A világos sör savanyú igazsága
Panamajack barátom tegnap megosztotta a Tiltott, Igazi, Hamisítatlan Csíki sör elleni csődeljárásról.
Az ilyen sörös hírek majdnem olyan jók, mint amikor a felvégesi és alvégesi fodbalcsapat ultrái, szívükre tett kézzel, könnyezve mondják el, hogy az Életben Nincs Fontosabb, mint hogy a csapatuk lenyomja a gaz ellent.
Az ilyen frontvonalakhoz rendszerint tartozik Saját Sör is. Holott az egész oda megy vissza, hogy a pilseni városi sörfőzde felvette Josef Groll bajor sörfőző mestert, aki néhány bajor főzési módszer, cseh hozzávalók meg némi innováció útján feltalálta a modern lager sört. Aztán jött még Karl von Linde és az ő modern hűtőgépei.
Innentől kezdve a sör egy legfeljebb egy-két hétig elálló, édeskés, barnás, enyhén szénsavas löttyből átalakult azzá a világos sörré, amit ma ismerünk. Hogy ez így jó-e? Szerintem igen, de mások szeretik az egyéb erjesztési metódusokkal készült söröket. Egészségükre.
De nem is az a lényeg, hogy ki, milyen sört szeret, hanem az, hogy az új “lager” módszer skálázható. Ha pedig skálázható, akkor törvényszerűen a mennyiséggel fordított arányban áll a fajlagos költség. Vagyis minél többet gyártunk, annál olcsóbban tudunk kihozni egy egységnyi sört.
Újabb fejlemény Pasteur és az ő munkássága, amellyel aztán a tárolási gondok jelentős része is megszűnik. Innentől kezdve jön az, hogy csak az aktuális szállítóeszköz (szekér, vonat, teherautó) szab határt annak, hogy egy nagy sörgyár milyen körben öl meg maga körül egy kis sörgyárat. Magyarországot például egy sörgyár is kiszolgálná, de a jelenlegi 3-4 nagy sörgyárra épülő modell a tipikus egy ekkora országban.
Az így készült sör egy ún. “tight margin business” vagyis olyan üzlet, ahol a haszonkulcs nagyon alacsony, viszont az eladott mennyiség nagyon nagy. Ennek megfelelően az ilyen üzleteknál a piacra lépési küszöb nagyon magas. Milliárdokat kell beletenni egy sörgyárba, a hozzá tartozó logisztikai struktúra fejlesztésébe, hogy aztán dobozonként 23 forint haszonnal elkezdjen a dolog megtérülni.
De a helyzet még ennél is rosszabb. A sörgyárak között az elmúlt ötven évben szinte teljes globalizáció zajlott le. Mindent 4-5 sörmulti ural, például Magyarországon a Borsodi a MolsonCoors csoport, a Soproni a Heineken csoport, a Kőbányai Sörgyár az Asahi csoport tulajdonában van.
Ez eredményez olyan vicces dolgokat is, hogy lehet a szerbeknél-horvátoknál hitkérdés, hogy a Jelen (Szerbia) vagy az Ozujsko (Horvátország) a jobb és igazibb sör, valójában az apatini és a zágrábi sörgyár ugyanúgy a MolsonCoors sörgyár tulajdonában van, ugyanazok a típusú gépek működnek mindkettőben és a sör is ugyanaz…
Ugyanígy Romániában is a kutyát se érdekli, hogy a sört Székely Góbé Ábel, Hermann von Hinten vagy gróf Felvégessy Arisztid által alapított sörgyárban főzik és az van ráírva, hogy Temeschwarer Pils, vagy az hogy Timisoreana. Lager sör, az Ursus sörgyár, amelyik főzi Asahi tulajdon, valószínű a sör simán megfelel a Drehernek.
Talán ebből látszik, hogy beleállni a sima lager sör gyártásába, ha nem mi vagyunk az AB-Inbev-SAB Miller, az Asahi, a Heineken vagy a MolsonCoors, kb halálra ítélt dolog.
Az esetleg kicsiben működik, ahol a helyiek hajlandóak 50-100-150 forintot rádobni még a helyi sör árára, mert akkora lokálpatrióták. Vagy maga a sör különleges. Megfűszerezzük valamivel, másik erjesztési eljárást alkalmazunk. Az egészhez ki lehet találni valami legendát, gyárlátogatásokat szervezni, a sör egy részét valami prémium sörözőben eladni…
És még ekkor is jelentős kockázatot vállalunk, mert nem tudjuk, hogy van-e annyi mélymagyar, fradista, hipster, savanyúsörönc szakállsimogató lelki informatikus, akinek ez kell.
Ha viszont még csak azt a fáradtságot se vesszük, hogy valami hiperszuper sört társítsuk a marketing hustle-höz, hanem olyat vagy rosszabbat, mint amit a sörmulti is ad, bukni fogunk. Nem azért mert a világ gonosz. Hanem azért mert az eső lefelé esik, a gőz felfelé száll, a nap éjszaka nem süt, és a rossz üzleti modellek állami támogatás nélkül megbuknak. Mindig.
A Holzkoffer az igazi! Csakish!
Nem tudom, hogy milyen gépekkel és milyen alapanyagokból készült a "tiltott" sör, de próbáltam és nekem nem jött be (kimondottan rossznak találtam, és mivel jó ötven éve gyakorlom a sörivást, így szinte biztos, hogy rossz, de legalábbis nem jó. A dolgok alakulása igazol is - ha annyira jó lenne, megvennék dupla áron is, mer' a magyar virtus ilyen.) Ráadásul pofátlanul drágán adták - igyák a mélymagyarok, gondoltam és visszatértem a cseh-osztrák vonalra.