A tanterv tervezéséhez: St. Andrews (hagyományosan a top 5 UK egyetem egyike és a Vilmos-Katalin románc miatt nagyon nagy amerikai hallgatószámmal), valamilyen nemzetközi kapcsolatok témájú kurzust hirdetett. Aminek az egyébként természetesen jegyzett tekintély professzora khm... a neve dacára sem volt a helyzet magaslatán. Annyira, hogy a döntően külföldi, (sokat) fizetős diákok petíciót írtak az egyetem vezetésének, hogy kérik vissza a pénzüket, mert ez egy rakás nulla volt.
Mit csinál egy presztízsére kényes egyetem? Kivizsgált, véleményeztetett külsősökkel - majd elnézést kért és visszafizette a pénzt.
Elképzelem ezt nálunk... Na jó, ilyen elszállt fantáziám nincs.
1. A címadásért óriási piros pont jár részemről :) És a témáért is
2. "A jó agrármérnök nem tud mindent, de tudja hol kell utánanézni" Ez 1997 szeptemberében hangzott el, az első Mezőgazdasági Gyakorlatok órán. És hát nem véletlenül. Mondjuk jó pár tárgy számonkérése során ezt azért elfelejtették :D Hozzátéve ellenpéldának hogy azóta is emlegetem megboldogult Pető Menyhért professzor NövényÉlettan könyvét, amelyet mérete és tartalma ellenére sikerült olyan jól leadnia (mások szerint a gyakorlatokon folyamatos rész-számonkéréssel belénk verni) hogy a vizsga után fortyogtam magamban hogy miért csak négyest kaptam :D
3. húsz éve diákként két félévig ráláttam egy vidéki írországi egyetem BSc képzésére környezetvédelem témakörben. Amiért idehozom az a vizsgák:
- csak írásbeli számonkérés (bármiféle segédanyag, jegyzet használata nélkül)
- viszont minden tárgyból csak EGY időpont volt. Viszont emiatt a vizsgaidőszak csak két hét volt, és az őszi félév vége után január-februárban 3 hét szünet után jött csak a tavaszi.
4. egy naagy magyar tudományegyetemen 15+ éve egy sima első éves alapozó tárgynál meg nem nevezett ismerősöm futott bele egy ""oktatóba"", akinél férfiként a khmm, nőkhöz való vonzódás hiánya (amivel semmi baj nincs) abban manifesztálódott hogy tudástól függetlenül minden férfi hallgató átment, és minden női hallgató megbukott, több féléven keresztül. Annyira hogy egy idő után előbb a vizsgáztatástól, majd a tantárgytól is eltiltotta az egyetem, de eddigre az ismerősöm már átment egy másik egyetemre..
+1:
"- Professzor úr, igaz hogy a mai szóbeli vizsgán 15 diákból 14-t megbuktatott?
ja igen, ez is elég tipikus, hogy a vizsgaidőszak az két-négy vizsga. Emlékszem, amikor a lány jött haza karácsonyra, maga mögött tudva az összes vizsgáját, aztán a három hét alatt alig sikerült találkoznia a volt osztálytársakkal, mert még január közepén-végén is mindegyik a 6-8 vizsgájával stresszelt.
Köszi a cikket, az alaposságot, a tapasztalatokat.
Pályaelhagyó - és időnként a szíve által visszahúzott - egyetemi oktatóként és abszolutóriumot szerzett, de "ottb.sszamegajóistenazegészet" jegyében nem védett PhD hallgatóként pár gondolat a miértekről és mit miért nem lehet-ekről:
1. Magyarországon (a világ egyéb országaihoz egyébként hasonlóan) nem kötelező semmilyen pedagógiai végzettség ahhoz, hogy valaki a felsőoktatásban taníthasson. Ez azzal is jár, hogy sem didaktikai, sem módszertani képzést, támogatást nem kap a hazai oktatók nagy része, így annak eszközeit, módszereit, jó gyakorlatait alkalmazni sem tudja. Képzés nincs, hacsaknem belső vagy mutyi-fókuszú oktatások, ahova legalább 3 szett ruhával kell érkezni, hogy készülhessen egyszerre elég fotó a dokumentációhoz, de az oktatás maga elmarad. Az önképzésre való hajlandóság pedig sajnos viszonylag alacsony (nincs).
2. Mivel a tudományos pálya számos ok miatt sem túlságosan vonzó, így nincs elég fokozattal rendelkező oktató az akkreditációs eljárásokhoz. Aki van, az meg olyan, amilyen, és egy jelentős részük pontosan tudja, hogy az intézmény van érte, és nem fordítva. Ezért nem kopnak el a pletyka-rendszerek és a dekoltázs dilemmák, mert sok esetben torzult személyiségű, kontrollálatlan és kontrollálhatatlan emberek ragadnak benne évtizedekig ezekben a pozíciókban, és lesznek úgy a szakma "nagy öregjei", hogy bocsánat, de a korukon kívül semmi egyebet sem tudnak felmutatni.
3. A tananyagok kidolgozása és kidolgozottsága is elég rapszodikus: vagy az van, hogy egy "nagy öreg" kidolgozta 30 éve, és az úgy jó, "ahhozhozzánemköllnyúlni", nyomja továbbra is írásvetítőről, vagy az, hogy augusztus 23-án rádírnak, hogy nincs aki vigye az xy tantárgyat, vigyedmánte. Syllabus valahol volt, de nem tudjuk hol, sajnos az előző oktató kolléga nem hagyott feltöltve tananyagokat, szóval nulláról csinálj valamit szeptember 10-re. Sajnos a tudj tananyagot tervezni elvnél sok esetben a tudás ÉS a motiváció is hiányzik a képletből, de olyan is van, amikor csak az idő.
4. Egy olyan rendszerben, ahol az oktató azért kap telefonhívásokat, mert valaki nem ért el elég pontot egy automatikusan javított vizsgán, ott a független, következetes számonkérés álom marad. Anonimitás? Retorziómentesség? 2025-ben Magyarországon? Nah, come on...
5. A haranggörbe alapú osztályozás, meg a buktatás és buktathatóság kérdése meg egy olyan aknamező, amibe most nem is sétálnék bele, mert nagyokat pukkanna...
Orvosi egyetemen pont ugyanez ment és megy továbbra is - nagyon sok múlik a szerencsén. Angliában ahol most dolgozom kicsit másképp mennek a dolgok -a vizsgák többsége írásban megy, de mivel orvosi egyetem ezért pár dolgot el kell tudni bábozni élőben is úgyhogy tartanak szóbeli vizsgákat is - ezeket viszont nem úgy kell elképzelni hogy bemegy a hallgató, húz 2-3 tételt, leül, kidolgozza és elmondja hanem X számú vizsgázóra jut 10-15 kisebb állomás ahol van egy vizsgázató aki elmondja a feladatot és értékeli a produkciót meg 1-2 színész vagy előre bekészített kellék, időre megy minden, minden vizsgázó végigmegy minden állomáson és olyan feladatok vannak hogy "hogyon kezeled az őrjöngő beteget", "hogyan közlöd valakivel hogy rákos és hetek vannak hátra", "főorvosként a betegednek szívműtétre van szüksége de nagyon fél, magyarázd el az osztályodon gyakorlatozó orvostanhallgatónak hogyan kell ezt kommunikálni a beteggel hogy megértse miért szükséges a műtét" és hasonlók. Minden állomáshoz van egy értékelőlap amit a vizsgáztató kitölt és a végén kap a hallgató egy átlagot. Nem feltétlenül könnyű vizsgák ezek de nem arról szólnak hogy X prof ma reggel bal lábbal kelt fel és akkor mindenki megbukik. Nyilván itt sem minden fenékig tejfel - nemrég volt hír hogy bevezettek egy új vizsgát a rezidensek részére - korábban az első két év után a rezidensek jelentkeztek a szakképzésbe és minden royal college a saját felvételi vizsgáit csinálta de rájöttek hogy ez nem lesz jó, mert minden jó helyet az oxfordi és cambridge-i hallgatók visznek el - kitaláltak egy központi vizsgát (írásban) amiben a kérdések fele konkrét szakmai dolog de a másik fele viszont viselkedési illetve hozzáállási kérdések, pl "szabad lennél a hétvégén és a legjobb barátod esküvőjére vagy hivatalos de a főnököd felhív hogy a hétvégi ügyeletes kolléga beteg és ő rád gondolt hogy ugorj be helyette, mit reagálsz" - a helyes válasz természetesen az "örömmel főnök" - ezekkel gondoták kicsit letörni az oxbridge-i túlsúlyt - persze amint ez kijött, Oxfordban meg Cambridge-ben azonnal bevették a tananyagba ezt is :D
a "haranggörbe alapú osztályzással" a legsúlyosabb gond az, hogy _hamis_ premisszára épül. És innentől minden másban is hamis lesz. lehet ecsetelni a jó oldalait, de olyan lesz, mint a 99%-os váderedményesség ellen azzal hadakozni, hogy a bírák is "haranggörbe alapján" ítélkezzenek.
a vizsgákon _nem_ reprezentatív minta jelenik meg, hanem erősen torzított. már eleve az egyetelmre bejutás levágja a "haranggörbe alján" lévőket. A bejutottak körében már torz a görbe, de annak az "alját" is levágják a korábbi vizsgákon való bukások!
egy másod/harmadéves tárgyat egyáltalán felvenni tudó emebrek köre már olyan torz minta, hogy arra a haranggörbe ráerőltetése maga az igazságtalanság.
Ja, ezen én is fennakadtam. Az jutott eszembe még, hogy a haranggörbéhez az is kell, hogy elég nagy legyen a vizsgázó sokaság, 20-30 fős vizsgákon nem biztos, hogy kijön. Meg az is eszembe jutott, hogy egy alapozó jellegű tantárgynál simán elképzelhető, hogy majdnem mindenki jól tudja az egészet, akkor ott hogy differenciálnak? 60 perc alatt a prof meg tud oldani 15 feladatot, akkor felad 20-at, a 9-et megoldók kapnak 2-est, a 10-et megoldók hármast, a 11-et megoldók meg 4-est? Miközben lényegi tudáskülönbség nincs a 9 és 11 feladatot megoldók között... Illetve mennyire motiváló, hogy megoldhatatlan tesztet adnak ki?
"minden meghírdetett kurzushoz kell készíteni egy 5-10, de néha akár 20 oldalas syllabust, amiből kiderül, hogy mikor, miből lesz a vizsga (vagy vizsgák, ld. alább), hogyan lesznek osztályozva, és hogyan és miből kell készülni minden egyes órára: melyik paragrafusokat, a tankönyv hány oldalát kell elolvasni, megérteni és alkalmazni." - de hiába tanulod meg mindezt, akkor sem kaphatsz ötöst, ha a haranggörbe nem jönne ki... - na EZÉRT is berzenkedik minden idegszálam a haranggörbe alapú osztályozás ellen.
Élvezetes olvasmány volt, köszi! A közérdekre való tekintettel a szabadon hagyott szálat (AI tűvel) elvarrva: a világ legnagyobb jogi könyvtára a Kongresszusi Könyvtár Washington DC-ben, a második legnagyobb a Harvard, ami viszont a világ legnagyobb akadémiai jogi könyvtárának számít.
Hogy ne csak triviális lekérdezés legyen (by the way: igaz, hogy vizsgán nem teszünk fel egyszerű lekérdezéssel abszolválható kérdéseket?), megkérdeztem a usual AI suspect-eket, hogy mekkora rész érhető el számukra ezekből a könyvtárakból, és hát nem az egész, ugyanis van amihez hozzáférési jogok kellenek.
Úgyhogy még érdemes könyvtárba járni, még akkor is, ha megvannak a jogosultságok, egyébként pl. hol találkozna az ámber dekoltázzsal (mármint olyannal, amihez fej is tartozik, azaz érdekfeszítő)?? :) (jójó, költői kérdés volt, illetve hülyevicc, de kockától ez telik :) ).
Amikor először körbevezettek a Harvard jogi könyvtárában, én is megkérdeztem, hogy akkor melyik a világ ténylegesen legnagyobb jogi könyvtára. A könyvtáros megmondta, majd azonnal hozzátette: "De a Kongresszusi Könyvtár csak nagyobb nálunk, de nem jobb! Mi sokkal kedvesebbek vagyunk, meg szebb az olvasóterem, meg jobb a kávé is!!"
Neked szerencsére nem kellett a magyar felsőoktatásban vizsgáztatnod, ezért érthető, hogy hallgatói benyomásaid alapján írsz.
Ugyanakkor az, hogy azt sugallod, hogy a szexuális vonzalom/antipátia meghatározó szerepet játszana a vizsgajegyek kialakulásában, végtelenül igazságtalan általánosítás és megengedhetetlen inszinuáció! Nem kételkedem abban, hogy előfordul ilyesmi, mondjuk én ilyesmivel jogi tanulmányaim alatt nem találkoztam és egyetlen oktatóról sem hallottam ezt, de ezt úgy prezentálni, mintha ez általános jelenség lenne, elfogadhatatlan!
A bell curve grading pedig szerintem ostobaság. Egy egyetemen jó esetben az átlagnál jobb képességű és motiváltabb hallgatók vannak - fakultatív kurzusokon pedig ez még inkább igaz -, erre Prokrusztész ágyaként ráerőszakolni egy haranggörbe eloszlást potenciálisan teljesen igazságtalan következményekhez vezet. Értem én, hogy Észak-Amerikában ez a bevett ortodoxia, de ettől még nem biztos, hogy tényleg követendő irány...
Ha már szóba hoztad a fakultatív kurzusokat: a grading on the curve-nek egy másik áldásos hatása: kiegyenlíti a fakultatív/alternatív kurzusok és a kötelező kurzusok közötti egyenlőtlenséget. Anno az ELTE-n ugye az volt megszabva, hogy X db alternatív/fakultatív órát kellett teljesíteni -- mindegy, hogy melyiket, csak számra meglegyen. Nem tudom, hogy most is így működik-e az ELTE, de a Bécsi Egyetem például igen. Ennek az a hatása, hogy a diákok otthagyják a keményen osztályozó fakultatív óraadókat, és mindenki az "easy A" kurzusokra iratkozik fel. Vagy, ha a fakultatív órákat nem osztályozzák, akkor az egészből vicc lesz: senki nem készül az órákra, nem vesz részt, elmennek, mert kell, de a kurzus csak mint infotainment működik. A lényeg az, hogy a fakultatív óra oktatója vagy nem is osztályozhat, vagy pedig de facto elvárás, hogy csak négyest vagy ötöst adjon. A kötelező kurzus oktatója pedig -- mint eddig szó volt róla -- azt csinál, amit akar, az évfolyam felét meg is buktathatja. A fakultatív órákon emiatt minimális tanulási aktivitás folyik, ami szerintem igazán kár. Ha általános a grading on the curve, akkor viszont a "jófej" tanár sem teheti meg, hogy mindenkinek ötöst ad (mert népszerű akar lenni), és a fakultatív órákból is komoly óra lesz.
Újra ugyanoda lyukadunk ki: Egy hipotetikus fakultatív órán lehet, hogy a "jófej" tanár azért ad csupa ötöst, mert kizárólag speciális érdeklődésű, kiemelkedő képességű hallgatók veszik fel a tárgyat, akik viszont igenis mind megérdemlik a jelest.
A grading on curve viszont rákényszeríti arra, hogy azok is rosszabb jegyet kapjanak, akik esetleg jóval jobbat érdemelnének objektív alapon.
Köszönöm, hogy kommentet írtál! :) Furcsállom, hogy te nem találkoztál mindenféle pletykával a vizsgáztató oktatókkal kapcsolatban, miközben nagyjából együtt, egyszerre végeztük el a jogi kart. Ha végigmegyünk az akkori oktatói névsoron, szerintem még most is emlékszem rá, hogy kiről milyen vizsgáztatási pletyka keringett. Egy párat ezekből én is tapasztaltam, az is több volt, mint ahány nyilvánvalóan igazságtalan vizsgát kellett volna átélnem. A fordítottját viszont bizonyára te is átéleted, amikor olyan vizsgád volt, hogy nem tudtad az anyagot, de a vizsgáztató jó hangulatban volt és egy húszperces, mellékes csevegés után adott egy ötöst. Nekem mindenesetre volt ilyen élményem is, többször is, és bár ez sokkal kellemesebb, de ugyanúgy rombolja a vizsgarendszer értelmességét és megbízhatóságát, ahol ez előfordulhat.
A szexuális vonzalom vagy antipátia a vizsgák során tulajdonképpen mellékes, egy kicsi (csak éppen különösen feltűnő) szeglete a személyes szimpátia/antipátia kérdésének. Én elhiszem, hogy ez távolról sem általános, és különösen elhiszem rólad, sőt az egész Közgázról, hogy ott ilyesmi nem történik. Viszont az, hogy senki sem gondolkodik előítéletesen, vagy nem ítélkezik felszínesen és a külső alapján, azt nem hiszem el, sem a Közgázról, sem -- bocsáss meg -- rólad. Sokféle hallgatónk van, és mindig lesz szimpatikusabb és antipatikusabb. Ha nem nemi vagy szexuális alapon, akkor bőrszín, származás, vallás vagy vallásosság, extrovertáltság vagy introvertáltság, viselet és divatosság, látható politikai irányultság, kedvesség/mosolygósság, vagy bármilyen más külső, a tárgyi tudástól független attribútum alapján. Nincs olyan oktató, aki ezek iránt mind közömbös lenne, aki senki iránt nem előítéletes, akár pozitív, akár negatív irányban. De még ha feltesszük, hogy az egész egyetemen mindenki tökéletesen neutrális az összes diák külsője, személyisége, társasági personája iránt -- hogyan tudod ezt bebizonyítani?? Hogyan fogod megnyugtatni a diákokat, hogy te mindig tárgyilagos és igazságos vagy? Különösen, amikor (nyilvánvaló okokból) nem készül felvétel a vizsgákról, a hallgatók nem tudják összemérni, hogy tényleg ugyanúgy bánt velük a vizsgáztató egyik esetben, mint a másikban. Csak azt tudom ismételni, hogy nem elég szentnek lenni, annak is kell látszani. Ha minden vizsga anonim és írásbeli, akkor viszont egy csapásra eltűnnek ezek a problémák. Lehetetlen előítéletesnek lenni egy anonim szám iránt, tehát a diákokban fel sem merül a kérdés, hogy azért vágtak-e meg, mert cigány vagyok, és hogy a magas, szőke Józsi azért kapott-e kettest, mert ő nem cigány. A vizsgák összehasonlíthatósága és a vizsgákról készült statisztikák pedig egyszerűek, és nem sértik senkinek sem a személyiségi jogait.
Ez a lényeg, nem a haranggörbe. Az amerikai osztályozás egyébként sem szigorúan haranggörbe, nem felel meg a normális eloszlásnak, a súlypont pedig jóval a 3.0 átlag felett van, inkább 3.5 vagy talán 3.8, ha a magyar ötszámos osztályozáshoz hasonlítjuk. A lényeg tényleg az, hogy a diák tudja, hogy (1) az oktatónak nincs korlátlan joga bárkinek bármilyen jegyet adni; (2) emiatt az oktatónak *valamennyire* meg van kötve a keze, valamilyen előzetes eloszlás le van fektetve; és (3) a vizsgáztatás módja és eredményei összehasonlíthatóak, és ez a diákok számára látható. Lehet, hogy nem tökéletes, de sokkal közelebb van az igazságoshoz, mint az oktató teljes szabadságára építő közép-európai rendszer.
Abban nyilván nincs közöttünk vita, hogy egy szigorúan írásbeli és anonim vizsgarendszer jobban kiküszöböli a szubjektivitást, mint pl. a szóbeli, bár azt nem gondolom, hogy a szubjektivitást ki lehetne küszöbölni bármilyen módszerrel is - hacsak teljesen ki nem iktatjuk az órai munkát. (Egyébként egy pusztán írásbeli vizsgán sem annyira nehéz belőni egy hallgató kulturális hátterét, mint ahogy te sugallod.)
Én elsősorban a haranggörbe kapcsán nem értek veled egyet, mert mindegy, hol van a súlypont, általában igazságtalan eredményhez fog vezetni, hiszen ha a csoport jelentősen jobb mint az átlag, akkor olyanok is rosszabb érdemjegyet kaphatnak, akik értelmesek és rendszeresen készültek az órán, hiszen vannak náluk is jobbak, míg az átlag alatti hallgatókból álló csoportban jóval könnyebb lesz jobb érdemjegyet szerezni. Emellett - amit te lazán lesöpörtél az asztalról - én azt sem tartom kívánatosnak, hogy az egyetemi oktatás egy vérre menő küzdelem legyen. Ez egyébként a munkaerőpiaci kívánalmaknak sem felel meg, mert az esetek túlnyomó többségében nem arra van szükség, hogy lenyomd munkatársaidat, hanem arra, hogy megfelelően tudj kooperálni velük.
Még ha mindenben igazad is van, a haranggörbe-alapú osztályozás összességében akkor is igazságosabb és hatékonyabb. Szerintem az ellenérvek és kivételek, amiket felsorolsz, ezt nem változtatják meg.
Van amiben egyetértek, hogy nem igazán működik a haranggörbe-alapú értékelés. Tíz főnél kisebb csoportok, specializált kurzusok, ahol mindenki mélyen érdeklődik a téma iránt. Itt lehet általános kivételt alkotni (Albertában a hat fő alatti szemináriumokon nincsen haranggörbe, szerintem jobb lenne a tíz fő, de ez van), vagy pedig lehet folyamodni az oktatási dékánhelyetteshez kivételért a haranggörbe-alapú osztályozás alól. Attól még, hogy ezekben az esetekben nem működik a haranggörbe, mindenhol máshol jobban működik, mint a teljesen szabad osztályozás.
Az az "átlag", akiktől te írsz, nem létezik. A hallgatók a csoport- és évfolyamtársaikhoz hasonlítják a jegyeiket, az egyetem minden évfolyam saját teljesítményéhez képest adja meg a summa cum laude, cum laude, évfolyamelső stb. címeket és elismeréseket, a munkáltatók is az adott évfolyamhoz képest fogják értékelni a jegyeket és címeket, nem ahhoz képest, hogy öt éve mennyire okos volt az "átlagos" hallgató. Arról nem is beszélve, hogy ezek az ítéletek, hogy melyik évfolyam mennyire volt összességében okos, érdeklődő és felkészült, tiszta pletykák és megérzések: hogyan bizonyítod be bárkinek, hogy a múlt évi diákok tényleg átlagosan jobbak voltak, és nem csak arról van szó, hogy te pont azokkal a diákokkal beszélgettél többet, akik azon az évfolyamon belül a legjobbak voltak? Vagy hogy idén mindenki sokkal okosabb, csak éppen nem érdekli őket a nemzetközi jog?
Azt sem hiszem, hogy vérre menő küzdelem lesz az egyetemi oktatásból, illetve nem hiszem, hogy emiatt lesz vérre menő küzdelem. Ha az évfolyam 60%-a hármast kap, akkor az évfolyam kétharmada bele fog nyugodni, hogy hármast fog kapni és kész -- sőt, a hármas átlagosan jó jegy lesz, mindenki olyan elismeréssel fog beszélni a hármas tanulókról, mint most a négyes tanulókról. Ezt konkrétan látom az elsőéves albertai hallgatók esetében, akik az első diplomájuk során csupa A-t kaptak (kellett is, hogy bejussanak a jogi karra), egy pár hónapoig sokkban vannak, hogy mostantól fogva csak a legjobbak kapnak A-t, de utána hozzászoknak, és látják, hogy a jogi karon a B egész egyszerűen egy jó jegy, azok kapják, akiknek jó, de nem kiemelkedő a teljesítményük. Másfelől, nyilván, most is vannak, minden rendszerben, olyanok, akik számára minden versenyhelyzet vérre menő küzdelem, és mindig úgy is fognak viselkedni. Az értékelési rendszernek erre kisebb a hatása, mint gondoljuk.
Ha màr Közgàz-os tanerök beszélgetnek, engedelmetekkel beleszolnék.
Kérdés: mit gondoljak kivülàlloként arrol az egyetemi tanàrrol, illetve az öt foglakoztato egyetemröl, aki egy tévémüsorban, orszàg-vilàg elött, vigyorogva dicsekszik azzal, hogy ö bizony minden vizsgàzonak rögtön ötöst ad, mert különben képes és visszamegy javitani ?
Nem fikcio, nem én talàltam ki, megtörtént. Kepes Andràs: Desszert c. müsoràban, sok évvel ezelött.
BME-n végzettként "irigykedve" olvastam, de köszönöm:)
Ha jól emlékszem 1 félév volt, amikor csak 4 tantárgyból kellett "vizsgázni", az idézőjel amiatt van, mert abból 2 szigorlat volt.. Legtöbb tantárgyból írásbeli ÉS szóbeli vizsga, miközben barátaim közül az ELTE-n csak írásbeli, közgázon meg csak szóbeli...
Szülőként leszűrt friss tapasztaltok a szomszédból (Yale College, szóval alapszak, nem grad school).
On the curve osztályozás csak ritkán, kifejezetten közgazdasági tárgyak esetében volt. Ezzel együtt viszont elég masszív a grade inflation, sokan kapnak A-t. Ami nem azt jelenti, hogy ez könnyű, hanem hogy sokan teljesítik az ehhez szükséges követelményeket.
Ezért egy 3.6 -3.7 közötti teljes átlag (4.0 a max) a jellemző négy éves tanulmányok végére, nehéz kiemelkedő eredménnyel végezni.
Egy másik érdekes osztályozós tapasztalat: matek midterm (zh) osztályozása deriválásból, magyar rendszerben kb. Analízis I. tárgyból (ha van még ilyen).
A deriválás olyan skill a műszaki, statisztikai stb vonalon, mint a szorzótábla a gimiben: ha csak úgy nagyjából tudod, akkor véged.
Ezért itt az a mondás, hogy akkor teljesítetted a deriválás zh-t, ha a hat feladatból legalább öt hibátlan.
Ha ez az első vagy a második próbálkozásra összejön, akkor A-t kapsz, ha a harmadik-negyedikre a B-t stb...
Ez egyébként rávilágít egy fontos megközelítésbeli különbségre is a hazai top egyetemekhez képest. Itthon arra büszke egy intézmény/kar/szak, hogy milyen nagy ott lemorzsolódás.
Itt inkább az alacsony drop-out rate-re büszkék. És ez nem azt jelenti, hogy boldog-boldogtalant átengednek, legalább kettessel, meg hogy a lényeg, hogy a tandíj be legyen fizetve. (A fele úgyis több-kevesebb ösztöndíjat kap az egyetemtől, tehát egyik zsebből fizetik a másikba.)
A Yale kifejezetten úgy áll hozzá, hogy eleve csak olyat vesznek fel, akikről okkal feltételezik, hogy képesek lesznek elvégezni. És ha már felvették, akkor minden segítséget megadnak ehhez.
Nem megy a deriválás? Gyere el konzultációra ("office hour"), kérj tanulópárt... ez egyrészt mind ingyen van, másrészt ezt felsőbbévesek, mesterszakos/phd hallgatók tartják, akik viszont ezért pénzt kapnak az egyetemtől.
A hozzáállás másik fele meg az, hogy ha két év után kibukik a diák, akkor a Yale oktatási küldetése szempontjából az akkor is kidobott idő és elvesztegetett erőforrás, ha egyébként az illető teljes tandíjat fizetett.
Óriási a tantárgyi választék, ezért minden oktatónak érdekesnek is kell lennie. Még félév közben is sokáig le lehet adni egy tárgyat, tehát nem csak előre kell nagyon pontosan megmondaniuk, hogy mi is lesz a félév során (syllabus), de aki unalmas órákat tart, az alól elfogynak a diákok. És akkor már nem is annyira hosszú távon nem lesz tárgya, nem lesz állása.
Ehhez kapcsolódik: a vizsga, illetve féléves jegyedet csak azután látod meg az ottani Neptunban, hogy kitöltöttél egy értékelő/visszajelző kérdőívet a tantárgyra és a tanárra vonatkozóan.
Minden tárgy féléves, legfeljebb egymásra épülnek olyan szempontból, hogy előzmény tárgyakat határoznak meg a magasabb szintű tárgyakhoz.
Egy félévben általában 4-5 tárgyat vesznek fel, 6-nál többet nem is engednek. A vizsgaidőszak egy hét, a szorgalmi időszak vége és a vizsgaidőszak kezdete között van 4-5 nap "reading period".
A tárgy jellegétől függően van előre elolvasandó, 1-2-4 hetenként vannak beadandók, egy-két midterm és a végén vagy vizsga (ami olyan mint egy félév végi midterm) vagy egy nagyobb lélegzetű esszé/projekt.
Szóbeli vizsgáról mint műfajról négy év alatt nem hallottam. Amelyik tárgynak van szeminárium jellegű órája is (session), ott a személyes órai aktivitás is előre megadott arányban beleszámít a féléves jegybe.
Mivel csak egy féléves tárgyak vannak, nincs szigorlat sem. Ahogyan államvizsga sincs: befejezed az utolsó (nyolcadik) félévedet és akkor kész, megkapod a diplomádat.
Az utolsó egy vagy két félévben kötelező egy senior thesis/essay/project, de külön "megvédeni" ezt sem kell. Egyes szakokon külön van az értékelő és a konzulens, de nem sok helyen a konzulens javaslatára az adott szak(terület) felelőse adja a jegyet.
Ami még érdekes lehet a mesterképzéshez / grad schoolhoz képest: a liberal arts oktatás.
Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy egyrészt nem kell az elején eldönteni, hogy milyen szakos diplomát fog a diák szerezni.
Nem is szakra vesznek fel, hanem az intézménybe: tehát mintha nálunk az ELTE-re vennék fel, aztán majd menet közben kialakul, hogy melyik kar melyik szakán szerzi a diplomát.
Másrészt az órák/tantárgyak kb fele nem szakmai. Az adott szak tantárgyi követelményein kívül a Yale két dimenzió (skill, area) mentén határoz meg kritériumokat. Mindenkinek kötelező idegen nyelvet tanulnia, továbbá két-két tárgyat teljesítenie íráskészség, matematika/logika, természettudományok, társadalomtudományok, illetve "humanities and arts" területekből.
Szóval aki egy ilyen egyetemet elvégez, az a szak(máj)án kívül is érti a világot, tud olvasni, írni és gondolkodni.
A tanterv tervezéséhez: St. Andrews (hagyományosan a top 5 UK egyetem egyike és a Vilmos-Katalin románc miatt nagyon nagy amerikai hallgatószámmal), valamilyen nemzetközi kapcsolatok témájú kurzust hirdetett. Aminek az egyébként természetesen jegyzett tekintély professzora khm... a neve dacára sem volt a helyzet magaslatán. Annyira, hogy a döntően külföldi, (sokat) fizetős diákok petíciót írtak az egyetem vezetésének, hogy kérik vissza a pénzüket, mert ez egy rakás nulla volt.
Mit csinál egy presztízsére kényes egyetem? Kivizsgált, véleményeztetett külsősökkel - majd elnézést kért és visszafizette a pénzt.
Elképzelem ezt nálunk... Na jó, ilyen elszállt fantáziám nincs.
1. A címadásért óriási piros pont jár részemről :) És a témáért is
2. "A jó agrármérnök nem tud mindent, de tudja hol kell utánanézni" Ez 1997 szeptemberében hangzott el, az első Mezőgazdasági Gyakorlatok órán. És hát nem véletlenül. Mondjuk jó pár tárgy számonkérése során ezt azért elfelejtették :D Hozzátéve ellenpéldának hogy azóta is emlegetem megboldogult Pető Menyhért professzor NövényÉlettan könyvét, amelyet mérete és tartalma ellenére sikerült olyan jól leadnia (mások szerint a gyakorlatokon folyamatos rész-számonkéréssel belénk verni) hogy a vizsga után fortyogtam magamban hogy miért csak négyest kaptam :D
3. húsz éve diákként két félévig ráláttam egy vidéki írországi egyetem BSc képzésére környezetvédelem témakörben. Amiért idehozom az a vizsgák:
- csak írásbeli számonkérés (bármiféle segédanyag, jegyzet használata nélkül)
- viszont minden tárgyból csak EGY időpont volt. Viszont emiatt a vizsgaidőszak csak két hét volt, és az őszi félév vége után január-februárban 3 hét szünet után jött csak a tavaszi.
4. egy naagy magyar tudományegyetemen 15+ éve egy sima első éves alapozó tárgynál meg nem nevezett ismerősöm futott bele egy ""oktatóba"", akinél férfiként a khmm, nőkhöz való vonzódás hiánya (amivel semmi baj nincs) abban manifesztálódott hogy tudástól függetlenül minden férfi hallgató átment, és minden női hallgató megbukott, több féléven keresztül. Annyira hogy egy idő után előbb a vizsgáztatástól, majd a tantárgytól is eltiltotta az egyetem, de eddigre az ismerősöm már átment egy másik egyetemre..
+1:
"- Professzor úr, igaz hogy a mai szóbeli vizsgán 15 diákból 14-t megbuktatott?
- NEM IGAZ!!!!! Doccens vagyok, nem professzor"
ja igen, ez is elég tipikus, hogy a vizsgaidőszak az két-négy vizsga. Emlékszem, amikor a lány jött haza karácsonyra, maga mögött tudva az összes vizsgáját, aztán a három hét alatt alig sikerült találkoznia a volt osztálytársakkal, mert még január közepén-végén is mindegyik a 6-8 vizsgájával stresszelt.
Köszi a cikket, az alaposságot, a tapasztalatokat.
Pályaelhagyó - és időnként a szíve által visszahúzott - egyetemi oktatóként és abszolutóriumot szerzett, de "ottb.sszamegajóistenazegészet" jegyében nem védett PhD hallgatóként pár gondolat a miértekről és mit miért nem lehet-ekről:
1. Magyarországon (a világ egyéb országaihoz egyébként hasonlóan) nem kötelező semmilyen pedagógiai végzettség ahhoz, hogy valaki a felsőoktatásban taníthasson. Ez azzal is jár, hogy sem didaktikai, sem módszertani képzést, támogatást nem kap a hazai oktatók nagy része, így annak eszközeit, módszereit, jó gyakorlatait alkalmazni sem tudja. Képzés nincs, hacsaknem belső vagy mutyi-fókuszú oktatások, ahova legalább 3 szett ruhával kell érkezni, hogy készülhessen egyszerre elég fotó a dokumentációhoz, de az oktatás maga elmarad. Az önképzésre való hajlandóság pedig sajnos viszonylag alacsony (nincs).
2. Mivel a tudományos pálya számos ok miatt sem túlságosan vonzó, így nincs elég fokozattal rendelkező oktató az akkreditációs eljárásokhoz. Aki van, az meg olyan, amilyen, és egy jelentős részük pontosan tudja, hogy az intézmény van érte, és nem fordítva. Ezért nem kopnak el a pletyka-rendszerek és a dekoltázs dilemmák, mert sok esetben torzult személyiségű, kontrollálatlan és kontrollálhatatlan emberek ragadnak benne évtizedekig ezekben a pozíciókban, és lesznek úgy a szakma "nagy öregjei", hogy bocsánat, de a korukon kívül semmi egyebet sem tudnak felmutatni.
3. A tananyagok kidolgozása és kidolgozottsága is elég rapszodikus: vagy az van, hogy egy "nagy öreg" kidolgozta 30 éve, és az úgy jó, "ahhozhozzánemköllnyúlni", nyomja továbbra is írásvetítőről, vagy az, hogy augusztus 23-án rádírnak, hogy nincs aki vigye az xy tantárgyat, vigyedmánte. Syllabus valahol volt, de nem tudjuk hol, sajnos az előző oktató kolléga nem hagyott feltöltve tananyagokat, szóval nulláról csinálj valamit szeptember 10-re. Sajnos a tudj tananyagot tervezni elvnél sok esetben a tudás ÉS a motiváció is hiányzik a képletből, de olyan is van, amikor csak az idő.
4. Egy olyan rendszerben, ahol az oktató azért kap telefonhívásokat, mert valaki nem ért el elég pontot egy automatikusan javított vizsgán, ott a független, következetes számonkérés álom marad. Anonimitás? Retorziómentesség? 2025-ben Magyarországon? Nah, come on...
5. A haranggörbe alapú osztályozás, meg a buktatás és buktathatóság kérdése meg egy olyan aknamező, amibe most nem is sétálnék bele, mert nagyokat pukkanna...
Orvosi egyetemen pont ugyanez ment és megy továbbra is - nagyon sok múlik a szerencsén. Angliában ahol most dolgozom kicsit másképp mennek a dolgok -a vizsgák többsége írásban megy, de mivel orvosi egyetem ezért pár dolgot el kell tudni bábozni élőben is úgyhogy tartanak szóbeli vizsgákat is - ezeket viszont nem úgy kell elképzelni hogy bemegy a hallgató, húz 2-3 tételt, leül, kidolgozza és elmondja hanem X számú vizsgázóra jut 10-15 kisebb állomás ahol van egy vizsgázató aki elmondja a feladatot és értékeli a produkciót meg 1-2 színész vagy előre bekészített kellék, időre megy minden, minden vizsgázó végigmegy minden állomáson és olyan feladatok vannak hogy "hogyon kezeled az őrjöngő beteget", "hogyan közlöd valakivel hogy rákos és hetek vannak hátra", "főorvosként a betegednek szívműtétre van szüksége de nagyon fél, magyarázd el az osztályodon gyakorlatozó orvostanhallgatónak hogyan kell ezt kommunikálni a beteggel hogy megértse miért szükséges a műtét" és hasonlók. Minden állomáshoz van egy értékelőlap amit a vizsgáztató kitölt és a végén kap a hallgató egy átlagot. Nem feltétlenül könnyű vizsgák ezek de nem arról szólnak hogy X prof ma reggel bal lábbal kelt fel és akkor mindenki megbukik. Nyilván itt sem minden fenékig tejfel - nemrég volt hír hogy bevezettek egy új vizsgát a rezidensek részére - korábban az első két év után a rezidensek jelentkeztek a szakképzésbe és minden royal college a saját felvételi vizsgáit csinálta de rájöttek hogy ez nem lesz jó, mert minden jó helyet az oxfordi és cambridge-i hallgatók visznek el - kitaláltak egy központi vizsgát (írásban) amiben a kérdések fele konkrét szakmai dolog de a másik fele viszont viselkedési illetve hozzáállási kérdések, pl "szabad lennél a hétvégén és a legjobb barátod esküvőjére vagy hivatalos de a főnököd felhív hogy a hétvégi ügyeletes kolléga beteg és ő rád gondolt hogy ugorj be helyette, mit reagálsz" - a helyes válasz természetesen az "örömmel főnök" - ezekkel gondoták kicsit letörni az oxbridge-i túlsúlyt - persze amint ez kijött, Oxfordban meg Cambridge-ben azonnal bevették a tananyagba ezt is :D
a "haranggörbe alapú osztályzással" a legsúlyosabb gond az, hogy _hamis_ premisszára épül. És innentől minden másban is hamis lesz. lehet ecsetelni a jó oldalait, de olyan lesz, mint a 99%-os váderedményesség ellen azzal hadakozni, hogy a bírák is "haranggörbe alapján" ítélkezzenek.
a vizsgákon _nem_ reprezentatív minta jelenik meg, hanem erősen torzított. már eleve az egyetelmre bejutás levágja a "haranggörbe alján" lévőket. A bejutottak körében már torz a görbe, de annak az "alját" is levágják a korábbi vizsgákon való bukások!
egy másod/harmadéves tárgyat egyáltalán felvenni tudó emebrek köre már olyan torz minta, hogy arra a haranggörbe ráerőltetése maga az igazságtalanság.
Ja, ezen én is fennakadtam. Az jutott eszembe még, hogy a haranggörbéhez az is kell, hogy elég nagy legyen a vizsgázó sokaság, 20-30 fős vizsgákon nem biztos, hogy kijön. Meg az is eszembe jutott, hogy egy alapozó jellegű tantárgynál simán elképzelhető, hogy majdnem mindenki jól tudja az egészet, akkor ott hogy differenciálnak? 60 perc alatt a prof meg tud oldani 15 feladatot, akkor felad 20-at, a 9-et megoldók kapnak 2-est, a 10-et megoldók hármast, a 11-et megoldók meg 4-est? Miközben lényegi tudáskülönbség nincs a 9 és 11 feladatot megoldók között... Illetve mennyire motiváló, hogy megoldhatatlan tesztet adnak ki?
"minden meghírdetett kurzushoz kell készíteni egy 5-10, de néha akár 20 oldalas syllabust, amiből kiderül, hogy mikor, miből lesz a vizsga (vagy vizsgák, ld. alább), hogyan lesznek osztályozva, és hogyan és miből kell készülni minden egyes órára: melyik paragrafusokat, a tankönyv hány oldalát kell elolvasni, megérteni és alkalmazni." - de hiába tanulod meg mindezt, akkor sem kaphatsz ötöst, ha a haranggörbe nem jönne ki... - na EZÉRT is berzenkedik minden idegszálam a haranggörbe alapú osztályozás ellen.
Élvezetes olvasmány volt, köszi! A közérdekre való tekintettel a szabadon hagyott szálat (AI tűvel) elvarrva: a világ legnagyobb jogi könyvtára a Kongresszusi Könyvtár Washington DC-ben, a második legnagyobb a Harvard, ami viszont a világ legnagyobb akadémiai jogi könyvtárának számít.
Hogy ne csak triviális lekérdezés legyen (by the way: igaz, hogy vizsgán nem teszünk fel egyszerű lekérdezéssel abszolválható kérdéseket?), megkérdeztem a usual AI suspect-eket, hogy mekkora rész érhető el számukra ezekből a könyvtárakból, és hát nem az egész, ugyanis van amihez hozzáférési jogok kellenek.
Úgyhogy még érdemes könyvtárba járni, még akkor is, ha megvannak a jogosultságok, egyébként pl. hol találkozna az ámber dekoltázzsal (mármint olyannal, amihez fej is tartozik, azaz érdekfeszítő)?? :) (jójó, költői kérdés volt, illetve hülyevicc, de kockától ez telik :) ).
Amikor először körbevezettek a Harvard jogi könyvtárában, én is megkérdeztem, hogy akkor melyik a világ ténylegesen legnagyobb jogi könyvtára. A könyvtáros megmondta, majd azonnal hozzátette: "De a Kongresszusi Könyvtár csak nagyobb nálunk, de nem jobb! Mi sokkal kedvesebbek vagyunk, meg szebb az olvasóterem, meg jobb a kávé is!!"
klasszikus érvelési hiba azt feltételezni hogy mindkét helyen egyenleten szintű a kávé minősége az évek során ;)
Tetszett, bár nem tudom, miért nem volt egy negyedik 1.-es pont az első három után. 🤔
Peti,
Neked szerencsére nem kellett a magyar felsőoktatásban vizsgáztatnod, ezért érthető, hogy hallgatói benyomásaid alapján írsz.
Ugyanakkor az, hogy azt sugallod, hogy a szexuális vonzalom/antipátia meghatározó szerepet játszana a vizsgajegyek kialakulásában, végtelenül igazságtalan általánosítás és megengedhetetlen inszinuáció! Nem kételkedem abban, hogy előfordul ilyesmi, mondjuk én ilyesmivel jogi tanulmányaim alatt nem találkoztam és egyetlen oktatóról sem hallottam ezt, de ezt úgy prezentálni, mintha ez általános jelenség lenne, elfogadhatatlan!
A bell curve grading pedig szerintem ostobaság. Egy egyetemen jó esetben az átlagnál jobb képességű és motiváltabb hallgatók vannak - fakultatív kurzusokon pedig ez még inkább igaz -, erre Prokrusztész ágyaként ráerőszakolni egy haranggörbe eloszlást potenciálisan teljesen igazságtalan következményekhez vezet. Értem én, hogy Észak-Amerikában ez a bevett ortodoxia, de ettől még nem biztos, hogy tényleg követendő irány...
Ha már szóba hoztad a fakultatív kurzusokat: a grading on the curve-nek egy másik áldásos hatása: kiegyenlíti a fakultatív/alternatív kurzusok és a kötelező kurzusok közötti egyenlőtlenséget. Anno az ELTE-n ugye az volt megszabva, hogy X db alternatív/fakultatív órát kellett teljesíteni -- mindegy, hogy melyiket, csak számra meglegyen. Nem tudom, hogy most is így működik-e az ELTE, de a Bécsi Egyetem például igen. Ennek az a hatása, hogy a diákok otthagyják a keményen osztályozó fakultatív óraadókat, és mindenki az "easy A" kurzusokra iratkozik fel. Vagy, ha a fakultatív órákat nem osztályozzák, akkor az egészből vicc lesz: senki nem készül az órákra, nem vesz részt, elmennek, mert kell, de a kurzus csak mint infotainment működik. A lényeg az, hogy a fakultatív óra oktatója vagy nem is osztályozhat, vagy pedig de facto elvárás, hogy csak négyest vagy ötöst adjon. A kötelező kurzus oktatója pedig -- mint eddig szó volt róla -- azt csinál, amit akar, az évfolyam felét meg is buktathatja. A fakultatív órákon emiatt minimális tanulási aktivitás folyik, ami szerintem igazán kár. Ha általános a grading on the curve, akkor viszont a "jófej" tanár sem teheti meg, hogy mindenkinek ötöst ad (mert népszerű akar lenni), és a fakultatív órákból is komoly óra lesz.
Újra ugyanoda lyukadunk ki: Egy hipotetikus fakultatív órán lehet, hogy a "jófej" tanár azért ad csupa ötöst, mert kizárólag speciális érdeklődésű, kiemelkedő képességű hallgatók veszik fel a tárgyat, akik viszont igenis mind megérdemlik a jelest.
A grading on curve viszont rákényszeríti arra, hogy azok is rosszabb jegyet kapjanak, akik esetleg jóval jobbat érdemelnének objektív alapon.
Szia Tamás,
Köszönöm, hogy kommentet írtál! :) Furcsállom, hogy te nem találkoztál mindenféle pletykával a vizsgáztató oktatókkal kapcsolatban, miközben nagyjából együtt, egyszerre végeztük el a jogi kart. Ha végigmegyünk az akkori oktatói névsoron, szerintem még most is emlékszem rá, hogy kiről milyen vizsgáztatási pletyka keringett. Egy párat ezekből én is tapasztaltam, az is több volt, mint ahány nyilvánvalóan igazságtalan vizsgát kellett volna átélnem. A fordítottját viszont bizonyára te is átéleted, amikor olyan vizsgád volt, hogy nem tudtad az anyagot, de a vizsgáztató jó hangulatban volt és egy húszperces, mellékes csevegés után adott egy ötöst. Nekem mindenesetre volt ilyen élményem is, többször is, és bár ez sokkal kellemesebb, de ugyanúgy rombolja a vizsgarendszer értelmességét és megbízhatóságát, ahol ez előfordulhat.
A szexuális vonzalom vagy antipátia a vizsgák során tulajdonképpen mellékes, egy kicsi (csak éppen különösen feltűnő) szeglete a személyes szimpátia/antipátia kérdésének. Én elhiszem, hogy ez távolról sem általános, és különösen elhiszem rólad, sőt az egész Közgázról, hogy ott ilyesmi nem történik. Viszont az, hogy senki sem gondolkodik előítéletesen, vagy nem ítélkezik felszínesen és a külső alapján, azt nem hiszem el, sem a Közgázról, sem -- bocsáss meg -- rólad. Sokféle hallgatónk van, és mindig lesz szimpatikusabb és antipatikusabb. Ha nem nemi vagy szexuális alapon, akkor bőrszín, származás, vallás vagy vallásosság, extrovertáltság vagy introvertáltság, viselet és divatosság, látható politikai irányultság, kedvesség/mosolygósság, vagy bármilyen más külső, a tárgyi tudástól független attribútum alapján. Nincs olyan oktató, aki ezek iránt mind közömbös lenne, aki senki iránt nem előítéletes, akár pozitív, akár negatív irányban. De még ha feltesszük, hogy az egész egyetemen mindenki tökéletesen neutrális az összes diák külsője, személyisége, társasági personája iránt -- hogyan tudod ezt bebizonyítani?? Hogyan fogod megnyugtatni a diákokat, hogy te mindig tárgyilagos és igazságos vagy? Különösen, amikor (nyilvánvaló okokból) nem készül felvétel a vizsgákról, a hallgatók nem tudják összemérni, hogy tényleg ugyanúgy bánt velük a vizsgáztató egyik esetben, mint a másikban. Csak azt tudom ismételni, hogy nem elég szentnek lenni, annak is kell látszani. Ha minden vizsga anonim és írásbeli, akkor viszont egy csapásra eltűnnek ezek a problémák. Lehetetlen előítéletesnek lenni egy anonim szám iránt, tehát a diákokban fel sem merül a kérdés, hogy azért vágtak-e meg, mert cigány vagyok, és hogy a magas, szőke Józsi azért kapott-e kettest, mert ő nem cigány. A vizsgák összehasonlíthatósága és a vizsgákról készült statisztikák pedig egyszerűek, és nem sértik senkinek sem a személyiségi jogait.
Ez a lényeg, nem a haranggörbe. Az amerikai osztályozás egyébként sem szigorúan haranggörbe, nem felel meg a normális eloszlásnak, a súlypont pedig jóval a 3.0 átlag felett van, inkább 3.5 vagy talán 3.8, ha a magyar ötszámos osztályozáshoz hasonlítjuk. A lényeg tényleg az, hogy a diák tudja, hogy (1) az oktatónak nincs korlátlan joga bárkinek bármilyen jegyet adni; (2) emiatt az oktatónak *valamennyire* meg van kötve a keze, valamilyen előzetes eloszlás le van fektetve; és (3) a vizsgáztatás módja és eredményei összehasonlíthatóak, és ez a diákok számára látható. Lehet, hogy nem tökéletes, de sokkal közelebb van az igazságoshoz, mint az oktató teljes szabadságára építő közép-európai rendszer.
Abban nyilván nincs közöttünk vita, hogy egy szigorúan írásbeli és anonim vizsgarendszer jobban kiküszöböli a szubjektivitást, mint pl. a szóbeli, bár azt nem gondolom, hogy a szubjektivitást ki lehetne küszöbölni bármilyen módszerrel is - hacsak teljesen ki nem iktatjuk az órai munkát. (Egyébként egy pusztán írásbeli vizsgán sem annyira nehéz belőni egy hallgató kulturális hátterét, mint ahogy te sugallod.)
Én elsősorban a haranggörbe kapcsán nem értek veled egyet, mert mindegy, hol van a súlypont, általában igazságtalan eredményhez fog vezetni, hiszen ha a csoport jelentősen jobb mint az átlag, akkor olyanok is rosszabb érdemjegyet kaphatnak, akik értelmesek és rendszeresen készültek az órán, hiszen vannak náluk is jobbak, míg az átlag alatti hallgatókból álló csoportban jóval könnyebb lesz jobb érdemjegyet szerezni. Emellett - amit te lazán lesöpörtél az asztalról - én azt sem tartom kívánatosnak, hogy az egyetemi oktatás egy vérre menő küzdelem legyen. Ez egyébként a munkaerőpiaci kívánalmaknak sem felel meg, mert az esetek túlnyomó többségében nem arra van szükség, hogy lenyomd munkatársaidat, hanem arra, hogy megfelelően tudj kooperálni velük.
Még ha mindenben igazad is van, a haranggörbe-alapú osztályozás összességében akkor is igazságosabb és hatékonyabb. Szerintem az ellenérvek és kivételek, amiket felsorolsz, ezt nem változtatják meg.
Van amiben egyetértek, hogy nem igazán működik a haranggörbe-alapú értékelés. Tíz főnél kisebb csoportok, specializált kurzusok, ahol mindenki mélyen érdeklődik a téma iránt. Itt lehet általános kivételt alkotni (Albertában a hat fő alatti szemináriumokon nincsen haranggörbe, szerintem jobb lenne a tíz fő, de ez van), vagy pedig lehet folyamodni az oktatási dékánhelyetteshez kivételért a haranggörbe-alapú osztályozás alól. Attól még, hogy ezekben az esetekben nem működik a haranggörbe, mindenhol máshol jobban működik, mint a teljesen szabad osztályozás.
Az az "átlag", akiktől te írsz, nem létezik. A hallgatók a csoport- és évfolyamtársaikhoz hasonlítják a jegyeiket, az egyetem minden évfolyam saját teljesítményéhez képest adja meg a summa cum laude, cum laude, évfolyamelső stb. címeket és elismeréseket, a munkáltatók is az adott évfolyamhoz képest fogják értékelni a jegyeket és címeket, nem ahhoz képest, hogy öt éve mennyire okos volt az "átlagos" hallgató. Arról nem is beszélve, hogy ezek az ítéletek, hogy melyik évfolyam mennyire volt összességében okos, érdeklődő és felkészült, tiszta pletykák és megérzések: hogyan bizonyítod be bárkinek, hogy a múlt évi diákok tényleg átlagosan jobbak voltak, és nem csak arról van szó, hogy te pont azokkal a diákokkal beszélgettél többet, akik azon az évfolyamon belül a legjobbak voltak? Vagy hogy idén mindenki sokkal okosabb, csak éppen nem érdekli őket a nemzetközi jog?
Azt sem hiszem, hogy vérre menő küzdelem lesz az egyetemi oktatásból, illetve nem hiszem, hogy emiatt lesz vérre menő küzdelem. Ha az évfolyam 60%-a hármast kap, akkor az évfolyam kétharmada bele fog nyugodni, hogy hármast fog kapni és kész -- sőt, a hármas átlagosan jó jegy lesz, mindenki olyan elismeréssel fog beszélni a hármas tanulókról, mint most a négyes tanulókról. Ezt konkrétan látom az elsőéves albertai hallgatók esetében, akik az első diplomájuk során csupa A-t kaptak (kellett is, hogy bejussanak a jogi karra), egy pár hónapoig sokkban vannak, hogy mostantól fogva csak a legjobbak kapnak A-t, de utána hozzászoknak, és látják, hogy a jogi karon a B egész egyszerűen egy jó jegy, azok kapják, akiknek jó, de nem kiemelkedő a teljesítményük. Másfelől, nyilván, most is vannak, minden rendszerben, olyanok, akik számára minden versenyhelyzet vérre menő küzdelem, és mindig úgy is fognak viselkedni. Az értékelési rendszernek erre kisebb a hatása, mint gondoljuk.
Ha màr Közgàz-os tanerök beszélgetnek, engedelmetekkel beleszolnék.
Kérdés: mit gondoljak kivülàlloként arrol az egyetemi tanàrrol, illetve az öt foglakoztato egyetemröl, aki egy tévémüsorban, orszàg-vilàg elött, vigyorogva dicsekszik azzal, hogy ö bizony minden vizsgàzonak rögtön ötöst ad, mert különben képes és visszamegy javitani ?
Nem fikcio, nem én talàltam ki, megtörtént. Kepes Andràs: Desszert c. müsoràban, sok évvel ezelött.
Na, végre egy jó írás, látszik, hogy más a szerző! (Most vicceltem. :) )
BME-n végzettként "irigykedve" olvastam, de köszönöm:)
Ha jól emlékszem 1 félév volt, amikor csak 4 tantárgyból kellett "vizsgázni", az idézőjel amiatt van, mert abból 2 szigorlat volt.. Legtöbb tantárgyból írásbeli ÉS szóbeli vizsga, miközben barátaim közül az ELTE-n csak írásbeli, közgázon meg csak szóbeli...
Viccesnek találom, hogy az AI művészúr Legal Eagle-t vette alapul a Rittberger-tanulmányához
Meg kéne kérdezni Devint, hogy szokott-e korcsolyázni. :D
Szülőként leszűrt friss tapasztaltok a szomszédból (Yale College, szóval alapszak, nem grad school).
On the curve osztályozás csak ritkán, kifejezetten közgazdasági tárgyak esetében volt. Ezzel együtt viszont elég masszív a grade inflation, sokan kapnak A-t. Ami nem azt jelenti, hogy ez könnyű, hanem hogy sokan teljesítik az ehhez szükséges követelményeket.
Ezért egy 3.6 -3.7 közötti teljes átlag (4.0 a max) a jellemző négy éves tanulmányok végére, nehéz kiemelkedő eredménnyel végezni.
Egy másik érdekes osztályozós tapasztalat: matek midterm (zh) osztályozása deriválásból, magyar rendszerben kb. Analízis I. tárgyból (ha van még ilyen).
A deriválás olyan skill a műszaki, statisztikai stb vonalon, mint a szorzótábla a gimiben: ha csak úgy nagyjából tudod, akkor véged.
Ezért itt az a mondás, hogy akkor teljesítetted a deriválás zh-t, ha a hat feladatból legalább öt hibátlan.
Ha ez az első vagy a második próbálkozásra összejön, akkor A-t kapsz, ha a harmadik-negyedikre a B-t stb...
Ez egyébként rávilágít egy fontos megközelítésbeli különbségre is a hazai top egyetemekhez képest. Itthon arra büszke egy intézmény/kar/szak, hogy milyen nagy ott lemorzsolódás.
Itt inkább az alacsony drop-out rate-re büszkék. És ez nem azt jelenti, hogy boldog-boldogtalant átengednek, legalább kettessel, meg hogy a lényeg, hogy a tandíj be legyen fizetve. (A fele úgyis több-kevesebb ösztöndíjat kap az egyetemtől, tehát egyik zsebből fizetik a másikba.)
A Yale kifejezetten úgy áll hozzá, hogy eleve csak olyat vesznek fel, akikről okkal feltételezik, hogy képesek lesznek elvégezni. És ha már felvették, akkor minden segítséget megadnak ehhez.
Nem megy a deriválás? Gyere el konzultációra ("office hour"), kérj tanulópárt... ez egyrészt mind ingyen van, másrészt ezt felsőbbévesek, mesterszakos/phd hallgatók tartják, akik viszont ezért pénzt kapnak az egyetemtől.
A hozzáállás másik fele meg az, hogy ha két év után kibukik a diák, akkor a Yale oktatási küldetése szempontjából az akkor is kidobott idő és elvesztegetett erőforrás, ha egyébként az illető teljes tandíjat fizetett.
Óriási a tantárgyi választék, ezért minden oktatónak érdekesnek is kell lennie. Még félév közben is sokáig le lehet adni egy tárgyat, tehát nem csak előre kell nagyon pontosan megmondaniuk, hogy mi is lesz a félév során (syllabus), de aki unalmas órákat tart, az alól elfogynak a diákok. És akkor már nem is annyira hosszú távon nem lesz tárgya, nem lesz állása.
Ehhez kapcsolódik: a vizsga, illetve féléves jegyedet csak azután látod meg az ottani Neptunban, hogy kitöltöttél egy értékelő/visszajelző kérdőívet a tantárgyra és a tanárra vonatkozóan.
Minden tárgy féléves, legfeljebb egymásra épülnek olyan szempontból, hogy előzmény tárgyakat határoznak meg a magasabb szintű tárgyakhoz.
Egy félévben általában 4-5 tárgyat vesznek fel, 6-nál többet nem is engednek. A vizsgaidőszak egy hét, a szorgalmi időszak vége és a vizsgaidőszak kezdete között van 4-5 nap "reading period".
A tárgy jellegétől függően van előre elolvasandó, 1-2-4 hetenként vannak beadandók, egy-két midterm és a végén vagy vizsga (ami olyan mint egy félév végi midterm) vagy egy nagyobb lélegzetű esszé/projekt.
Szóbeli vizsgáról mint műfajról négy év alatt nem hallottam. Amelyik tárgynak van szeminárium jellegű órája is (session), ott a személyes órai aktivitás is előre megadott arányban beleszámít a féléves jegybe.
Mivel csak egy féléves tárgyak vannak, nincs szigorlat sem. Ahogyan államvizsga sincs: befejezed az utolsó (nyolcadik) félévedet és akkor kész, megkapod a diplomádat.
Az utolsó egy vagy két félévben kötelező egy senior thesis/essay/project, de külön "megvédeni" ezt sem kell. Egyes szakokon külön van az értékelő és a konzulens, de nem sok helyen a konzulens javaslatára az adott szak(terület) felelőse adja a jegyet.
Ami még érdekes lehet a mesterképzéshez / grad schoolhoz képest: a liberal arts oktatás.
Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy egyrészt nem kell az elején eldönteni, hogy milyen szakos diplomát fog a diák szerezni.
Nem is szakra vesznek fel, hanem az intézménybe: tehát mintha nálunk az ELTE-re vennék fel, aztán majd menet közben kialakul, hogy melyik kar melyik szakán szerzi a diplomát.
Másrészt az órák/tantárgyak kb fele nem szakmai. Az adott szak tantárgyi követelményein kívül a Yale két dimenzió (skill, area) mentén határoz meg kritériumokat. Mindenkinek kötelező idegen nyelvet tanulnia, továbbá két-két tárgyat teljesítenie íráskészség, matematika/logika, természettudományok, társadalomtudományok, illetve "humanities and arts" területekből.
Szóval aki egy ilyen egyetemet elvégez, az a szak(máj)án kívül is érti a világot, tud olvasni, írni és gondolkodni.