Félkegyelmű Hugó és az előválasztás
Joseph R. Biden Jr. visszalépett az elnökjelöltségtől. Miért, miért csak most, mi lesz ezután?
Történelem tanulmányaiból gondolom mindenkinek derengenek a dinasztikus házasságok. Félkegyelmű Hugóhoz hozzáadták a négyéves Alsókajetániai Jozefint, mert ezzel a Műszáling-dinasztia két ága egyesült, és a házasság gyümölcse, Csónakbillegtető Ottokár igényt formálhatott Prünézia trónjára.
Ez akkor is így volt, ha az ekkor 13 éves Jozefin Félkegyelmű Hugó halála után, csodával határos módon 9,5 hónappal adott életet a kis Ottokárnak, és a kis Ottokár feltűnően hasonlított Sven Fakardssonra, a hercegi testőrség Norvégiából importált kapitányára. (spanyol források Csónakbillegtető Ottokárt később “bastardo más tardo” néven emlegették)
Az efféle középkori dolgokból manapság péhádét írnak vagy sorozatot, sárkányokkal és gonosz hószörnyekkel felturbózva. Ma már a politikában nincs ilyen. Ugye nincs?
De van.
A dinasztikus házasság is ismert dolog (hello Jared Kushner), azonban különösen az olyan demokráciákban, ahol a választási kompenzáció ismeretlen, a dinasztikus házasság modern rokona a stratégiai koalíció.
A kompenzáció nélküli rendszerek gyűjtőpártokat hoznak létre, ahol azok a kisebb csoportok, akik a választási rendszer miatt önállóan a parlamentbe jutni nem tudnak, érdekeiket úgy érvényesítik, hogy a nagy párt jelöltállítási folyamatában kérnek valamit a támogatásukért cserébe.
Ezért aztán a nagy gyűjtőpártok klikkekből, klánokból, platformokból és más hasonló kisebb szervezetkből összeállt szövetségek. A régi MSZMP ismerői hosszasan tudtak értekezni arról, hogy kik a vidékiek és pestiek, kik ortodoxok és reformisták és így tovább.
Ez a struktúra magával hozz jellegzetes szereplőket. Vannak olyan szürke eminenciások, akik látványos pozíciót nem viselnek, ám mindenki tudja róluk, hogy ők a királycsinálók vagy épp ők valamelyik gang főnökei.
Törzsfőnök, szürke eminenciás, királycsináló
Szintén a szervezeti felépítés az oka annak, hogy az ilyen pártrendszerrel bíró országokban a sikeres politikusok azok, akik jól tudnak koalíciót létrehozni. Csak itt nem Jozefint adják hozzá Hugóhoz, hanem kormányzati posztokat és hasonlókat ígérnek oda embereknek annak érdekében, hogy az így a csapatba bevett ember behozza az embereit a zászló alá.
Joe Biden az amerikai Demokrata Párt egyik ilyen törzsfőnöke, méghozzá jelentős törzsfőnöke, aki a párt keleti parti centrista és régi blue collar közönségét és egy csomó washingtoni erős embert tudott maga mögött. A hatvanas évek óta tartó politikai karrierje során végig szenátor volt, ám az elnökjelöltség egyszer se jött neki össze. Mindig elég sokan voltak, akik nem akarták őt és csapatát. Ez azért annyira nem meglepő, mert a mostani galambősz papa imidzs csalóka: Biden a klasszikus, kissé (de nem annyira hogy belebukjon) korrupt, kellően gátlástalan Capitol Hill-i ragadozó.
Ám ahhoz elég erős volt, hogy nélküle már nagyon régen nem lehetett demokrata elnökjelöltnek lenni. A szemtelenül fiatal és ráadásul színesbőrű Obama is úgy tudott elnök lenni, hogy maga mellé vette alelnöknek.
Az elnök, aki mindenkinek csak kicsit fáj
Trump győzelme Hillary Clinton felett a demokrata párt számára nagy pofon volt. A “popular vote” vagyis az egész országban összesítve leadott szavazatok alapján Clinton volt a népszerűbb, ám Trump az ingadozó államok megnyerésével kijózanító pofont osztott ki, egyben nagyjából véget is vetett Hillary Clinton politikai karrierjének.
Ha összevetjük a Clinton házaspár és Biden karrierjét, akkor azt fogjuk látni, hogy Hillary a progresszív politikát vitte (pl. a nyolcvanas években keresztülnyomott egy nagy oktatási reformot Arkansas államban, amikor a férje volt a kormányzó). Biden politikai múltja pedig olyan helyezkedésekről szól, hogy még Schmitt Pál is elégedetten csettintene. De ezzel együtt Biden a sokkal konzervatívabb jelölt.
Így jutunk el 2020-ig, amikor a Demokrata Pártnak kellett egy olyan jelölt, akivel mindenki együtt tud élni. A keleti part hiperprogresszívjei, Bernie Sanders balos rajongótábora, az Appalache hegység iparvárosainak kékgalléros lakossága, a nyugati part modernistái, a középnyugat mérsékeltjei és a dél szalonrasszistái egyaránt.
Trump elnöksége annyira viharos volt, hogy elmaradt a demokratáknál a nagy megújulási folyamat, amely nyugdíjba küldhette volna Bident és Clintont. Nem voltak a láthatáron “szemtelenül fiatal” jelöltek, akik fel tudták volna magukat építeni. Az előválasztás első 3 helyén 70+ jelöltek (Biden, Bernie Sanders, Elisabeth Warren) végeztek.
Összeáll a koalíció
Biden lett végül az a demokrata párt-bossok közül, aki mögé az egész párt beállt. Cserébe az alapvetően konzervatív Bidennek fedélzetre kellett venni pl. Pete Buttegieg-et és még másokat is, és a kormánya sok tekintetben saját magára is károsan balra hajló politikát vitt számos kérdésben. Leginkább a bevándorlással és a déli határral kapcsolatos álláspontjuk ártott nekik. Viszont például az abortuszkérdéssel kapcsolatban elfoglalt inkább liberális pozíció az egyik oka annak hogy az ultrakonzervatív trumpista jelölteket jórészt az alsóházon kívül tudták tartani.
Biden elnökjelöltsége 2020-ban még egy dolgon alapult: a korán. Mindenki úgy számolt, hogy 81 évesen már nem fog elindulni újra, és a négyéves elnöksége elég lesz ahhoz, hogy a háta mögött kialakuljon az új meccs.
Nem így lett.
Ennek számos oka van:
Az amerikai jogállam útvesztőjében úgy tűnik, hogy szinte az összes Trump elleni büntetőügy elsüllyed, de legalábbis nagyon elhúzódik. A múlt héten pl. Jack Smith különleges ügyésszé kinevezését minősítette szabálytalannak egy bíró, így most amíg ez el nem dől, áll az az ügy, amelyik a Mar-a-Lago birtokon talált, titkos minősítésű iratokról szól. Így az a gondolat, hogy Trumpot jól kinyírják a botrányai miatt, nem jött össze. Trumpot minden bizonnyal ki lehetne nyírni a botrányai miatt…öt-hat év pereskedés után, amikorra a dolog már rég okafogyott lesz.
Államtitkot képező iratok Trump golfklubjában További ok az ukrajnai háború, amellyel kapcsolatban mindenkinek óvatosnak kellett lennie és mindenki elvárta (teljes joggal) hogy akármit is fog végül tenni az USA, azért az amerikai elnök vállaljon politikai felelősséget. Egy nagyon hosszú alkufolyamatot követően tavasztól törvénybe iktatottan és havonta milliárd dolláros léptékben szálltak be Ukrajna támogatásába, ez ma már az USA hivatalos politikája, nem pedig “csak” a kormány álláspontja. Már Zelenszkij és Trump között is megtörténtek az első tapogatózó kapcsolatfelvételek. Egy ilyen folyamat közben, egy az elnökétől markánsan eltérő véleménnyel könnyen bele lehet szaladni az oroszbérenc bélyegbe, és azt senki nem akarta.
Ilyen ok az is, hogy a kormány nem éppen népszerű. Az amerikai gazdaság alapvetően jó kondiban van, a Kínával (és az EU-val) szemben folytatott protekcionista politika, az “inflation reduction” néven megcsinált célzott gazdaságélénkítés meghozta a gyümölcsét, és az amerikai gazdasági teljesítmény javul. Igenám, de az ezzel járó inflációt csak sokára sikerült letörni, és a “pumps to the polls” szabály érezteti a hatását. (ha drágább a benzin, a kútnál (pump) akkor inkább szavaznak a kihívóra)
A társadalmi feszültségek szintén érezhetőek, a partvidékeken a felszökő ingatlanárak és a könnyen hozzáférhető szintetikus ópiátok miatt a hajléktalankérdés, a fekete gettókban a feketék helyzete, a rasszista és antirasszista erőszak, a déli határvidéken a bevándorlás csupa olyan dolog, amelyekkel kapcsolatban a demokraták nem tudták még érzés szintjén sem azt sugallni, hogy jó irányba mennek a dolgok.
További ok Donald Trump, aki valószínűleg meghallgatta a Chumbawamba együttes Tubthumping c. számát ugyanis minden pofonból felállt, és a kő egyszerű üzeneteivel és kíméletlen módszereivel maga alá gyűrte a Republikánus Pártot. Ezzel egyébként elég érdekes helyzetet teremtett, mert ő ugyan rendszeresen elejtett Sleepy Joe meg Crooked Joe Biden mondatokat, de alapvetően a nép által érzékelt “issue-k” állnak a mondandója középpontjában.
A demokraták viszont nem ezekre az issuekra reagálnak, hanem Trumpoznak. Nekünk magyaroknak ezt nem kell bemutatni, ha holnap Lázár János atomot dobatna Békéscsabára, akkor is másnap a Telex/444/24/hvg címlap az lenne, hogy milyen pocakos fotó készült Viktorról Hvaron, nyaralás közben. Amerikában azonban nem szokás belesétálni ilyen politikai csapdákba. A Biden-kampány belesétált.
És végül, de nem utolsó sorban ok maga Joe Biden, aki korábbi ígérete ellenére újrázni akart. Emberileg tök érthető, ötven évet dolgozott a Mr. President megszólításért, ráadásul nem volt egyáltalán rossz elnök. Bizonyos dolgokat jól csinált, másokat rosszul, de ha nem 81 éves lenne, hanem 65, egyáltalán nem lenne kérdés az újrázása.
Csakhát 81 éves, és a kampányban egyre inkább kijött az, hogy fizikailag nem bírja azt a werklit amit egy ilyen kampány jelent. Az elbambulások, kihagyások és a végén a katasztrofálisan sikerült vita pánikot okozott, amely aztán az egekig ért, amikor valaki hajszál (és egy fejmozdulat) híján polgárháborúba taszította Amerikát.
Ez szerencsére nem történt meg, mellékhatásaként azonban Trump utolsó, leghalkabb ellenzőit is elhallgattatta a Republikánus Pártban. (a jelentősebb ellenfelei eddigre beálltak mögé, elfogadva az előválasztási eredményt)
Ebben a helyzetben nem maradt választás
Az összes törzsfőnök (Elisabeth Warren, az Obama- és a Clinton-klán, Pelosi, Schumer, a stabil demokrata államok kormányzói és szenátorai) és ami ennél is fontosabb, a kampányokat támogató szponzorok egyöntetűen kiszálltak Biden mögül. Biden belátta hogy vesztett és bedobta a törölközőt.
A lépést muszáj volt kikényszeríteni, ugyanis Trump a merénylettel együtt is egy verhető elnökjelölt.
Lehet, hogy a büntetés kiszabása bizonytalan időre el van halasztva, de azért Stormy Daniels eskü alatt, hivatalos bírósági jegyzőkönyvbe mondta Trump hálószobatitkait, amelyek nem épp a nők nyelvén értő, a női nemért tisztelettel rajongó, jólnevelt, ugyanakkor férfiasan határozott lepedőakrobatát mutatják be.
Trump ráadásul amennyire rá tud érezni a kommunikációra (ld. pl. a fenti, valószínűleg minden történelemkönyvbe bekerülő fotót) annyira képes beleszaladni nagy hibákba is. Trump legnagyobb ellensége saját maga.
Szorosan utána következik tanácsadó csapata, akik a baloldal fessük mindenkinek lilára a haját és biztosítsunk a hadseregnél vegán és cabronsemleges chili con carnét hülyéi tökéletes ellenpólusakért vágynak vissza a hatvanas évek repülőjáratainak dohányzó elsőosztályára, beleértve a légiutaskísérő fenekének megfogdosását és a reptéri hordár boynak szólítását.
Tehát Trump, ha meg van mozgatva, akkor belehajszolható hibákba. Akár Kamala Harris által, de erre még visszatérünk.
Biden hiúsága fenyegette a Demokrata Pártot
A demokraták fő aggálya a “down ballot” hatás volt. Magyarul: mint arról már számtalanszor írtam, Amerikában kétévente, egy-egy októberi vagy novemberi csütörtökön nagy választást tartanak. Ebből minden második alkalommal új elnököt is választanak. De az ilyen választási napokra számtalan kisebb-nagyobb választás is van időzítve.
Most novemberben a szenátus egyharmada, a komplett képviselőház, egy csomó tagállami törvényhozás, helyi sheriff és államügyész, tagállami főbíró és hasonlók lesznek választva, illetve számos államban tartanak különböző kérdésekről népszavazást is. Ez az amerikai demokrácia egyik jellegzetessége, és megvannak a maga hatásai is.
Amikor 2020-ban Biden legyőzte Trumpot, akkor a Trump elleni felzúdulás azt eredményezte, hogy két éven át “trifecta” volt, vagyis az alsóház, a felsőház és a Fehér Ház vezetője is ugyanabból a pártból jött. Ez 2022-ben megváltozott, amikor az alsóházat átvtették - éppen hogy - a republikánusok.
Ha most Biden maradt volna a jelölt és beleszalad egy katasztrofális pofonba, akkor annak lehetett volna olyan következménye, hogy a szavazólapon lejjebb található kérdésekre is a republikánus jelölt lett volna a válasz. Különösen Chuck Shumer (a felsőházi demokrata törzsfőnök) és Hakeem Jeffries (alsóházi d. t. f.) figyelmeztette erre Bident.
Mi következik?
Mint annyi minden az elmúlt pár év az amerikai politikájában, ez is egy precedens nélküli szituáció. Soha nem lépett még vissza előválasztási győztes. Legalább két tényező bonyolítja a helyzetet. Az egyik, hogy az előválasztásokat az elmúlt pár évtizedben egyre szabályozottabb keretek között tartják, jó sok tagállamban konkrétan a tagállam szervezi meg. A másik, hogy a demokratáknál az összesen 4672 delegáltból 793 ún. szuperdelegált, aki tisztségénél és nem az előválasztásnál fogva delegált.
A sima delegáltak mandátuma elvileg kötött, és hét kivételével arra szól, hogy Joe Bidenre szavazzon. Minden államnak bonyolult szabályai vannak arra, hogy mikor szavazhat és hány szavazási forduló után másik jelöltre a delegált. Ha nem tudnak a sima delegáltak megállapodni, akkor egy idő után a szuperdelegáltak is szavazhatnak…totál káosz. A 3896 delegáltat maga mögő Biden nincs, marad Dean Philips 4 és Jason Palmer 3 delegálttal. Utóbbi kettő csak azért indult, hogy forogjon kicsit a neve.
Nade vajon kell-e olyan szavazási fordulót tartani, ahol őrájuk azért lehet szavazni, vagy lehet rögtön újat…Vitézy Dávid és Patyi András összes titkos fantáziája megvalósulhat, ha itt valaki elkezdi a jogi trollkodást, főleg ha ez eljut a Supreme Courtig és Clarence “Valahogy mindig az a helyes álláspont ami a republikánusoknak jó” Thomas bíróig.
Vagyis nincs idő a klasszikus FAFO (Fuck Around and Find Out) megoldásra, mivel három héten belül itt a jelölő kongresszus
Ezért aztán most megint az van, hogy a demokrata bossok és chieftainek beállnak gyorsan Kamala Harris mögé, megint ördögűző jelöltünk van. Aki alelnökként nem domborított valami nagyot, de úgy tűnik, hogy az erős emberek közül egyik esélyesnek mondott kormányzó se fog beleszállni.
A fő szponzorok és a kis szponzorok is így gondolkoznak, Harris semmiből startoló kampánya egy nap alatt 100 millió dollárnyi kis adományt szedett be, ahogy ez a cikk itt alant beszámol róla.
Szintén ők mondják - és igazuk van - hogy a káoszt összerántó női jelölt a szimpatikus underdog pozíciójából nem esélytelen induló. Nem is esélyes, de mindenképpen friss lendületet adhat a kampánynak. Például kicsavarta Trump kezéből a kommunikációs kezdeményezést egy héttel a merénylet után.
Ezzel együtt se Kam Harris nem hibátlan, se a jelöltsége nem biztos. Rengeteg jogi és pr buktató van előtte, szóval egyáltalán nem lesz sétagalopp az ő kampánya. Ugyanakkor nem merem azt mondani, hogy ha már 1-2 hónapja ő kampányolna akkor jobb lenne a helyzet. A Demokraták óriási kockázatot vállaltak Biden félreállításával, majd kiderül, hogy lesz-e gyümölcse.
Hogyan támogasd a Múzsát?
Előszöris nagyon köszönöm, ha egyáltalán eszedbe jut! A Múzsa sok szervezés és idegeskedés eredménye, munka mellett. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, ha a tetszésedet bármilyen formában kimutatod.
Három módja van:
Patreon. Itt bármilyen összeget küldhetsz. A Patreonra nem teszünk tartalmat, azért tartottuk meg, mert az a legismertebb felület.
Előfizetés a magyar Múzsára. A magyar nyelvű Múzsán nincs fizetős tartalom, legfeljebb pár Q&A lesz, ami csak előfizetőknek van. Minimál összege 8 dollár.
Előfizetés az angol nyelvű Múzsára. Ez egy jelenleg kicsit mellékvágányon levő projekt, amire a heti belpol videó mellett nincs energia. De lesz.
1. az infláció letörése a jegybank és nem az elnök dolga
2. biden ugyanúgy lett next in line elnökjelölt, mint most harris lesz. amíg nem volt mögötte egy alelnöki pozi, esélyese sem volt, 88-ban az iowai kaukuszig se jutott el, 2008-ban meg ötödik lett ott, senkit sem érdeklő jelöltként
3. bidenre nem volt szüksége obamának, amit onnan is tudni, hogy csak azután nevezte meg alelnökjelöltként, miután már nyert.
4. a választások mindig novemberben vannak, és mindig keden, nem csütörtökön.
5. down balott pollokban azokban a csatatér államokban is vezetnek a demokraták, ahol biden vesztésre állt.
6. ha trump eg FEKETE NŐTŐL kap ki, az annyira meglepő a bázisának és annyira szembe megy a világképükkel, hogy lehet, hogy még puccskísérletet szervezni is elfelejtenek.
7. a 3 általa kinevezett legfelsőbb bíróval amúgy trump így is brutális kárt okozott már az amerikai demokráciában
tudtommal az október szóba sem jöhet, csak a november. és a csütörtök végképp nem, mert az BRIT választási nap: és éppen annak a "royalista csütörtöknek" a tagadása a "demokrata republikánus kedd" ;)
azaz minenképpen novemberi kedd az a bizonyos választási nap. csak vagy november első, vagy a második keddje (mert az első novemberi hétfőt követő kedd)