehéz olyan eredménynek kijönni, amikor valamilyen párt 40% fölé kerül. Ez a 40% nem 2/3-ot ad, mint nálunk, hanem…40%-ot.
A jelenlegi felmérések alapján messze a legerősebb párt a CDU, amely egy most vasárnap tartott választáson 32-36%-ot kapna.
Erre a német politikai pillanatképre ránézve, nyilvánvaló a politikai dilemma. The elephant in the room heisst man AfD. A szélsőjobb párt jelenleg a második legnagyobb párt Németországban, viszont senki, de tényleg senki nem akar a német alkotmányvédelmi hivatal által megfigyelés alatt tartott, bíróság által kimondottan államellenes, orosz és kínai kémektől hemzsegő párttal szövetségre lépni.
Milyen politikai feladat vár Friedrich Merzre?
Az AfD nem a semmiből lépett elő. Elneonácisodása előtt egy olyan párt volt, amelyet nagyon jobboldali, de még szalonképes értelmiségiek, főként közgazdászok alapítottak. Akárcsak Trump Amerikában, ők is olyan problémákról beszélnek, amelyekre csak a hülye mondja azt hogy nem léteznek.
Azt a közhangulatot lovagolja meg, hogy miközen a mainstream politika nagy távlati célokról (egységesebb Európa, zöld átállás, az emberi jogok kiteljesítése) beszél, az átlag német olyan dolgokkal találkozik, mint hogy a vergődő gazdaság miatt kevesebb a pénze, a nyakló nélkül beengedett bevándorlók miatt romlott a közbiztonság, és ahogy Amerikában, itt se vette a fáradságot senki, hogy elmagyarázza neki, hogy miért is segítünk Ukrajnának ilyen sok pénzzel.
Ahogy Amerikában is, a szélsőjobb válasz itt sem jó. De más válasz nincsen, mert a mainstream politikának a másik irányba is figyelnie kell, mert a nagyvárosi, nagylétszámú szavazórétegeket meg olyan szimbolikus politizálás érdekli, ahol bizonyos tabuk megsértése politikai boszorkányüldözésbe, majd lincselésbe fordulhat.
Merz tehát nem teheti meg, hogy ész nélkül jobbra tolja a CDU-t, hogy abból a 16-19% AfD-ből elvegyen mondjuk 10%-ot. Egyrészt ez nem biztos, hogy sikerül, másrészt ezzel a szavazótábor másik oldalán minden jobboldalt megszerzett 3%-ra elveszít legalább 1%-ot, de lehet 2%-ot a baloldalon. Harmadrészt, ha minden klappol, akkor se kerül 50% fölé, koalíciós partnerre van szüksége.
Tehát Merznek szavazókat kell szereznie:
az SPD inkább középen álló szavazóiból, akik egy nyugis konzervatív programra orrot befogva azért leszavaznának, de csak akkor ha Merz a Próféta szakállára esküszik meg hogy a szélsőségeknek a közelébe sem megy
az zöldek kiábrándult szavazóiból, akiket nem annyira bal- vagy jobboldaliságuk, hanem egy csomó “modern” politikai szimbólumhoz vonzódásuk jellemez. Beszélni kell nekik klímáról, egyenlőségről, emberi jogokról…
az AfD szavazói közül, akik azt szeretnék, hogy valaki csapjon már szét végre abban a kuplerájban, ami Németországból lett. Legyen vége annak, hogy jogerősen kiutasított Ahmedek járkálnak Németországban, mert nincsenek teli rüszttel hazáig seggberúgva, hogy nem lehet egy karácsonyi vásárt tartani, mert jön valami késes támadó, hogy minden péntek este, minden zsinagógát kommandósokkal kell őriztetni, hogy egy normál szabású farmer miatt fényes nappal ugrik rá öt kanos Migrationshintergrundperson bármilyen nőre ha a gettó közelébe megy. Igen, most túloztam, de attól ezek a dolgok még vannak, és egy jól kormányzott országban a kormány ezekkel csinál valamit. Jelenleg Németországban kiáll nyilatkozni Ulrike von Treehugger, hogy az nem is úgy volt, továbbá ezek szociális problémák és főleg nem a bevándorlás miatt vannak, és aki nem így gondolja az Rechtsextremist és a hajaismilyen.
Na ezekből a szavazótáborokból kell 1-2-3 százalékokat elcsípni ahhoz, hogy legyen egy domináns, bőven 35% fölötti CDU.
És akkor jönnek a nagy kérdések, hogy kivel alakít koalíciót.
Nyilván drukkolnak az FDP-nek hogy jusson be, de azért olyan eredmény, hogy 1) az FDP besurran 5% fölé ÉS 2) a CDU-nak csak ez az 5% hiányzik, jelenleg nincs a pakliban. Marad a “nagykoalíció” amit lehet hogy túlzás lesz így hívni, ha a második legnagyobb párt esetleg az AfD lesz…
A nagykoalíció amúgy nem teljesen esélytelen, de valószínűleg csak úgy, ha Boris Pistorius jelenlegi hadügyminiszter kiüti a nyeregből Scholzot. Pistorius egy leszereplő (és a rossz nyelvek szerint a női kvóta miatt ebbe a pozícióba került, korábban teljesen más területeken tevékenykedő) politikust, Christine Lambrechtet váltotta a hadügy élén. Pistorius sorkatonaként szolgált a Bundeswehr egyik légvédelmi alakulatánál, plusz SPD-s mércével inkább konzervatív-centrista, így a jelenlegi káoszban ő az az SPD-s politikus, akinek rendben vannak a népszerűségi mutatói.
Látszik tehát egyfajta út tovább, egy CDU vezette kormánnyal, és mellé egy kicsit centristább vonalat vivő SPD-vel, de ennek ezer dolog állhat útjába, pl. az, hogy az SPD belül olyan szinten kaotikus párt, hogy ott aztán tényleg bármi történhet.
Tehát most következik három szuper kaotikus hónap a német politikában, amelyet majd lezár egy választás, amelyet követ majd két újabb szuper kaotikus hónap koalíciós tárgyalásokkal és valamikor tavasszal lesz új német kormány. Ez annyira nem vidám, mert januártól jön az új amerikai kormány Marco Rubioval és ahogy most állnak a dolgok, erőből politizáló héjákkal a fontosabb hadügyi és külügyi posztokon.
És, hogy minden szép legyen, van nekünk még egy Emmanuel Macronunk, akinek nem kell újraválasztásra figyelni, és aki újra neki fog állni a “Rázzuk gatyába az EU-t” projektnek…
Érdekes lesz ez.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz
Ehhez az MP egyedül vagy koalícióban vált kormányt kérdéshez muszáj ideírni, hogy a magyar szabályozás annak kedvez, hogy egyedül. Ha ugyanis nem ő kapja a legtöbb szavazatot, akkor a rendszer agyonjutalmazza a győztest, ami itt és most azt jelenti, hogy marad a fidesz.
Ha meg ő kapja a legtöbbet, akkor jó eséllyel egyedül is elég lesz a többséghez plusz az ellenzéki oldalon kb senki más nem jut be. (ha ugyanis leszalámizzuk az ellenzéki szavazatokat, akkor lásd 1. pont: más kapja a legtöbb szavazatot egy pártra)
heisst man? 🧐