Hát nekem a legutóbbi lakógyűlési élményem egész jó volt. Az udvaron kis asztalokat állítottak fel, mindenki vitt enni-inni valamit, amit bedobott a közösbe, amolyan nyárindító event volt. Jókat beszélgettünk, pár szó esett a közös dolgokról is, de azok amúgy is haladnak év közben, nem kell gyűlni, hogy elintéződjön valami. Megkérdeztem, hogy nem zavarja-e őket az újszülöttünk, aki éjszakánként azért tud ébresztőt fújni, rálegyintettek, hogy onnan tudják csak, hogy itt lakunk, hogy néha látnak beszállni a liftbe minket. Mondjuk szeretem ha a közösséggel ennyi a viszonyunk, de mit tehetnék, javithatatlan introvertált vagyok. Szóval nem minden lakógyűlés gané.
Albérletesként Magyarországon megúsztuk a lakógyűléseket, mert ki volt írva, hogy az ránk nem vonatkozik, csak a tulajra, és amúgy is bedobták a jegyzőkönyvet utána, nem maradtunk le soha semmiről. Egyszer próbáltak a macskák miatt valamit, hogy kiengedjük a lépcsőházba és odakulál egy nagy fehér macska, mondtuk, hogy nekünk vörös van. Ennyiben maradtunk. :D
Lakókkal és lakógyűléssel így igazából az első tapasztalatokat a kiköltözés után szereztük.
Németországban házmester-szolgálatok (Hausverwaltung, hogy a rákba hívják ezt?) vannak, akik ezeket az ügyeket intézik (lépcsőház, felújítás, karbantartás, minden egy cégnél fut össze, persze mindenhol lakik egy "besúgó" aki azért szemmel tartja a közösséget a HV nevében), segítenek a problémás szomszédokkal elsimítani az ügyeket is, szóval eddig tök pozitív maga a házmesterség. Lakóközösség viszont itt is kicsit elmagányosodott, a szomszéd bácsi meglepődött, amikor gigantikus robaj után átcsöngettem hozzá (az úr nagyjából 200 és a halál között jár), hogy mit zavarom én őt, mondom akkorát puffant, gondoltam ránézek, él-e még. Láthatóan nem tudott ezzel mit kezdeni, de azóta halkabban omlik össze (rendszeresen bútorokat szerel, asztalos volt, ez maradt neki rutinban úgy tűnik). Én meg néha átcsöngetek hozzá, de már nem mindig nyit ajtót, sőt, ha a falszomszéd szobában zörög, néha átszól, hogy alles OK. :) Vannak előnyei is azért ennek a kaptárlétnek.
A fecskefészek alá ún. fecskepelenkát (=polc) lehet tenni, az megvédi az ablakpárkányt. 😉
Nekünk szerencsénk van, alapvetően nem kretének a szomszédok, igaz, kicsi a ház, és a tulajdonosok fele évtizedek óta itt lakik, volt idő összecsiszolódni. A nyolcvanéves anyukám pedig még a házban dolgozó tetoválókkal is jó viszonyban van, a múltkor segítettek neki valami befőttes üveget kinyitni. 😃
ajjaj... és még én vagyok antiszociális (4. emelet +tetőtérbe cűgöltem fel anno a kölköket kocsistul, bevásárlószatyrostul, mert valahogy nem csípem, ha földszinti közös tárolóban a - fóliával lefedett - babakocsit teledobálják csikkekkel meg szeméttel. A gerincem és porckorongjaim köszönöm szépen, úgy 60+ tájékán még úgy, ahogy, de megvannak...)
Én is Vének Tanácsának hívom őket. :-D Sajnos a két legviccesebb néni már elég beteg, nem nagyon járnak gyűlni, pedig kabaré volt minden egyes alkalom.
Amikor ott a kereskedő neve a rendszámkereten. (Persze nekem már volt szerencsém "Mária országa" feliratú rendszámkerethez is, talán még fotóm is van róla valahol.)
Ez csak közvetett bizonyíték, főleg hogy egy debreceni kereskedő egy csomó környékbeli települést is kiszolgálhat. És ha az autót eladják, közel se biztos hogy cserélik a rendszámkeret. A családi Opelen még mindig az eredeti monori kereskedő rendszámkerete van, miközben az autó sok éve 60+ km-mel arrébb tartózkodik életvitelszerűen.
Erős részvétem. Járhatnék pár éve megbízással az éves lakógyűlésekre, és 6 év után nem tűnik vészesnek az épület (klasszik gangos bérház, nemsokára lesz 100 éves), de tuti nem bírnám fapofával :D
Nem mennek el a gyülire, oké, megértem, csak közben meg azért reklamálnak, hogy nélkülük döntötték el, meg hogy hol vannak az ő jogaik, meg hogy azt úgy nem lehet, ahogy a többiek gondolják. Szerencsére nálunk egy elég jófej, ellenálló asszony a közös képviselő, de hetven fölött van, ha egyszer megunja, elő ember nem akar majd a helyére kerülni.
Szokta mondani az alsószomszédom, a rokkantnyugdíjas Feri bácsi, hogy ha valakit valami zavar, valami nem tetszik: ki kell költözni tanyára, ott messze van a szomszéd. Nálunk is volt már fakivágatás, mert a 3.! emeleti lakó szerint beárnyékolták a lakást. A fák max kb. 4 méteresek voltak.
Aki valaha is járt lakógyűlésen, az azon csodálkozik, hogy a magyar politika miért ilyen korrekt, előremutató és kiegyensúlyozott.
Hát nekem a legutóbbi lakógyűlési élményem egész jó volt. Az udvaron kis asztalokat állítottak fel, mindenki vitt enni-inni valamit, amit bedobott a közösbe, amolyan nyárindító event volt. Jókat beszélgettünk, pár szó esett a közös dolgokról is, de azok amúgy is haladnak év közben, nem kell gyűlni, hogy elintéződjön valami. Megkérdeztem, hogy nem zavarja-e őket az újszülöttünk, aki éjszakánként azért tud ébresztőt fújni, rálegyintettek, hogy onnan tudják csak, hogy itt lakunk, hogy néha látnak beszállni a liftbe minket. Mondjuk szeretem ha a közösséggel ennyi a viszonyunk, de mit tehetnék, javithatatlan introvertált vagyok. Szóval nem minden lakógyűlés gané.
Ja, Belgiumban élek.
Az első mondatnál tudtam, hogy fog végződni ... : D
A munkásőr nem vész el és nem is alakul át.
Lever(et)i a fecskefészket, de ő az első, aki követeli a szúnyogirtást, mert itt "nem lehet meglenni". Az ilyentől ál ketté a szőr a hátamon.
Mindig mondani szoktam a családnak, hogy az átlag ember olyan ostoba, hogy maximum követ törni alkalmas. A fejével.
Albérletesként Magyarországon megúsztuk a lakógyűléseket, mert ki volt írva, hogy az ránk nem vonatkozik, csak a tulajra, és amúgy is bedobták a jegyzőkönyvet utána, nem maradtunk le soha semmiről. Egyszer próbáltak a macskák miatt valamit, hogy kiengedjük a lépcsőházba és odakulál egy nagy fehér macska, mondtuk, hogy nekünk vörös van. Ennyiben maradtunk. :D
Lakókkal és lakógyűléssel így igazából az első tapasztalatokat a kiköltözés után szereztük.
Németországban házmester-szolgálatok (Hausverwaltung, hogy a rákba hívják ezt?) vannak, akik ezeket az ügyeket intézik (lépcsőház, felújítás, karbantartás, minden egy cégnél fut össze, persze mindenhol lakik egy "besúgó" aki azért szemmel tartja a közösséget a HV nevében), segítenek a problémás szomszédokkal elsimítani az ügyeket is, szóval eddig tök pozitív maga a házmesterség. Lakóközösség viszont itt is kicsit elmagányosodott, a szomszéd bácsi meglepődött, amikor gigantikus robaj után átcsöngettem hozzá (az úr nagyjából 200 és a halál között jár), hogy mit zavarom én őt, mondom akkorát puffant, gondoltam ránézek, él-e még. Láthatóan nem tudott ezzel mit kezdeni, de azóta halkabban omlik össze (rendszeresen bútorokat szerel, asztalos volt, ez maradt neki rutinban úgy tűnik). Én meg néha átcsöngetek hozzá, de már nem mindig nyit ajtót, sőt, ha a falszomszéd szobában zörög, néha átszól, hogy alles OK. :) Vannak előnyei is azért ennek a kaptárlétnek.
A fecskefészek alá ún. fecskepelenkát (=polc) lehet tenni, az megvédi az ablakpárkányt. 😉
Nekünk szerencsénk van, alapvetően nem kretének a szomszédok, igaz, kicsi a ház, és a tulajdonosok fele évtizedek óta itt lakik, volt idő összecsiszolódni. A nyolcvanéves anyukám pedig még a házban dolgozó tetoválókkal is jó viszonyban van, a múltkor segítettek neki valami befőttes üveget kinyitni. 😃
ajjaj... és még én vagyok antiszociális (4. emelet +tetőtérbe cűgöltem fel anno a kölköket kocsistul, bevásárlószatyrostul, mert valahogy nem csípem, ha földszinti közös tárolóban a - fóliával lefedett - babakocsit teledobálják csikkekkel meg szeméttel. A gerincem és porckorongjaim köszönöm szépen, úgy 60+ tájékán még úgy, ahogy, de megvannak...)
Én is Vének Tanácsának hívom őket. :-D Sajnos a két legviccesebb néni már elég beteg, nem nagyon járnak gyűlni, pedig kabaré volt minden egyes alkalom.
a magyar rendszámokról tényleg meg lehet állapítani, hogy melyik városhoz tartoznak? ez új infó nekem...
Amikor ott a kereskedő neve a rendszámkereten. (Persze nekem már volt szerencsém "Mária országa" feliratú rendszámkerethez is, talán még fotóm is van róla valahol.)
Ez csak közvetett bizonyíték, főleg hogy egy debreceni kereskedő egy csomó környékbeli települést is kiszolgálhat. És ha az autót eladják, közel se biztos hogy cserélik a rendszámkeret. A családi Opelen még mindig az eredeti monori kereskedő rendszámkerete van, miközben az autó sok éve 60+ km-mel arrébb tartózkodik életvitelszerűen.
Fu, de rohadtul gyulolom a tarsashazi es lakokozossegi eletet. En biztos felgyujtanam vagy hasogatnam a masodik ilyen utan.
Erős részvétem. Járhatnék pár éve megbízással az éves lakógyűlésekre, és 6 év után nem tűnik vészesnek az épület (klasszik gangos bérház, nemsokára lesz 100 éves), de tuti nem bírnám fapofával :D
Szóval ezért költöznek az agglomerációba az emberek...
Ezért... meg egy másik dologért.
Szokták mondani, hogy a magyar társadalom kifejezetten individualista, dehát így érthető. Senkinek nincs idegrendszere a többi hülyéhez.
Nem mennek el a gyülire, oké, megértem, csak közben meg azért reklamálnak, hogy nélkülük döntötték el, meg hogy hol vannak az ő jogaik, meg hogy azt úgy nem lehet, ahogy a többiek gondolják. Szerencsére nálunk egy elég jófej, ellenálló asszony a közös képviselő, de hetven fölött van, ha egyszer megunja, elő ember nem akar majd a helyére kerülni.
Nem ezért költöznek.
Minden szavát egy élmény volt… olvasni. Átélni nem az, tudom.
😂😂
Szokta mondani az alsószomszédom, a rokkantnyugdíjas Feri bácsi, hogy ha valakit valami zavar, valami nem tetszik: ki kell költözni tanyára, ott messze van a szomszéd. Nálunk is volt már fakivágatás, mert a 3.! emeleti lakó szerint beárnyékolták a lakást. A fák max kb. 4 méteresek voltak.
Ezen beszartam 😁😁😁, k. jó!