Buzgómócsingok-Bírók 6-3, avagy Trump és az elnöki mentelmi jog
Nehéz mostanában a “hét híre” címet kiosztani, hiszen francia és brit választások vannak, de azért az amerikai legfelsőbb bíróság ítélete a “Trump v USA” ügyben biztos hogy toplistás. Már mindenki megírta, hogy kész, vége a demokráciának, úgyhogy ideje volt nekem is írni valamit róla. Csak én előtte elolvastam az ítéletet. Vágjunk bele.
Előzmények
A 2022-ben Merrick Garland igazságügyminiszter (valójában: attorney general, csak részben feleltethető meg a magyar igazságügyminiszternek) kinevezte Jack Smith különleges ügyésznek (special counsel) Donald Trump magatartásának vizsgálatára az amerikai törvényhozás épületénél 2021. január 6-án történt események illetve a választás elvesztése utáni tevékenysége vizsgálatára.
Jack Smith 2023 augusztusában emelt vádat, amelyben 4 vádpontba szedte a Trump cselekményeit. Röviden: Nyomást gyakorolt saját igazságügyminiszterére hogy indítson nyomozásokat és eltávolításával fenyegette. Nyomást gyakorolt tagállami tisztviselőkre, hogy “találjanak szavazatokat” és igyekezett rávenni őket, hogy ne a szavazás alapján küldendő elektorokat küldjék a fővárosba hanem a Trump által állított elektorokat. Végül pedig a vád (és kb. minden épeszű ember) szerint komoly hatása volt arra hogy szimpatizánsai megrohamozták a Capitolium épületét.
Az ügyben vádat emeltek és a vádemeléssel szemben Trump ügyvédei mentelmi jogra hivatkoztak. Erről írtam már akkor, amikor ezt megtették, itt elolvashatjátok hogy mire hivatkozva kérték:
A bíróság 6:3 arányban szavazva hozta meg az ítéletét, vagyis amint az várható volt a hat, republikánus elnökök által kinevezett, általában konzervatívnak tartott bíró és a három, demokrata elnökök által kinevezett, általában progresszívnek tartott bíró együtt szavazott.
Két érdekes különvélemény van.
Az egyik Ketanji Brown Jackson bíróé, akit Joe Biden terjesztett a szenátus elé. Őt kinevezésekor egyfajta liberális ellensúlynak gondolták és a kinevezése is üzenet (fekete, nő, viszonylag fiatal, 52 évesen lett a SCOTUS bírája). Sonia Sotomayor (Obama által kinevezett) bíró vitrioltól csöpögő és a többségi döntést tüzes korbáccsal (amúgy teljes joggal) ostorozó véleményéhez csatlakozott ugyan, de írt egy saját különvéleményt, amelyben Sotomayor bírótól eltérő, higgadt hangnemben, nagyon világos dogmatikai rendszert fejt ki.
A másik a többséggel együtt szavazó Amy Coney Barrett bíróé. Az ő kinevezése szintén politikai statement volt. Ő a nagy progresszív bíró Ruth Bader Ginsburg (RBG) helyére jött. RBG számos jogi hőstettet vitt véghez, azonban sokan felróják neki, hogy nem mondott le a hivataláról még akkor, amikor Obama kinevezhetett volna a helyére valakit. Hosszú betegség után, még épp a Trump-elnökség idején halt meg. Trump kifejezetten RBG ellentétét kereste, és találta meg. Mélyen hívő katolikus, van négy biológiai és három örökbefogadott gyereke. Ráadásul nem a szokásos keleti-parti nagy egyetemeken szerzett diplomát, hanem a középnyugati és katolikus Notre Dame egyetemen. (Itt megnézhető egyetemek szerinti bontásban. Harvard, Yale, Columbia adta kb a SCOTUS valaha bíráskodó összes bírójának a nagy részét).
Mindenki (köztük Trump is) azt várta, hogy Amy Coney Barrett egy elvtelen szavazógép lesz, ehhez képest egy no-nonsense indokolásokat író, és kizárólag a saját (kinyilvánítottan ultrakonzervatív) elveit követő bíró lett belőle. A mostani párhuzamos indokolása is szöges ellentétben áll a többi “jobbos” bíróéval, kb. az egyetlen közülük, amely azt tükrözi, hogy végiggondolta, hogy lesz ebből majd gyakorlati alkalmazás.
Mi az a mentelmi jog és mire való?
Ennek megértéséhez először menjünk végig azon a gondolati folyamaton, amely egy védő fejében (jobb esetben) lejátszódik, amikor védekezési stratégiát alkot.
A védekezésnek két iránya van: a negatív és a pozitív.
Negatív a védekezés akkor, ha valamit tagadunk. Nem voltam ott. Nem az enyém a táska, amiben a drogot találták. Nem én ütöttem le, én csak épp arra sétáltam. Nem léptem túl a sebességhatárt.
Pozitív akkor, ha nem tagadom magát a tényt, ami a gyanúsításban van, azonban a minősítésével kapcsolatban más az álláspontom, mint a hatóságé. Igen, tényleg találtak 2 kiló 1-dezoxi-5-benzol-diszulfit-parahúbazmegátot a táskámban, azonban az csak két nappal később került fel a tiltott anyagok listájára, aznap még legális volt.
Ilyen védekezés esetén tehát a büntetőjogi felelősség megállapításának a jogi lábát támadjuk. A bűncselekmény egyik ismérve a jogtalanság (a másik a társadalomra veszélyesség), így jogszerű cselekménnyel nem lehet bűncselekményt elkövetni.
A büntethetőséget kizáró, korlátozó és megszüntető okok
Van olyan helyzet is, amikor a bűncselekmény elkövetése megállapítható, ám az elkövető felelősségét mégsem lehet megállapítani. Hogy mikor nem, azt a Btk. felsorolja.
A büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok: a gyermekkor, a kóros elmeállapot, a kényszer és a fenyegetés, a tévedés, a jogos védelem, a végszükség, a jogszabály engedélye, a törvényben meghatározott egyéb ok.
Vannak ezen kívül büntethetőséget megszüntető okok, ezek: az elkövető halála, az elévülés, a kegyelem, a tevékeny megbánás, a törvényben meghatározott egyéb ok.
A mentelmi jog, a magyar jogban és általában Európában ezen a fenti rendszeren kívül létezik. Vagyis a jelentése nem az, hogy a büntetőjog tartalmaz valamilyen kivételt, hanem az, hogy a mentelmi jog jogosultja ellen nem folyik eljárás.
A mentelmi jog célja
az, hogy a törvényhozás zavartalanul tudjon működni. Aki valaha járt már bírósági kezelőirodán, az tudja, hogy ott legalább annyi hülye fordul elő, mint az IMEI-ben. Ha valamelyik kényszeres kveruláns kretén (kverulancia: pereskedési fixáció) rászáll egy képviselőre, netán betalálja a független kormánymédia, akkor a képviselő nem tud nyugodtan dolgozni, és államérdek, hogy ezt megtehesse.
Ebben az esetben tehát a hatalmi ágak szétválasztásának elvén egy kivételes kis rést ütnek, mert a törvényhozás eldönti, hogy van büntetőeljárás vagy nincs, “kiadja a mentelmi jogot vagy nem”.
A magyar mentelmi jogban is megjelenik egy kettősség, aminek majd az amerikai esetben is jelentősége lesz. Azért amit a képviselő mond, vagy ahogy szavaz, azért majd akkor sem lehet a képviselőt felelősségre vonni, minden egyéb bűncselekmény esetében viszont a mandátum megszűnése napján kopogtathatnak a nyomozók. Ebből is látszik, hogy a mentelmi jog nem valami örökös szupervédelem, hanem - ha jól működik -, szigorúan csak azért van, hogy pereskedő hülyék ne tudják feltartani a törvényhozást.
Na és hogy van ez Amerikában?
Sehogy. Az amerikai alkotmány nem tartalmazza az elnök mentelmi jogát. Van benne egy “speech and debate clause” (1. cikk, 6. bek.) amely a törvényhozás képviselőire vonatkozik, és arra, hogy őket a kongresszusba utazáskor és az ott mondottak miatt nem lehet eljárás alá vonni.
Igenám, de az elnök nem a törvényhozás tagja, hanem a kormányzati (végrehajtó) hatalmi ág (executive branch) feje ő. A minisztereknek és a kormányfőnek nálunk sincs mentelmi joga, csak nálunk ők egyben képviselők is szoktak lenni, és ezért mégis van nekik.
Az amerikai alapító atyák (az alkotmány megfogalmazói, “the Framers”) viszont nem írtak bele elnöki mentelmi jogot az alkotmányba. Sonia Sotomayor bíró (a kisebbségi vélemény szerzője) szerint leginkább azért, mert nem akartak. Egy alkotmányjogászok által írt amicus curiae levélből idézve bemutatja hogy az alkotmány megírásakor több tagállami alkotmány ismerte a kormányzó mentelmi jogát, így pontosan tudták hogy kellene az elnöknek mentelmi jogot adni. De nem adtak.
Annak ellenére sem adtak, hogy az amerikai elnök, mindamellett, hogy a végrehajtó hatalmi ág feje, egyben gyakorolja azokat a hatásköröket, amelyeket máshol a hatalmi ágak fölött álló ceremoniális államfők szoktak.
Nixon v Fitzgerald
1982-ben egy Arthur Ernest Fitzgerald nevű whistleblower, aki a Nixon elnökség alatt korrupciós botrányokat vitt a nyilvánosság elé, beperelte azokat, akik miatt ő kárt szenvedett whistlebloweri működése okán. Ezek között volt Richard Nixon korábbi elnök is, aki arra hivatkozott hogy őt az ilyen típusú kártérítési igényekkel szemben védelem illeti meg, hiszen elnöki döntései voltak ezek, elnöki jogkörében eljárva.
Az alsóbb bíróságok ezt nem fogadták el, azonban a SCOTUS még a jelen ügynél is szűkebb, 5:4 többséggel úgy döntött, hogy jár az elnöknek ez a fajta védelem.
Ezt a magam részéről amúgy én is jónak látom, két okból: 1) Amerikában bármi miatt indítható per és nagyon drága a pereskedés, így valóban, még abban az esetben is, ha majd egyszer igazat adnak neki, a leköszönt elnöknek inge-gatyája rámehet a pereskedésre és ez valóban visszatarthatja attól, hogy az optimális döntéseket hozza meg 2) az elnök hivatalos jogkörében eljárva gyakorlatilag egy egyszemélyes kormányszerv így helyesnek gondolom a döntései következménye miatt az államot perelni, az elnök politikai felelősséget kell, hogy viseljen.
Nem kell bűncselekményt elkövetni, és akkor nem lesz gond
A jelen ügyben a SCOTUS az ebben az ítéletben foglalt indokolást fejlesztette tovább, eljutva oda, hogy ez a “chilling effect” akkor is éri az elnököt, ha büntető feljelentésektől kell tartani. Sotomayor bíró kissé indulatos, de nagyon pontos különvéleményében kifejti, hogy nem kell tartani a bűncselekményektől akkor, ha (dobpergés) nem követ el bűncselekményt.
A határozatot egyébként megszavazó Coney Barrett bíró is leírja, párhuzamos (és részben különvéleményt tartalmazó) indokolásában, hogy szerinte ugyan védeni kell az elnököt a hivatali működésével kapcsolatos büntetőügyektől, de valójában arról van szó, hogy az anyagi jog kijelöli azokat a jogi kritériumokat, amikor a büntetőjogi normát nem lehet alkalmazni.
Az ítéletben és a vele kapcsolatos diskurzusban is gyakran előjön, hogy mi van, ha az elnök lelövet valakit.
Ez azért kiváló példa, mert ezt a cselekményt egy sima rendőr hadnagy is el tudja követni. Ott van a beavatkozó egységgel a helyszínen, ő a parancsnok. Az elmbeteg lövöldöző valakit már lelőtt, lehet mindjárt lelő valaki mást, a tetőn hasal a mesterlövész, hajszálkereszt az elkövető halántékára illesztve. A r. hdgy. ezen a ponton tűzparancsot ad. Nem, nem tudja bevárni az ezredes és a tábornok döntését, ott és azonnal dönteni kell.
A magyar Btk. rendszere rögtön két mentességet is ad neki: a jogszabály engedélyét (a rendőr azért van, hogy ha a rendet csak azon az áron lehet fenntartni, hogy valakit lelőjenek, akkor a rendőr lője le és ne más) illetve a végszükséget (ha a gyilkos már két óvodást lelőtt és készül lelőni a harmadikat, akkor nincs mese, lőni kell),
Más néven és a jogrendszer más helyein, de az amerikai jogban is megvannak ezek a védelmek. Coney Barrett bíró is bemutatja, hivatkozva egy Anwar al-Awlaki nevű dzsihadista imám kiiktatása előtt az “Office of the Legal Counsel” (kb. az igazságügyminisztérium jogértelmezésért felelős irodája) véleményére, még 2010-ből, amikor ugyanazokat az elveket (ún. “public authority exception”) levezette, amelyeket én is fent a rendőrös példában.
Nem igazán volt szükség erre az ítéletre
Vagyis valójában az ítélet előtt is kialakult rendszere volt Amerikában annak, hogy milyen esetben nem lehet az elnököt büntetőjogi felelősségre vonni: akkor amikor a hatáskörét előíró jogszabály és a büntető jogszabály összeütközésbe kerül.
A részben vagy egészben különvéleményt adó bírák (a “balosok” és Amy Coney Barrett) egyetértenek abban hogy az elnöknek (volt elnöknek) van joga ahhoz, hogy egy ellene folyó büntetőügyben előzetes döntést (interlocutory review) kérjen azzal kapcsolatban hogy alkotmányos-e a vele szemben alkalmazott büntető jogszabály, vagy a büntető jogszabály csorbítja az elnök valamelyik hatáskörét.
Azonban a többségi szabály ennél jóval tovább megy
A többségi döntés ugyanis három koncentrikus kört rajzol fel. Legbelül vannak a “core” elnöki hatáskörök, azon kívül a sima “official” cselekedetek és azon kívül pedig az “unofficial” cselekedetek.
A core hatáskörök esetében kizárják a büntetőjogi felelősségre vonást, a köztes zónában pedig azt mondják, hogy az elnök alapvetően védett, és meg kell nézni, hogy esetleg túllépte-e a hivatalos feladatához mindenképpen szükséges cselekedeteket.
Mentelmi jog helyett visszafordítós UNO-kártya
Vagyis a többségi döntés megfordítja a fent vázolt struktúrát. Nem arról van az ítéletet követően szó, hogy az elnököt megvádolják, az elnök kifogást emel és megindokolja, hogy miért vágott az adott cselekedet a hatáskörébe. Fordítva, ő felteszi a kezét, hogy én vagyok az elnök, mindent hivatalos hatáskörömben csinálok és indokoljátok meg, hogy én túlléptem.
Hogy érzékeljük a problémát: eleve kérdés, hogy a vádiratot egészen pontosan mikor és hogyan kell felülvizsgálni az “immunity” kérdéskörében. Amennyiben ugyanis maradna az, ami volt, hogy az alkalmazandó büntető norma alkotmányosságát kell vizsgálni (tehát hogy ütközik-e elnöki hatáskörbe és ha igen melyikbe) az akár a vádirat benyújtásakor is megtörténhet, vagyis addig nem kezdenek tárgyalni, ameddig a SCOTUS meg nem mondja hogy mehet vagy sem.
Nesze semmi fogd meg jól
A mostani ítélettel előálló rendszer viszont nem a bevezetőben vázolt “folytathatunk-e egyáltalán eljárást” szerepet adja a büntetőjognak, hanem a büntethetőséget kizáró okok felsorolását egészíti ki. Vagyis adott esetben az esküdtszéknek kell erről dönteni…miközben láthatóan a SCOTUS-bírák is küzdenek a saját maguk által alkotott kritériumrendszerrel, namost képzeljük el ezt egy laikus esküdtszék előtt.
Ami a nagy gond, hogy a “core” és az “official” közötti elkülönítésre semmilyen kézzelfogható kritériumot nem tartalmaz az ítélet. Van ezzel kapcsolatban több oldalnyi körben forgó, tautologikus érvelés, de praktikusan használható szempontokat nem adtak.
Ez viszont az ügyészre fog egy “chilling effectet” tenni, mert a bizonytalan esküdtszéki döntésekbe ők se szeretnek belemenni.
A szomorú az, hogy nem Trump ordító bűncselekményeinél lesz ennek hatása, mert azokat előbb-utóbb majd “unofficial” cselekménynek fogják minősíteni. Az igazi kárt a jövőre nézve okozza ez az ítélet, mert egy óvatosabb elnök (mint amilyen ma már amúgy Trump is) majd lavírozhat, megsértheti a büntetőjogi normákat, abban a biztos tudatban, hogy nem fog merni senki belemenni a core/official/unifficial hatáskörök elhatárolásába.
Főleg azután hogy végignézte pl. a január 6-i tweetekkel kapcsolatos bizonyítást (az elnöknek van joga a néphez szólni, akár twitteren is. Na vajon akkor a stand proud, stand tall típusú tweetek minek minősülnek???)
De hogy még ne legyen vége, amennyiben a cselekményre elnöki immunitás vonatkozik, a bíróság ítélete szerint azt már bizonyítékként se lehet használni akkor, ha egy elnöki immunitás alá nem eső cselekményt kellene vizsgálni.
Erre mondják, hogy a t. Bíróság nyomott egy full kretént. Valószínűleg rögtön nem lesz neki hatása. Ebben megoszlanak a vélemények: A többségi bírák nagy része le van nyűgözve önmaga zsenialitásától, hogy mennyire megvédte a hatalmi ágak szétválasztását. A kisebbségben maradt bírák szerint ezzel komoly csapás érte az elnöki hatalom korlátozását, sőt az abszolút elnöki hatalom felé tett lépésről kell beszélni. Amy Coney Barrett szerint így is simán elítélhető Trump, mivel pl. az elektorok küldése kormányzói hatáskör, az elektori szavazatok összesítése alelnöki hatáskör, így ebben a vádpontban Trump elég nehezen tud bármi “official” dolgot tenni. Én remélem, hogy neki lesz igaza.
Ezzel együtt ez egy rossz, politizáló ítélet, amelynek alig leplezett célja a Trump elleni “lawfare” (jogi hadviselés) megállítása. Csak épp durván túllő a célon, mint általában a bíróság szokott, amikor jog helyett politikával foglalkozik.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
"ő felteszi a kezét, hogy én vagyok az elnök, mindent hivatalos hatáskörömben csinálok és indokoljátok meg, hogy én túlléptem." Ügyes.
Mondjuk I. Károly is hasonlóan érvelt, aztán mégis mekkora fejetlenség lett belőle.
"I am no less confident, that no learned lawyer will affirm that an impeachment can lie against the King, they all going in his name: and one of their maxims is, that the King can do no wrong"
Amennyire oda is járt molekuláris bionikus ismerőseimtől hallottam, a Notre Dame egy jó és színvonalas egyetem